"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van.
Én azt hittem, hogy egy kisállat nem hiányozhat ennyire,
és hogy nem leszek ilyen szomorú, mikor elvesztem. De most egész másképp érzek. Emlékszem, még névnapomra kaptam. És névnapomon halt meg, csak 6 évvel később. Amikor bementem az állat kereskedésbe tudtam, hogy ő kell. Odaléptem hogy közelebbről megnézzem. Két fekete szeméből ki lehetett olvasni, hogy vigyél haza. Egyedül ült a sarokba és csak nézett. Otthon persze már nem így nézett. Szerintem másra számított. Nem evett és nem is ivott aznap. De másnap vidáman ugrándozott, és amikor kiengedtem egy kicsit, boldogan a kezembe ugrott. Végig simítottam selymes bundáját. Hirtelen kiugrott a kezemből és elszaladt. Utána egész délután kerestem a házban. (elég nehéz volt, mert ez egy ici-pici csincsilla, és bárhová befér...)A végén úgy döntöttünk a kutya talán megtalálja. Meg is találta, és ki kergette az ágy alól. Nagyon megijedt, de később megnyugtattuk. 6 év alatt sok érdekes dolog történt, de mindet leírni nem tudnám, van olyan amit nem is lehet. Pár évig még ott laktunk aztán elköltöztünk. A költözés is megviselte. De utána valahogy, már nem kapott annyi törődést. Én se tudom miért de azután nem sokat foglalkoztunk vele. 4 évig volt így. Enni azért adtunk neki és inni is kapott. Aztán 4 év után eléggé legyengült. Megöregedett. Elvittük az állatorvoshoz, de nem tudott már segíteni. Még utoljára a szemembe nézett, aztán elfeküdt és meghalt. Eltemettük a kertbe a szilva fa alá. Azóta ott van...
Tudom, hogy ez nem a legérdekesebb történet ezen a honlapon. Sőt talán a legutolsó. De tanulságos. Rájöttem, hogy van egy dolog, amit az embernek sose szabad elfelejtenie. "Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy ember, ha elveszíti."
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2023-10-04
|
Horror
Rábukott a férje farkára, torkáig lecsúsztatva a vastag rudat. A férfi erős nyögést hallatott...
2023-09-28
|
Regény
Nagyon sok veszélyes és sorsfordító bevetésen vettünk már részt, Speciális kiképzésű katonák...
2023-09-24
|
Novella
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl élt egy király. A neve Orbán Viktor,...
2023-09-14
|
Novella
A Mint a mókus fent a fán c dalt énekelte a Kodály gyerekkórus. Béla a nézőtéren ült és hallgatta...
2023-09-13
|
Krimi
Ki ne félne a hulláktól?Pláne,egy hullaházban!Egy történet tele nyomozókkal,vérrel,izgalommal...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
Hozzászólások
Nagyon szép, kedves, megható kis történet. Annyira tetszett, hogy el is mentettem, csak sajnos néhány helyesírási hibát nem bírtam nem kijavítani... Azért is tetszett, mert állattal kapcsolatban még szerencsére nem éreztem ezt a kínzó érzést, amit a szerző tolmácsolt, emberrel (egy -mint utóbb kiderült- jóbaráttal, talán szerelemmel) azonban igen, és azóta is siratom...
Minden jót!