Történetek

Egy olyan estén, mint ez, jobb ha kétszer is meggondolod mielőtt kimész.
Inkább azt tanácsolom, hogy térj vissza a biztonságos falak közé, ahol semmi baj nem történhet.
Kivéve ha éppenséggel már túl késő... és már közeledik feléd.
De a hold ma éjjel nagyon szép.

Éjfél után egy óra lehetett körülbelül, midőn Polaniecki Krzemienbe ért. Gyermekkorában már több ízben volt e
faluban és mindannyiszor hónapokig időzött ott az anyjával. Igyekezett tehát emlékeit összeszedni, de éjjel, a
holdvilág csalóka világításánál idegenszerű formát öltött minden előtte.
Polanieckit ez a csendes éjjel és ez a környezet egészen elbájolta. Fiatalságát fárasztó komoly tanulmányoknak
szentelve, nagyobbrészt külföldön töltötte; Varsóban pedig...

Emily korán érkezett a klinikához. A szokásos protestáló tömegből még csak néhányan voltak a bejáratnál, de a gúnyolódásuk és gyűlölködő megjegyzéseik elegek voltak ahhoz, hogy kicsinek és szánalmasnak érezze magát és a váró hideg intézeti berendezése sem javította a hangulatát. A recepció golyóálló üvege mögött ülő enyhén túlsúlyos, középkorú nő szinte fel sem nézett, amikor Emily odalépett.
...

Karyn gyönyörű volt a gyertyafényben. A kedvenc éttermében foglaltam asztalt, délután rózsát küldtem neki a munkahelyére és most egy hosszú bársonyborítású dobozt csúsztattam felé az asztalon.
-Boldog évfordulót! - mondtam.
-Oh Jesse, nem kellett volna… - válaszolta.
...

Cégünk elnöke minden év augusztusának utolsó vasárnapján szabadtéri összejövetelt szervezett, hogy megköszönje az alkalmazottak kemény munkáját. A parti mindig Mr Hill Sziklás-hegység lábánál található birtokán volt megtartva.
...

-Nincs kedved táncolni?
Peter alig hitte hogy ő mondja ezeket a szavakat az alacsony kerek asztalnál ülő nőnek. A nő kezében levő italos pohár szinte tele volt. A vörösesszőke haján megcsillant a pub-ot bevilágító gyertyák fénye. Rámosolygott a férfira és azt mondta:
-Egyszer mindent ki kell próbálni.
...

"A fájdalom csak már percig tartott, aztán békésen átadtam volna magam az öntudatlan sötétségnek. De még onnan is kiragadva röhögött a képembe."

"Mert ő mellettem van, én pedig nem vágyok senki másra sem. Egy hang, viszont a távolból emlékeztetett, ’ És mi van a férfival, aki melletted ült?’, az üres székre pislantottam. A szemem elidőzve rajta próbáltam felidézni az elmúlt egy percben érzett hihetetlen vonzalmat, de nem volt semmi, mintha meg sem történt volna."

Harmadik

"Nagy volt a kísértés, hogy hátra dőljek abban a pillanatban és az estém többi részét egy ismeretlen szerző olvasmányával töltsem el, de a kötelesség tudatom előbbre való volt. Nem mintha a főnökömért tenném meg mindezt, inkább az emberekért, akik vették a bátorságot és eljöttek ide, hogy megmutassák mire is képesek egy szerepért."