Történetek

Ezzel mire akar kilyukadni? – kérdezte gyanakvóan B’Elanna.
- A Borg ok nélkül nem lő! Az asszimiláció minden esetben elsődleges! Ámbár… egy meghibásodott dolgozó sok mindenre képes.
- Ha valaki engem kérdez, én azt mondom: számítsunk a legrosszabbra és annál már csak jobb, történhet velünk.
- Ez koránt sem logikus feltételezés Mr. Paris! A valóság néha sokkal elképesztőbbet produkál, mint azt ember el tudná képzelni...

Mert az életed utolsó percében fog eszedbe jutni, hogy mennyi mindent nem tettél meg, s akkor már hiába szorítja torkod könnyek zápora, s hiába a kiabálás, az itteni létbe való görcsös kapaszkodás. A halálos ágyon mindenki gyenge. Gyengébb annál az erőnél, ami kényszerít minket a Föld elhagyására...

Azon a napon azonban újraszületett. Ma már pontosan emlékszik mindenre. Nem tudja, azért, mert annyiszor mesélték, vagy mert valóban visszatért az emlékezete. Nagy kört alkottak a gyerekekkel, először jobbra aztán balra fordultak, majd mindenki elengedte társa kezét, és a kijelölt hely felé korcsolyázott. Ezúttal ő volt a leggyorsabb, mögötte azonban szorosan haladt két másik kislány. Már csak körülbelül 10 méter volt a kijelölt célig, amikor hirtelen megrepedt súlyuk alatt a jég...

Mephalának tényleg kapaszkodnia kellett, mert olyan gyorsan indult el a sárkány, hogy a szél majdnem levitte. Az íját ki is vitte a kezéből. Mephala a sárkány nyakán ült, és érezte, ahogy a tűz a lábai között járkál. Az két küklopsznak esélye sem volt a két sárkány ellen, szénné égették a őket...

- Nekem nincs barátom - vetem oda, többet úgyse érdemel. - Nem is kell! - na, ez nagy hazugság volt. Már hogyne kellene! De nem vagyok túl szép, meg az összes fiú tök idióta itt, ugyan ki értené meg, amit érzek?
Nem válaszol, elfordítja a tekintetét, és olvas. Eszembe jut valami, bár totál abszurd a gondolat.
- Neked van barátnőd? - teszem fel a nagy kérdést, bár tudom a választ.
- Semmi közöd hozzá - feleli kimérten.
Ó, hogy fel húzta az orrát! Pedig én csak...

Mennie kellett, letelt a látogatási idő is és több mint 200km-re volt az otthonától, másnap pedig munka. Mielőtt elment megcsókolt és alig hallhatóan azt mondta szeret. Éjjel még írt pár sms-t, de sajnos nem tudtam akkor rájuk válaszolni. Kétségek közt aludt el... Másnap reggel 5-kor hívtam és megnyugtattam, én is szeretem...

Közölték, hogy túl nagyra fújták és így már nem kell senkinek kivéve ha nem tesz ellene valamit. A kis bordó lufi elkeseredésében a magasabbnál is magasabbra szállt, fel a felhőkig egészen addig, míg az ég véget nem ért. Ott, az ég legfelső csúcsánál a kis lufi apró darabjaira durrant és a pici gumidarabok lassan visszaszálltak a földre...

S nem a kín volt a legrosszabb. A belsejét marcangoló, megmagyarázhatatlan érzések, melyeket nem tudott elfogadni. A sötét gondolatok Tomról, melyeket legszívesebben kiűzött volna a fejéből. De nem lehetett. Már nem tudott a szívére hallgatni, nem tudta eltüntetni azt a sok mindent, ami történt...

Apát nagyot nyújtózkodott a nyaraló házaspár házában. A vendégszobában aludt, és most jól érezte magát. Elhatározta, hogy nap közben fog mozogni a házban, hogy nehogy feltűnjenek a fények a szomszédoknak.
Felkelt hát, és elmosogatta az előző vacsorájának a maradványait, aztán felfedezőútra indult a házban. Először is a pincébe ment le...

Felkelt a nap, valami más volt. Körbenézett nagyon fázott. Hatalmas vihar dúlt előző éjjel, fákat döntött ki, embereket ölt meg. Felöltözött és gondolta kinéz, előző nap még nyár volt, most meg tél. Nem hitt eddig senkinek csak nevetett, most látta azonban, hogy nagyot tévedett...