The Thing 2 - Vérbefagyva 3. rész

11.

A bázison hajnalban már többen ébren voltak, főleg a katonák. A Norvégok még nagyrészt aludtak. Talán Kleas-t kivéve, aki a konyhában, zenét hallgatva reggelit készített magának. Stephenson a kutatók indulása előtti utolsó bejelentkezést várta, míg Lest és Hangman a bázis különböző pontjain felváltva őrködtek. Starrs a nagyteremben járkált fel-alá. A Nagyterem egy szabadidő helységnek volt kialakítva, benne biliárdasztallal, könyvespolcokkal, rajta könyvekkel, és egy rádióval, ami inkább csak dísznek volt ott, mert ritkán jött rajta az ott élők számára élvezhető adás. Starrs megállt a faliújságnál. Fényképek. Fényképekkel volt teleaggatva, melyeken a Norvégok, esetleg családtagjaik pózoltak. Volt egy csoportkép, amin mindenki ott volt. Rycko, Kleas, Stornent, Lakkon és Sora is. Starrs úgy gondolta, hogy a legtöbb bázison megtalálható legalább egy ilyen kép.
Aztán néhány mulatozós képre tévedt a tekintete. A Srácok együtt piálgattak rajta. Majd a családokra, családtagokra. Ezek a képek főként nőket, asszonyokat, feleségeket ábrázoltak.

Volt ott egy férfi is. Egy pasas, Norvég katonai egyenruhában. Régen készülhetett a kép. Starrs levette, és megnézte a hátulját. Semmi írás.
- Az apám. – szólalt meg Sona az ajtóból. Ki tudja: mióta állt ott.
Starrs megfordult, és majdnem mondott valamit. Valamit, aminek tartalma jelentéktelenné vált volna, maga, a közlésmód viszont igenis jelentőssé. Ehelyett Sona folytatta:
- (NORVÉGUL) Az apám. Egy bevetésen halt meg, már sok éve. A hadsereg rövidre fogta, nem árulták el, miért és hogyan kellett elmennie. Mint ahogy neki sem, hogy öngyilkos küldetésben vesz részt.
- (NORVÉGUL) Sajnálom. – szólt Starrs, némi őszinte együttérzéssel. Jól tudta ő, hogyan mennek a dolgok, szolgált már háborúban, bár mostanra a legtöbb parancsot inkább ő osztja.
- (NORVÉGUL) Igen. De hát ez ezzel jár.
- (NORVÉGUL) Honnan tud ilyen folyékonyan angolul?
- (NORVÉGUL) Apám amerikai volt, Amerikában születtem, és ott is nőttem fel. Aztán anyám jóvoltából visszakerültem ide, Norvégiába. Tulajdonképpen szinte egyformán beszélem a két nyelvet, de… ha nem árulja el senkinek: az angol jobban megy.
- (NORVÉGUL) Hallgatok, mint a sír. – mosolygott Starrs.

Épp ekkor futott be Lest, és mondani kezdte:
- Uram!… (NORVÉGUL) Elnézést, de…
A Nő és Starrs között valami félelmetes szemkontaktus alakult ki. A félelem és a felismerés láthatatlan lézersugarai ütköztek egymás szemének tükrében.
- (NORVÉGUL) Igen?
- (NORVÉGUL) MacREADY eltűnt.
Starrs Lest irányába kapta a fejét.
- (NORVÉGUL) Micsoda? Hogy érti azt, hogy eltűnt?
- (NORVÉGUL) Nincs a szobájában. Valahogy… megszökött.

Starrs dühösen és sietősen elhagyta a termet Lest társaságában. A Nő csak állt ott tovább, és próbálta feldolgozni az információt. MacREADY ezt akarhatta elmondani. Hogy ezek amerikai katonák.

12.

A szobába érve, minden a helyén volt, csak MacREADY nem.
- Hogy szökött meg? – kérdezte Starrs.
Hangman és Lest is ott álltak vele.
- Valószínűleg kinyitotta valamivel a bilincset. Mivel nem hagytunk nála semmit, amivel megtehette volna… gondolom tegnap éjjel, a rádiószobából… - magyarázta Hangman.
- Hogy onnan elvett valamit?
- Igen, uram. Így történhetett.
- Remek. Találják meg. Azonnal. A Járműveket pedig fokozottan őrizzék. Azok nélkül úgysem juthatott messzire.
- Igenis. – szólt Lest.
- És ne engedjenek ki senkit, amíg meg nem találták! Hamarosan megérkeznek a másikkal. Tartsák nyitva a szemüket.
- Igenis uram. – majd kiment.

- Mit gondol, Hangman? Tökös gyerek ez a MacREADY?
- Nem elég tökös.
- Helyes. Menjen, maga őrizze a helikoptert.
- Igenis. – azzal ő is lelépett.
Starrs lenézett, és megvakarta a fejét, majd kifelé indultában a falba vágott egyet. Érezte, hogy a dolgok kezdenek kicsúszni a kezéből, és ezt nem szerette. Ezt nem volt hajlandó tudomásul venni. Eddig mindig megállta a helyét, ennek ezután is így kell lennie. A Nő tudja. Nem… csak sejti. A fenébe. És a szoba ismét üresen maradt.

13.

Kb.: két óra múlva megérkeztek a másik túlélővel. Már korahajnalban felszálltak, mikor elállt a hóvihar. Két katona kénytelen volt felhagyni MacREADY keresésével, s míg a másik kettő a járműveket őrizte, ők az érkezők elébe mentek. A helikopter ajtaja leszállás után kinyílt, és Skyes lépett ki rajta. Mögötte Childs jött, kabátját jól összehúzva, mert még mindig didergett. Starrs ment elébük és Stephenson, mindketten magyarázatot vártak arra, hogy indulásuk előtt miért nem jelentkeztek be a rádión.
- Bocs főnök, de a rádió bedöglött. Nem tudtuk működésre bírni.

Merthodon, miután leállította a masinát, szintén kiszállt, és Stephenson-nak kiabált, hogy jöjjön segíteni. Childs és Starrs ezalatt üdvözletül kezet fogott, de a tiszten átfutott a hideg, amikor megérintette a férfit. Szemében látott valami sötétet. Talán kihaltságot, nem tudta eldönteni, de olyan rövid idő alatt zajlott az egész. Eközben Merthodon és Stephenson már jöttek el mellettük a nagy fekete zsákkal.
- Mi van ebben, hogy ilyen rohadt nehéz? – érdeklődött Stephenson, majd megszakadva.
- Egy hulla.
- Ó, minek is kérdeztem?

Skyes azt az utasítást kapta, hogy maradjon és őrizze ezt a másik helikoptert. A többiek pedig bevonultak az épületbe. A Norvégok már egytől egyig fenn voltak, és mint a legyek a döglött állatok felett, mind bent gyülekeztek, várták a másik túlélőt. Aki azt hitte: Childs fehérbőrű, csalódott lehetett, de olyan kis mértékben, hogy az még ő magának sem tűnt fel. A két hordár bevitte a holttestet a gyengélkedő szektorba, oda, ahova MacREADY-t is mikor meghozták. Childs szétnézett a nagyteremben. Főként kérdő arcok meredtek rá.

- (NORVÉGUL) Jöjjön, rengeteg kérdést szeretnénk feltenni. – szólt Starrs, és megveregette a fekete férfi vállát.
Sona fordított Childs-nak.
- Hol van Mac? – kérdezte ő.
Starrs megállt. Várta, hogy a nő lefordítsa.
Sona szívesebben hallgatott volna, de megtette. Ekkor Starrs legjobb ál-mosolyát felöltve válaszolt:
- (NORVÉGUL) Ő is itt van, hamarosan beszélhetnek. Jöjjön.

Sona fordított, azzal megindultak. A Nő-t kivéve a Norvégok mind fent maradtak, és egymással tanakodtak. Az elbeszélgetésnek hívott kihallgatás lent folyt, az ebédlőben. Miután Merthodon és Stephenson visszaért, ők álltak őrt az ajtóban, kezükben a gépfegyverekkel. Childs-t eleinte hagyták beszélni, hagy mondja el az ő verzióját a történtekről, aztán azt összevetik azzal, amit MacREADY mondott, de közben Starrs egy rakás kérdést is föltett, amik közül a férfi nem tudta mindre a választ. Mint pl.: arra, hogy MacREADY megfertőződött e? meg ehhez hasonlókra. Childs nagyjából ugyanazt a sztorit mesélte el, amit MacREADY is. Elmondta, hogy igazán csak tűzzel lehet megölni. Meg hogy mire készült az orvosuk: Blair, amikor már nem volt „önmaga”. Sona-nak eszébe jutott a teszt, amit MacREADY említett neki. Ezt elmondta Starrs-nak, és egyre csak erősködött, hogy végezzék el a három férfin, aki visszajött. Childs bólintott. A Parancsnok ezután elküldte Stephenson-t, hogy keressen kellékeket a teszthez, majd pedig váltsa le Skyes-t az őrködésben, mert szükség van rá itt lent.

- Kérdezze meg a parancsnokot, hogy mikor visznek már innen haza. – szólt Childs a Nőnek. Sona erre elég aggodalmas képet vágott. Talán hamarosan, de ki tudja: talán soha.

14.

Lakkon, Rycko, Kleas és Stornent a lövések hallatán azonnal lerohantak. Stornent-nél volt egy pisztoly, de azért imádkozott: bár ne kellene majd használnia. Megállt egy percre, hogy betöltsön. A tár mindig üres, részben biztonsági okokból, de részben azért is, mert erre nem igazán történik soha semmi. Végigszaladtak a jól ismert folyosókon, de fogalmuk sem volt: mi várja őket odalenn.

15.

Skyes benyitott az ebédlő ajtaján. Nála voltak a kellékek a teszthez. Jobb híján befőttes kupakokat hozott, egy drótot, egy öngyújtót és egy szikét a műtőből. A Többiek: Starrs, Sona, Childs és Merthodon már az asztalnál ültek.
- Tegye le az asztalra, és üljön le a többiek mellé. – utasította Starrs. Természetesen nála volt Merthodon gépfegyvere. Amint Skyes letette a tálcát, leült a többiek mellé. Ekkor a parancsnok fölállt, és higgadtan a kellékekhez ment.
Talán Childs volt az egyetlen, akin igazán látszott, hogy ideges. Vagy inkább félelem lehetett… Starrs körbesétált, és mind a, számára csak „fekete férfi”, mind saját két tudósa elé letett egy-egy befőttes kupakot. Aztán odaadta a szikét Merthodon-nak, és még egy törlőrongyot, amibe használat után a vért törölheti a vágóeszközről.
- (NORVÉGUL) Csak egy keveset, ha lehet: ne a torkát vágja át. Aztán adja tovább a szikét Skyes-nak.
Merthodon felvette a szikét, és a többiekre nézett.
- Én… én nem tudom.

Merthodon arra célzott, hogy képtelen szándékosan megvágni magát. Gyermekkorában sem tudta, és azóta sem megy neki. Starrs nem várta meg, amíg a nő lefordítja, egyből odalépett, felkapta a szikét, megfogta Merthodon kezét, és megvágta annak hüvelykujját. Halk, pillanatnyi nyögés hangzott el, a vér pedig már folydogált a kupakba. Starrs megtörölte a szikét, majd hátralépett.

- Következő. – szólt, és Skyes tudta, hogy ő van soron.
Childs izzadt. Tekintete mindig nyugodt, de a verítéke folyt, mint a Niagara. Le nem vette a szemét a másik kettőről, akikkel a múlt éjszakát töltötte. Merthodon másik kezével odatolta a tálcát Skyes-nak, aki szintén elvégezte a műveletet, de neki már egyedül is ment. Ekkor mindketten Childs-ra néztek. Mintha azt hitték volna: ennyiből áll a teszt, ők már rendben is vannak, és ha valaki fertőzött, akkor az Childs lesz. De a teszt nem ennyiből állt. Felvette a szikét, majd abba a kupakba, amin az ő monogramja volt, (az egyetlen üres) beleengedett egy kevés vért a bal hüvelykujjából. A Nő is izgult az eredmény miatt. Starrs szólt neki, hogy üljön át a sarokban levő székbe. Sona átült. Mikor a tálca visszaérkezett a parancsnokhoz, az felvette a drótszálat, és a végét forrósítani kezdte az öngyújtóval. Mikor abbahagyta, és az első kupak fölé emelte a drótot, Merthodon nyelt egyet. Beleérintette a forró drót végét. Halk szisszenés hallatszott, mint amikor valamiből kiengedik a gőzt, csak annál sokkal halkabb. Az ő vére tiszta. Ez azt jelenti, hogy Merthodon is tiszta.

Most Skyes vére jön. A drót vége ismét a gyújtó lángjába került, és miután eléggé felforrósodott, a következő kupak tartalmát vette célba. Talán sosem tudják meg, ha ez a teszt nincs. Amint beleért, a vér, sipító hang közepette, (talán nem is lehet mihez hasonlítani) szabályosan kiugrott a kupakból. Starrs hátraugrott. Skyes vére, mint a higany, gurulni, menekülni kezdett. Merthodon fölpattant, és a többiekhez rohant, akárcsak Childs. Sona sikított. Skyes remegni kezdett és a jobb lábáról a bőr szabályosan szétrobbant, az inak pedig (talán azok lehettek) kis csápokként kezdtek csapkodni. Még meglévő kezeivel felborította az asztalt. Starrs tüzet nyitott a géppuskából. Nem sokat használt, mintha csak lassította volna a mozgásban, és mintha csak ez kellett volna, hogy meginduljon feléjük.

- Tűzzel! El kell égetni! – üvöltötte Childs, a nő pedig csak sikított. Merthodon az ebédlő másik sarkában teljesen ledöbbenve állt, és fogalma sem volt: hogy segíthetne. Azt sem tudta biztosra: akar e egyáltalán segíteni. Sona kivágta a konyha ajtaját, és berontott. Starrs újratöltött, A Skyes-dolog pedig egyre csak közeledett felé. Menet közben szétnyílt a feje, és sárgás-vöröses váladék fröcskölt belőle. Mintha az agyát belülről valami módszeresen felturmixolta volna. A Tár a helyén volt, újabb lövéssorozat visszhangzott. Egy-két lépésnyire volt Starrs-tól, amikor az ebédlő ajtaja kivágódott, és elsőként rontott be rajta Lakkon. A Skyes-dolog iszonyú sipító hanggal zuhant rá, mint egy kidőlt fa, és jobb lábának csonkjából a hosszú inak rátekeredtek. Starrs tüzelt, de a rémen keresztül Lakkon is felüvöltött. Skyes már teljesen át volt mutálódva valami undorító szörnnyé.

Teste szétszaggatott, véres volt, álla feljebb csúszott, és abból, apró tűfogaival belemart az alá került Lakkon arcába. Rycko és Kleas ledermedt, akárcsak a többiek. Aztán befutott Stornent, és ráfogta a pisztolyt. Iszonyú kevés idő alatt zajlott az egész. A pisztoly hasztalan volt, ezt a Norvégok még nem tudták. Az üvöltések közepette alig lehetett érteni, aztán mindenki számára hangosabbá és érthetőbbé vált. Egy - NE kiáltás volt az.
- Félre! Mindenki félre! – hallatszott ismét, ugyanattól az embertől.

Az ajtóban állók hátraugrottak, és a bent lévők is gyorsan távolodtak. És akkor megjelent MacREADY. Felszerelve lángszóróval, egy gyors pillantást vetve a rémült emberi arcokra, majd le, a Skyes-dologra, és annak takarásában, a még életéért küzdő Lakkon-ra. Ő is tett egy biztonsági lépést hátra, és megégette. A dolog Lángra kapott, az alatta levő szerencsétlen pedig üvöltött a további fájdalmaktól. Mac engedett rá még egyet, ez több másodpercig is eltartott. A fülsüketítő, sipító hang, a két „összeláncolt test”, és hogy együtt kerülnek a túlvilágra mindenkit lesokkolt. MacREADY látta, hogy Merthodon megkerülve a felborított asztalt egy poroltóval jön feléjük.
- Oltsa már el. – szólt Starrs. Merthodon MacREADY-re nézett, aki helyeslően rábólintott, majd pillanatokon belül, sűrű, fehér köd lepte be az ebédlő onnansó felét.

16.

- Jól van? - kérdezte Mac Sona-t, aki a konyhában, a szekrénysor mögött ült, összekuporodva.
- Maga az, Mac? Hogy? Istenem, olyan iszonyú volt!
- Nyugalom, már halott. Már… halott. – ölelte át és nyugtatgatta a nőt, aki csak zokogott.
Milyen régóta nem zokogott Mac vállán nő… Átkarolta, felsegítette, majd felmentek a többiekkel a nagyterembe. Volt mit megbeszélni.

17.

- Miért jött vissza, MacREADY? – kérdezte Stephenson, akinek nemrég egy külön szituációja is volt MacREADY-vel. A többiek kérdően nézték a szakállas férfit.
- Nem tudom. – válaszolt.
- Ti találkoztatok? – jött Starrs-tól a kérdés.
- Ami azt illeti: igen. Én az ajtóból kiabáltam Skyes-nak, hogy jöjjön. Amikor elindult vissza a 2-es helikoptertől, én még vettem a kabátom a váltáshoz. – közölte Stephenson.
- Én pedig megpróbáltam lelépni a kicsikével. De aztán, amikor bemásztam, és beindítottam, láttam, hogy a fegyveres kollégája felém fut és rám céloz.
- Ja. Aztán kiszállt, feltartott kezekkel, és akkor idebentről lövéseket hallottunk.

- Innentől már befejezem én, jó? Ő rövid töprengés után visszafutott az épületbe. Én meg a fegyverraktárba, és onnan le, magukhoz. – mondta MacREADY.
- Gyors volt, nem töprenghetett valami sokat.
- Nehéz helyzetekben inkább cselekszem. A gondolkodást másra hagyom.
- Mindenesetre köszönjük, hogy nem ment el. – szólt Sona.

MacREADY nem szólt semmit. Starrs neheztelően nézett rá, a többi katona pedig inkább csak próbált nem feszült lenni.
- És most halljuk: maguk valójában mit keresnek itt? És miért hitették el velünk, hogy Norvégok? – kérdezte vádlón a nő Starrs-t.
- A mi feladatunk a 31-es Küldöttségen történtek körülményeinek kivizsgálása. Semmi több.
- Nem hiszek magának. És még nem válaszolt a másik kérdésemre.
Starrs hallgatott. Helyette egy embere: Hangman szólalt meg:
- Ez is a küldetésünk része volt. A Nyelvtudásunk és a képzettségünk alapján választottak ki minket erre a munkára.
Kleas megkérdezte Sona-t, hogy mit mondott Starrs, a nő pedig felszólította Hangman-t, hogy mondja el Norvégul is, amit az előbb mondott neki.

Kleas és Stornent, Lakkon miatt fél-dühös, fél-szomorúkedélyűek voltak, egyedül Rycko tűnt olyannak, aki tárgyalásra képes. A Norvégok úgy érezhették magukat, mint ha ők lennének amerikában. A Káosz lassacskán elült, és rövid gyászcsönd váltotta föl. Mindenki maga alatt volt a történtek miatt, talán Hangman a legkevésbé, mert ő ez idő alatt fent őrködött. Aztán Starrs megtörte a csendet.
- Stephenson. Menjen le a rádióssal a rádiószobába. Próbáljanak meg elérni valakit.
- Van neve is! – förmedt rá Sona.

Starrs visszafordult embere felé, és helyesbített:
- Stornent-el. Menjenek le Stornent-el, és kérjenek segítséget.
- Miért nem húzunk csak el innen a fenébe? Mind? – kérdezte MacREADY.
- Egyetértek. – helyeselt Childs.
- Nem megy senki sehová. – válaszolt a parancsnok.
- Mi az, csak nem mindenki a maguk foglya?
Lest és Hangman összenéztek, ahogy mindenki más is, aki értette, amit mondanak.
- Ahogy tetszik. Nem engedhetjük meg, hogy a fertőzés kijusson innen. Ezért karantén alá vonom a tábort.

MacREADY körbenézett. Nem valószínű, hogy bárkinek is a puszta arckifejezéséből látta: mit gondol, vagy mit fog reagálni, de ennek ellenére megtette. Nyugodtan felállt, odalépett a parancsnok elé, és behúzott neki egyet, hogy az elesett. A két másik katona kicsit megugrott, de nem támadott. Csak nézte az eseményeket.

- Oké emberek! A tesztet be kéne fejeznünk. Mi lenne, ha mindenkin elvégeznénk, és aztán hazamennénk?
Sona lefordította kutatótársainak, amit Mac mondott, akiknek tetszett az ötlet. A katonákat is megviselték a látottak, meg a hallottak, szóval ők is tűntek volna már el innen.
- Childs. Számíts rá, hogy te leszel az első. A te eredményeidet még nem tudja senki. – szólt MacREADY.
Childs egyetértően bólogatott.
- Igen, Mac. Aztán húzunk innen.

Starrs feltápászkodott. Látta, hogy semmi értelme a szép szónak. Elővette a pisztolyát, és hátrálni kezdett. A Reakció: Stephenson és Lest ráfogták gépfegyvereiket.
- Uram! Tegye le a pisztolyt!
- Ti tegyétek le! A Parancsnokotok vagyok, az istenit! Tegyétek, amit mondok!
Rycko és Kleas és Sona rémülten hátrahúzódtak. Mac maradt, ahol van.
- Nem fogják letenni, Starrs. Ők is meg vannak rémülve. Ahogy maga is. De tudja mit? Ha a teszt kimutatja, hogy tiszta, és nem hadonászik fegyverrel, talán nem fogják agyonlőni magát a saját emberei.

A Parancsnok idegesen hátrált még, amíg tudott, de falba ütközött.

- Nem mehetünk el. Nem lehet. A Küldetés…- habogott. Közben egyre inkább lejjebb engedte a pisztolyt. Mac közelebb lépett, Starrs pedig lassan eltette a fegyvert. A Katonák is leengedték a gépfegyvereket. Parancsnokukat még sohasem látták ilyen helyzetben. Ilyen feszültnek. Ők sem voltak még ilyen helyzetben. A Társaságból csak ketten voltak.

- A Küldetésnek vége. Mind eltűnünk innen, mielőtt ez a valami végezne velünk. – mondta Mac. Ennyi megértés még nem volt a hangjában, mikor Starrs-al társalgott.
- Merthodon, Hangman és Rycko. Ti menjetek, szedjetek össze még kellékeket az újabb teszthez. Szükségünk lesz tizenegy kis edényre, vagy bármire, amibe a vért lehet gyűjteni, szikékre, minél több, annál jobb, és… valami drótra, vagy ha van abból még, amit az előbb használtak, az is megfelel. – siessenek és vigyázzanak. – szólt a többiekhez, átvéve a parancsosztogató szerepét. Sona elmagyarázta Rycko-nak, hogy mit kéne tenni, aki először vonakodott. Nem bízott az amerikaiakban, de végül elindult.
- Lest és Kleas. Nektek a fegyverraktárba kéne menni. Ami van fegyver, meg lőszer, hozzátok át. Még szükségünk lehet rá.
Sona nekik is elmondta, amit Mac rájuk osztott. Majd ő, Childs, Starrs és MacREADY vártak.

Folyt. köv.