The Thing 2 - Vérbefagyva 2. rész

- Uram? – mondta sietősen a tiszt, és siettéböl lefékezve majdnem beesett az ajtón.
- Igen, Stephenson? Esetleg lehetne még elővigyázatlanabb, hátha valaki meghallja a beszélgetésünket! – vetette oda, kissé mérgesen Starrs, miközben az ágyán ült, és a 38-asát tisztogatta.
- Elnézést, uram. Vigyáztam, hogy ne…
- Mit akar? – szakította félbe.
- Bejelentkezett a két kutató a rádión. Azt mondják: találtak még valaki túlélőt.
Starrs abbahagyta a tisztítási műveletet. Letette a pisztolyt az ágyra.
- Van még kapcsolat?
- Igen, uram, még él a kapcsolat. Lehet, hogy kéne oda ez a MacREADY is.
Starrs megállt pillanatra, elgondolkozott.
- Rendben, hozzák ki. De csak finoman. – vigyorgott.
- Igenis.

8.

Mac-et ketten kísérték, miután kinyitották a bilincset. Két fegyveres, nehogy valami őrültséggel próbálkozzon. A Rádiószobába érve leültették egy székre. Stornent és Starrs már a helyiségben voltak, de nem úgy tűnt, mint akiket MacREADY érdekel. Starrs például jelen pillanatban egy gyerekhez lehetett hasonlítani, aki kapott egy új játékot, és a régivel már nem is játszik. Mac persze tudta, hogy nem lesz ekkora szerencséje, de arról fogalma sem volt: miért rángatták ki a szobából az éjszaka kellős közepén. Annyira tudott következtetni, hogy odakint nagy vihar lehet, mert különben a többiek már visszaértek volna.

- (NORVÉGUL) Merthodon, Skyes. Jelentkezzetek. 31-es küldöttség jelentkezz, itt Bravo a 46-os. Vétel.
Mi van? – töprengett MacREADY, de hiába, nem törte a nyelvet egyáltalán.
- (NORVÉGUL) Bravo 46. Itt a 31-es küldöttségről Merthodon és Skyes beszél. Találtunk egy túlélőt, ismétlem: találtunk egy túlélőt!
- (NORVÉGUL) Milyen állapotban van?
- (NORVÉGUL) Állapota stabil. Csak fel kell olvasztani. Isten tudja mennyit volt kinn a hidegben…
- (NORVÉGUL) Vettem. Holnap szállítsák ide, minden más a terv szerint.
- (NORVÉGUL) Uram, a túlélő beszélni akar a másikkal. Akit elszállítottak!

Starrs MacREADY-re nézett, aki közömbösen bámult vissza rá. Megrázta a fejét:
- (NORVÉGUL) Nem, Nem beszélhetne… - ám ekkor megcsendült egy ismerős hang, megszakítva Starrs mondandóját.
- Mac! Ott vagy? Mac!
Istenem! Ez tudom ki. Childs. Ezért rángattak ide. Childs él.
- Childs! Te vagy az? – kapott a mikrofonhoz MacREADY, szinte félrelökve Starrs-t az útból.
- Mac! A francba, alig várom a reggelt, mert ez a hely a frászt hozza rám. Hogy te milyen rohadt mázlista vagy!
- Az már biztos. – nézett körül sejtetőn a teremben.
- Rendben vagy? Minden oké? – kérdezősködött tovább MacREADY.
- Majd befagy a seggem. Fogalmad sincs mennyit voltam kinn. Hogy lennék már jól?
- Igaz. – mosolygott MacREADY, de Starrs elvette tőle a mikrofont, és ismét a két tudóshoz szólt.
- (NORVÉGUL) Holnap, minden a terv szerint. Adás vége. – azzal kilépett a vonalból, és MacREADY-re nézett.
- Vigyék vissza a szobájába.

9.

- (NORVÉGUL) Sona. Alszol már? – kérdezte Rycko, a nő ágyához sétálva, gyengéden megsimítva az arcát.
Sona első reakciója az volt, hogy félrerántotta fejét, majd félálmosan felelt:
- (NORVÉGUL) Nem, ami azt illeti, már nem alszom.
- (NORVÉGUL) Bocs. Én csak tudni akartam, hogy jól vagy e?
- (NORVÉGUL) Igen. Nincs semmi bajom. Kösz, Rycko.
- (NORVÉGUL) Jó. Akkor jó.
Rycko még nem ment ki a szobából. A Nő tudta, hogy valójában nem az ő egészségi állapota érdekelte.

- (NORVÉGUL) Mi a baj, Rycko?
- (NORVÉGUL) Semmi. Vagyis, azt reméltem, te majd elmondod. Megtudtál valamit? Amit mi nem? Az Amerikaitól?
- (NORVÉGUL) Az az ember fáradt, és beteg is valószínűleg.
- (NORVÉGUL) Igen, de… mondott valamit? Tényleg nem tetszik nekem ez az egész.
- (NORVÉGUL) Nem, Rycko, nem mondott semmit. Nem kell semmitől félned, feküdj vissza, jó éjt.
A férfi halkan nevetett, idegesen, de halkan.
- (NORVÉGUL) Jó éjt, Sona. Jó éjszakát.

Azzal kiment a szobából, becsukta az ajtót, de Sona szemei még nyitva voltak. Egyszerűen nem tudta összetenni a dolgokat. Hogy mit akart mondani MacREADY a katonákról, vagy hogy mi történt valójában a 31-es küldöttségen, és hogy mit állít Mac. Nem állt össze a kép. Ráadásul félt is. Nem csak ő, mindenki, aki ott volt, talán még a katonák is, bár ez rajtuk nem látszik, és épp ez olyan zavaró. Hogy olyan higgadtan tudnak kezelni egy ilyen helyzetet. Valami itt tényleg nem stimmel. Holnap beszélnie kell Mac-el.

10.

A Másik táborhelyen, a régen volt 31-es küldöttségen valami iszonyú keringett még mindig a levegőben. Valami, ami belekötött a hóba, csak épp látni nem lehetett. De érezni, azt igen. Az éjszaka egy olyan helyen senkinek nem vágyálma. Főleg nem nekik, akik ott ragadtak egy nap, és csak a másik nap mehetnek el onnan. Az egyetlen viskóban voltak, ami épen maradt, külön a főépülettől. Részben a holttestek látványa, részben az amúgy is csatatérnek nyilvánított főépület, részben pedig azok alapján, amit Childs elmondott. A történtek. Ezek a kis részek tartották őket távol a bázis nagyobb részeitől. A lámpa ide-oda lengett, csoda, hogy még adott fényt. Skyes teát főzött a „mindig útrakész csomag” jóvoltából, amit még hazájában vásárolt fél áron húsvétkor úgy: két éve, egy üzletházban, Merthodon a rádió előtt babrált a mintákkal, amiket odabent gyűjtött, és szorgalmasan bezacskózott. Most épp egy holttest szöveteit vizsgálta mikroszkóp alatt. Childs jó vastagon bebugyolálva aludt egy fél-matracon.

A másik fele már nem volt meg, ki tudja: mi történhetett vele egykor. Meg hogy ezzel a hellyel mi történt egykor. Skyes éppen a kész teát öntötte át egyik bögréből a másikba, amikor elkapott egy pillanatot az ablakon kívülről. Merthogy épp kinézett egy pillanatra, amikor látta, hogy az utat megvilágító kis póznák, amik a sufnit és a volt központot kötik össze, eltűntek. Nemrég, amikor bejöttek, még kint volt mind. Talán kialudt volna a fényük? Nem, nem valószínű, hisz az utolsó kettő, látszik a távolba: még ad valami fényt. Letette a teásbögrét, szemét le nem véve az ablakról. Merthodon úgy szintén, a mikroszkópról, megkérdezte: mi az?

- Nem tudom. Az ösvény nem világít. Kimegyek, megnézem, mi van a fényekkel. – vette a kabátját.
- Hagyd a fenébe, most éjjel már úgysem megyünk ki.
Ekkor, kellett neki mondani, kialudt a villany a sufniban.
- Hát a jó édes… ááh. - kezdte Merthodon.
- Hol van a lámpa?
- A zseblámpa? Azzal nem sokra mész odakinn. - jegyezte meg Merthodon.
- Nem baj, hol van?
- Várjál. – szólt, majd felállt a Mikroszkóp elől, és matatni kezdett az asztalon.
- Megvan! Nesze. – dobta Skyes-nak, aki persze leejtette, mert nem látott semmit. Megkereste a földön, fölvette, majd bekapcsolta, és kabátját is felszerencsétlenkedte magára.
- Csináld meg gyorsan, ha lehet. Nekem itt dolgom van.

Skyes ekkor már kiment, és nem hallotta barátja szavait. Először a sufniban akarta visszaállítani a világítást, ezért a biztosítékhoz ment, nem pedig rögtön az ösvénnyel kezdte. A Zseblámpa valóban nem volt nagy segítség, legalábbis, míg meg nem találta a ház mögött a biztosítékot.

- Ez itt a baj! – szólt, és felkapcsolta. A vihar miatt lehetett. Levágódott. Vagy a teafőző. Igen, biztosan az. Ekkor hallott valamit maga mögül. Valami hang volt. De nem is igazán mögötte. Mindenhonnan hallotta. Nem látott semmit szinte a nagy viharban, de mintha egy-két méterre tőle valaki vagy valami rohangálna. Egyfolytában, és visít… nem, röhögne rajta. Kiáltani akart, Merthodon-nak, de nem tudott megszólalni. Képtelen volt egy hangot is kinyögni. Futni kezdett. Pár lépést jutott előbbre, és minden lépésnél közelibbnek érezte magához azt a valamit. Aztán elesett. Hasra, feje a hóban landolt, szemüvege: ki tudja hol. Minden egyes pillanatban azt hitte, újra és újra, hogy most fog ráugrani és széttépni őt valami, mondjuk egy farkaskutya, vagy ehhez hasonló.

- Skyes! – hallatszott, és egy alak lépett ki a ház takarásából. Merthodon volt az.
- Na ne szórakozz velem. Ezt az üvöltős hülyeségedet nem veszem be. Gyere be, mielőtt még begurulok, és akkor tényleg lesz mitől megijedned.
- Üvöltés? Ü-üvöltöttem? – kérdezte Skyes, miközben társa felsegítette a hóból, és elkezdte visszafelé vezetni.
- Csak nem hagyod abba a szórakozást, mi? Majdnem a frászt hoztad rám. De engem keményebb fából faragtak, mint azt te hiszed. Nem dőlök be a marhaságaidnak. – léptek be az ajtón, és csukták be azt.
Az ösvény még mindig nem fénylett. Skyes csúnyán beverte a fejét, mintha pár pillanatra odakinn önkívületi állapotba került volna, és még most sem tudja: pontosan mi történt. Merthodon leültette, és a kezébe adta a teásbögrét. A Bögre remegett a kezében, de ezt már nem figyelte, ült is vissza, dolgozni.
- Mi a rosseb folyik itt? Hova tűnt a szövetmintám?
- He?
- A szövet, amit az előbb vizsgáltam!

Childs-ra nézett, aki látszólag békésen aludt, aztán Skyes-ra, aki remegve szürcsölte a forró teát.
- Na jó, most jön az, hogy én is lepihenek, mert már kezd az agyamra mászni a te hülyeséged is.
Lekuporodott a sarkba, és felkészült élete egyik legkényelmetlenebb alvására. Mikor a másik megitta a teát, lekapcsolta a villanyt, az asztalhoz ült, és félig ráfeküdve az is elaludt. És aztán lassan Childs is.

Folyt. köv.