Hagyomány

-Nincs kedved táncolni?

Peter alig hitte hogy ő mondja ezeket a szavakat az alacsony kerek asztalnál ülő nőnek. A nő kezében levő italos pohár szinte tele volt. A vörösesszőke haján megcsillant a pub-ot bevilágító gyertyák fénye. Rámosolygott a férfira és azt mondta:

-Egyszer mindent ki kell próbálni.

Letette a poharát és felállt. Peter nem tudta elrejteni elismerését ahogy végignézett a nő testén. A vörös póló és a farmernadrág kiemelte a tökéletes vonalakat. A férfi tudatában volt, hogy a nő pedig éppen őt méri fel és remélte hogy meglesz az eredménye az erőfeszítéseinek, hogy fitt maradjon.
Ahogy a zenére egyszerre fordultak a parketten Peter meghatározhatatlan, semmi korábbira nem hasonlító illatot érzett a nő hajában.


-Hogy hívnak? - kérdezte a nő fülébe suttogva.

-Shanna. És téged?

-Peter.

-Nem akarsz kijönni velem Peter? Egy kis friss levegőre vágyom.

-Örömmel elkísérlek.

A teraszra menet csak addig álltak meg, amíg Shanna felkapta a kistáskáját és az italát az asztalánál. Kint leültek az egyik folyóra néző asztalnál. Shanna egy kis fémdobozt halászott elő a táskájából és kinyitotta. Egy kis zsinórral bekötött szövetzacskó volt benne, mellette cigarettapapír. Peter figyelte ahogy a nő a zacskóban levő morzsolt növényi rostot felhasználva cigarettát sodor magának.

-Ez nem törvénybe ütköző? - kérdezte vigyorogva.

-Ó ez nem marihuána. Bár nem is dohány. Egyikkel sem éltem még soha.

-Akkor micsoda? -érdeklődött Peter.

-Egy növény annak a kis világvégi falunak a környékéről, ahonnan a családom származik. Nem vesztettük el a gyökereinket, noha generációk óta itt élünk.

-Mi a neve?

-Nem is tudom. Angolul talán a “tiszta elme” a legközelebbi fordítása. Kitisztítja a fejet és az illata sem rossz. Azt hiszem a citromolajjal rokon, de nem vagyok benne biztos. Megszagolod?

-Igen.

Shanna egy csipetnyit tartott az anyagból Peter elé. A férfi előrehajolt és miközben beszívta az illatot az orra hozzáért a nő ujjának hegyéhez.

-Nem rossz. -mondta.

Shanna meggyújtotta a cigarettáját és nagyot szívott belőle.

-Megkínálnálak így is, de nagyon lassan kell hozzászokni.

Peter csak a füst egy részét szívta be de érezte, hogy a nőnek igaza van. Úgy tűnt hogy valahogy tisztábban gondolkodik és kevésbé fáradt mint eddig. Egy pincérnő lépett hozzájuk. A férfi sört rendelt.

-Régebben dohányoztam, de pár éve leszoktam róla. - mondta amikor a pincérnő távozott.

-Gratulálok! Én ugyan soha nem szívtam dohányt, de hallottam hogy nehéz róla leszokni. - mondta a nő, ezután felvette az asztalról a gyertyát a piros üveg tartójában és a lángot bámulva folytatta:

-A nagymamám mesélt olyan emberekről a családunkban, akik egy gyertya lángjában képesek voltak meglátni a jövőt. Én ilyesmire nem vagyok képes, csak a láng táncában szoktam gyönyörködni. Téged nem nyűgöz le?

Peter lélegzete elakadt. Rokon gondolataik lennének? Óvatosan csak annyit mondott hogy őt is lenyűgözi. A pincérnő meghozta a sört. A férfi kortyolt egyet majd azt mondta:

-Szóval látnokok hosszú sorának leszármazottja vagy?

-Azt mondják. Sohasem tanultam jövőbelátást, bár biztosan élveztem volna a Hogwarts-ba járást. - mondta Shanna vigyorogva.

-Nocsak. Egy Harry Potter rajongó.

-Igen. Be kell vallanom, hogy nagyon tetszik.

-Mesélj a családodról és a szülőföldedről!

-Peter, én már a hatodik generáció vagyok a családomban, aki itt született. Ide tartozom még akkor is, ha egy-két régi szokást megtartottunk.

-Bocsánat! Nem úgy értettem…

-Semmi gond! De azért van egy kis bizarr vágyam a hírnévre. Generációkkal korábban a családom tagjai papok voltak.

-Papok? Milyenek? Misszionáriusok? - kérdezte zavartan Peter.

-Ó dehogy! A misszionáriusok sohasem találtak ránk. Az őseim büszke hegyi emberek voltak. Vad vidéki élet, megközelíthetetlen falvak és hasonlók… Legalábbis a történetek alapján, amit a nagyszüleim a dédszüleimtől hallottak és nekem továbbadtak. Az őseink nem a mai értelemben vett papok voltak. Mindent bevállaltak.

-Ezt nem értem.

-Még embert is áldoztak.

-Emberáldozat? Tényleg? - kérdezte Peter és kicsit fészkelődött a székén.

-Igen. Ünnepek alkalmából vagy ha a közösség nagy veszélyben volt. Éhínség, szárazság, ellenség a kapuknál és ilyesmik. Ha a dolgok különösen rosszul alakultak ők maguk is az oltáron végezték.

-Nem lehette könnyű korszak.

-Időtlen időkkel ezelőtt volt. De néha eszembe jut hogy milyen érzés lehet.

-Az hogy feláldoznak?

-Igen. Azt hiszem lenyűgöző lehetett. Képzeld el! Erősen hinni az istenekben…és végül nekik felajánlva lenni.

-Nem hiszem hogy sokat éreztek. Úgy értem….nem tudom persze hogy a falvaitokban mi volt a szokás, de a legtöbb áldozat amiről hallottam egy késszúrással el volt intézve. Azt hiszem gyors lehetett.

-Óh, mi nem használtunk kést. Az áldozatok úgy végezték mint ötszáz éve szinte mindenhol Európában.

-Ötszáz éve? A reformáció idején? Hmmm… Máglya?

-Pontosan.

-Azt mondod, hogy az őseid élve égettek el embereket? - hitetlenkedett a férfi.

-Igen. De valószínűleg a te őseid is ezt tették akkoriban, ha úgy alakult.

-De a reformáció alatti égetések nem áldozatok, hanem kivégzések voltak.

-A vallási alap közös volt és gondolod, hogy a végeredmény eltért? Az akkori elítéltek is áldozatként tekintettek magukra és hitték hogy a földi mártíromságért cserébe a lelküket jutalom várja a mennyben.

A férfi elgondolkodott majd azt mondta:

-Ebben van valami.

Újabbat kortyolt az italából és közben arra gondolt, hogy Shanna bárcsak újabb cigarettára gyújtana hogy a füstjétől kitisztuljanak gondolatai. De a nő nem volt nagy dohányos. És a jelek szerint nagy ivó sem. Még mindig az első itala volt előtte. Nem tudta megállni a bámulást. Itt volt egy nő, akinek az ősei áldozati szertartásként embereket égettek el és aki nem volt zavarban attól, hogy erről beszél.
De végülis igaza van. Ha bármelyik őse az akkori Európában vagy akár az Újvilág meghódított részén élt, akkor ugyanezt csinálhatta. Ami a lényeg volt: itt ült egy nő, akivel talán megoszthatja a fantáziálását. Talán -de csak nagyon talán- jobban megismerhetik egymást…és ráveheti hogy álljon a máglyára…persze csak tettetésből, nem igaziból…csak hogy elképzelhessék hogy milyen érzés volt.

-Önkéntesek voltak? -kérdezte a nőtől.

-Kik? Az őseim? Így voltak felnevelve. Kötelességüknek érezték a szertartás elvégzését a közösség érdekében.

-Igen…de én inkább azokra gondoltam, akiket megégettek. Hogyan választották ki őket? Önként jelentkeztek?

-Oh..igen. Amennyire tudom aki nem akarta, nem vállalta. Az a mondás járta hogy az istenek csak az önkénteseket akarják. De sokan voltak önkéntesek. Amikor eljött az idő sokan léptek előre, de a szertartásokon egy, legfeljebb két közreműködőre volt szükség.

-Talán ezt tudták ők is és azért jelentkeztek, hogy bátornak és önfeláldozónak tűnjenek, miközben jó eséllyel elutasítják őket.

Shanna elmosolyodott és azt mondta:

-Nekem is ez fordult meg a fejemben, de amikor rákérdeztem a nagymamám azt mondta hogy az ő nagyszülei szerint ez egyáltalán nem így volt. Valamiért annak idején sokan találták vonzónak azt hogy elégetik őket.

Peter nagyot nyelt.

-Te is vonzónak találod? - kérdezte tőle Shanna hirtelen.

Peter hosszan a nő szemébe nézett majd azt mondta:

-Igen.

A nő elmosolyodott és azt felelte:

-Az én hősöm! Ha már ilyen őszinte voltál, bevallom…én is vonzónak találom az ötletet.

Shanna nagyot kortyolt az italából és folytatta:

-Szóval…mióta gondolsz ilyesmire?

-Kölyökkorom óta. És te? - kérdezte Peter megkönnyebbülve attól, hogy nem kell titkolóznia.

-Mióta csak az eszemet tudom. Amikor kicsi voltam azt mondtam a nagymamámnak, hogy kár hogy már nem a régi faluban élünk, mert akkor felajánlhatnám magam áldozatként.

-Erre mit mondott?
-Az ölébe vett és azt mondta hogy vigasztalhatatlan lenne ha a legkisebb unokáját egy lángoló farakás tetején kellene látnia. De ahogy ezt mondta, én beleborzongtam a gondolatba. Mindennél jobban szerettem volna, ha megtörténik.

Egy ideig csendben ültek és egymást tanulmányozták a gyertya fényénél.

-Végül kipróbáltad valamikor hogy milyen lehetett? Úgy értem…voltál-e egy oszlophoz kötve és…volt a közeledben tűz?

-Óh, dehogy is…azt hiszem az én hátteremmel ez túl közeli hazai emlék lenne.

-És szeretnéd kipróbálni? Persze ha tudnád, hogy biztonságos a dolog és nem fogsz meghalni. Akarnád?

-Hát…egyszer mindent ki kell próbálni. -felelte a nő felvont szemöldökkel, majd megkérdezte:

-És veled mi a helyzet?

-Azt hiszem nagyon élvezném. Különösen akkor, ha egy hozzád hasonló kedves nő gyújtaná meg a tüzet.

Shana egy darabig a férfit nézte majd azt mondta:

-Peter! Mondanom kell valamit.

-Mi lenne az?

-A családom…nos…még mindig papok vagyunk. És papnők. Én 21 éves korom óta vagyok az.

-Ez azt jelenti, hogy…

-Emlékszel arra amikor említettem hogy néhány régi szokást megőriztünk?

-Úgy éreted….te láttál… -kérdzete a férfi leesett állal.

-Igen, láttam.

-Itt?

-Nem, nem itt. Az óceánon túl a régi lakóterületünkön. Viszonylag gyakran hazajárunk.

-Ideát megtörtént már?

-Igen.

-Mikor?

-A történelem során többször is. Utoljára több mint hetven éve. Jóval azelőtt hogy megszülettem volna.

-Még a háború előtt.

-Úgy van. Mondhatni az előestéjén. Két áldozat volt. Egy nő és egy férfi. Önként jelentkeztek és a szokásnak megfelelően három hónap különbséggel került rájuk sor. Egy magányos birtokon történt innen nem messze. Csak a közülünk valók tudtak róla.

-Hát…nem tudom mekkora haszna volt. Végülis kitört a háború és milliók haltak meg.

-De a világ megmaradt. A hitünk szerint elpusztulhatott volna a civilizációnk de az a két önkéntes megelőzte a legrosszabb bekövetkeztét. A neveiket a mai napig őrizzük és minden évben megemlékezünk róluk. Ha úgy tetszik ők a mi szentjeink.

Peter hátradőlt a székében és azt mondta:

-De azt mondtad hogy te is láttál…

-Igen. A távoli településeinken hét évente tartanak szertartásokat. Minden régiónak saját hét éves ciklusa van, így hét éven belül akár több feláldozás is történhet. Szóval…igen…láttam néhányat.

-De ez még rosszabb mint a babonaság! Élve elégetni embereket azért hogy megakadályozzunk egy háborút vagy egy járványt önmagában is rossz, de csak azért csinálni mert az év egy adott szakasza van - ez barbárság! - mondta a férfi felindultan.

Shanna előrahajolt és azt felelte:

-Igaz, hogy az időszakos áldozatok az isteneink kielégítésére vannak. Egy vagy két ember a máglyára lép és megment millió másikat. Valóban szörnyen hangzik…de mennyivel kevésbé barbárabb dolog fiatalok ezreit háborúba küldeni meghalni?

Peter egy darabig nem jutott szóhoz és csak a gyertya lángját nézte.

-Mikor volt a legutóbbi a te régiódban? -kérdezte végül.

-Hét éve.

-Tehát ez azt jelenti, hogy…

-Igen Peter. Esedékes a következő.

A férfi megint nem szólt egy darabig majd megkérdezte:

-Shanna…milyen?

-Nem mondhatom el. Valójában már eddig is túl sokat beszéltem. Aki tudni akarja hogy milyen, annak a saját szemével kell látnia.

-Nem tehetem. Átrepülni a fél világon…kinek van erre pénze manapság?

-Meg tudnánk oldani, vannak forrásaink. De a dolgok jelen állása mellett hosszú évtizedek után újra itt kell majd szertartást bemutatnunk, ebben az országban, pont ott, ahol a háború előtt a párt feláldozták.

-Jelentkezett már valaki?

-Igen. Egy nő.

-De férfi nincs.

-Még nincs, de biztosak vagyunk benne hogy valaki hamarosan előlép.

Peter megremegett. Ahogy a nőt nézte, tudatosult benne hogy itt és most végre megvalósulhat a fantáziálása. Nagy levegőt vett és beszélni kezdett mielőtt meggondolhatta volna magát:

-Shanna…

-Igen Peter?

-Shanna…én egész életemben erről fantáziáltam. Talán… - nem tudta folytatni, de a nő tudta mit akar mondani.

-Alaposan gondold át, mielőtt felajánlod magad! Az istenek csak az önkénteseket akarják. A halálodról beszélünk Peter. Méghozzá igen fájdalmas halálodról, ami csak akkor hozhatja el a kívánt hatást, ha teljesen önként odaadod magad. Kérdezd meg magadtól hogy hajlandó vagy-e az életedet
adni ezért a világért? Őszintén hajlandó vagy vállalni a haláltusát a lángok közt?

Peter becsukta a szemét és elgondolkodott.

-Igen, Shanna. Hajlandó vagyok. - mondta végül.

-Akkor jobb ha indulunk. Ha komolyan gondolod a felajánlásod, a feláldozásodra még ma este sor kell hogy kerüljön.

-Komolyan gondolom. -mondta a férfi.

Kifizették a számlát és távoztak.

——

-Hová megyünk? - kérdezte Peter miközben Shanna vezetett.

-A magányos birtokra amiről beszéltem neked.

-Ahol a párt hetven éve elégették?

-71 éve - a pontosság kedvéért- de a válasz igen. Pontosan ott leszel elégetve ahol ők voltak. Megszentelt hely.

-A máglyát meg kell építenünk?

-Oh nem. Már készen van. Már minden készen van Peter.

Egy földútra fordultak.

-Már nincs messze. Mindjárt ott leszünk. - mondta Shanna.

-És te élve el fogsz égetni- mondta Peter lassú, mély légzést kényszerítve magára hogy uralni tudja izgatottságát.

-Nem azonnal, de…igen…el foglak égetni.

-Szóval te fogod meggyújtani a tüzet?

-Igen. És én fogom táplálni és én ügyelek arra hogy lassan, fokozatosan égj majd meg. Ez kielégít?

Peter hátradőlve, mosolyogva és szemét becsukva azt felelte:

-Igen Shanna…oh igen…nagyon is kielégít.

Negyed órával később Shanna fékezett és leállította a motort. A férfi felé fordulva azt mondta:

-Megérkeztünk. Peter! Az áldozati szertartás küszöbén meg kell kérdeznem: még mindig önként vállalod?

A hangjának furcsa mellékzöngése volt, mintha a rituálé szövegét mondta volna.

-Igen. Még mindig vállalom. - felelte a férfi.

-Akkor gyere velem!

A telihold fényénél Shanna egy gyümölcsöskerten átkígyózó ösvényen vezette Peter-t. Elhaladtak néhány kisebb épület mellett és a távolban a férfi meglátta a birtok központi épületét. Az ablakok sötétek voltak.

-Egyedül vagyunk? -kérdezte a nőt. A hangja szokatlanul erősnek tűnt a környező csendben.

-Egy ideig igen.

-Senki nem tud erről a helyről?

-Az emberek természetesen tudnak a birtokról de annyira messze esik mindentől, hogy senki nem fog látni vagy hallani valamit.

Pár percig csendben gyalogoltak. Peter a nő keze után nyúlt, aki elfogadta a közeledést. Egy kis kunyhóhoz értek. Shanna kinyitotta az ajtót majd belépett. Intette a férfinak, hogy kövesse. Bent a falon vastag réz tartókban gyertyák sorakoztak. Shanna meggyújtotta őket. A helyiség egyik oldalán egy nagy kád volt, a másik oldalán pedig egy fából készült pad állt. A pad fölött kampók sorakoztak, amikről egyszerű fehér pamut leplek lógtak.

-Mosd le magad alaposan! Amikor végeztél hagyd itt a ruháidat és vedd fel az egyik leplet. Azután gyere ki a kunyhó elé! Én a másik házikóban leszek, nekem is meg kell tisztálkodnom.

Peter nekikészült a fürdésnek ahogy Shanna mögött becsukódott az ajtó. Lassan levetkőzött és utoljára összehajtotta a ruháit. Eszébe jutott a nap amikor megvette őket. Most pedig a halálára készül és nincs többé rájuk szüksége. Még csak a holttestre sem kell majd őket húzni, mert temetésre
váró test sem fog maradni. Ahogy a meleg vízbe ereszkedett, visszatért az izgatottsága. “Máglyán élve elégetve…” - a szíve hevesen vert a gondolatra.

Amikor végzett, az egyik hosszú lepelben mezítláb kiment a kunyhóból. A ruháit pedánsan összehajtva a padon hagyta - szimbolikus búcsúként az életétől.
A másik épület ajtaja kinyílt és Shanna lépett ki rajta. A nedves haját egy fehér szalag fogta össze. A férfihez hasonlóan ő is mezítláb volt és fehér leplet viselt.

-Nézd mennyire összeöltöztünk. Pusztán a ruha alapjánnehéz lenne megmondani hogy melyikünk fog égni és melyikünk gyújtja meg a tüzet.

-Néha nincs nagy különbség. Főleg az én családomban. Gyakran előfordult hogy valaki, aki pap volt az egyik szertartáson, áldozat lett egy későbbin. Gyere menjünk!

Shanna a kezét nyújtotta Peter pedig megfogta azt. Kéz a kézben sétáltak a sima ösvényen. Néhány perc múlva egy nagy, nyílt területre érkeztek, amit négyszögletes kövekkel raktak ki. A tisztást sűrűn nőtt vörösberkenye és kőrisfák vették körül. Középen egy nagyjából hat láb széles és ugyanilyen
hosszú fából készült emelvény állt, amire három, szintén fából készült lépcsőfok vezetett. Alatta és körülötte vaskos fahasábok és aprófa kötegek voltak felhalmozva. Az emelvény fölé magasodott a földbe ásott, masszív faoszlop. Az oszlop lábánál feltekert lánc hevert. Pár méterrel távolabb egy parázstartó edény állt. Mellette egy asztalon vászonzsák és egy doboz gyufa hevert.
Shanna az emelvényhez vezette Peter-t és azt mondta:

-Gyere! Járjuk körbe együtt a máglyát! Nézz rá Peter! …Érintsd meg a fát ami a téged az istenekhez vivő tüzet táplálja majd. Tessék…

A nő lehajolt, felvett egy kisebb fadarabot és a férfi felé nyújtotta.

-Érezd az illatát!

Peter elvette a fát és mélyen beszívta az illatát.

-Milyen érzés tartani valamit ami élve fog elégetni? - kérdezte tőle Shanna.

Peter elmosolyodott és érezte hogy a szíve zakatol.

-Izgató. Izgató és kicsit ijesztő. -felelte.

Shanna visszatette a helyére a fadarabot és újra megfogva a férfi kezét az mondta:

-Gyere Peter! Az első lángnyelveknek éjfél előtt a testedet kell érniük. Nincs sok időnk.

-Várj! Kérlek! Csak egy pillanat…csak hadd nézzem meg a máglyát még egyszer.

Peter egy darabig csak állt és az emelvényt nézte.

-Tényleg máglyán fognak elégetni. Élve leszek elégetve. -suttogta.

-Igen. - mondta lágyan Shanna.

-Mi fog történni velem utána…miután meghaltam?

-Nos…mivel lassan és -bár nem így fogod érezni- kis tűzzel fog történni, a tested még lényegében egyben lesz mire az istenek elé jutsz. Ekkor sok fát fogunk a tűzre dobni és felszítjuk a lángokat hogy elhamvasszuk a testedet. Amikor a parázs kihűl, összegyűjtjük a hamvaidat és a papnők által kézzel
készített agyagedénybe téve elhelyezzük a falunk templomában amikor legközelebb ott járunk.

-És te mit fogsz csinálni azután hogy engem feláldoztál és hamuvá égettél?

Shanna elmosolyodott és azt mondta:

-Felkészülök a saját feláldozásomra.

Peter tágra nyílt szemmel meredt rá.

-Ahogy említettem ehhez a szertartáshoz egy férfira és egy nőre van szükség, akiket három hónap különbséggel égetnek el. Én leszek a feláldozott nő. -folytatta Shanna.

-Te? De miért?

-Gyerekkorom óta úgy érzem hogy hív az áldozathozatal. Amikor kicsi voltam azért imádkoztam, hogy az istenek engem válasszanak. Papnőként láttam több áldozati szertartást, de még így is fel akarom magam ajánlani, hogy láttam milyen is amikor élve elégetnek valakit.

-De nem félsz a tűztől? -kérdezte Peter.

-Dehogynem. Miért? Te nem?

-Mégis felajánlottad magad és nem úgy tűnik mintha menekülni akarnál. Az istenek csak az önkénteseket kérik. Tudom milyen lesz és bevallom hogy félek. De néhányszor láttam az extázist az önkéntesek arcán, miközben a lángok körülölelték a testüket. Egy páran szólni is tudtak hozzánk és azt mondták, hogy nincs többé fájdalmuk. Az istenek velük vannak és megnyugtatták őket. Azt
szeretném ha az én áldozatom is ilyen lenne. Tudni szeretném azt amit azok az emberek tudtak és érezni szeretném azt amit éreztek.

-Remélem így lesz. Bárcsak láthatnám. - mondta Peter lágyan.

-Én is szeretném ha látnád. És remélem hogy te is ezt fogod átélni. De most már gyere! Itt az idő. - mondta Shanna még egyszer megfogva és gyengéden megszorítva a férfi kezét.

Együtt felléptek az emelvényre a várakozó oszlophoz. Shanna előretolta Peter-t és amikor a férfi az oszlop előtt állt, szádékosan hátralépett és nem ért a férfihoz. Újra megszólalt a rituális hangon:

-Peter, előtted az oszlop aminél el fogsz égni. Miután hozzákötlek, nincs visszaút. Az istenek csak az önkénteseket kérik. Gondold át a rád váró végzetet. Használd a szíved és az elméd is! Mondd! Még mindig vállalod az élve elégetést mint az isteneknek szánt áldozat? Ha nem, minden szégyen nélkül
elhagyhatod az oltárt. A döntés a tied!

Peter előrenyúlt és egyik kezét az oszlopra tette. Becsukta a szemét és nagy levegőt vett. Majd kinyitott a szemét és Shanna felé fordulva azt mondta:

-Döntöttem. Égni akarok.

-Áldassék a neved! Az istenek legyenek veled a tűzben és dicsőségben fogadjanak a csarnokaikban. És most fordulj meg! - mondta bársonyos hangon Shanna.

Peter lassan megfordult. Shanna felvette a láncot a férfi lábától és lassan, gondosan, begyakorlott mozdulatokka elkezdte vele az oszlophoz erősíteni a testet. Először a mellkason keresztezte többször is minden irányban, szorosan az oszlophoz erősítve a férfi felsőtestét. Azután a derék következett, majd a lábak. A két bokát egymástól gondosan elválasztva erősítette az oszlophoz, így Peter kissé szétnyitott lábakkal állt.

-A tűznek minden részedet el kell érnie - magyarázta Shanna, a férfi pedig nagyot nyelt és bólintott.

-Kérdezhetek valamit Shanna?

-Amit csak akarsz.

-Mi történt volna ma este, ha nemet mondok?

-Akkor most engem kötnének az oszlophoz és a társaimnak három hónapja lenne arra hogy egy önkéntes férfit találjanak. Ez a nap volt az utolsó lehetőség hogy én találjak valakit. Az istenek egy kicsit segíthettek. Valamilyen erő a pub felé húzott. Éreztem hogy oda kell mennem.

-Shanna…te olyan gyönyörű vagy. Bocsáss meg kérlek, de…fáj rágondolni hogy egy ilyen szépség a tűz martaléka lesz.

-Önként vállalom Peter. Egyébként meg kell mondanom hogy hasonló okból nekem sem lesz könnyű nézni ahogy égsz.

Shanna megszorította a férfi kezét és megkérdezte:

-Itt az idő. Készen állsz?

-Igen - felelte Peter és közben szíve úgy dörömbölt hogy azt hitte elnyomja a hangját.

A nő hangja újra szertartásossá változott.

-Peter Edwards, önként ajánlottad fel magad. Eljött a feláldozásod ideje. Kívánsz valamit mondani mielőtt meggyújtom a tüzet?

-Maradj velem Shanna! Maradj hozzám közel amikor jönnek a lángok és engedd hogy lássalak miközben elégek!

-Látni fogsz Peter! - mondta Shanna.

A nő a parázstartóhoz sétált és meggyújtotta benne a szenet. Ezután visszament a férfihoz, levágott egy kis tincset a hajából és a szénre dobta. A tartó oldalán levő kampóról levett egy fáklyát és az izzó szén fölé tartva meggyújtotta. Amikor lángra kapott, Peter emelvénye elé sétált és magasra emelte a fáklyát. A férfi vonaglani kezdett kötelékeiben és halkan felnyögött.

-Istenek! Fogadjátok el ezt az áldozatot! -kiáltotta Shanna.

Ezután lehajolt és meggyújtotta a fát az emelvény szélénél. Az asztalon levő vászonzsákból egy maréknyi szárított növényi őrleményt vett ki. Egy Peter által ismeretlen nyelven kántált. A szövegből a férfi csak a saját nevét értette, amit a nő többszöri is említett. Amikor végzett, az őrleményt a máglya már égő részére szórta. A levegőt hirtelen megtöltötte a most már ismerős illat.

-Ha akarsz, beszélhetsz Peter. Nem kell némának lenned. Beszélhetsz, imádkozhatsz…amit csak akarsz. -mondta Shanna a férfinak.

-Maradj velem Shanna!

-Veled maradok. Ígérem!

Peter nem tudta levenni a tekintetét a lassan terjedő lángokról. Levegőért kapott és megborzongott. Az érzés az volt, mint amire számított, de sokkal erősebb a vártnál. “Végülis meg fogok halni” - gondolta. A lepel alatt a teste még egyszer utoljára kifejezte kötődését az élethez egy olyan módon
amit sem ő, sem Shanna nem hagyhatott figyelmen kívül. A férfi meglepetten érezte hogy nem szégyenkezik a merevedése miatt. Shanna együttérzően és megértően nézett rá.

-Peter! Gyönyörű vagy! Most pedig égj! Égj el az istenek tekintete előtt! - mondta a nő.

Peter hirtelen felkiáltott. Lenézett és egy kis lángnyelvet látott a jobb lába kisujjánál. Hallotta az egyre erősebbé váló láng sziszegését és érezte egyre erősebb fájdalmát. Megpróbálta elrántani a lábát, de a lánc biztosan a helyén tartotta. Levegőért kapott és újra felkiáltott:

-Shanna! Shanna! Égek!

A nő vad és ragyogó tekintettel nézte és azt mondta:

-Igen Peter! Égsz! Nézz rám! Itt vagyok veled!

-Nem hagysz itt, ugye? - zihálta Peter fájdalmasan.

-Ígérem hogy nem hagylak itt. Veled leszek amíg véget nem ér.

A férfi lábfeje eltűnt az egyre növekvő lángokban. Peter felsikoltott és rángatni kezdte magát.

-Shanna! Segíts! -kiáltotta.

-Nézz rám Peter! Nézz a szemembe! Itt vagyok veled. -mondta a nő.

Peter a tekintetét Shanna-ra szegezve kiáltozott. Újra felkiáltott amikor a lángok elérték a leplének alsó szegélyét és a ruhadarab lángra kapva kezdett lassan leégni róla.

-Shanna! Elégek! Maradj velem! Ne hagyj itt! - zokogta majd újra kiáltozni kezdett.

A hangja egyre magasabb lett ahogy a tűz és a teste közt nem maradt akadály és a lángnyelvek megkezdték munkájukat a combokon.

-Peter, gyönyörű vagy! - kiáltotta neki Shanna.

A férfi felnyögött és próbálta magát uralni. Érezte -Shanna pedig látta- hogy a lángok nem szüntették meg a merevedését. Sőt. Erősebb volt mint valaha.

-Peter! Én is el fogok égni. Bárcsak az istenek engedték volna, hogy veled együtt égjek el. A leggyönyörűbb férfi vagy akit valaha láttam - kiáltotta a nő és karjait a férfi felé nyújtotta.

A fájdalomtól zokogva és zihálva Peter-nek sikerült újra a nő szemébe néznie.

-Fogadni mernék…hogy…minden áldozatnak ezt mondod. -sikerült kinyögnie mielőtt a lángok a térdéhez értek és újra fel nem sikoltott volna.

-Shanna! Shanna! Nagyon fáj és nagyon félek! De nem gondoltam meg magam. Hagyj égni! -kiáltotta.

Ide oda rángatta magát a láncokban de nem volt menekvés a lassan egyre magasabbra emelkedő tűzgyűrűből. A lábai lángra kaptak és már csak a lánc tartotta egyenesen.

-Shanna segíts! -visította amikor a lágnyelvek a legintimebb testrészét kezdték nyaldosni.

-Peter! Peter! -kiáltotta neki a nő.

A szíve sajgott az együttérzéstől miközben karjait kinyújtva a férfi nevét kiáltotta. “Istenek, könyörüljetek rajta! Szabad akaratából jött. Kérlek fogadjátok őt kegyeitekbe!” -suttogta magában. Peter egy pillanatra hirtelen abbahagyta a vonaglást. A szemei tágra nyíltak.

-Shanna! Shanna! Még égek? Már nem fáj annyira…oh Shanna… - mondta, majd becsukta a szemét és a gyönyör összetéveszthetetlen sóhajait hallatva előrelökte a testét a lángok felé, amik pillanatokkal korábban még fájdalmas sikolyokra késztették.

Shanna látta hogy most már hátulról is lángok közelítenek. A csípőjét és hátsóját érő új támadástól Peter felnyögött és újra vonaglani kezdett.

-Shanna…kérlek! Túl sok….nem bírom!

-Peter! - kiáltotta a nő és megpróbált közelebb kerülni a férfihoz, de a rettenetes hőség megállította.

A lángok ragyogó ruhaként borították a férfi ágyékát miközben Shanna lenyűgözve és izgatottan figyelt. A nő úgy találta hogy egy részét érzi annak amit a férfi érez. Az intenzív, könyörtelen hőséget, a teste közepét nyaldosó forró, fényes lángokat, a haláltusa és az elragadtatott gyönyör keverékét. A
távolság megszűnt köztük, noha nem álltak egymás mellett. A lángok közt mindkettőjük elméje és lelke érezte a másik ölelését. Gondolatban és lélekben egyesülve Peter és Shanna együtt mozgott és kiáltott minden idők legősibb táncaként.
Azután Peter teste elernyedt. Shanna felnyögött és térdre rogyott. Peter alsóteste teljesen lángra kapott. A férfi egy pillanatra megint nyugodtnak tűnt és azt mondta:

-Shanna…olyan gyönyörű vagy…köszönöm!

Azután a kezének ujjai is lángra kaptak és újra sikoltozni kezdett. Az arcán könnyek és verítékcseppek folytak végig. Shanna még mindig érezte a kettejük közti kapcsolatot. Érezte a férfi húsát elemésztő lángokat de tudta hogy a kapcsolatuk miatt a férfi kínjai kisebbek voltak mint egyébként lettek volna.
Az istenek kegyesek voltak.

-Shanna…Shanna…Olyan mint mondtad…csodálatos…most már el tudom viselni. A fájdalom már nem olyan erős….köszönöm a tüzet a kezedtől. Maradj velem! -mondta a férfi.

-Itt vagyok veled Peter. Nézz rám! Az istenek elégedettek. Dicsőségben fogsz a csarnokukba jutni.

-Shanna! Te is látod őket? Olyan fényesek! És  hívnak…. gyönyörű… Shanna… gyere velem!

-Peter! Megyek majd utánad! Várj rám! - kiáltotta a nő könnyezve.

-Arany máglya….ezüst lánc…a tűz mint egy rubin fénye… -mondta a férfi.

Ekkor a haja lángra kapott. Shanna meredten nézte ahogy Peter teste most már teljesen lángokban állva ívben hátrafeszül az oszlop felé. Azután a férfi feje előrebukott.

-Peter! Menj békével és légy áldott! -kiálotta még neki Shanna remélve hogy hallja.

A nő számára összefolyt az idő ebben a pillanatban. Egyszerre és mégis külön látta Peter-t ahogy az istenek fogadják, és látta magát ahogy három hónappal később a máglyához vezetik és az oszlophoz kötözik pont ott, ahol Peter most ég, majd látta ahogy az emelkedő lángok közt imádkozik az istenekhez és a férfi nevét ismételgeti.

-Shanna! Ne félj a tűztől! Nincs mitől tartanod. - hallotta Peter hangját olyan tisztán mintha a férfi sértetlenül mellette állt volna.

Meglepetten felnézett de senki nem volt ott. A máglyára nézett ahol az ernyedt test lángolt. A papok előjöttek az elsötétített főépületből, ahol Peter feláldozása alatt voltak, hogy befejezzék a szertartást. Egy magas, idősebb férfi Shanna mellé lépett és azt mondta:

-Gyere be! Egyél és aludj! Elvégezted a munkád és jól csináltad.

Shanna rámosolygott és azt mondta:

-Köszönöm nagyapa!

Miközben a ház felé sétáltak, a férfi megkérdezte:

-Biztosan nem gondoltad meg magad? Tehetséges papnő vagy. Biztos vagyok benne hogy az áldozatodat az együttérzésed és látnoki képességed miatt fogadták kegyesen az istenek. Az égi tűz és a fiatalember a túlvilágon várhat még egy kicsit. Muszáj ilyen hamar megtenned?

-Igen nagyapa. Megígértem. -felelte Shanna.