Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és...
Áldozat vagy hős?
Miután lecsillapodott a légzésem felkeltem az ágyról és körbenéztem a szobában. Lauren már...
Hazatérés
Sárkányharag
Friss hozzászólások
MelegPista: Igen, az elvárások már ismerős...
2021-10-20 04:05
blackforrest: A nagy többség:Adonisz és olya...
2021-10-19 13:20
MelegPista: Kár, mert egyrészt úgy nem len...
2021-10-18 16:24
blackforrest: Mert manapság nincs idő semmir...
2021-10-18 13:01
blackforrest: Összekötő kapocs lehet pld a f...
2021-10-18 12:59
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Menekvés a Japetusról

RÉSZLET:

4739. február 5.
Castor rendszer, 46 fényévnyire a Naptól.
Japetus karbantartó ürállomás.

A Japetus karbantartó űrállomás hatalmas volt, nagyobb, mint bármi más, amit valaha az ember alkotott. Ennek köszönhetően rengeteg hajót el tudott látni. Háromezer dokkjában mindent megtalálhatott az egyszerű szemlélő, a mentőkabinoktól kezdve, a teherhajókon át egészen a hatalmas rombolókig.
Ez utóbbiakhoz képest eltörpült a Charon nevű teherhajó, ami jól tükrözve gazdája nemtörődömségét ütött kopott, rozsdafoltos, toldozott-foltozott volt. Mégis, sokkal méltóságteljesebben állt, mint százszor nagyobb testvérei.

A Japetus egyik alsóbb szintű bárjában a Tejútrendszer legalsóbb, egyben legkülönfélébb söpredéke gyűlt össze, hogy üzletről beszéljenek, elrejtőzzenek a hatóságok vagy fejvadászok, esetleg a kellemetlenkedő konkurencia elől. De voltak itt olyanok is, akik egyszerűen megszabadulva a való világ terheitől leitták magukat. Sőt, nagy valószínűséggel még olyan is akadt itt, aki egyszerre küzdött mindegyik gonddal.
Ezen a helyen nem múlt el nap, hogy ne halt meg volna valaki. Általánosak voltak a lövöldözések, a verekedések, a napi tulajdonosváltás. Aki ide jött mulatni, az felkészülhetett arra, hogy nem távozik élve. Épp ezért itt olyan sem akadt, akinél ne lett volna valamilyen fegyver, legyen az kés, dárda, íj, sugár, lézer, fézer vagy ionvető. Néhányan elrejtették gyilkoló, jobban mondva önvédelmi eszközeiket, mások nyíltan mutogatták hatalmas mordályaikat.

És itt volt John Couper is, akit mindenki csak Pirxnek hívott. Nem volt túl feltűnő jelenség, ami ebben a közegben isteni áldásnak vehető. Sötétkék dzsekije, nadrágja, fekete pólója és katonai bakancsa beleolvadt a környezet egyszerűségébe. Övéről a szerszámtáskák mellett pisztolytáskája is lelógott, benne a már-már elavult lézerpisztollyal.
A többnapos borosta ellenére nem nevezhető csúnya embernek, bizonyos szemszögből még talán jóképű is volt. Haja rövidre nyíratta, bár a fodrásza hagyott némi kívánnivalót maga után. Egyik másik hajszála valahogy hosszabb volt a többinél, persze mindez csak közelről volt észrevehető, sokkal jobb fényviszonyok között, mint ami a bárban uralkodott.

Pirx általában nyugodt ember, fegyveréért csak akkor nyúl, ha szükséges. Legtöbbször inkább eszére és hajójára hagyatkozik, bár ha kell, pillanatok alatt hullahegyeket termel ki. Repülési képességei legendásak, mesterlövészi tudása galaxis szerte híres. Éppen ezért nevezhető jól fizetett embernek. Hírneve keresett zsoldossá tette az évek során, és az, hogy még sosem vallott kudarcot - legalábbis teljesen sosem - még jobban növelte presztízsét.
Most azonban nem volt munkája. Két hónapja vesztegelt a Japetus állomáson valamilyen fogásra várva, de semmi nem akadt a számára. Pedig szüksége lenne a pénzre, ugyanis a Charon felújításra szorult. Nagyon ritkán fordult elő vele, hogy ennyi időt kelljen várnia egy munkára. Ráadásul a fülébe jutott, hogy egy fejvadász osztag is a nyomában van. Ha ezen a napon nem bízzák meg semmivel sem, tovább kell állnia.
Komoran kiürült poharára nézett. Sose volt nagy alkoholfogyasztó, de ezen a napon valamiért már a második pohár sört itta meg. Pedig az alkohol öl, az ő szakmájában ez duplán is igaz. Ha elveszti józanságát, elveszti éberségét is, az pedig csak a fejvadászoknak és a riválisoknak kedvez.

Többet nem iszik, legalábbis az elkövetkezendő hónapokban. Elhatározása nyomatékosítása végett meglökte a poharat, ami a pultról az acélpadlóra zuhant és milliónyi szilánkra tört. Senki sem figyelt fel rá, a csörömpölést elnyomta a bár alapzaja. Egyedült a kocsmáros vetett rá ferde pillantást, de nem szólt semmit. Mire Pirx felállt a pulttól, a takarító droidok már el is tűntették a törmeléket.
- Írják a számlámhoz. - vetette oda a pultosnak, majd átfurakodva a tömegen a kijárat felé indult.
Az ajtóig azonban nem jutott el. Egy női, pontosabban egy fiatal női hang megtorpanásra késztette.
- Pirx kapitányt keresem, nem látta? - halotta valahonnan a tömegből.
A zaj miatt nem tudta pontosan megállapítani, hogy honnan jön a hang, így hát kénytelen volt megállni, és körbe kémlelni. Keze közben ösztönösen ráfonódott pisztolyára, teste felkészült egy esetleges tűzpárbajra. Ilyen helyen veszélyes dolog kérdezősködni, főleg ő felőle.

Megpillantott egy fiatal lányt, aki épp egy minotaurral beszélgetett. A lény meglepően hasonlított a görög mitológiákban szereplő minotauruszra. Egyes pletykák szerint róluk is lettek elnevezve, mivel ők már abban a korban látogatták a Földet. Pirxnek ez egy kicsit hajmeresztőnek tűnt, de a nyílt űrben már megtanulta, hogy minden lehetséges.
Mint ahogy az is, hogy a minotaur részeg, és éppen ajánlatot tesz a vele szemben álló csitrinek. A lány láthatóan elutasította, mert a bikafejű lény ismeretlen nyelven kiabálva, bőszen felegyenesedett. Pirx ekkor lépett közbe.
- Higgadj le. Nem kell a balhé. - állt a lány és a minotaur közé, szemével a nála kétszer nagyobb és szélesebb idegen szemébe nézve.
- Talán tiéd ez a nőstény? - dörögte a minotaur.
- Nem is ismerem… - válla fölött rápillantott a megszeppent lányra - De engem vár, az tuti.
- Én láttam meg előbb. - lökte félre Pirxet a minotaur és a lány felé vetette magát.
Pirx azonban nem vesztette el az egyensúlyát, talpon maradt, sőt, egy ügyes mozdulattal még el is tudta gáncsolni a minotaurt. A hatalmas lény mennydörögve terült el a padlón. A vendégek, akik eddig ügyet sem vetettek rájuk, most egy élőlényként rebbentek széjjel, szabályos kört formálva a küzdő felek körül.

A minotaur izzó fejjel állt fel. Gyilkos pillantást vetett Pirxre, és már kis híján neki esett, amikor észre vette a rá meredő lézerpisztolyt. Ettől gondolkodóba esett, a hév is eltűnt a szeméből, ennek ellenére megpróbált keménynek tűnni.
- Ahhoz képest, hogy nem a te nőstényed, sokat kockáztatsz. - mondta a közös nyelven.
- De nem annyit, mint te. Engem amúgy is köröznek gyilkosságért, a te leölésed már nem oszt, nem szoroz. - mondta Pirx lazán, egy csöppet sem zavartatva magát.
- Csak ennyi? Én eddigi életemben már több mint száz embert öltem meg, brutálisan. - torokhangon felröhögött - Hozzám képest te semmi vagy. Szóval, erre vágsz föl?
- Nem, egy centis darabokra. - mondta Pirx és meghúzta a ravaszt.
A minotaur bambán bámult a mellkasára ütött lyukra, majd értetlenül Pirxre pillantott, aztán elterült a padlón, mint a liszteszsák.
A tömeg elnémult, értetlenül meredtek Pirxre. Valószínűleg mindegyik kegyetlenségnek vélte, hogy lelőtt egy fegyvertelen minotaurt. Pedig ők is nagyon jól tudták, hogy a túlélésért néha kegyetlennek kell lenni. Ezen kívül…

Odalépett az élettelen testhez, és egy mozdulattal letépte a vastag csuklókötőt. Megfordítva a levegőbe emelte, így mindenki megláthatta az ott elrejtett, apró sugárvetőt. A végén izzó vörös lámpa jelezte, hogy ki van biztosítva. Vagyis, ha Pirx nem lövi le, most ő feküdne a padlón.
A bárban gyorsan visszatért az élet. A holtestet két társa kicipelte feltehetőleg az egyik zsiliphez vitték. Pirx eközben az egyik bokszba kísérte a nőt, ahol aztán kényelmesen helyet foglalhattak, és végre megismerkedhettek egymással.
- Pirx vagyok, de ezt már tudod. Te ki vagy? - szögezte neki a kérdést.
- Aline Cedrac, III. Nigel Cedrac lánya. - válaszolt a lány csendesen, nehogy bárki más is meghallja.

Pirx szemei elkerekedtek meglepetésében. III. Nigel Cedrac a Nyugati Űr mamutvállalat alelnöke volt. Ez a cég irányította a galaxist, persze csak csendesen a háttérből. A vezetőik drótokon rángatták az Egyesült Rendszerek Kormányának tisztviselőit a kancellártól a takarítóig. Az ő kezük alá tartoztak a kereskedelmi szervezetek, a bankhálózatok. Több millió élőlény sorsáról döntöttek, ha kellett egy céget pillanatokon belül felszámoltak, bekebeleztek, vagy éppen létrehoztak és az egekig emelték. A tudtukon kívül semmi sem történhetett a Tejútrendszerben.
És most az egyik alelnök lányával beszél, méghozzá a legrosszabbik alelnök lányával. Ugyanis a pletykák szerint III. Nigel Cedrac megpróbálja átvenni a Nyugati Űr irányítását.
- Te vagy a lánya Nigel Cerdracnak? - nyögte ki végül - Annak a Cedracnak, aki át akarja venni a Nyugati Űr irányítását Aaron Starktól?
- Pontosan. - bólintott Aline.

Pirx végigmérte a lányt. Első pillantásra rájött, hogy a lány körülbelül tizennyolc és tizenkilenc év között járhat, vagyis kicsivel több, mint tíz év van köztük. A másik, ami feltűnt neki, az a puha, selymes, makulátlanul tiszta bőr, olyan, amilyet Pirx még soha nem látott. Az űrben dolgozó emberek bőre ugyanis szárazzá válik, durvává a hideg, a vákuum és még tucatnyi együttható miatt.
Most, hogy harmadjára nézi meg a lányt, már az apróbb részletekre is felfigyelt. A boksz homályos fényeiben is ki tudta venni a valószínűleg génmanipulált és plasztikai sebésszel tökéletes szépségűvé formált arcot. A vidám, kék szemeket, amint huncutul forognak üregükben. A pisze orrot, ami aprókat mozdulva szívta be a füstös, mérgektől bűzös levegőt. A telt ajkakat, amik lágyan, jól érthetően formálták a szavakat. Az már szinte természetes volt, hogy hosszú szőke haját szorosan hátrafogatta, láthatóvá téve ezzel a tökéletesen szimmetrikus, arányos füleket.

Ezután mérte föl a testet. Karcsú volt, de nem sovány. Testhezálló kezeslábast viselt, ami talán túlzottan is kidomborította bájait. A derekán keresztülfutó övet inkább csak díszítés kedvéért viselhette, mintsem célszerűségből, ugyanis egy övtáskán kívül semmit nem hordott rajta, azonban szép mintákat véstek bele.
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver nélkül. Az már csak hab a tortán, hogy a Tejútrendszer második leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének lánya.
- Mit akarsz tőlem? - tette fel a soron következő kérdést. Bármi is legyen az, nemet fog mondani. Nem jó dolog ujjat húzni a Nyugati Űrrel.
- Szeretném felbérelni egy munkára. - kezdte Aline halkan - Szeretném, ha megmentené az apám és megölné Aaron Starkot.

Pirx felkészült arra, hogy azt kérik tőle, legyen ő az új Ómen, hogy ölje meg az Istent, hogy törje ki a második Tejútháborút, de arra, hogy ölje meg Aaron Starkot és mentse meg III Nigel Cedracot, arra nem. A lélegzete is elakadt, és csak hosszú percek után tudott valamit kinyögni.
- Rossz embert választottál. - azzal felállt és nyomban az ajtó felé indult. Egy perccel sem akart tovább egy állomáson lenni ezzel a lánnyal. Túl veszélyes lett számára a terep.
- Ne, kérem, várjon! - ugrott fel Aline rémülten, elkapva Pirx karját és minden erejét hadba vetve visszarántotta a bokszba. Pirx azt sem tudta min lepődjön meg jobban. A lány erején, vagy a vakmerőségén. - Csak maga segíthet.
- Miért pont én? - vetette oda Pirx - Rengeteg zsoldos szaladgál az űrben, miért én vagyok az egyetlen?
- Mert… mert… - úgy tűnt, hogy nincs igazi indíték Aline tarsolyában - Mert maga a legjobb.
- Ez hízelgő, komolyan. De nem elég jó indíték. - újra felegyenesedett - Nézd… jobb, ha hazamész, vagy keresel valaki mást. Bánom is én. Sok őrültet találsz itt. - mutatott körbe a termen - De engem ne keverj bele. Elég bajom van így is.
- Rengeteget fizetnék. - vette elő adu ászát Aline reménykedve.
Pirx ezen már eltöprengett. Mennyit érne meg neki, hogy a Tejútrendszer legnagyobb gazemberei haragját magára vonja? Semennyit, így is sokan üldözik már.
- Szívi, nincs annyi pénz ebben a galaxisban, amennyiért ezt elvállalnám. Talán csak az életem. - képletesen megemelte a kalapját - További jó napot. - azzal faképnél hagyta Aline-t.

Pirx nyugodt lelkiismerettel hagyta el a bárt. A gyér megvilágítású folyosókon végighaladva már el is felejtette a lányt, ahogy az elutasított ügyfeleket szokás. Aline Cedrac azonban nem tudta ilyen könnyedén elfelejteni a kapitányt. Bár már nem érte utol, azt tudta, hol kell keresnie. Meg is találta a Japateus 96-os dokkjában. Még épp látta, amint Pirx eltűnik egy rozsdás, ütött-kopott, toldozott-foltozott teherhajó belsejében.
Aline egy pillantott várt, gondosan körülnézve, nehogy valaki meglássa. A dokkban tartózkodó karbantartók bár valószínűleg felfigyeltek rá, nem törődtek vele. Ilyen helyen ezt jól meg kellett tanulniuk.
Így hát Aline megragadta az alkalmat és felsurrant a Charon nevet viselő teherhajóra. Bellül még rosszabbul festett a helyzet. Rozsdafoltok éktelenkedtek a toldozott-foltozott falon. Szerszámok, ruhák, és még kitudja mik hevertek mindenütt. Egyszóval felfordulás fogadta a rendhez, tisztasághoz s pompához szokott lányt.
Ezzel azonban most nem törődhetett. Zubbonya zsebéből előkapta a testőrétől ellopott apró neutronvetőt, majd a hajó belseje felé kezdett osonni. Pirxet a következő teremben találta meg. Éppen az övét rakta be egy szekrénybe.
- Kezeket fel. - kiáltotta Aline.

Pirx egy pillanatra megrémült, hogy a hatóságok találtak rá. Aztán felismerve a határozatlan, lágy hangot nyugodtan fordult meg. Kezét azért a látszat kedvéért felemelte.
- Miért nem lepődök meg? - kérdezte.
- Azt mondta, hogy csak az élete árán vállalná el a megbízatást. - mondta határozottságot erőltetve hangjába Aline.
- Tehát most meg akarsz fenyegetni. - vonta le a következtetést Pirx.
- Ha muszáj… másképp úgy látszik nem ért meg. - hebegte a lány.
- Ilyen remegő kézzel baromi nehéz lesz eltalálni. Ráadásul a fegyver sem egy mesterlövész puska. A P-24/A, Parabelummal elég nehéz célozni, hacsak nem vagy profi céllövő. - magyarázta egy csöppet sem zavartatva magát - De én nem hiszem, hogy az lennél.
- Gyakoroltam eleget. Ha a Nyugati Űr alelnökének lánya vagy, meg kell tanulnod megvédeni magad. - válaszolt Aline higgadtan.
- Valóban? - vonta fel a szemöldökét Pirx, pedig nem lepődött meg - És embert is öltél már? - bár Aline nem válaszolt, a kapitány látta a tekintetéből, hogy még soha nem fogott emberre fegyvert, nemhogy ölt volna - Tudod milyen érzés, tudni, hogy valakit megölsz? Ezzel özveggyé tehetsz valakit, esetleg árvává. Tudni, hogy az, akit már megöltél, sohasem fog részesülni az élet gyönyöreiben, hányattatásaiban. Ha egyszer ölsz, egész életedben vívódnod kell helyes és helytelen között. - hangja elgondolkodtatóan csengett - Vajon helyes, amit teszek?

Aline keze lejjebb ereszkedett, ami kedvező pozícióba hozta Pirxet.
- Charon. - kiáltotta és Aline felé lendült.
Aline még ez előtt megperdült, mert valaki megjelent mögötte. Egy magas, testes férfival találta szembe magát, kinek tekintete elemző, elgondolkodó volt és a tudást sugározta. Megjelenéséve nem tűnt ki az átlagból, sokkal inkább bele illett, mint Pirx.
Aki éppen elég közel ért Aline-hez, hogy megragadja a pisztolyt, kicsavarja a kezéből, és a falhoz lökje a tehetetlen testet. Fél másodperccel később már a lány torkát szorította, és a neutronvetőt a halántékának nyomta.
- Nesze neked vívódás! - köpte Pirx a szavakat - Vajon helyes volt megtámadni Pirx kapitányt a saját hajóján? He?
- Pirx. - szólalt meg Charon, a hajó lelkének holografikus kivetülése - Ha le akarod puffantani, azt ne itt tedd. A múltkor is rengeteget kellett takarítanom.
- Nyugi Charon, nem lyukasztom ki. - laza mozdulattal az ajtó felé lökte a lányt - Kár lenne egy ilyen csinos testért. Meg aztán nem akarom magamra vonni Nigel Cedrac haragját. - eltette fegyverét, majd parancsolóan Aline-re meredt - Tűnj el innen!
- Kérem, segítenie kell. - könyörgött Aline a könnyeivel küszködve.
- A nem melyik részét nem értetted? - kérdezte Pirx majd durván megragadta a lány vállát és kilökte a hajóból.

Aline legurult a rámpán, és keményen nekiütközött a Charon egyik talpának. A fájdalom, ami a hátába nyílalt azonban semmi sem volt ahhoz a fájdalomhoz s bánathoz képest, amit Pirx okozott lelkének. Könnyei eleredtek, zokogni kezdett. Ott feküdt, törékenyen, magatehetetlenül, kiszolgáltatottan.
Pirx ezt látva egy pillanatra megenyhült, aztán újra eszébe jutott Aaron Stark és hatalma, így minden enyhülés szertefoszlott. Lenyomta a zsilip melletti panelt és a vastag ajtó a helyére csusszant.
- Ezt nem kellett volna. - mondta Charon kifürkészhetetlen hangon.
- Mit nem kellett volna? - meredt a hologramra Pirx.
- Ilyen durván kipenderítened.
-A finomabb módszert nem értette meg. Legalább megtanulja, hogy az élet nem olyan egyszerű, mint ahogy azt a Proxima Centaurin egyesek hiszik. - mondta mogorván.
- Ha lesz elég ideje megtanulni a leckét. - jegyezte meg Charon.
- Ezt hogy érted? - torpant meg Pirx.
- Épp most veszi őrizetbe egy osztagnyi katona. - válaszolt Charon az izgalom legcsekélyebb jele nélkül.
- Mutasd. - parancsolta.

Pirx előtt a levegő vibrálni kezdett, majd olyan élesen rajzolódott ki a kinti környezet, mintha nem is lenne ott fal. Láthatóvá vált, ahogy Aline megpróbál szabadulni egy páncélos katona szorításából. És láthatóvá vált hat másik zsoldos is, akik érdeklődve tekingettek a Charon felé.
Mert bizony a Szindikátus katonái zsoldosok voltak, akik nem kevés pénzért tartották fenn a rendet. Persze, a közvélemény hivatásosoknak hitte őket, de valójában mindet a Nyugati Űr vagy valamelyik másik társaság pénzelte. S bizony egyik sem riadt vissza a kegyetlenségtől, az erőszaktól, vagy a gyilkosságtól. Főleg, ha egy körözött bűnűzőről van szó.
- Megmondtam előre. - morogta Pirx dühösen, miközben a kép egy intésére eltűnt - Még ujjat sem húztam vele, de Stark ölebei már a nyakamon lógnak.
- Ezek valójában a Szindikátus katonái. - helyesbített Charon.
- Kértem én, hogy kioktass? - meredt rá Pirx - Inkább készítsd fel a hajót felszállásra.
- Miért, te hová mész?
- Kiszabadítom a lányt… - csatolta fel az övét Pirx - Nem venném a lelkemre, ha miattam halna meg. - azzal rácsapott a rámpa nyitógombjára.
Pirx felemelt kézzel, nyugodtan sétált le a rámpán. A katonák célra tartott fegyverekkel várták. Olyan fegyverek meredtek a mellére, amelyekből egyetlen lövedék is masszát csinált volna a testéből.
- Lépjen el az űrjárművétől! - szólította föl a rangidős tiszt, Pirx engedelmeskedett - Álljon meg! - a tiszt elégedett mosoly keretében vette tudomásul, hogy szavai meghallgatásra leltek - Azonosítsa magát!
- John Couper kapitány, a számom 9854-01-2A/0. - válaszolt Pirx nyugodtan.

A tiszt felemelte a jobb kezét. A páncélkesztyűje alsó részéből sugarak vetültek Pirx arcára, amik aztán zöld hologram formájában 3D-s képet másoltak róla. A kesztyűbe épített számítógép azonosította a képet, majd a tetején lévő monitoron megjelentek az adatok.
A tiszt elmosolyodott.
- A Szindikátus ellen elkövetett bűnei miatt letartóztatom Pirx kapitány. - jelentette ki - A kihirdetett ítélet alapján végrehajtjuk a kivégzést. - mögötte a többi katona jóízűen felnevetett - Lépjen az erőtérhez kapitány. - intett a hangárkapu felé.
Pirx erre csak egy önelégült vigyorral reagált, aztán középső ujját a plafon felé fordítva, kezét ökölbe szorítva mag elé tartotta jobb kezét.
A katona agyát elöntötte a vörös köd. Előre lépett és puskája válltámaszával gyomron ütötte Pirxet. A kapitány azonban pont ezt akarta elérni. Gyors mozdulattal megragadta a tiszt vállát, míg bal kézzel előkapta a nadrágzsebbe rejtett kést, s egy laza mozdulattal mellkason szúrta a tisztet.
Társai másodpercek alatt reagáltak. Tüzet nyitottak a kalózra, ám a lila nyalábok ártalmatlanul csapódtak felettesük testébe. Eközben Pirx visszahúzódott a rámpa mögé, s előkapta saját fegyverét. Lenyomott egy gombot az övén, és a személyi védőpajzs jótékony burka körülfogta testét. Kilépett a rámpa mögül lézeresővel árasztva el a katonákat.

Mire fedezékbe vonulhattak volna, kettő elhullott közülük. A maradék négy össztüzet zúdított Pirx pajzsára, ami rövid időn belül meg is adta magát. A kapitány egy hatalmas ugrással néhány láda mögé rejtőzött, onnét viszonozta a tüzet. A lézerpisztoly azonban nem véletlenül vált elavult fegyverré. A csöve gyorsan felmelegedett, aminek hűtése egy percet is igénybe vehet. Pirx erről hajlamos volt megfeledkezni.
- Basszus kulcs. - szisszent fel Pirx, amikor fegyvere hangos sípolással jelezte, túlhevült. A kapitány elharapott morgások közepette visszacsúsztatta pisztolyát a tokjába, majd egy tenyér méretű korongot halászott elő övtáskájából. - Nesze nektek vívódás. - azzal aktiválta a detonátort és elhajította.
A gránát miniatűr repulzorai felbúgtak, ahogy a legközelebbi katona felé suhant. A testpáncél, ami arra hivatott, hogy megvédje a katonákat az ellenséges fegyverektől, most egyenesen átoknak bizonyult. A gránát mágnesei megtapadtak a páncélon, s hiába akarták leszedni. A katona fejvesztve menekülő társai után eredt, azt kiabálva, hogy:
- Szedjétek… szedjétek le…
Aztán a gránát felrobbant. A kicsapódó protonhullám molekuláira szaggatta szét a zsoldost, s a falhoz vágott két másikat is. Többé nem keltek fel.

Pirx elégedetten állt fel. A Szindikátus katonái általában Mark VI-os típusú páncélt szoktak hordani, ami képes kivédeni szinte bármi jellegű támadást. Ezek azonban csak Mark II-est hordtak, ami a szakértők szerint inkább hátrány, mint előny. E zsoldosokat nem fizették meg eléggé, vagy nem tartoztak szorosan a Szindikátus gárdistáihoz.
- Ne mozdulj seggfej. - jött egy gyilkos hang Pirx háta mögül. A negyedik katona túlélte a robbanást és mögé osont. Nem túl jól fizetettek, de okosak. - Ügyes vagy, azt meg kell hagyni… de nálam nem ügyesebb.
- Erre ne fogadj. - fordult meg lassan Pirx - Az embert érhetik meglepetések.
A katona elvigyorodott, s már a kapitány fejéért kitűzött vérdíjon járt az esze. Észre sem vette a Charon hasából előbújó ágyút. A fegyver célra állt és elsült. A katona megijedni sem tudott, a lézersugár a másodperc ezredrésze alatt hamuvá égette. Pirx nagyot sóhajtott.
- Kösz. - mondta, majd felkapta a zsoldosok vezetőjének puskáját. Fegyverből sosincs kevés, pláne, a Szindikátus fegyvereiből. Jól menő áru a feketepiacon. - Aline, hol van?
Bár válasz nem érkezett, meglátta a lányt egy konténer mögött kuporogni. Egész testében reszketett, szemeiből záporoztak a könnyek. Pirx leguggolt mellé, kezét biztatóan a vállára téve.
- Látod, erről beszéltem. Na húzz el erről az állomásról. - hangja nem volt kemény, inkább útmutató - Menj haza, és verd ki a fejedből Aaron Stark megölését.
- De az apám…
- Az apád menthetetlen. Ujjat húzott Starkkal, ezzel alá írta a halálos ítéletét. Te ne tedd meg ugyanezt. - talpra segítette a lányt - Búj el valahol, kezdj új életet…

Egy kék sugár csak milliméterekre suhant el Aline feje mellett. Pirx azonnal megperdült, előkapta fegyverét és tüzet nyitott az érkező katonákra. Akik már okosabban és többen jöttek előző társaiknál. Ennek folytán a kapitánynak semmi esélye sem volt. És ezt ő is tudta. Megragadta Aline karját és a Charon rámpája felé kezdte húzni, közben tűz alatt tartva a hangárba áramló zsoldosokat.
- A hajóra… gyorsan! - kiabálta túl Pirx a fegyverek zaját.
Aline-nak nem kellett kétszer mondani. Fejét lehúzva, a pániktól vezérelve tűnt el a rozzant teherhajó gyomrában. Pirx is követte, miután megeresztett még két lövést, amivel leszakította a mennyezetre erősített csöveket, kábeleket, paneleket. Az aláhulló törmelék megfelelő fedezéket biztosított a férfinak, hogy fel tudjon rohanni hajójára.
- Charon, indíts! - szaladt el Aline mellet, és mászott fel a létrán.
A második szint volt a Charon vezérlőrésze. Egyik végében a gépház, másikban a pilótafülke volt. Pirx az utóbbiba rontott be. Könnyed mozdulattal ugrott bele az ablak előtti jobb oldali székbe, ami egy gomb lenyomásával közelebb húzódott a műszerfalhoz. Aline ekkor jelent meg mögötte.
- Gyerünk már, gyerünk már… gyerünk! - rimánkodott.
-Fogd be a szádat szívi, vagy kiváglak a zsilipen. - sugárnyaláb csattant a kabin ablakán - Gyerünk már. - keze fürgén járt a műszerfal kapcsolóin és gombjain, s a hajó egyszer csak életre kelt - A hajtóművek?
- Feltöltve, startra készen. - szólalt meg egy torzított hang, mintha az isten szólt volna - Ahogy minden rendszerem.
- Gázt neki. - azzal begyújtotta a hajtóműveket.

A Charon két Dedron 9 ionturbinás hajtóműve felpörgött, s a kiáramló hő lángra gyújtotta a túl közel tartózkodó, védőöltözetet nélkülöző katonákat. A másodperc tört része alatt molekulákra bomlottak az iontűzben.
Pirx ütközésig tolta a sebességszabályzó kart, és hajója meglódult. Áttörte a levegőt őrző erőteret, hogy a nyílt űr felé induljon. Ám az állomás vonósugara már készenlétben volt.
A Charon hatalmasat ugrott, amikor a fonósugár megfogta. Aline átbukfencezett a műszerfalak mögötti üres térségen, lezuhanva az alsó szintre. Pirxet az ülésben tartotta a félig bekapcsolt biztonsági öv.
- Vonónyaláb? - kérdezte a műszereket tanulmányozva.
- Telitalálat. - válaszolt Charon, a hajó lelke.
- Az ugróhajtóművek feltöltődtek már?
- Még nem… de amúgy sem ugorhatnánk gravitációs csapdában.
- Hát jó. - lenyomott néhány kapcsolót - Akkor lássuk, mit szólnak ehhez.

A Charon rakterének rakodóajtaja kinyílt, mire a vákuum kiszívta a bent elhelyezett konténereket. Pirx jó szokása volt, hogy hajója minden egyes zegzugában fegyverként felhasználható tárgyakat tárolt. Ebben az esetben a konténerek nitroglicerinnel voltak feltöltve, aminek bár nincs olyan nagy rombolóereje, mint a C49-es plasztiknak, vagy az iridiumnak, de egy instabil vonónyaláb generátornak épp megfelelő. Az ütközés pillanatában a konténerek felrobbantak, elpusztítva a generátort.
A Charon kilőtt a nyílt űr felé. Amint elhagyták a Castor rendszert, és az ugróhajtóművek feltöltődtek, Pirx megkezdte a térváltást. A hajó négy pontjára szabályosan elhelyezett kivetítők egy helyre koncentrálták a villámszerű sugarakat, amik destabilizálták a Valós Teret, míg a kulcs egység kör alakba széthúzta őket. Ezzel átjáró nyílt a Más Térbe. Végül felpörögtek a G-5/D ugróhajtóművek és a Charon átugrott a nyíláson, mintha négy rugó húzta volna be. Végül a kapu bezárult s a Valós Tér koncentrikus zavarok kíséretében stabilizálódott.
- Hét-kettő a mi javunkra. - dőlt hátra az ülésben Pirx - Nem is rossz arány.
- Személy szerint jobban örülnék, ha null-null lenne az állás. - jegyezte meg Charon.
- Hidd el, én is örülnék neki, de sajnos a Szindikátus egyre inkább szigorítja a törvényeit, lehetetlenné téve a magunkfajta "magánvállalkozóknak" a munkáját. - halványan elmosolyodott - Aztán ott van a Nyugati Űr… apropó, hol van a bájkeverő?
- A kabinban. - válaszolt Charon.
- Máris a legjobb helyre pályázik. - állt fel Pirx és a kabinba vezető nyíláshoz lépett. Lenézve látta az ájultan elterült Aline-t. A kapitány fejét csóválva mászott le a lehajtható létrán. - Csipkerózsika, ébresztő. - guggolt le a lány mellé és rázta meg gyengéden.

Aline lassan kinyitotta szemeit, majd hirtelen ülő helyzetbe pattant. Halvány mosoly jelent meg arcán, tudván, hogy a kapitány hajóján van, de Pirx mogorva arcát látva, ez a kevéske jókedve is elszállt.
- Mi történt?
- Elhagytuk a Castor rendszert és teljes sebességgel haladunk a Kietlen Öv felé. - válaszolt Pirx az ágyra segítve Aline-t.
- Úgy tűnik, mégis magával kell tartanom. - kezdte a győzködést újra a lány.
- Csakis az Övig, ott aztán elvállnak útjaink. - nyomatékosította Pirx - Így is elég nagy bajt hoztál a fejemre, nem szeretném ezt még tetézni. - azzal felállt és elhagyta a kabint, Aline természetesen követte.
- Rendesen megfizetnélek. - érte utol vendéglátóját az előtérben, ami összekötőcsarnokként funkcionált. Innét az első szint minden részlegét el lehetett érni.
- Ezt már megbeszéltük. - vette az irányt Pirx az étkezde felé - Nem tudsz annyit fizetni, hogy szembe szálljak Aaron Starkkal. Csak szóba álltam veled és máris rám szálltak a Szindikátus katonái.
- Akik valójában a Nyugati Űr zsoldosai. - próbált okos lenni Aline.
- Ó… na ne mond. - szembe fordult a lánnyal - Na ide figyelj. A Kietlen Övig negyven óra van, addig el kell viselnem téged. Ez egyféleképpen lehetséges, ha nem leszel útban. - Aline szólni akart, de Pirx belé fojtotta a szót - Tehát, többé meg sem említed apád, a Nyugati Űr vagy Stark nevét. Egyik sem érdekel. Világos? - nem kapott választ - Ha mégsem, akkor ki foglak hajítani a zsilipen. Nem viccelek, többször is megtettem már.
Hasonló történetek
2394
Újabb gombok megnyomásával háromdimenziós formába öntöttem a csillagtérképet, majd szakszerűen ráközelített az egyik sekktorra. A képernyő közepétől nem messze a féregjárat tűnt fel, ettől pedig pár centire csupán a Voyager és a másik három hajó kicsinyített képe. Mind a négy objektum sárga szögletes zárójelhez hasonló jelképben volt elhelyezve. A zárójelek bal oldalán pedig általános adatok futottak...
2030
Tom lassított. A klingonok valószínűleg rájöttek, hogy mire is készülünk és átszáguldottak felettünk, ezzel nem akadályozza minket a tüzelésben. A Rektaariánok szerencsére megállás nélkül közeledtek. Tuvok higgadtan figyelte a konzol kijelzőit. Amikor a hajók végre lőtávolba értek megnyomta a tűzgombot. A torpedók átszáguldottak a kékeslila gázfelhők között, majd pillanatok múltán a két kitérni már nem tudó hajóba csapódtak. A bal oldali hajót szemből érte a találat...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Hórusz ·
Egész jó! A helyesírása odakéne figyelned 7-es (a fogalmazás). De a sztori az 10-es! Csak így tovább! Várjuk a folytatást!

monachus_ ·
Hm. Jó. De azért lenne pár dolog.
A főhős, Prix, egy kicsit túlságosan is heroisztikus, és ha jól sejtem, Han Solo egyenesági leszármazottja :)
A sztori kezdésnek nem rossz, de félbe van maradva.
Charon kivetülése nagyon jó ötlet volt, sokat dob a "személyiségével" a hangulaton. ;)
Jó, de a "jó" a suliban is csak négyest jelent. Én egy hetest adok.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: