Történetek

Mennie kellett, letelt a látogatási idő is és több mint 200km-re volt az otthonától, másnap pedig munka. Mielőtt elment megcsókolt és alig hallhatóan azt mondta szeret. Éjjel még írt pár sms-t, de sajnos nem tudtam akkor rájuk válaszolni. Kétségek közt aludt el... Másnap reggel 5-kor hívtam és megnyugtattam, én is szeretem...

Közölték, hogy túl nagyra fújták és így már nem kell senkinek kivéve ha nem tesz ellene valamit. A kis bordó lufi elkeseredésében a magasabbnál is magasabbra szállt, fel a felhőkig egészen addig, míg az ég véget nem ért. Ott, az ég legfelső csúcsánál a kis lufi apró darabjaira durrant és a pici gumidarabok lassan visszaszálltak a földre...

S nem a kín volt a legrosszabb. A belsejét marcangoló, megmagyarázhatatlan érzések, melyeket nem tudott elfogadni. A sötét gondolatok Tomról, melyeket legszívesebben kiűzött volna a fejéből. De nem lehetett. Már nem tudott a szívére hallgatni, nem tudta eltüntetni azt a sok mindent, ami történt...

Apát nagyot nyújtózkodott a nyaraló házaspár házában. A vendégszobában aludt, és most jól érezte magát. Elhatározta, hogy nap közben fog mozogni a házban, hogy nehogy feltűnjenek a fények a szomszédoknak.
Felkelt hát, és elmosogatta az előző vacsorájának a maradványait, aztán felfedezőútra indult a házban. Először is a pincébe ment le...

Felkelt a nap, valami más volt. Körbenézett nagyon fázott. Hatalmas vihar dúlt előző éjjel, fákat döntött ki, embereket ölt meg. Felöltözött és gondolta kinéz, előző nap még nyár volt, most meg tél. Nem hitt eddig senkinek csak nevetett, most látta azonban, hogy nagyot tévedett...

Három év nagyon hosszú idő. Életem legszebb időszaka volt, amit Vele töltöttem. De ha tudom, hogy ilyen fájdalmas véget ér, bele se kezdek. Nagy terveink voltak, még nagyobb álmokkal, az életünket együtt akartuk folytatni, de mindketten rossz lépéseket tettünk, elkerülve a céltól. Én nem foglalkoztam vele eleget, sokat tanultam, többet foglalkoztam a könyvekkel, mint vele, pedig egy ZH sem érhetett volna fel a szerelmével. Ő pedig magányában elment az egyik bárba, ott felszedett egy lányt......

Ne aludjatok hát, hisz ez a valóság, de látom, az álmok börtönéből nehéz szabadulni, erős a lánc, s gyenge a tudat. Leköti őket a múló öröm és vágy, s feledésbe merül a gondolkodás, az igazság, s már nem a tudásra, hanem tudatlanságra való vágy tölti be álmaikat...

Sandra Elser ezredes teljesen leizzadva jelent meg a tiszti szállás folyosóján. Egy köntösbe bújva, ami alig takarta a nőiességét, pláne, hogy nem is kötötte meg szorosan. A feszes mellei így is néha ki-kibuktak a köntös alól. Nem nagyon zavartatta magát, mivel az egész hajón úgy huszonöt-harminc percig megállt az idő. Így nyugodtan végigment a folyosón a lépcsőig, itt legyalogolt a közkatonák szállására...

Ahogy a védelem kiépült, Dareth handorioi hódításait emiatt be is fejezte, és inkább északra, Rolenciába vezényelte szörnyű hadát. Rolencia nem volt egységes birodalom, nem volt összetartás, így nem is tudtak fennmaradni. Viszont érdekes módon, mintha megelégedett volna ennyivel, Mágusföld határán, a Benfini-hegységnél megállt. Nem tudni, hogy miért...

„- Negyed kettő. Huh, most pont megy busz hazafelé!”
Valaki futott utánam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Siettem nagyon. A buszmegálló a főút másik oldalán volt.
„- Uramisten! Ott a busz!”
Szétnézés nélkül rohantam át az úton. Kár volt. 15 m-t repültem.