Tökéletes nap

Reggel lett. Jim a hajnali nap betűző fényére ébredt, lassacskán feleszmélt. Érezte, ma valami nagydolog kezdődik el, valahogy benne volt a levegőben. Lágyan arrébb tette felesége ölelő karját, nyújtózkodott egyet és körülnézve a távolban megpillantotta a vörösen izzó képernyőt. Hirtelen felpattant és átrohant a folyosón egyből rávetve magát a billentyűzetre, két gyors gombnyomás, Jim blokkolt, leesett a székébe, az előtte lebegő képernyőn egy szó és pár szám villogott:

Hiba 3426 56!

Jim meredten nézte a képet, majd arca vörösödni kezdett, keze ökölbe szorult, felugrott helyéből és hatalmasat ordított.
- Ez az! Megvan!
Felesége hamar ott termett mellette és hozzá hasonló izgatottsággal pillantott a képernyőre, átölelte férjét. Jim eltolta magától feleségét, majd mélyen a szemébe nézett.
- Tudjuk ez mit jelent. Mi elsőként hibát találtunk a rendszerben. - megfagyott a levegő.
- Nem akarok semmit sem elhamarkodni. Te szólj a többieknek, én addig lokalizálom és definiálom pontosan. Rendben?
Felesége bólogatott, és már indult is kifele a szobából, az ajtóhoz érve kisgyerekes mosollyal visszanézett.
- Megvan Jim! Megvan! Szeretlek!
- Én is Cecil! – válaszolta a férfi, majd amint a nő kilépett, Jim máris munkához látott.

A hibalokalizálás és pontos definiálás általában sokkal több időt vesz igénybe, mint puszta létének felfedezése, ilyen hatalmas rendszer esetén pedig nagyon is igaz volt ez az állítás. Jim gyakorlata ezen a téren viszont egyedülálló volt, ezért is volt ő az Ördög ügyvédje csoport vezetője. A csoport létrejötte óta viszont még soha nem sikerült hibát találni a Perfect Day projektben.
- A szociomertrikusban jelen van. Igen! Az ekonómia mátrix is gyanús. Kicsináljuk! - motyogta magában. Teljesen elmerült a számokban, táblázatokban, elméje eggyé vált a cselekvéssel.
A hiba megtalálása nehezebbnek bizonyult, mint várta, mindenben jelen volt, ám konkrét helyet nem talált, a probléma kezdett aggasztó lenni, ugyanakkor egyre érdekesebb.

A Perfect Day projekt az élet minden területén ott volt. Egy mesterséges intelligencia program, amely folyamatosan ellenőrzi az emberek tevékenységét, próbálja javítani a teljesítményt a morállal együtt, cél egy boldog és tevékeny emberekkel teli világ.
Jim ott volt mikor az egész elindult, még fiatalként találkozott vele. Akkoriban az Internetről lehetett programot letölteni, ami figyelte a felhasználó reakcióit és rögzítette azokat, majd ha elég adat összegyűlt, tanácsokat lehetett tőle kérni. Ez volt az PD at home. A rendszer nagyon is működött. Ugyanis a PD az összes felhasználót ismerte, így képes volt esetleges párokat összehozni, valamint jó üzletfeleket teremteni. Idővel a program kiterjedt, az élet minden területére. Minél többen használták, annál több személyiséget ismert meg és annál több adatból dolgozott. Így előre jelezhetővé váltak a nagy társadalmi és szociális problémák. A tudományos fejlődés terén is hatalmas sikereket ért el, az átlagos várható életkor rohamosan nőtt, az élet otthonról működővé vált, a halálozások szinte nullára csökkentek, nem volt nyomor vagy bűnözés, az időjárást is sikerült befolyásolni, katasztrófák nem léteztek, és valóban az emberek egyre boldogabbak lettek.

Kivéve Jim és csapata. Sok lázadó volt akkoriban a rendszer ellen ám idővel mindenki belátta, megfoghatatlan. Csak ők páran maradtak meg, keresve a hibát. Jim- ék élete ezért nem volt felhőtlenül boldog. Valahogy ott motoszkált bennük, hogy egy ilyen világban minden csak színlelten lehet boldog, így már csak a rendszer hibájának megtalálása lehetett számukra az igazi cél.
Cecil ismét a szobában volt. Izgatottan lengette kezét.
- Szóltam nekik, ráálltak, átadták a kapacitást. Nem hiszed el, mekkora örömet szereztél nekik ezzel. Már mindenki várja az eredményt, szerinted mikorra lesz meg? - kérdezte kapkodó hanggal.
- Ha minden jól megy éjfélre. - felelte.
Cecil, ismét magára hagyta Jimet.

Késő délutánra járt, mikor Jim a billentyűket otthagyva elindította a végső tesztelőt. Megropogtatta ujjait, kinyújtóztatta derekát, majd kilépett az erkélyre.
Szép vidéken élt távol a várostól. Kis mentsvára volt ez az Ördögöknek. Jól leárnyékolva hegyekkel, amik a naplementénél narancssárga fényben tetszelegtek. Pár madár is elrepült a szeme előtt. Gyönyörű volt minden, nem csak a táj, hanem a tudat is, főleg a tudat, hisz a táj szépségében ott volt a rendszer keze. A mai nappal, élete eddigi csúcspontjához ért. Pár óra és teljesül az álma. Ő lesz az első, aki megtudhatja az eredményt és lebuktathatja a PD-t. Ilyenkor akarva akaratlan is a lázadása kezdetei jutottak eszébe, amikor megismerte a rendszer működését. A program működési elvének lényege, hogy a kapott adatokból számol előre és megpróbálja jelezni a következő napi, heti vagy évi emberi reakciókat. A cél, a rendszer tökéletessé válása, vagyis, hogy a különbség nulla legyen a kapott és az előzetesen számolt adatok között. Az eredményeket viszont senki sem tudhatja meg csak a gép. Ez a szabály az esetleges visszaélések miatt lett beiktatva. A rendszer bármit megtehetett, kivéve az emberi élet kioltását vagy az emberi akarat közvetlen megváltoztatását. PD célja egy volt, hogy létrejöjjön a tökéletes nap, amikor mindenki boldog. Hihetetlen álom, csak követjük a gépet, és boldogok leszünk. Jim nem tudott hinni benne. A rendszer hibás! Őt csak az teheti igazán boldoggá, ha rájön mi a hiba. Vagyis soha sem lesz Tökéletes nap, hiszen az a rendszer hibáját jelentené. Így próbált ő maga lenni a rendszer talán egyik utolsó buktatója, amíg nem tud találni valami mást.

Ahogy az idő telt, úgy lett egyre jobb a keresésben, egyre mélyebb részeket tudott feltárni a rendszerből, egyre gyorsabb programokat tudott írni, viszont hibát még soha egyik sem jelzett ki, most viszont... Így gondolkodott estig.
Közeledett az éjfél. Jim egyre feszültebb és izgatottabb lett. Mi lehet az, ami mindennel összefügg, mégsem okoz igazi működési hibát. A gép előtt ült feleségével. Cecil megszorította Jim kezét, és ordafordult. Hosszan nézték egymást, elmerülve egymásban, ez némileg nyugtatta mindkettejüket.
Az eredmény kijött. A képernyőn piros felirat villant ki. A pár hirtelen felpattant és a monitorra tapadtak. Életük legboldogabb pillanata volt ez. Az üzenet:

A rendszer dátuma eltér. 2 év 2 hónappal 23 nappal többet mutat.

Cecil örömteli arcán lassan az értetlenség kezdett formát ölteni:
- Jim, nem értem ez mit jelent, hogy-hogy eltér?
A férfi közben mosolyogni kezdett a képernyőn. A mosolya egyre szélesebb és szélesebb lett.
- Jim, mi az, mond már?
Jim felnevetett. Tiszta szívből nevetett.
- Jim, mi az, mond már, nem értelek! - Cecil egyre aggódóbb hangon kérdezősködött.
- Nyugi, szívem, máris, csak ez valami hihetetlen. - Lassan visszafogta magát és fújt egy mély levegőt. - Mi voltunk azok mégis.
- Nem értelek drágám. Hogy-hogy mi, hát, de a keresőt úgy futtattad mindig, hogy minket ne vegyen bele. Hiszen mi nem leh... - Cecil hangja elcsuklott majd meredten nézte Jimet.

- Igen, mi nem lehetünk boldogok. De ma végig azok voltunk, mert a rendszer hibás. Tudod, a rendszer csak akkor lehet tökéletes, ha mindenki boldog, mi pedig csak akkor lehetünk boldogok, mikor megtaláljuk a hibáját, ha viszont mi megtaláljuk a hibát, akkor a rendszert össze tudjuk omlasztani, így az ugyancsak elbukik. Életünket kioltani, vagy az akaratunkat közvetlenül átírni, pedig nem tudja. Ennek ellenére a PD már 2 év 2 hónap 23 nap óta tökéletesen működik.
- Vagyis akkor mi 2 éve 2 hónapja és 23 napja mindig megtaláljuk a hibáját?
- Nem, nem egészen hibát, inkább csak egy megoldást, amit azért generál, hogy minket minden nap boldoggá tehessen.
- Jim, de hát ez borzasztó, hurokba kerültünk. Minden nap ugyana…- Nézett Jimre megmerevedett tagokkal.
- Azért annyira nem is borzasztó, képzeld el holnap ismét átéljük a mai napot, ami csodálatos volt és boldogan fogunk élni örökre. Hisz a rendszer képes örök életet is adni. Gondolom.
- Miből drágám?
- Hát a PD csak nem engedi meg magának, hogy úgy keljünk egy nap, hogy 50 évet öregedtünk egy nap alatt. Ebből egyhamar kiderülne mi is történt. Szóval örökké boldogan…örökké… - Jim arca mosolyra fakadt ismét, felesége értetlen szemekkel nézte, majd mosolyra derült lassacskán ő is. Átölelték egymást. Az óra éjfélt jelzett. Halvány fehér fény kezdte őket körülvenni, mely egyre erősödött. A két ember eltűnt a fényben.

Reggel lett. Jim a hajnali nap betűző fényére ébredt, lassacskán feleszmélt. Érezte, ma valami nagydolog kezdődik el, valahogy benne volt a levegőben. Lágyan arrébb tette felesége ölelő karját, nyújtózkodott egyet és körülnézve a távolban megpillantotta a vörösen izzó képernyőt. Hirtelen felpattant és átrohant a folyosón egyből rávetve magát a billentyűzetre, két gyors gombnyomás, Jim blokkolt, leesett a székébe, az előtte lebegő képernyőn egy szó és pár szám villogott:

Hiba 3426 56!