Történetek

- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...

- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......

Ezután mérte föl a testet. Karcsú volt, de nem sovány. Testhezálló kezeslábast viselt, ami talán túlzottan is kidomborította bájait. A derekán keresztülfutó övet inkább csak díszítés kedvéért viselhette, mintsem célszerűségből, ugyanis egy övtáskán kívül semmit nem hordott rajta, azonban szép mintákat véstek bele.
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...

A lány hosszú eredetileg barnás szőke, de most feketére festett egyenes haja leomlott apró formás melleire. Bőre sima volt és puha. Telt ajkai remegtek a hűvös időtől. Vékony, sportos teste volt. Bár nem versenyszerűen, de játszott az iskolai röplabda csapatban. A lány az üléseken feküdt. Fölötte a fiú térdelt...

De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...

Szorosan átölelték egymást, és szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Amikor beteltek ezzel a játékkal, Adam felállt és odament a teherautóhoz. Kivette a takaróit, és a bokrok közé vitte. Eva letérdelt a rögtönzött ágyra, és ledobta magáról a csadort. Alatta semmi sem volt. Adam gyöngéden a hátára fektette...

A rabszállító ismét elindult. A két motoros rendőr helyét felváltotta két ismeretlen. Húsz perc őrült vágta után ismét megálltak.
- Húzódjanak olyan hátra, amennyire lehet! - szólt egy ismeretlen hang. - Fel kell robbantani az ajtót. - a robbanás után felpattant az ajtó, és ők a tisztuló füstködön keresztül egy burnuszos asszonyt pillanthattak meg. A nő most fellépett a kocsira és megszólalt:
- Üdvözlöm önöket a „Kimentem a férjemet a halál torkából” nevű járaton!
-...

Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...

Másnap minden a terv szerint ment minden. A gyors reggeli után lement a közeli parkolóba, ahol a mentőt hagyta előző este. Könnyű nadrágja és pólója fölé hosszú csadort húzott. Egy kis tokból elővette a gombostűt, és a ruha ujjába tűzte úgy, hogy aki a keze után nyúl, az pont ráfogjon a kiálló hegyre...

"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...

- Terhes vagyok. - nyögte ki nagy nehezen.
- Nem baj, majd vigyázok. - mondta kedvesen a rendőrnő. - Van benne gyakorlatom.
Eva összerázkódott és a könnyeivel küzdött, hogy ne adja ki magát mennyire fél. A nő tényleg ügyes volt. Mikor végeztek elnézést kért, és kiment a szobából. Eva felöltözött és átment a vámtiszthez...