Tinta - Prólogus

Figyelmeztetés:
„Miközben a történet saját magát alkotta meg, olyan dolgokra adott megoldást és tárt fel titkokat előttem, melyekre még gondolni sem mertem.
Az írás pedig kicsúszott a kezeim közül.
Bárhogy is próbáltam, már nem voltam képes visszafogni őt.
Elszabadult és most meg akarja osztani mindenkivel.
Egy olvasó sincs biztonságban tőle.”


Dennis

Kopp
Kopp
Kopp

- Hagyj! Békén! – minden egyes szót külön hangsúlyozva ejtettem ki.- Hagyj már végre békén! – üvöltöttem rá, de ez csak még jobban feldühítette és megfogva a fejemet újra a falnak verte.

Kopp
Kopp
Kopp

- Ideje kijönni és játszani Dennis. Leróni a tartozásodat. – elengedett és a homlokomból vékony ágakra szakadva folyt végig az arcomon. –  Bár azt hiszem el is kezdődött. – felnéztem és torkom szakadtából üvöltve ki akartam rohanni az irodából, amikor a fejem újból a falon volt.
Kopp
Kopp
Kopp

- Már érzem. – hallottam a vihogását, mely egész életemet végig kísérte, mint a bűnök, melyeket soha nem fogok tudni jóvátenni. - Nem tudod megállítani. – azt hiszem, ha ezt előre láttam volna, most lennék itt, sem ő, ez az egész pedig meg sem történne.
Ha akkor elengedem volna a fülem mellett és csak tovább megyek, minden másképpen lenne. Én is és ő is. De nem bíztam elégé magamban akkoriban és egy percre is, de elgondolkodtam az ajánlatán.
Egyszerű volt igent mondani rá, persze akkor még nem tudtam, hogy ekkora lesz az ára. Máig is azon töprengek, hogy mi lett volna, ha nem-t válaszolok rá, talán akkor nem kéne megbocsátásért fohászkodnom az életem hátralévő részéig. De már jó régóta tudom vagy legalábbis amióta megismertem, hogy a világ egy nagyon gonosz hely.
- Te meg végig azt hitted, hogy elfelejtettem? Mennyire szánalmas vagy. – megragadta a hajamat és az előttem álló akadályt látva, becsuktam a szemem.
Már nem éreztem semmit sem.
- Mosolyogj szépen Dennis!

Kopp
Kopp
Kopp

A fájdalom csak már percig tartott, aztán békésen átadtam volna magam az öntudatlan sötétségnek. De még onnan is kiragadva röhögött a képembe.
- Ejnye, barátom. Hisz lemaradsz a legjobb részről. – a falhoz vágott és velem együtt a bútorok is repülni kezdtek a szobában. – Nem hagyhatom, hogy ki maradj a mókából. – figyeltem, ahogy felemel mindent maga körül és egy könnyed mozdulat után már darabokban hevert a földön.
- Azt akarom, hogy végig nézd, ahogy ízekre szedem a drága világodat. – a pusztítás folytatódott a szobában, én pedig tehetetlenül pillantottam az újabb és újabb sebekre, melyeket én magam követtem el.
Mert megszegtem egy ígéretet. Míg nem a csönd beállta újabb megtorlást követelt.
- Dennis. – az arcomat megragadta és kényszerített, hogy felnézek rá.
A fejemet megpróbáltam elhúzni, ellenkezni bármit is akar velem tenni, de túl erős volt, én pedig gyenge.
- Ez lesz életed legnagyobb műve. – az ujjait mélyen a fejbőrömbe a vájta, melytől azonnal felkiáltottam. – A kamera forog. És tessék!

Kopp
Kopp
Kopp