The Thing 2 - Vérbefagyva 4. rész

18.

Jó negyed óra múlva zörgetett valaki az ajtón. Lest volt az. Starrs ajtót nyitott, és a tiszt rémülettől átfagyott arccal esett be az ajtón. Két kezére fogott néhány puskát, meg lőszereket. Ezek mind a földre estek. Odakint süvített a szél, és hatalmas hóvihar közeledett. A Parancsnok becsukta az ajtót, és a térdelő Lest-hez sietett, ahogy Mac, Childs és Sona is.
- Mi az? Mi történt? – faggatta Starrs a rémült férfit.

- Megöltem! Me…me…megöltem. Rámtámadott! Ő is egy olyan volt! – nyöszörögte.
- Kleas? Ez lehetetlen. – vágta rá Sona.
- Igaz, ha mondom! Én nem akartam! Megtámadott.

MacREADY Sona-hoz ment, és megpróbált beszélni vele, mert amit ő most hallott, az teljesen ledöbbentette. Nem sikerült neki, a nő idegesen arrébbvonult, és leült egy székre. Mac tudta, hogy igenis lehetséges. Ezeknél sosem lehet tudni.
- Nyugalom, Lest. Mostmár rendben van. – nyugtatgatta Starrs, de Sona ráordított:
- Vele lehet, hogy minden rendben van, de velem semmi sincs. És a társaimmal sem lesz, ha visszajönnek, és megtudják, hogy maguk megint megöltek valakit közülünk!
Nem szóltak semmit. Lest rémülten nézett továbbra is a nőre. Nem tudott sajnálattal, bármennyire is szerette volna. Childs kinézett az ablakon. A fegyverraktárban még égett a villany, odakint pedig valami a hóban feküdt. Kleas lehetett az, ki de más is lehetne? A hó majd betemeti, és akkor annyi sem látszik majd belőle, mint amennyi eddig. MacREADY Childs-ot figyelte. Nem bízott benne, amióta eltűnt a 31-es küldöttség felrobbantása előtt… de még azelőtt sem bízott benne. Ami azt illeti, Lest-ben sem bízhatnak. Ő is lehet a dolog, és egy ilyen ürüggyel megölhette Kleas-t minden további nélkül. Amíg a többiek meg nem jönnek, semmiben sem lehetnek biztosak. Aztán meg ki tudja…

19.

Rycko, Merthodon és Hangman a kellékeket szedték össze. Már sötétedett, nem volt bent sok fény. Rycko lement a raktárba, ő tudott néhány kis műanyagtálat, amiben a vért lehetne tárolni. Ezalatt Merthodon a drótot és a rongyot kereste, Hangman pedig a szikékért ment. Próbáltak minél gyorsabban végezni, mert nagyon idegesítette őket, hogy szét kellett válniuk. Zseblámpákkal a kezükben kutakodtak, ki-ki a maga helyíségében végezte a maga feladatát. Merthodon halkan dudorászott, azzal is nyugtatgatva magát. Keze a polcon megszaladt, és levert egy konzervdobozt.
Marhára megijedt. Lámpájával hátravilágított, van e ott valaki, majd visszafordult, ismét hátranézett, aztán folytatta a munkát és a dudorászást. Rycko a kihalt raktárhelységben, amit már egy ideje nem használtak, már szinte mindent feltúrt, de nem találta az edénykéket.

Az egyik ablak be volt törve, a szél pedig folyton süvített, és befújt némi havat is. A Harmadik polcon egy dobozban voltak. Meg se számolta, látszólag volt benne elég, összecsukta a dobozt, és visszaindult. Akkor meghallott valami furcsa hangot. Az ilyen helyeken minden hang furcsa, de ez különösen rémisztő volt. Egy csörömpölés, aztán mintha valami végiggurulna a földön, és aztán, picivel utána egy csoszogás szerű hang. Lassan kijjebb lépett, hóna alatt a dobozzal, kezében a lámpával világított. A hosszú, üres folyosó lépésenként tárult egyre jobban a szeme elé. Aztán hátrafele is elnézett: semmi.

- Hello! – lépett ki elé Merthodon.
Rycko-ra majd’ rájött a szívroham, a dobozt el is ejtette. Merthodon csak állt, és világított a lefelé, míg a másik fölvette a földről.
- Nem láttad Hangman-t?
Rycko nem tudott választ adni, nem értette, mit mond neki a vastagkeretes szemüveges amcsi.
- Ja, persze. Hogy is értenéd… Úgy volt, hogy itt találkozunk. Hol a fenébe lehet?
Rycko nem értette ezt sem. Csak gondolta, hogy a társát hiányolja, mert hármójuk közül egyedül ő nincs itt. Merthodon megrázta a fejét, és dudorászott tovább. Rycko számára is ismerős volt a dallam. Talán a rádióból hallhatta. Megértették egymást, és bolondosan, együtt dudorászni kezdtek. A műtőszobában ezalatt egy magányos zseblámpa, egyre jobban gyengülő fénye világította meg a padlóról az egyhangú falat.

20.

Már eltelt jó, fél óra is, mire Rycko és Merthodon visszaért, de Hangman-ről nem tudtak semmit.
- Mi az, hogy eltűnt?! A Rohadt életbe. Lehet, hogy most is ott vár magukra, mert mi a két leghülyébbet küldtük vele! – üvöltött Starrs.
- Majd’ negyed órát vártunk rá! Nincs ott, egyszerűen eltűnt és kész! – vágott vissza Merthodon.
- Baromság. – nyugtázta Starrs.
- Nem feltétlenül. – lépett elő a háttérből Childs. A Szikékért ment, nem?
- De. Igen.
- És azok is a gyengélkedő részlegben vannak, a műtőben. Igaz?
- Mit akar ezzel?
- Azt, hogy a holttest, amit a kutatóik találtak a bázisunkon… úgy látszik nem is volt annyira halott.

- Tessék?!
- Nem, Childs. Talán mégis a parancsnoknak van igaza… Én ott voltam. És én zsákoltam be azt a hullát Skyes-al. – lépett közelebb Starrs-hoz.
- Vissza. – szólt rá a hízelgő tudósra a válla mögül, mire az beleegyezve hátrébblépett.
- Én is láttam egy s mást. Mi is bezsákoltunk egy Norvég hullát. Aztán elég volt egy kicsit egyedül hagyni valakivel, el is kapta az egyik emberünket. – szólt ültéből MacREADY.
- Nagyszerű. Akkor most? A Tesztet még elvégezhetjük? – mérgelődött a parancsnok.
- Nincsenek meg a szikék. Kockázatos visszamenni. – közölte Mac.
- Kések is megteszik, nem? Hozzatok fel a konyhából késeket. – utasította Childs Merthodon-t és Lest-et.
- Nem jó ötlet! Azok után, amit Kleas-al művelt, nem szívesen téveszteném szem elől. – jegyezte meg Sona.

Rycko-nak a név hallatán feltűnt, hogy Kleas nincs köztük. Sona elkezdte neki magyarázni, hogy mi történt. Barátja a történtek hallatán kijött a sodrából, és felpattant a székről, majd azon nyomban nekirontott Lest-nek.
- (NORVÉGUL) Megölted őt, te szemét! Semmi baja nem volt! Semmi baja! Te mocsok! – motyogta Rycko, miközben a katona torkát szorongatta.

A többi ember reakciója is viszonylag gyors volt. Nem tudták, hogy ő is egy dolog, vagy csak a düh hajtja, de nem is vártak, hogy ezt megtudják, míg MacREADY és Childs megpróbálta lerángatni róla, Starrs közelebb ment, és a srác fejéhez fogta a pisztolyát. Rycko a csőbe meredt Arcizmai önkéntelenül is remegtek. Elengedte Lest nyakát, aki levegőért kapkodva a földre borult. Rycko feltett kezekkel elhátrált Lest-től.

- (NORVÉGUL) Na. Gyerünk. Mi lesz? Nem akarod befejezni? – provokálta Starrs.

- Hagyja békén! – kiabált rá Sona.
Majd Mac, mikor felállt Lest-től:
- Starrs. Sona. Nyugalom. Majd én lemegyek vele.
Úgy tűnt: a jelenlegi krízispont lejjebb csúszik, mikor MacREADY és Merthodon elindultak a késekért.

21.

Végigmentek a folyosón, le a lépcsőn, és be, az ebédlő bejáratán. Az égett hús szaga valósággal beépült a levegőbe. Hogy bemenjenek a konyhába, át kellett lépniük a szétégett Skyes-on és Lakkon-on. Merthodon attól rettegett, hogy mikor emeli a lábát, az a kéznek látszó fekete valami majd hírtelen elkapja azt, és akkor ő biztosan szívrohamot kap. Nem kapott, mint ahogyan az a valami sem nyúlt utána a padlóról.
- Nyugalom, ez már meghalt. – szólt MacREADY.
- Aha. De melyik nem? – tréfálkozott idegességében Merthodon.
- Jogos.

Már a konyha bejáratánál jártak. Benyitottak, s odabenn nagy fémszekrények, tányérok, jégkamra és mosogató volt. Legalábbis ők ennyit láttak az „egészből”. MacREADY nem nézett eléggé körül, amikor Sona-hoz jött be, és ezért véletlen sem tudta: hol vannak a kések. Elkezdte feltúrni a fiókokat.
- Hogy lehet, hogy mindig ilyen nyugodt, Mac?
- Nyugodtnak látszom? – fordult hátra.
- Hát jó, persze valószínűleg nem nyugodt maga sem.
- Na látja.
- De… akkor mi… - faggatta Merthodon. Tudni akart valamit róla, még a többiek előtt. A
többiek elvégre is most nincsenek itt, de ő itt van vele. Mac tudta, hogy fél tőle a pasas.
- Nézd meg ott is, a túloldali szekrényekben. – bökött hátra a fejével, mire Merthodon kinyitogatta.
- Semmi. Semmi. Se… Á! Megvannak.
- Jó. Szedj össze eleget, aztán menjünk.

Merthodon megmarkolt egy párat, de amikor levette őket, kezéből majdnem mind kiszóródott. Mac ekkor odament.
- Várj. – mondta, majd nyúlt, hogy segítsen, de a férfi felkapott egyet a sok közül, és maga elé kapta.
- Ne…nem kell. Majd én… megcsinálom.
MacREADY visszasétált a másik oldalra.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én ha nem kapok valamit inni, ezt az éjszakát biztos, hogy nem élem túl.
Merthodon nem szólt semmit, csak egyenként gyűjtögette a késeket, vigyázva, mert markában így is alig fértek el.
- Nem tudod, hol tartják itt a Whisky-t?
A másik a fejét rázta.
- Pedig kell, hogy legyen valahol, valami. – bíztatta magát Mac, és végigsétált a szekrénysor mentén.
- Mehetünk. – szólt rá a Merth a túloldalról, amikor végzett a szedegetéssel.
- Rendben. – jött a válasz, és MacREADY csalódottan visszaindult, majd visszafelé még beszóltak a rádiószobába Stornent-nek és Stephenson-nak, hogy jöjjenek föl ők is.

22.

- Sikerült valakit elérnetek? – kérdezte Starrs, Stephenson a fejét rázta:
- Nem, parancsnok, az égvilágon senkit.
- És a kések legalább megvannak? – fordult MacREADY-hez.
- Meg. – mutatott az asztal felé, ahova Merthodon épp letette őket.
- Ha minden itt van, akkor akár kezdhetnénk is.

A Kis, hamutál méretű edénykékre mindenkinek rákerült a monogramja, kivéve természetesen, aki nem volt ott. Egy rövid ideig Mac és Childs arra is gondoltak, hogy a halott Kleas-ból is vért kellene venni, de a többiek lebeszélték róla őket, mondván, hogy: időpocsékolás, és hogy kockázatos lenne. A Hóvihar már dúlt odakinn, és sötétség lepte be az egész tábort, ami látszólag csak belülről élt. Aztán nekiláttak a tesztnek. Először Childs-tól vettek vért, majd Stephenson-tól, Lest-töl, Starrs-tól, MacREADY-töl, Merthodon-tól (aki már képes volt annyira, hogy megvágja magát), majd végül a Norvégoktól: Rycko-tól, Stornent-töl, és Sona-tól.

Eddig minden zökkenőmentesen ment, ha lehet így fogalmazni. Mindenki igyekezett minél távolabb helyet foglalni a másiktól, ha esetleg az megmutatná igazi arcát, és őt ölné meg először. Amikor a vérminták visszakerültek MacREADY-hez, ő végezte el rajtuk a tesztet. Állt a többiekkel szemben, és a reakcióikat figyelte. Bármit, amit ha észrevesz az arcukon, és gyanús: megégetheti. De nem, még mindenki embernek látszott. Elkérte Starrs öngyújtóját, és azzal, hogy a lángszóró munícióját ne pazarolja a legkisebb mértékben sem, beizzította a drót végét. Childs felé fordult, aki kis késéssel rábólintott. Csináld. A Drót vége egyre közelebb kerűlt a vérhez, és sokan már valami dübörgő fenevadat hallottak, ami bármelyik pillanatban lecsaphat. Halk szisszenés. Childs tiszta. Mac pedig jobban örült ennek, mint azt hitte. Ezek szerint Childs végig tiszta volt, és ez nagyszerű. Maga mellé hívta, és az, a kezébe véve egy puskát a fal mellől, beállt lövésre készen.

Tehát Childs megvolt. És a többiek? Stephenson következett. Ő igazán kétes személy volt, hisz a rádión, ha akart, senkit sem ért el. Mac ismét felkészítette a drótot használatra. Nem késlekedett, mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte az eseményeket. Ugyanaz, mint Childs-nál. Ő sem olyan. Stephenson felállt, és odasietett Mac mellé. Egy puska az ő kezébe is került. Lest következett. Sona mit meg nem adott volna azért, hogy most ő is ott álljon, fegyverrel a kezében, és meghúzhassa a ravaszt, akárcsak Lest tette azt a barátjával. Az izzó drót ismét az edényke fölé emelkedett, majd gyorsabban, mint az eddigieknél: beleért a vérbe. Nem ugrott ki a tálból, nem menekült semerre sem. Lest ezek szerint igazat mondott, és Kleas tényleg meg akarta támadni. Vagy csak iszonyúan félt, és amikor a másik mondott vagy tett valamit, Lest lelőtte. Nem lehet tudni, a Norvégból nem vettek vérmintát. Lest, aki még mindig igen rossz állapotban volt, a többiekhez ment, de nem vett fel fegyvert, csak leült egy székre a mögöttük lévő asztalnál. Most Starrs. A parancsnok Mac-at bámulta, ahogy az is, őt. Tudták, hogy ha most valami történik, akkor csak egyikőjük maradhat. Starrs keze remegett, de nem az átváltozástól, hanem az idegességtől.

- Csinálja már, MacREADY. Legyünk túl rajta és kész. – szólt rá Starrs.

Mac ekkor elvette a lángból a drótot, és a végét elkezdte a parancsnok vére felé közelíteni. A Katonák nem tudták, mit gondoljanak: egyébként is tartottak a felettesüktől, de most még inkább. Az ujjuk valósággal remegett a ravaszon. Aztán megtörtént. Ahogy a többiekkel is. A halk szisszenés, Starrs fellélegezhetett. Oldalra nézett, ahol mellette a Norvégok ültek. Fölállt ültéből, és felvett egy fegyvert. Már csak Rycko, Stornent és Sona volt hátra. Rycko tiszta volt, Stornent-et pedig majdnem agyonlőtték, mert a saját nyelvén kezdett imádkozni. Végül eljutottak Sona-hoz. Most MacREADY nyelt egyet. Nem gondolta volna, hogy így kerül rá majd sor. Hogy előtte mindenki tesztje rendben volt. Sona-ról folyt a víz.
- Mac. – szólalt meg, mikor a férfi elhúzta a lángból a drótszál végét.

Mindenki feszült volt, a vérteszt ideje alatt ez lehetett a krízispont. Majd bebizonyosodott. Ő is ember volt. A vér csak egy halk szisszenést hallatott, épp mint a többieknél. Akkor hát számoljunk. Kleas fertőzöttsége kétséges, ami azt jelenti, hogy vigyáznunk kell odakint. Hangman pedig eltűnt, valószínűleg ő az a dolog. Kint járkálhat a viharban, és… a rohadt életbe!

Folyt. köv.