The Thing 2 - Vérbefagyva 5. rész

23.

- A Rohadt életbe! – üvöltötte Starrs odakinn. Együtt rohantak ki. Mikor MacREADY kiment, mindenki felkapta a kabátját, és utána sietett.
- Ezt nem hiszem el! – folytatta.
Körülállták a helikoptert, és, habár belül még jobban szét lett kapva, kívülről is jócskán látszott a pusztítás. Akárcsak a másiknál. Ebben a viharban amúgy sem tudtunk volna felszállni, de így tényleg lehetetlen. – gondolta MacREADY.
- Sona! Vannak még járművek? Bármi, amivel el lehet innen menni? – kérdezte Mac.
- Nem. Van egy hó járónk, de az nem működik. Lakkon: a technikusunk pedig halott.
- A Francba. Kutyák! Kutyák nincsenek?
- Nem, Mac. Már jó ideje nincsenek itt. Itt ragadtunk.
- Hát… hát ez remek! Akkor most hogy jutunk haza? Mind itt döglünk meg! – fakadt ki Stephenson.

- Katona! Őrizze meg a hidegvérét! Kell hogy legyen kiút. Sőt… én már tudom is. Bezárkózunk, megvárjuk a reggelt, és ha világos lesz, elkapjuk a rohadékot. Addig meg próbálkozunk a rádióval! – magyarázta Starrs.
- Ezért robbantottuk fel a tábort. – lépett elő és szólalt meg Childs.
- Tessék? – nézett rá kérdően a parancsnok.
- Alkatrészeket gyűjt, hogy űrhajót építsen magának. Aztán ismét befagyassza magát, mígnem valaki megint kiolvasztja.
- Ez valami vicc?
- Nem, Starrs. Ez így igaz. – vágta rá MacREADY.
- Jó. Hát… most amúgy sem tehetünk semmit. Várjuk meg a reggelt, maradjunk együtt, és majd akkor kifüstöljük, akárhol is van.
- Helyes. Induljunk vissza, mielőtt befagy a seggem.
Készültek maguk mögött hagyni a helikoptereket, (legalábbis ami megmaradt belőlük) amikor Sona váratlanul összeesett.

24.

Amint visszaértek, Rycko bezárta az ajtót, majd Stornent-el hátrament, hogy a többi bejáratot is bezárja. Starrs kiadta az utasítást Stephenson-nak, hogy menjen át a rádióhoz, és zárkózzon be. MacREADY beérve letette Sona-t a földre, aki úszott a verítékben, és csúnyán belázasodott. Szólni sem kellett, Childs egy pohár vízzel a kezében sietett a nőhöz, és megitatta vele. Elég szomjas lehetett a nő, mert az első korty után két kézzel kapott a víz után.
- Átviszem a szobájába. – szólt, és karjaiba véve Sona-t befelé indult. Childs, Starrs, Lest és Merthodon maradtak a nagyteremben.
- Jól van. Vegyetek magatokhoz fegyvert, és pihenjetek. Legyetek észnél, ne menjetek az ablakok közelébe. – javasolta Starrs, mire mindhárman tenni kezdték, amit mondott.
Sona szobájába érve, MacREADY finoman letette őt az ágyára, kihámozta a dzsekiből, és azt félredobva, betakarta a nőt.
- Most neked kell pihenned. – mondta.
- Mac. Szörnyen vagyok. Nem hiszem, hogy túl fogom élni ezt az egészet. Menjetek nélkülem, ti…
- Belázasodtál. Ennyi az egész. Nem vagy megfertőzve, és rendbe fogsz jönni. Most pedig aludj.
- Hoznál még egy pohár vizet? – kapta el a karját, mikor az menni készült.
- Hát persze. – ment oda a csaphoz, felvett egy poharat az éjjeliszekrényről, és engedett bele vizet.
- Tessék. – mondta.

- Rád zárom az ajtót, hogy senki ne zavarjon. – mondta zárta a beszélgetést Mac, azzal kiment. Az ajtót becsukva még látta, hogy a nő szemei már csukva vannak. Talán könnyen el tud aludni, bár neki nem lenne könnyű. Ahogyan most Sona érezheti magát, neki semmi sem lehet könnyű. A Kulcs kattant a zárban, majd távozott onnan, és MacREADY visszament a többiekhez. Akik megmaradtak, a nagyteremben puskákkal őrködtek. Próbáltak beszélgetni, hogy oldják a feszültséget, de egy-két perc után minden téma és társalgás elhalt. Múltak az órák, az idő azonban megállt. Odakint valami dolgozott. Valami munkálkodott, és ezt nem volt szabad alábecsülni. Ami azt illeti az a valami talán még okosabb is lehetett náluk.

A vihar tombolt, de az ismeretlent nem állíthatta meg semmilyen vihar. Merthodon egy újságot próbált olvasni, amit az egyik asztal szélén talált, de inkább csak a képeket nézegette, mivel az Norvégul íródott. Már több hónapos is megvolt. Rycko és Stornent beszélgettek valamiről, talán csak a katonák érthették: miről, de ők is el voltak foglalva a maguk dolgával, jelen esetben az őrködéssel, és a többiek további szemmeltartásával. Valójában: két-két és fél óra telhetett el így, amikor Stephenson megjelent. Futott, és a nem várt sietség miatt mindenki, akinél volt fegyver, felé rántotta azt. Stephenson megtorpant és próbálván nem törődni a rászegeződő puskacsövekkel, újságolni kezdte:
- Bejelentkeztek! Egy Katonai központ! A Vihar miatt nem tudnak most felszállni, de reggel értünk jönnek!
Többek arcán megjelentek az öröm apró jelei, de sokan nem vágtak hozzá semmilyen képet. Úgy állt a helyzet, hogy nincs már rá szükség a rádiónál, így hát maradt ő is.

25.

Rycko MacREADY-hez ment, és a kulcsot kérte. Mac nem értette: mit mond, Starrs nem messze ült az egyik széken, kémlelve ki az ablakon, és közömbösen fordított neki. Mac mondta, hogy a nő alszik, Starrs ezt is közölte a Norvéggal. Az csak még kijjebb nyújtotta a kezét. Mac előhalászta zsebéből a kulcsot, és odaadta neki. Lest, mint aki csak most vette észre, hogy mi zajlik körülötte, rászólt Rycko-ra:
- Hé!
- Nyugalom, hadd menjen. Tiszta. – szólt Starrs, de még mindig fejét sem mozdítva.
- Maga aztán végzi a dolgát, kapitány. – jegyezte meg Childs Starrs-nak.
- Az én egyik emberem van odakint, és ha rajtam múlik: kint is marad.

- MacREADY Stornent-re nézett, aki Rycko híján beszélgetőpartner nélkül maradt. Odament hozzá. A pasas a földön ült, háttal a falnak támaszkodva. Mac leguggolt, és megpróbált vele szót érteni. Kezét a szája fölé emelte, és megdöntögette. Inni. Inni van valamitek? Stornent megértette, mit akar az amerikai. Többen is felfigyeltek rájuk, de nem látták: mit mutogat Mac. A Férfi felállt, és elmosolyodott. Az utat mutatva megindultak lefelé a konyha irányába.
- Hova mentek? – kérdezte Starrs.
- Csak mutat valamit, amivel lefoglalhatom magam. – felelt MacREADY. Childs rájöhetett, mi a helyzet, és csatlakozott hozzájuk. Mindhárman elhagyták a helységet.

26.

Az ablakon át a parancsnok a fegyverraktárat látta. Kleas holttestére már ráhullott a hó, nem volt észrevehető. Még mindig égett a villany odabenn. Aztán, mintha a fény villogni, pislákolni kezdett volna a kis épületben, majd elhalványult és végleg kialudt. Valami mozgás volt ott. A Parancsnok tisztán látta, hogy valami vagy valaki van ott.
- Na ne, most van vége a gyereknapnak! – kiáltott Starrs, és kabátjával sem törődve, székéből felpattant, és puskájával kezében kirohant az ajtón.
Stephenson utána futott, de még az ajtóból hátrakiabált társának, hogy azonnal keresse meg MacREADY-t és Childs-t.

27.

Rycko benyitott a szobába. Sona lázasan feküdt, a hosszú, barna pléddel betakarva.
- Sona. – szólt halkan, mert látta, hogy a nő szemei nyitva vannak.
- (NORVÉGUL) Csukd be az ajtót. – mondta egész halk, rekedtes hangon a nő. Rycko úgy tett.
- (NORVÉGUL) Zárd rá. – szólt újra, mikor barátja visszaindult felé. Rycko kételkedett abban, amit tesz, de rázárta.
- (NORVÉGUL) Sona. Jobban vagy már?
- (NORVÉGUL) Hozz kérlek egy pohár vizet. Mintha szivacs lenne bennem, egyfolytában szomjazom. – nyöszörögte halkan a nő.

Rycko felvette az üres poharat az éjjeliszekrényről és megtöltötte a csapnál. A mosdó fölötti tükörben vetett egy pillantást arcára. Ez tényleg ő lenne? Tényleg ilyen sápadt, bamba tekintete van? Vagy az a tükörben valaki egészen más? A Pohár megtelt, és visszakerült a kis szekrénykére, az ágy mellé. A nő szemei üvegesek voltak, valósággal kifehéredtek. Rycko közelebb hajolt hozzá. Mintha nem ő, nem Sona feküdne ott… Nem állt meg, amióta ismeri ezt a személyt, kívánja, és most érzi, hogy ő is azt akarja. Az ajkuk összeért. Lövések dördültek. Rycko felkapta a fejét.
- Sona. Maradj nyugton! Mindjárt visszajövök! – szólt a férfi, és ki akart menni, de a nő finoman utánakapott.

28.

Starrs a fegyverraktár elé érve meggyújtott egy fáklyát és maga elé dobta. Mostmár Stephenson is tisztán látta: Hangman állt ott, és rájuk meredt. A Parancsnok leengedte a puskát, és beszélni kezdett a fényben álló katonához.
- Figyeljen ide, Hangman! Jöjjön vissza a házba, és nem lesz semmi bántódása. Elvégezzük a tesztet, aztán kész is!
- Parancsnok úr, ez már nem Hangman. – szólalt meg Stephenson tisztes távolból.
- Ne csináljon semmi hülyeséget… a francba! – fejezte be az akartnál előbb mondanivalóját, amikor Hangman rájuk emelte a gépfegyvert, és tűzet nyitott.
- Engem senki se ért meg, parancsnok úr. – magyarázta, talán magának, és mikor kifogyott a lőszer, ledobta a fegyvert a hóba.

Emberek közeledtek, meglehetősen gyorsan a főépület irányából. Hangman eltűnt a raktár mögött.
- Ááá! - üvöltött fel Starrs a fájdalomtól. Az egyik lábát csak súrolta a golyó, a jobb vállát viszont el is találta egy. Támadójuk már nem volt előttük, az ő fejében pedig gőzmozdony zakatolt. Hideg volt. Hátra kapta fejét, mögötte pár méterre feküdt Stephenson.
- Stephenson! Stephenson. – szólongatta, de az nem mozdult, nem jajdúlt, még csak levegőt sem vett. Több golyót kapott, mint azt maradék idejében meg tudta volna számolni. Szegény ördög.

Starrs-nak nagy fájdalmak közepette sikerült átfordulnia a másik oldalára, és elkezdett kúszni a raktár bejárata felé. Nem érezte magát elég erősnek, hogy talpra álljon. A Puska ott maradt, kiesett a kezéből. A fene megette. Beleütközött valami keménybe. Lesöpörte róla a havat. Egy holttest volt az, Kleas-é. Kedve támadt elsírni magát. Ez az egész valahogy a háborúra emlékeztette, ami szintén nem volt egy szép dolog, de ez… Összeszedte magát, és átmászott a tetemen. Csak kúszott tovább, befelé.

29.

Childs és Merthodon néhány kisebb tákolmányt megkerülve, elébe kerültek Hangman-nek. Merthodon jobbra kezdett oldalazni, Childs balra. Próbálták közrefogni. Hangman csak kapkodta a fejét, egyikről a másikra. Merthodon célzott a puskával, és készen állt, hogy meglője, Childs pedig csak erre várt. A Lövés eldördült, Hangman, a mellkasába fúródott golyótól felüvöltött, de nem emberi üvöltés volt. Hasonlított egy elefánt trombitálására, de annál vagy ezerszer rémesebb. Akárcsak Skyes az ebédlőben. Childs a lángszórót csapkodta.
- Lődd le! Lőj már! – kiabált Merthodon, és próbált hátrálni, de Hangman gyorsabbnak bizonyult. Childs akárhogy rángatta, nem jött belőle semmi. A dolog ledobta az álarcot. A Bőr szétrepedezett, és elszakadt, mint egy olcsó ruha. De nem állt külön tőle, az is a része volt. Vérrel és gennyel elegyedve folydogált le, majd elgőzölgött a hóban. Hangman nyaka megnyúlt, és szemei is kifolytak, egy kis szálon csüngtek, amik egy csigára emlékeztették. Keze ökölbe szorult, és Merthodon gyomrába vágva azt, valósággal őrölni kezdte a beleit.

Merthodon térdre rogyott, Childs lekapta a lángszóró tartályát, és odadobta. Előrántotta pisztolyát, amit még a fegyverek közül vett magához, és lőtt. Az első nem talált, a második már igen. Merth kiguvadt szemeivel Childs-t nézte a szörny mögül, majd utolsó pillantása a ködös, sűrű hóesésben, a térdénél földet ért kis tartályra tévedt. Kisebb robbanás, lángcsóva csapott föl az égbe, és a Hangman-dolog, annak utolsó áldozatával együtt bevégeztetett. Felállt, és sipító, halálüvöltések közepette, kisebb lángoló foszlányokat lehullasztva magából eljárta haláltáncát. Childs meredten nézte a második ember-áldozatot, amit ez a lény elpusztítása megkövetelt.

30.

Starrs-nak sikerült elkúsznia a fegyverraktár végébe. Bent nem volt villany, de volt nála zseblámpa. Előhalászta, bekapcsolta, és letette maga mellé. Mostmár egy kicsit többet látott. A Földön ült, körülötte polcok, a folyosó végében a bejárat, ahol bejött. Most másodszor összesen, hogy nincs rajta az imádott napszemüvege. Feljajdult fájdalmában. Sebéből lábán, de főképp a vállán jócskán folyt a vérveszteség. Valaki belépett az ajtón. Starrs felkapta a zseblámpát, és odavilágított vele.
- Áh, MacREADY. Hangman eltalált. Heh, jöjjön, segítsen.
De MacREADY nem szólt. Starrs még jobban megnézte magának a szakállas fazont a lámpa fényében. Igen, ez ő. De mi van vele? MacREADY közelebb ment, majd megállt előtte néhány lépéssel.
- Mi van? – kérdezte Starrs.

MacREADY körülnézett a keskeny folyosón, majd a zsebébe nyúlt. Egy gyufásdobozt vett elő. Starrs maga mellé nézett, ahol a fényben még látszott, hogy a polcok, és… minden tele van töltényekkel, robbanóanyagokkal.
- Mit csinál, a rohad életbe, MacREADY?!
Mac kivett egy gyufát, és meggyújtotta.
- Mindketten felrobbanunk! Oltsa el! – üvöltött Starrs, de hiába.
- Mondtam, hogy nem bízok senkiben. – szólt MacREADY, és a következő pillanatban a gyufaszál már nem volt a kezében.

Olyan gyorsan történt, hogy Starrs még egy reflexet sem engedhetett meg magának. Az égő gyufa földet ért. A parancsnok alighanem attól félt, hogy felrobban az egész raktár, de ők még mindig éltek, a raktár még mindig egyben volt. Starrs felemelte a lámpát, és MacREADY-re világított, majd a földre. A Gyufa elfüstölt a tócsában, ami a lábából kifojt, és ott felgyülemlett vérből képződött. A fény ismét MacREADY-re vetült, aki már a kezét nyújtotta a megszeppent sebesült felé. Most értette meg, mire is ment ki ez az egész. Starrs megfogta a segítő kezet, és nagy nehezen lábra állt, majd Mac-el karöltve, túlélve a „nagy kaland” ezen részét is, visszabicegett a házba.

31.

Lest és Stornent a házban maradtak, bezárkóztak, és fegyvereket ragadtak. Aztán úgy tűnt: Stornent hiányolja Rycko-t, és mindketten elindultak Sona szobájához. Próbáltak lassan, higgadtan menni, nem belehúzni, mert ha csak egy picit is gyorsítanak, úrrá lesz rajtuk a pánik, hogy az a dolog mögöttük van, és akkor meg nem állnak többé lakott területig. Megérkeztek az ajtóhoz. Stornent lenyomta a kilincset, de az ajtó zárva volt.
- Sona! – kiáltott be. Semmi.
- Rycko! Sona! – kiáltozott tovább, mire Lest megfogta a vállát, hogy csituljon el. A puskát a zárra emelte, és belelőtt kettőt, majd berúgta az ajtót.

Később azt kívánta: bár ne tette volna. Az a szoba inkább hasonlított pokolra, egy ember belsejére, bármire, csak nem szobára. Stornent majd elcsúszott a vérben, amikor beljebb lépett. Lest-be kapaszkodott, aki a rémülettől pedig az ajtókeretbe. Alig tudtak lélegezni, annyira áthatott mindent valami iszonyú, tömény, nem evilági szag. Vér volt a falakon, és a földön. Vér lett a tapéta abban a szobában, az ágyon emberi szervek, mellette pedig Rycko csonkjai és egyéb darabjai. Stornent hányt, és nem sok híja volt, hogy a katona is rákezdjen egy fürge rókára. Lest a fegyverrel kicsit beljebbnézett. Az ablak ki volt törve, valami azon keresztül távozott a szabadba. Amikor már úgy látszott: a Norvég befejezte, Lest rángatni kezdte visszafelé. Mostmár futottak mindketten.

Folyt. köv.