A létezés joga

-Szeretném felfalatni magam. - mondta a nő, ahogy besétált a kis üzletbe.

A boltot egyedül vezető férfi épp azon gondolkodott, hogy korábban zár és beveti magát a péntek estébe. A gazdasági fellendülés és az általa az emberekben okozott optimizmus nehéz időket hozott a húsüzlet számára, ami igazából a gazdasági mélyrepülések alatt szokott szárnyalni. De egy pillantás a fiatal nőre újra derűt hozott a napjába.
A lány a húszas éveiben járhatott. A rövid és szoros fekete ruhája minden báját felfedte. A hosszú lábai, szőke tincsei, hibátlan arca és karcsú teste jelezte, hogy bárhol nagy igény lenne rá. A legmeggyőzőbb műmosolyával melegen üdvözölte a lányt.

-Akkor a legjobb helyre jöttél kedvesem. Itt a Jaws -nál már azelőtt ilyesmivel foglalkoztunk, mielőtt legálissá tették volna.

-Tényleg? - kérdezte a lány meghökkenve a kereskedelmi bűntett nyílt bejelentésétől.

A férfi kicsit visszakozott:

-Igen, de ez már régen volt. Az alapítók már meghaltak és a cég működése azóta jogilag kifogásolhatatlan. Egy kicsit korábban ismerték fel a ma már általánosan elfogadott Létezés Emberi Jogát.

-Minek a jogát? - kérdezte a lány még zavartabban.

-A Létezés Emberi Jogát. Az alapelvet, ami szerint minden ember joga, hogy döntsön arról hogy létezni kíván vagy sem. - mondta lassan a férfi.

-Aha - felelte a lány minden további kommentár nélkül.

-De ez nem érdekes. Hadd mutatkozzam be! John Taupin vagyok, a Jaws ügyvezető igazgatója és a legnagyobb örömömre szolgálna, ha a segítségére lehetnék.

-Én Suzy Sinclair vagyok - mondta a lány és úgy tűnt, hogy arra vár, hogy a férfi folytassa a társalgást.

-Nos...mintha felfalást említett volna…. - mondta a férfi.

-Igen.

-Ha lenne szíves kitölteni ezeket a nyomtatványokat, biztosan megtalálnánk a megfelelő kulináris megoldást. - mondta a férfi, miközben jelezte a lánynak, hogy foglaljon helyet az asztalánál.

-Ilyen sok papírt?

-Sajnos igen. Felül kérdőívet talál, ami segít meghatározni az elvárásait, de a szabályozás meglehetősen nehézkessé vált az évek során, úgyhogy szükségünk van személyes adatokra, szándéknyilatkozatra, és annak közlésére, hogy mi történjen a megmaradó vagyonnal.

-Nincs vagyonom. -mondta a lány segítő szándékkal.

-Sajnos ettól függetlenül ki kell töltenünk a papírokat.

A lány felsóhajtott és olvasni kezdte a legfelső dokumentumot, de a férfi szinte azonnal megakasztotta:

-Kezdésnek talán inkább feltennék pár kérdést, hogy megtalálhassuk a tökéletes megoldást.

-OK - felelte a lány megkönnyebbülve a papírmunkától való megszabadulás miatt.

-Először is...miért szeretné, ha megennék?

-Ezt miért kell tudnia?

-Segít megérteni, hogy milyen módszert keresünk.

-Személyes ügy.

-Hitel elől menekül, esetleg büntetést akar elkerülni?

-Szó sincs róla!

-Rendben, rendben! Talán gyógyíthatatlan betegségben szenved?

-Nem. Tökéletesen egészséges vagyok.

A férfi csodálattal nézett a lányra és azt mondta:

-Ebben biztos voltam, de meg kellett kérdeznem, mert sokan úgy jönnek ide, hogy valamilyen kór emészti őket és ez jelentősen behatárolja a lehetőségeinket. Szóval...emberi vagy állati elfogyasztót keres?

-Mi a különbség?

A férfi elmosolyodott és azt mondta:

-Hát...ami önt illeti...azt hiszem a fő különbség az lenne, hogy vacsora előtt az egyik esetben szex is lenne.

-Melyik esetben?

A férfi összeráncolta a homlokát attól, hogy a lány nem vette észre a célzását, de folytatta:

-Természetesen az emberi esetben. Ha az ügyfél ragaszkodik hozzá, megoldható a szex állattal, de ez az állat többnyire nem azonos az elfogyasztóval. Például megoldhatnánk a szexet egy lóval, de az nem fogja megenni. Ha pedig egy oroszlánnal próbálna intim kapcsolatba kerülni, akkor attól tartok az nem a kívánt eredménnyel járna.

-Értem - felelte a lány a mosoly leghalványabb jele nélkül.

-Az ön esetében emberi fogyasztót javasolnék. Ez a test vétkes pocséklás lenne állatok számára és biztos vagyok benne, hogy rengeteg kulináris helyzetben megfelelő lenne.

A nő gondolatai elkalandoztak a férfi beszéde alatt.

-Inkább farkasokat szeretnék - mondta végül.

A férfi újra a homlokát ráncolta és azt mondta:

-Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom Piroska, de a farkasok távolról sem olyan veszedelmesek, mint sokan gondolják. Ritkán támadnak emberre. Esetleg ha nagyon kiéhezettek és végképp nincs más lehetőségük, de akkor is inkább gyerekekre. Attól tartok egytelen farkastulajdonos sem fogja addig éheztetni kedvencét, amíg az hajlandó lenne elfogyasztani.

-Ohhh - mondta a lány szomorúan.

-De ha mindenképpen állati elfogyasztóra vágyik, ajánlhatom a mostanában egyre népszerűbbé váló cápákat.

-Nem tudok úszni.

-Nem hinném, hogy ez követelmény lenne.

-Világos, de nem akarok az előtt megfulladni, mielőtt megennének. - mondta a lány önkéntelenül megremegve.

-Értem...akkor a piranhákat is kihúzhatjuk, ugye?

-Igen.

-Nos...ott vannak még a nagymacskák. Oroszlán, tigris, leopárd… Megállapodásunk van az állatkerttel. Valamilyen nagymacska megfelelne?

-Egy tigris tökéletes lenne. -mondta a lány és úgy tűnt, hogy már látja maga előtt saját dicsőséges végét egy fenséges tigris állkapcsai között.

-Kiváló. - mondta a férfi, majd egy előjegyzési könyvet lapozgatva folytatta:

-A tigrisek válogatósak, de biztos vagyok benne, hogy ön ellen nem lesz kifogás. Össze is tudnánk hozni a randevút, mondjuk...május 16-án.

-Májusban? Az még három hónap. - mondta döbbenten a lány.

-Igen. A tigrisek nagyon népszerűek, de kevés van belőlük. Most még szerencsésnek is tarthatja magát, hogy a jó gazdasági helyzet miatt kevés a jelentkező. Recessziós időszakban akár egy év is lehetne a várakozás.

-Nem. Ez nem lesz jó. Szeretném, ha még ma megtörténne.

A férfi meglepődött. Még sohasem esett be valaki késő délütén az üzletbe aznapi lakomára vágyva.

-Ezt nem mondta eddig!

-Elnézést! De tényleg ma kell megtörténnie!

-Ahh...Hát ez igencsak beszűkíti a lehetőségeinket...Talán egy anakonda összejöhet ma este, ha azonnal telefonálok nekik.

A lány megremegett:

-Ne! Félek a kígyóktól.

-Érthető. Egy meg fogja enni.

-Úgy értem fóbiás vagyok miattuk. Nem tudok a közelükbe menni.

A férfi tovább lapozgatta a könyvét és egy idő után azt mondta:

-Attól tartok, csak a krokodilokat tudom javasolni.

-Krokodilok…. - suttogta a lány az ötletet mérlegelve.

-De azok nagyon csúnya vadállatok. Inkább azt mondom, hogy várjon a tigrisekre. Vagy biztosan találok emberi fogyasztót egy héten belül.

-Nem. A krokodilok jók lesznek. - mondta a lány elégedett mosollyal.

A férfi felsóhajtott és a telefon felé nyúlva azt mondta:

-Rendben….beszélek az állatkerttel. Ha levetkőzne, el is végezném a fizikai vizsgálatot.

Öt perccel később már meg is volt beszélve a találkozó és a férfi vágyakozva vizsgálta a csupasz testet. A krokodilok nem különösképpen válogatósak, ezért a vizsgálat igazából nem volt szükséges, de úgy gondolta, hogy a lánynak nem kell ezt tudnia. Néhány fotót is készített, részben az aktához, részben a saját gyűjteményéhez.

Miután végzett a vizsgálattal, segített a lánynak kitölteni és aláírni a legfontosabb nyomtatványokat, mielőtt a taxi megérkezett volna.Kikísérte és egyben örült az üzletnek, másrészt sajnálta, hogy a lány egy ilyen hozzá nem illő véghez ragaszkodott.

A taxiban Suzy elhelyezkedett a kényelmetlen ülésen és gondosan becsatolta a biztonsági övét.

-Etetés lesz? - kérdezte tőle a sofőr, megszakítva gondolatait.

-Igen. Honnan tudta?

-Nem az első alkalom, hogy meztelen lányt veszek fel itt és viszem az állatkertbe. Mi lesz? Oroszlán? Tigris? Medve?

-Krokodilok.

-Krokodilok? Túl jó krokodilokhoz.

-Ez jutott.

-Biztosan lenne jobb lehetőség is. Én is megkóstolnám, ha lenne esélyem.

-Tényleg? - kérdezte Suzy elvörösödve.

-De még mennyire! Első osztályúnak tűnik.

-Ez kedves.

-Biztosan nem lenne jobb egy tigris?

-Talán igen, de hosszú a várakozók sora.

-Akkor is megérné a várakozás.

-Én viszont szeretném, ha minél gyorsabban megtörténne. Egyébként sincs semmi köze hozzá. - válaszolta a lány élesen.

-OK, nem kell támadni...Az ön döntése hölgyem...Ha krokodilürülék akar lenni, hát legyen...én csak egy sofőr vagyok, nem szólok bele.

Suzy az úton a gondolataiba merült. A taxis szomorúan nézett utána, amikor kiszállt és az állatkert üzemi bejáratához ment. A lányt három keki ruhás gondozó várta.

-Az etetés negyed órával ezelőttre volt ütemezve, de Mr Taupin jelezte, hogy sürgős lenne a dolog, úgyhogy vártunk, de most már sietnünk kell. - mondta az egyikük.

-Köszönöm! - mondta Suzy.

Gyorsan haladtak az épületek útvesztőjében a hüllőház felé. Suzy hamarosan egy kis irodában állt. Néhány gondozó rosszallóan nézte. Nem szerették a speciális etetéseket. Attól féltek, hogy ha a krokodilok rákapnak az emberhúsra, akkor a munkájuk sokkal veszélyesebbé válik. Az ilyen alkalmak
viszont tömegeket csábítottak és növekvő számú jegyeladást okoztak, ezért az állatkertnek jól jött egy-egy ilyen bemutató.

A hüllő-szekció vezetője, egy szafari sisakos, bajuszos férfi három tablettát és egy pohár vizet nyújtott Suzy-nak. Elmondta, hogy az egyik izomlazító, ami megakadályozza, hogy Suzy a túl erős kapálózásával kárt tegyen az állatokban. A másik egy nyugtató, amitől Suzy nem kezd majd pánikolni, a harmadik pedig egy fájdalomcsillapító, ami -legalábbis részlegesen- csökkenti az elkerülhetetlen fájdalmat. Suzy közölte, hogy szeretné teljesen tiszta tudattal átélni az egészet, de a férfi azt mondta, hogy egészen másképp fogja gondolni, amikor bekerül az állatok közé. Miközben két asszisztens valamilyen halszagú krémmel kente be a lány karjait és lábait, a vezető rövid tájékoztatót tartott:

-Rajtad múlik, hogy mit csinálsz. A nézőket nem érdekli, hogy csak a sziklákon elfeküdve hagyod, hogy a krokodilok tegyék a dolgukat, vagy előtte futni próbálsz a szórakoztatásukra. A futás nem is lenne rossz. A fiúknak nem ártana egy kis mozgás. De tudnod kell, hogy ha egyszer bemégy, többet nem jössz ki.Így vagy úgy, de elkapnak. Ne is kiabálj segítségért, mert akkor sem tudnánk megmenteni, ha megpróbálnánk. Világos?

-Igen.

-Ha inkább úszol a medencéjükben, akkor a víz alá fognak húzni és pörögni kezdenek veled. Véres lesz, de legalább gyorsan véget ér a szenvedésed. Ha a parton maradsz, akkor több időbe fog telni és valószínűleg jobban fog fájni, de ahogy már mondtam: rajtad múlik.

-Nem tudok úszni.

-Nem számít sokat - mondta a részleg vezetője, majd gyengédebben folytatta:

-Ez az utolsó esélyed. Biztos, hogy meg akarod tenni?

A lány szó nélkül bólintott, a férfi pedig bátorítóan megveregette a vállát.

A halszagú és egy kicsit bizonytalan lábakon álló Suzy-t két gondozó a krokodilverem irodától nem messze található hátsó bejáratához vezette. A lány végignézett a bemutatón és látta, hogy nagyjából fél tucat hatalmas krokodil sütteti magát lustán egy kis mesterséges lagúna partján. A felettük húzódó látogatófolyosó tömve volt emberekkel, akiket az utolsó pillanatban tájékoztattak a különleges etetésről és most mohón várták a lány vérének látványát. Az emberek lelkesen ujjongani kezdtek, ahogy meglátták Suzy-t.

A trió elérte a kaput. Az egyik gondozó az esetleg közelben ólálkodó állatokra figyelt, a másik pedig kinyitotta a zárat. Amikor úgy ítélték, hogy tiszta a terep, gyorsan kinyitották a kaput és hagyták, hogy Suzy magától besétáljon.

-Sok sikert! - mondták neki és sorsát megpecsételve bezárták mögötte a kaput.

Középen egy kis lapos sziklás szigetecske volt, ami jelenleg krokodilmentesnek tűnt, úgyhogy a lány átgázolt a sekély vízen és felkapaszkodott a kiemelkedésre. Az érzelmektől és az aktivitástól fáradtnak érezve magát leült és a nézők nagy örömére kinyújtotta hosszú karcsú lábait. A szempillái elnehezültek. Ásított. Becsukta a szemét és gyors pihenés céljából hanyattfeküdt, miközben a krokodilok a vacsorájukhoz kezdtek készülődni. A bemutató másik oldalán a krokodilok megérezték a lány jelenlétét. Talán a halszagú kenőcsöt szagolták ki, talán emlékeztek a pár héttel korábbi különleges táplálékukra. Egyre aktívabbak lettek.

Először a legkisebb, nagyjából három méteres példány csúszott hangtalanul a vízbe. Néhányszor körbeúszta a szigetet, mielőtt elkezdte volna felfedezni Suzy fekhelyét. A lány behajlított lábujjai vonzották a fenevadat. A szájával a lány bal lábfeje felé kapott. Nem harapott rá, de a forró lehelet felébresztette Suzy-t a nem igazán időszerű szendergéséből. Átkozta a gyógyszereket, amik eltompították érzékeit. A tömeg ujjongott, miközben a lány azon vette észre magát, hogy a legmerészebb krokodil hideg szemeibe bámul. Megpróbált mozdulatlan maradni és várni, hogy az állat érte jöjjön, de a lábai másként döntöttek. Nem tudta nyugton tartani őket. De ez nem számított sokat. Éppen hátrálni kezdett volna, amikor a fenevad előrelendült és állkapcsa mohón
összecsapódott. A lány bal lábfeje eltűnt, a helyén égető fájdalom és kiömlő vér maradt. A tömeg izgatottsága a tetőfokára hágott. Suzy a hátára zuhant, miközben a többi krokodil is a vízbe siklott, hogy megkapja a részét.

Az első krokodil megérezte a vetélytársakat és gyorsított. Két újabb harapásra volt ideje a lány lábából, mielőtt nagyobb fajtársai elűzték volna. Amikor Suzy újra kinyitotta a szemét, már majdnem egy tucat krokodilt látott maga körül. Sokkal többet, mint amennyit bejövetelkor a parton látott.
Társuk sikerétől felbátorodva egymás után újabb és újabb darabokat haraptak ki a lány lábaiból. A fájdalom még a gyógyszerek ellenére is rettenetes volt, de Suzy-t egyféle belső béke öntötte el, miközben érezte, ahogy testének darabjai lecsúsznak a ragadozók torkán. Már nem volt tudatában a véres show-t élvező nézők jelenlétének.

Amikor a legnagyobb és leglassabb krokodil mellé csúszott és ránézett, a lány sérülései már végzetesek voltak. Az állat nyugodtan kitátotta hatalmas száját és Suzy látta végső nyughelyét a krokodil torkának mélyén. Amikor az állkapcsok összecsapódtak, Suzy feje, nyaka és bal válla könnyedén tűnt el a szájban. A lány már megszűnt létezni, de még több percbe beletelt, amíg az egymással veszekedő krokodilok eltüntették az ízletes test minden darabját.

Alig negyed órára volt szükség, hogy Suzy gyakorolhassa jogát az eltávozáshoz. Egy tucat elégedett krokodil csúszott egymás után a vízbe, hogy megfelelő napozóhelyet találva nyugodtan megemészthesse ezt a különleges táplálékot.