Történetek

"Nagy volt a kísértés, hogy hátra dőljek abban a pillanatban és az estém többi részét egy ismeretlen szerző olvasmányával töltsem el, de a kötelesség tudatom előbbre való volt. Nem mintha a főnökömért tenném meg mindezt, inkább az emberekért, akik vették a bátorságot és eljöttek ide, hogy megmutassák mire is képesek egy szerepért."

Harmadik

"Mert ő mellettem van, én pedig nem vágyok senki másra sem. Egy hang, viszont a távolból emlékeztetett, ’ És mi van a férfival, aki melletted ült?’, az üres székre pislantottam. A szemem elidőzve rajta próbáltam felidézni az elmúlt egy percben érzett hihetetlen vonzalmat, de nem volt semmi, mintha meg sem történt volna."

"A fájdalom csak már percig tartott, aztán békésen átadtam volna magam az öntudatlan sötétségnek. De még onnan is kiragadva röhögött a képembe."

-Nincs kedved táncolni?
Peter alig hitte hogy ő mondja ezeket a szavakat az alacsony kerek asztalnál ülő nőnek. A nő kezében levő italos pohár szinte tele volt. A vörösesszőke haján megcsillant a pub-ot bevilágító gyertyák fénye. Rámosolygott a férfira és azt mondta:
-Egyszer mindent ki kell próbálni.
...

Cégünk elnöke minden év augusztusának utolsó vasárnapján szabadtéri összejövetelt szervezett, hogy megköszönje az alkalmazottak kemény munkáját. A parti mindig Mr Hill Sziklás-hegység lábánál található birtokán volt megtartva.
...

Karyn gyönyörű volt a gyertyafényben. A kedvenc éttermében foglaltam asztalt, délután rózsát küldtem neki a munkahelyére és most egy hosszú bársonyborítású dobozt csúsztattam felé az asztalon.
-Boldog évfordulót! - mondtam.
-Oh Jesse, nem kellett volna… - válaszolta.
...

Emily korán érkezett a klinikához. A szokásos protestáló tömegből még csak néhányan voltak a bejáratnál, de a gúnyolódásuk és gyűlölködő megjegyzéseik elegek voltak ahhoz, hogy kicsinek és szánalmasnak érezze magát és a váró hideg intézeti berendezése sem javította a hangulatát. A recepció golyóálló üvege mögött ülő enyhén túlsúlyos, középkorú nő szinte fel sem nézett, amikor Emily odalépett.
...

Éjfél után egy óra lehetett körülbelül, midőn Polaniecki Krzemienbe ért. Gyermekkorában már több ízben volt e
faluban és mindannyiszor hónapokig időzött ott az anyjával. Igyekezett tehát emlékeit összeszedni, de éjjel, a
holdvilág csalóka világításánál idegenszerű formát öltött minden előtte.
Polanieckit ez a csendes éjjel és ez a környezet egészen elbájolta. Fiatalságát fárasztó komoly tanulmányoknak
szentelve, nagyobbrészt külföldön töltötte; Varsóban pedig...

Egy olyan estén, mint ez, jobb ha kétszer is meggondolod mielőtt kimész.
Inkább azt tanácsolom, hogy térj vissza a biztonságos falak közé, ahol semmi baj nem történhet.
Kivéve ha éppenséggel már túl késő... és már közeledik feléd.
De a hold ma éjjel nagyon szép.