Szép Új Világ

Egy fekete madár szállt el az ólomszürke ég alatt. Csepergett az eső. Nanchongra újabb nap köszöntött. A nap halvány sugarai csak itt-ott törtek át a felszakadozó felhőzeten. Lin Zexi felkelt, félvakon pislantott a világba. Vályogbódéja hamarosan összeomlik, a monszun makacs esőzései hamar tönkretették Gyűlölettel tekintett az égboltra. Neki az idő sem a barátja. Innen mennie kell.

Nanchong egyike volt Dél-Kína e-trash-sel leginkább szennyezett városainak A Vörös-medence fellegvára ezerszámra vonzotta az északi zónában ragadtakat . A zónaőrség persze mindent megtett, hogy akadályozza az átjutást .Aknamezők, géppuskák, kerítések, falak őrizték a déli , kapitalista Kína határát. Sokan végezték a szögesdrót kerítéseken fennakadva, géppisztolyos katonák tüze által. Hogy a katonákat érdekeltté tegyék ezeknek a bolondoknak halomra lövésében, a holttesteket kifoszthatták, elvégre azok akik megpróbáltak átjutni, minden vagyonukat magukkal vitték- valamiből el kell kezdeni. Jó üzlet volt - és a zsákmánynak csak az egytizedét kellett leadniuk a politikai tisztnek. Államilag támogatott hullarablók lettek.

Lin Zexi annak idején átjutott. Három éve már, tizenhat éves volt akkor. Mindenét kockáztatta, de átjutott. Bátyjának nem volt ekkora szerencséje. A vérebekre nincs ellenszer…
Azt hitte a lehetőségek várják ideát. A néha ,,odaátról” átutazó idegenek elbeszélései a mennynek festették le Délt. Akkor még nem tudta, hogy ezek a hullarablók emberei, akik a jövendő zsákmányt terelgetik – a halálba. Ők maguk a nyílt zónaátkelőkön mentek vissza, a hatóság a főnökeik zsebében volt. Mindig kettesével jártak, egyikük ellenőrizte a másikat, teljesíti-e a feladatot, és fordítva. Sosem kötöttek szövetséget, hogy ne kelljen ezt a pokoli munkát végezniük. Nem bíztak, és nem is bízhattak egymásban. Ember embernek farkasa volt.

Lin Zexi az egyik olvasztónak dolgozott. Trasher volt, zsákokban, talicskákban vitte a tönkrement, kidobott számítógépek fémalkatrészeit a ,,munkahelyére”, amiből aztán az olvasztóban kinyerték az értékes alkotórészeket, platinát, aranyat. Ha minden erejét latba veti, ma talán kereshet öt-hat jüant. Ezt kell beosztania. Ételre három kell, ahhoz hogy a hulladékot holnap is meg tudja venni, kell kb. másfél jüan, Marad fél, másfél, persze csak ha szorgalmas lesz. Nem sejtette, micsoda ördögi kör áldozata.

Csien-Zen kényelmesen ült bőrfoteljében. Üzlete minden eddiginél jobban ment. Szépreményű tervei jártak a fejében. Kinézett az üvegfalon, éppen kisütött odakinn a nap. Neki a nap is a barátja.
Eddig bosszantotta, hogy nem igazi felhőkarcolóból vizsgálhatja a várost, de ennek most vége. Az ott messze, az övé! A város közepén valóban ott állt egy felhőkarcoló, hirdetve tulajdonosa hatalmát. Rajta kívül senki sem tudott és mert volna ennyi pénzt fektetni egy várhatóan csak nagyon lassan megtérülő üzletbe. A régi prefektus le akarta állítatni az építkezést - ma már nem él. Ő a város ura. Végighordozta tekintetét Nanchongon. A szeméttelep, az olvasztó, az ékszerüzem az övé, és jó pozíciói vannak a kohászatban, vasgyártásban is. Úgy érezte, a zónahatár is az övé, de tudta, ha ezt versenytársi tudnák, harsány röhögéssel nyugtáznák szentimentális érzelmeit. Átjárta a boldogság.

A trasherekre, ezekre a szerencsétlen flótásokra gondolt. Nem is hinnék, hogy nekem élnek. Elvégre tőlem veszik a szemetet, nekem adják el. Közben megdögölnek.
Azért kezdte el őket használni, mert költségkímélők. Ha teherautóval vitetné a fémszemetet, már rég tönkrement volna. A versenytársai sosem jöttek rá a titkára. A benzin sokba kerül errefelé, de az emberek pótolhatóak. Van helyettük másik, az átjutók sorban állnának egy ilyen munkáért, az északiak azt hiszik sok napi néhány jüan.

Eszébe jutott másik úttörő megoldása is. Tudniillik ügynököket alkalmazott Északon, propagandát csinált a déli zónának –elvégre ez A lehetőségek hazája! - gondolta cinikusan. Ügynökei hatással voltak a fiatalokra, sorra indultak –a Pokolba. Némelyik átjutott, némelyik nem, ezek halála őt is gazdagította – lefizette a zónahatár innovatív gondolkodású politikai tisztjeit, hogy vezessék be a katonák zsákmánytizedét. A katonák immár érdekeltek voltak a gyilkolásban, a ,,hatékonysági” mutatók meredeken nőttek Még ők lehetnek hálásak neki- amikor a Vörös-medence katonai felelőse a kimutatásokat böngészve felfigyelt arra, hogy csökken az átjutók száma, a tömeggyilkos tiszteknek kiharcolt egy érdemrendet és előléptetést a hadügyminiszternél.

De elmegy innen. Elmosolyodott. Várja őt Hong-Kong ,a déli zóna fővárosa, ottani cége hamarosan kikerül a tőzsdére. Pénzügyei valóban jól, kimagaslóan jól álltak. Elégedetten visszaült kényelmes bőrfoteljébe, csendesen pöfékelve, kis füstkarikákat fújva elszívott egy drága szivart.