Három év

Karyn gyönyörű volt a gyertyafényben. A kedvenc éttermében foglaltam asztalt, délután rózsát küldtem neki a munkahelyére és most egy hosszú bársonyborítású dobozt csúsztattam felé az asztalon.

-Boldog évfordulót! - mondtam.

-Oh Jesse, nem kellett volna… - válaszolta.

-Nyisd ki! Remélem tetszeni fog! - mondtam reménykedve.

Karyn kinyitotta a dobozt és a legragyogóbb mosolyát küldte felém. Azt a mosolyt, amibe beleszerettem.

-Ez gyönyörű, de tudod, hogy nem kellett volna. - mondta, miközben kivette a gyémánt nyakláncot a dobozból.

-Nem kellett, de akartam.

-De már nekem ígérted a legnagyobb ajándékot. Ez a harmadik évfordulónk. Emlékszel még?

A mosoly lehervadt az arcomról. A gyönyörű kék szeme ragyogott a gyertyafényben és a nyelvének hegye végigfutott az ajkán. Természetesen emlékeztem. De a három évvel ezelőtti esküvő olyan réginek tűnt. Csak 22 éves voltam és akkor végeztem azon az egyetemen, ahol Karyn dolgozott. Idősebb volt mint én, majdnem 40 éves, de a leggyönyörűbb nő volt, akit valaha is láttam. Bármit megígértem volna, csak hogy vele lehessek. Tudtam hogy korábban már házas volt, és nem titkolta, hogy mi lett az előző férjeivel. De fiatal romantikus bolondként valahogy abban bíztam, hogy velem másként lesz. És most itt a harmadik év vége és Karyn be akarja hajtani az ígéretet.

-Mi a baj édes? Ugye nem akarod magad meggondolni? - kérdezte.

-Nem, csak azt gondoltam, hogy…

-Mit gondoltál?- kérdezte félrebillentett fejjel. A szőke fürtjei mosolygós arcát keretezték.

-Semmit - mondtam, és szégyenlősen lefelé bámultam.

-Ne hagyd ki a desszertet! Ez az utolsó igazi étkezésed. Holnap kezdünk előkészíteni.

Mondani sem kell, hogy nem volt nagy étvágyam. Miután este hazatértünk, szeretkeztünk. Eleinte vonakodtam, de Karyn tudta, hogy hogyan izgasson fel. Részben ez volt az oka a megegyezésnek, amit olyan lelkesen fogadtam el. Miután végeztünk, felvette a köpenyét és a fürdőszoba felé indult. Én keresni kezdtem az enyémet, de döbbenten láttam, hogy üres a szekrényem.

-Kicsim, többé nem lesz szükséged ruhákra. Mostantól kezdve csak hús vagy. Tudom, hogy eleinte nehéz ezt elfogadni, de hidd el, hogy a meztelenség csak segíteni fog a beletörődésben. Bízz bennem, már csináltam ezt! - mondta.

Hogyan is felejtettem volna el, hogy már csinálta ezt?

-Oh, majdnem elfelejtettem. Ezentúl a vendégszobában fogsz aludni. Attól tartok, ez volt az utolsó együttlétünk. Remélem élvezted, de az ember nem szexel az élelmével. Jó éjt!

Megértettem, hogy elbocsátottak. Kedvetlenül mentem a vendégszobába. Képtelen voltam elaludni. Majdnem hajnal 3-ig ültem az ágy szélén. Végül elfáradva hátradőltem, becsuktam a szemem és elnyomott az álom. Amikor reggel felébredtem, még mindig bíztam abban, hogy minden visszatér a normális kerékvágásba, de hamar kiderült, hogy a reménykedésem alaptalan volt. Az ő reggelije sonka és tojás volt, én egy pohár cukros vizet kaptam. Karyn elmondta, hogy egy speciális glukóz keverék, ami elég energiát ad, de nem szennyezi be az emésztőrendszert. Elkezdődött a belsőm megtisztítása.

Teljesítettem kérését és személyes okokra hivatkozva felmondtam a munkahelyemen. Naponta háromszor valami visszataszító ízű teát kellett innom. Röviddel a lenyelése után gyomorgörcs fogott el és wc-re kellett rohannom. Karyn nagy érdeklődést tanúsított az eljárás iránt és zavarom ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy mindegyik ürítést lássa.

Karyn eltiltott mindenféle munkavégzéstől. Még a ház körüliektől is. Csak ülnöm és feküdnöm kellett, illetve inni a folyadékokat. Beállította a tv-t, hogy csak olyan csatornák jöjjenek be, amelyek évtizedes műsorokat ismételgettek. Teljesen elzárt a külvilág híreitől.

Karyn a családi birtokon élt. Egy nagy ház, közel 35 holdnyi földdel körülvéve, amit a szüleitől örökölt. Azt javasolta, hogy az idegességemet csökkentendő, menjek és sétáljak sokat a birtokon. A meztelenség ekkorra már nem zavart. Már lassan két hete nem volt rajtam ruha. Június eleje volt.
Három héttel az előtt, hogy…. nem tudtam magam rászánni, hogy néven nevezzem. Séta közben a legelő birkákat néztem és rájöttem, hogy Karyn szemében semmiben nem különbözök tőlük. Csak egy újabb levágásra váró állat vagyok. Ennek ellenére megpróbáltam élvezni a hátralevő időt. Nem gondoltam arra, hogy elmegyek. Hova mentem volna? Mit csináltam volna? Még ha el is mennék, elveszteném az életem szerelmét.

Karyn minden naptárat elrejtett, így elvesztettem az időérzékemet. Egyik nap jött a másik után. De érezni lehetett, hogy közeledik a nagy nap. Megsűrűsödtek a telefonhívások és a látogatók a farmon.
Karyn észrevette a nyugtalanságomat és nyugtatót kezdett adagolni az italaimba. Elégedett kábulatban járkáltam és sokat aludtam. Nőtt a szexuális izgatottságom és Karyn bátorított, hogy maszturbáljak nyugodtan, mert az is csökkenti a feszültségemet.

Az egyik reggelen meglepetésszerűen bejelentette, hogy Debi, a lánya hazarepül Colorado-ból, ahol tanult és délután már itt is lesz. Lustán feküdtem a napon a nyugágyamon, de Debi érkezésének híre valahogy észhez térített. Zavartan felültem.

-Mi a baj édes? - kérdezte Karyn.

Lenéztem az addigra barna és érdekesen lággyá vált meztelen testemre.

-Nem kellene felöltöznöm? - kérdeztem.

-Ugyan miért kellene?

-Azért, mert…

-Debi miatt? Ne bolondozz! Debit nem érdekli a tested. Számára csak húsdarab vagy. Semmi okod szégyenkezni.

Debi délután valóban megérkezett. Virágmintás, kényelmes nyári ruha és szandál volt rajta. Az anyja fiatalabb kiadásának nézett ki. Csak pár évvel volt nálam fiatalabb. Nem sok figyelmet fordított rám.

-Úgy látom, ez is végig fogja csinálni - mondta Karynnak fesztelenül, miután lerakta a csomagját.

-Igen.

Zavartan vettem tudomásul, hogy rólam beszélnek. Szóval így állunk. Én csak "ez" voltam. Nem egy személy, hanem csak egy állat. Visszagondolva nem is emlékeztem, hogy Karyn mikor szólított utoljára a nevemen.

Ezután újra visszasüllyedtem az erotikus álom ködébe. Eleinte tudatában voltam a meztelenségemnek Debi előtt, de hamar feltűnt, hogy szinte észre sem vesz, vagy ha igen, akkor csak egy ostoba állatnak tart. Élesen szólt rám, ha útban voltam, vagy elzavart a székről, mert ő akart oda ülni, vagy kiküldött a szobából, mert valakivel privát beszélgetést szeretett volna folytatni. Ezektől eltekintve láthatatlan voltam a számára.

A farmra egyre többen és többen érkeztek. Noha nem volt tilos a vendégek között járnom, nyilvánvaló volt, hogy nem tekintenek egyenrangúnak. A látogatók fele férfi, fele nő volt. Az egyetlen közös nevező az volt, hogy a nők tűntek domináns szerepűnek a párokban. Nyilvánvalóvá vált, hogy Karyn egyféle klub tagja, ahol a nők fiatalabb férfiakat szemelnek ki arra, hogy…és még most sem tudtam magamnak megfogalmazni, noha az elkerülhetetlen egyre közelebb került. Senki nem törődött velem. Néha elkaptam egy-egy férfi pillantását és tudtam, hogy arra gondolnak, hogy egy napon majd ők lesznek az én helyemben.

Az egyik reggelen Karyn ébresztett. Mögötte egy magas, sötét hajú nő és Debi állt. Egy kicsit zavart voltam. Megkérdeztem, hogy mi a baj, de válasz helyett csak az ajkamra tette az ujját. Azt mondta, hogy itt az idő. Nem voltam benne biztos, hogy mire gondol, amíg egy durva kenderkötél hurkot nem tett a nyakamra. Éreztem hogy elönt a pánik. A magas nő előrelépett. A kezében egy sokkoló volt. Karyn azonban intett és édesen csábító hangján azt mondta:

-Minden rendben van. Nem hiszem hogy erre szükség lesz. Gyere, menjünk!

Álmosan felkeltem az ágyból, és hagytam, hogy Karyn levezessen a lépcsőn az alagsorba. A lánya és a sötét hajú nő követtek. Egyetlen helyiség volt a házban, ahova soha nem léphettem be. Az a helyiség, ahova legszívesebben soha nem is mentem volna. Az a helyiség, ahova Karyn vezetett. Két másik nő várt ránk. Felismertem őket annak ellenére, hogy gumiköpeny volt rajtuk és hajukat plasztik sapka alá gyűrték. Az egyik nyakában sztetoszkóp lógott. A gyomrom görcsberándult a félelemtől és újra pánikolni kezdtem, de Karyn megnyugtatóan kezdett hozzám beszélni és ez egy kicsit segített. Egy fémasztalra fektettek, aminek a szélén kis vájatok futottak körbe. A sztetoszkópos nő egy fecskendővel lépett hozzám és mélyen a nyakamba döfte a tűt. Először rettenetesen fájt, de hamarosan furcsamódon érzéketlennek kezdett tűnni a testem. Mindent láttam és hallottam, de nyaktól lefelé nem tudtam mozdulni. A nő a hasamba szúrt egy tűt és megkérdezte, hogy érzem-e.
Én csodálkozva néztem és fejemmel nemet intettem. Karyn elmondta, hogy a nő orvos és olyan sokáig próbál majd életben tartani, amíg csak lehet. Tudtam, hogy jobb lenne gyorsan túl lenni rajta, de még mindig kapaszkodtam az életbe, mint egy ostoba állat.

Az orvos felvett egy szikét és felnyitott a szegycsontomtól a szeméremcsontig. Egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Azt sem éreztem, amikor széthúzta a vágás széleit és elkezdte módszeresen eltávolítani a beleket és egyéb belső szerveket. Szürreális élmény volt. Debi, mint orvostanhallgató, közelebb húzódott és érdeklődve figyelt. Sok kérdést tett fel az orvosnak arról, hogy hogyan lehetek még életben. A válaszokat nem igazán értettem, de a lényeg az volt, hogy ha szívem és a tüdőm nem sérül, akkor 20-30 percig még életben maradok. 20-30 perc, gondoltam. És utána? Az orvos egy nagy rozsdamentes fémtálba tette a szerveket. Amikor végzett, a sztetoszkópot a mellkasomra helyezte és közölte a többiekkel, hogy eddig minden a legnagyobb rendben megy.

Nem tudom mi volt az ok. Talán a sokk. Talán annak teljes felfogása, hogy mit csinálnak velem. Pánikolni kezdtem és Karynért kiáltottam. Ő fölémhajolt. Könyörögni kezdtem, hogy vigyenek kórházba, mielőtt túl késő. Nem akarok meghalni!
Hallottam Debi kuncogását. Karyn nem figyelt rá, hanem nyugodtan megpróbálta elmagyarázni, hogy már túl késő van ehhez. Rámutatott, hogy lényegében minden belső szervem el lett távolítva és Dot, a barátnője éppen most darálja le őket. Végtelen szomorúság öntött el. Nem csak az elkerülhetetlen halál miatt, hanem azért is, mert elveszettem Karynt. Most már hivatalosan is csak egy darab hús voltam.

Valaki megfogott a hónom alatt, másvalaki pedig a lábamat ragadta meg és felemeltek. Meglepően könnyűnek éreztem magam. A két nő a hatalmas mosogatóhoz vitt és beleültetett. Ezután egy harmadik nő szórófejes tömlőt vett a kezébe és elkezdett kimosni. Megpróbáltam nem odanézni, de még így is láttam a kicsöpögő vért és szövetdarabokat. Furcsa, de nem teljesen kellemetlen érzés volt, ahogy a víz kiöblített. Miután végzett, visszavittek az asztalra. Karyn és Debi marokszám kezdett a hasüregembe tölteni valami meleg, gőzölgő tölteléket. Debi vállalta, hogy összevarr a vastag fekete fonállal. Esküdni mertem volna, hogy a gonoszság villanását láttam a szemében a könyörtelen tű minden döfésénél. Ahogy befejezte, az orvos újra meghallgatta a szívverésemet és közölte, hogy a helyzethez képest jól bírom.

Hasra fordítottak és a térdeimet alám nyomták. A hátsóm a levegőben volt, az állam az asztal szélének támaszkodott. Hallottam hogy valaki utasítja a többieket, hogy fogjanak le és éreztem hogy több kéz tart a helyemen. A gyógyszer hatása kezdett múlni és éreztem a belém nyomuló rúd okozta kényelmetlenséget. A fájdalom meglepően kicsi volt egészen addig, amíg a nyárs el nem érte a légcső alját. Ahogy folytatta az útját, úgy éreztem, hogy megfulladok.

Amikor egy kicsit megnyugodtam, rájöttem, hogy a rúd valószínűleg lyukacsos, mert kapok rajta keresztül levegőt. A legrosszabb akkor volt, amikor közvetlenül az áttörés előtt a torkomban éreztem. A fájdalom elviselhetetlen volt. Hallottam hogy Karyn valakinek azt mondja, hogy nyomja erősebben. A szám önkéntelenül kinyílt. Fém és vér ízét éreztem, amikor a nyárs előtört az ajkaim közül.
Tudtam, hogy meg fog történni, de most, hogy megtörtént, még mindig alig hittem. Kibeleztek és felnyársaltak. Nincs visszaút. A bánat és a fájdalom könnyei folytak le az arcomon. Éreztem hogy Karyn keze megérinti az arcomat. Azt hittem, hogy megnyugtatásul csinálja, de csak vajat dörzsölt a bőrömbe. Valaki más hátrakötözte a kezeimet és a rúdhoz erősítette a lábaimat. A doktor újra ellenőrizte a szívverést és közölte, hogy jobb ha sietnek, mert kezd rendszertelenné válni.

Kivittek az udvarba. A nap vakítóan tűzött és én szaporán pislogtam. Hetek óta először végre senki nem volt, aki ne rám figyelt volna. Elismerő mormogásokat és néha udvarias tapsot hallottam. Furcsamódon büszkeséget éreztem. A hőség kiszívta a levegőt a tüdőmből, amikor a tűz fölé tettek.
Barbecue szószt kezdtek kenni a hátamra, a hátsómra és végig a lábamra. Kezdtem elálmosodni. A fejem nem volt ugyan közvetlenül a lángok felett, de Karyn szólt Debinek, hogy nedvesítse be. A rámzúduló jéghideg vödör víz újra visszahozta az öntudatomat és a fájdalom érzését. A húsom sült. Hallottam ahogy serceg. Amennyire láttam, nők vettek körül. Mögöttük álltak a párjaik, a jövőbeli húsok. Mindannyian csodálat és rettegés keverékével néztek. Éreztem hogy lassan forogni kezdek. Hirtelen az ég felé néztem.

A levegő így hűvösebb volt és egy kicsit könnyebben lélegeztem. Láttam,
hogy Debi keneget. Úgy tűnt, hogy - a vendégek nagy mulatságára - a nemi szervemnek különösen nagy figyelmet szentel. Meglepődve vettem észre, hogy félig megmerevedtem. Arra gondoltam, hogy megpróbál kielégíteni, de gúnyos vigyorral továbbmozdította az ecsetet a lábaim felé.

A nők egy ideig még mutogattak rám és nevettek rajtam, de azután elvesztették az érdeklődésüket irántam és lassan elszállingóztak a közelemből. Újra fordultam és megint arccal lefelé voltam. A távoli beszélgetések hangját egyre jobban elnyomta a saját nedveim és zsírom sercegése. Karynt kerestem, de sehol sem láttam. Debi is átadta az ecsetet másnak. Nem voltam többé újdonság.

Bármilyen rendellenesség volt a szívverésemben, amit a doktor hallott, kétségtelenül egyre rosszabb lett. Rángatózni kezdtem a nyárson. Tudtam hogy haldoklom és szerettem volna, ha Karyn itt van.
Vagy akár Debi. Csak egy ismerős arc legyen. Újra az eget néztem. Éreztem a saját sülő húsom illatát és hallottam a sercegését. Nem csuktam be a szemem. Láttam ahogy a füst tekeregve az ég felé száll és magával viszi az utolsó leheletemet.