Céges rendezvény

Cégünk elnöke minden év augusztusának utolsó vasárnapján szabadtéri összejövetelt szervezett, hogy megköszönje az alkalmazottak kemény munkáját. A parti mindig Mr Hill Sziklás-hegység lábánál található birtokán volt megtartva. Az összejövetelek délelőtt 10-től a késő délutáni bankettig tartottak, amelyen különféle díjakat osztottak ki, miközben a vendégek a pazar vacsorát élvezték.

Mondanom sem kell, hogy minden évben népszerű volt a rendezvény. Mire odaértünk, alig tudtam leparkolni a behajtót elfoglaló többi autó mellé. Amikor kinyitottam Amy oldalán az ajtót, megkérdeztem:

-Drágám, azt hiszem elfelejtettem a húscímkédet. Elhoztad?

-Még jó, hogy én mindent fejben tartok. - mondta, és nyitott tenyerembe ejtette a kerek fémlapot.

Különleges céges összejövetel ez, csak az alkalmazottak válogatott csoportjának. Azoknak, akik hajlandók kockáztatni és alávetni magukat a főnökük (és saját) legvadabb fantáziájának. Nekem, mint vezetőségi tagnak a részvétel kimondatlanul kötelező volt, de ha nem lett volna az, akkor is jelen lettem volna, ugyanezt az élvezetet és rettegést érezve.

Az ajtónál a húscímkéinket egy kosárba dobtam, amit az inas tartott. Sztoikusan bólintott. A címkék voltak a belépők.

Bent az emberek élénken nyüzsögtek és hangosan társalogtak. Köszöntöttük Hilléket, akik idén is üdvözöltek otthonukban, majd besétáltunk a tömegbe. Én elmentem italokért. Mire visszajöttem, Amy már élénk beszélgetésbe elegyedett néhány párral, hogy megtudja, mi történt velük a legutóbbi találkozás óta.

Az egyik pár a Los Angeles-i irodánkból jött, a többiek helyiek voltak. Egy ideig udvarisan beszélgettünk, de egyre nyugtalanabb lettem. Jake-t és Steve-t, két művezetőmet meglátva kimentettem magam és egy sört felkapva csatlakoztam hozzájuk. A feleségeik a teraszról nézték a henteseket, ahogy előkészítik szerszámaikat és a szakácsokat, ahogy felfűtik a sütőket.

Mindenféléről beszélgettünk. Leginkább sportról és arról, hogy vajon a főnök melyik új titkárnője lesz “véletlenül” ma kisorsolva. Idén sokan voltak a partin, szerintem fél
tucat név lesz kihúzva. Vigyorogva, egymást böködve néztük a mellénk sodródó jelölteket, akik egytől-egyig úgy tettek, mint akik elfelejtették, hogy mi várhat rájuk.
Egy bő óra múlva meghallottuk, ahogy a cég elnöke megkocogtatja pezsgőspoharát.

-Mindenki figyelmét kérném! - mondta.

Ezt még kétszer meg kellett ismételnie, mire mindenki meghallotta és az emberek közelebb húzódtak a teraszon.

-Először is, mielőtt elkezdenénk a lakomát, szeretnék köszönetet mondani mindegyiküknek a Hill Fine Meat elmúlt időszakbeli sikereiért. A legszorgalmasabb -és remélhetőleg legízletesebb- alkalmazottakra! - mondta poharát felemelve.

Nevetés és taps, majd poharak csilingelése hallatszott. Egy kis szünet után Mr. Hill bemutatta feleségét, aki az éves sorsolást fogja végezni. A nő benyúlt egy kosárba, kihúzott egy címkét és felolvasta a rajta levő nevet. A tömeg azonban zajos volt és Mrs Hill olyan halkan beszélt, hogy senki sem értette.

-Kicsoda? -kiáltotta valaki.

Mrs. Hill újra felolvasta a nevet. Fütyülés és kiáltások hallatszottak, miközben az emberek forgolódni kezdtek, hogy lássák, kiről van szó.

Mrs. Hill újabb nevet húzott. Suzy volt, a legújabb titkárnő a recepción. Mrs. Hill újra a kosárba nyúlt, kivett egy újabb címkét és elolvasta:

-D.B. Cooper!

Az emberek levegő után kapkodva, vigyorogva, ragyogó tekintettel fordultak felém. Először fel sem fogtam hogy rólam van szó. Mindenki “Dan”-nak szólított. De amikor a vállamat kezdték veregetni és a fülembe kiabáltak, összerándultam a felismeréstől. Tényleg én voltam! A fenébe is… Kötelességtudóan megemeltem a sörösüveget, hogy jelezzem, tudomásul vettem a dolgot.
Mrs. Hill bejelentette a következő nevet, én pedig a bárpultoshoz fordultam:

-Egy Guinnest. Most már nem érdemes a súlyom miatt aggódni.

-Azt hiszem tényleg nem - mondta vigyorogva, miközben töltötte a korsót.

Miután minden név elhangzott, a többi kisorsolttal együtt az asztal felé indultam. Amy keresztülfurakodott a tömegem bátorítóan rámmosolygott és gyengéden megfogta a kezem.

-Ez nagyszerű! Meg foglak enni. - mondta ragyogva.

-Hát…eddig én ízleltelek téged. Most már te jössz - mondtam, miközben egy művigyorral próbáltam bátorságot mutatni.

Vidáman felnevetett, elengedett és elfordult. A tömeg tovább nyomott az asztal felé, ahol Suzy, a napbarnított, fekete hajú titkárnő már várt.

-Ez olyan izgalmas! -mondta.

Kíváncsi voltam, hogy teljesen tisztában van-e a helyzettel. Hamarosan mind a hatan ott sorakoztunk Hillsék hevenyészett szónoki emelvénye előtt. Todd - egy targoncakezelő-, Suzy, Pamela -az egyik női hentes-, Kitten -a gazdasági osztályról- és egy másik nő, akit nem ismertem. Két férfi és négy nő. Igazi lakoma lesz ma este. Sajnos én nem fogom élvezni.
Nyeltem egyet. Mr. Hill újra megkocogtatta a poharát és mindannyian rá néztünk.

-Köszönjük, hogy felszolgálhatjuk önöket! Megnyugodhatnak, a cég minden személyes ügyüket elintézi, és gondoskodik a családtagjaikról, úgyhogy nem kell aggódniuk amiatt, ami történni fog. A többségük ismeri az eljárást. Kezdjük a vetkőzéssel…végülis úgysincs többé szükségük ruhákra.- mondta.

Mr. Hill rám nézett, mintha azt várná, hogy vezessem a többieket. Mivel én voltam az egyetlen kiválasztott vezetőségi tag, teljesen jogosan várta ezt. Letettem a poharamat, kioldottam a nyakkendőmet és elkezdtem kigombolni az ingemet. Suzy kérdően nézett rám.

-Le kell vennünk a ruhánkat- magyaráztam.

-Most? Miért? - kérdezte és mogyoróbarna szemei hatalmasra tágultak. Nyilvánvalóan ez volt az első céges összejövetele.

-Leginkább azért, mert nem ruhában fognak megsütni.

-Tudom, de miért most? -kérdezte, miközben ujjai idegesen babráltak krémszínű blúzának gombjaival.

-Azért, hogy mindenki lássa, ki lesz vacsorára- magyaráztam, miközben vetkőztem.

-De a vacsora még órák múlva lesz- panaszkodott, miközben kihúzta blúzát a szoknyájából.

-Ez olyan, mint amikor látja a homárokat az étterem akváriumában. A vendég választhat, hogy melyiket kéri - próbáltam magyarázni, miközben nem éreztem meggyőzve magam. Igazából sohasem jutott eszembe a magyarázat. Így szoktuk és kész.

-Láthatóan elkülönül egymástól a majdani fogás és a vendég, aki meg fogja enni. Így kevésbé okoz megdöbbenést és kevésbé gátolja a vendégek közti társalgást az, ami velünk történik. Nem emberek vagyunk többé, hanem csak sétáló fogások.

-Értem- mondta vállat vonva egy olyan kislány ártatlan mosolyával, mint aki éppen elfogadja a magyarázatot arra a kérdésre, hogy hogyan tudja a Mikulás egy éjszaka alatt bejárni a világot.

Ahogy hátranyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját, a tömeg hátrahúzódott és szétterült hogy mindenki láthassa a sztriptízt. Amikor teljesen levetkőztem, meghallottam Amy elismerő kiáltását. Egymás mellett állva, mind a hatan a tömeg felé fordultunk. Kiáltások és elismerő tapsok fogadták a vacsorai kínálatot. Todd meghajolt a közönség felé és néhány nő követte. Én csak idegesen toporogtam. Mint vezető, velem az élen a terasz szélén hófehér köpenyben álló húsvizsgálókhoz mentünk.

-Mr Cooper, Ön az első! - mondta egyikük.

Példát mutatva engedelmesen és bátran léptem a vizsgálók elé. Két férfi és egy nő. Aki szólított, egy lapra írta a megjegyzéseket, amit a két másik diktált neki, akik a testem különböző húsos részeit bökdösték és szemlélték.

-Fölösleges zsír deréktájon. A mellen és a karokon nincs sok hús. Megfelelő far és combok.

-Mr. Cooper, összességében C osztályú hús. Nyárs, akasztás, kivéreztetés. Melyiket választja?

Nem akartam a meztelen akasztás megaláztatását, sem a nyárs okozta fájdalmat, úgyhogy már régen döntöttem magamban:

-A kivéreztetés megfelelő lesz- mondtam könnyedén.

-Remek. Összetenné a kezeit elől?

Úgy tettem ahogy kérték. Puha bőrbilincseket kaptam.

-Mr. Cooper, szabadon elvegyülhet! Hillsék remélik hogy élvezni fogja a partit. Ha itt az idő, szólítani fogjuk.

A többi kisorsolt felé fordulva próbáltam egy “minden rendben lesz” mosollyal bátorítani őket, majd besétáltam a házba. A Guinnes-em eltűnt, úgyhogy megpróbáltam a bár felé nyomakodni. Ismerősöket látva felemeltem a megbilincselt kezemet, intettem és minden lelki erőmet összeszedve igyekeztem közönyösnek tűnni.
A bárpultnál dupla Scotch-ot rendeltem.

-Pech. De ettől jobban fogja magát érezni- mondta a pultus.

Valaki a csupasz fenekemre csapott. Felugrottam és kiöntöttem az italomat. A pultos gyorsan pótolta.

-Fordulj meg nagyfiú, a hölgyek látni szeretnék a vacsorát!

A feleségem, Amy volt. Megfordultam. Ujjaimat összekulcsolva próbáltam takarni magam, de Amy lenyúlt és megmarkolt - és az érintésre már jött is az ismerős reakció.

-Gyerünk Dan! A lányok keményen akarják látni a grillen. És biztos akarok benne lenni, hogy lesz min osztozni.

A négy nő, aki kísérte egyetértően hümmögött.

-Tényleg kaphatok belőle? -kérdezte egy elegáns fekete hajú nő a kíséretből.

-Hogyne. Feltéve, hogy nem a végét akarod. -válaszolt Amy, tudva, hogy a makk rendszerint Mrs. Hill-é. C osztályú húsként legfeljebb hamburgernek leszek jó, de a nemi szervek mindig különlegességnek számítanak a húsüzletben.

-Én inkább a heréket szeretném, ha nem bánod.. - mondta egy szőke.

-Nem, dehogy is. - válaszolta Amy, mintha a tulajdona lennék.

Látva a növekvő zavaromat, Amy gyengéden megsimogatta az arcomat.

-Sajnálom Dan. Csak egy kicsit élvezni próbáljuk a helyzetet.

Bólintottam. A torkomban érzett csomó minden megjegyzést lehetetlenné tett.

-Mit választottál? Táncolni fogsz nekünk? Tudod hogy én táncolnék neked.

-Nem. Ki fognak véreztetni. Az is elég jó előadás.

-Ahogy csak akarod. Végül is a te véged.

-Csak ne élvezz el! A gyöngyöket a saját levükben szeretném megkapni- mondta követelően a szőke.

-Ugye viccelsz! Csoda lenne, ha nem menne el, mielőtt még akár csak szólítanák is. - mondta Amy, majd felém fordult, és a fülembe suttogta:

-Érezd magad jól!

Ezzel megfordult és a kísérőivel elvonult.

Eddigre Suzy, Pamela, Kitten és Todd is a házban volt. Észrevettem, hogy az emberek kifelé indultak, vagy a hatalmas panorámaablakok mellé próbálnak jutni. A negyedik nőt nézték, aki nem bírta a várakozást és az azonnali akasztást kérte. Többször is láttam már ilyen erotikus haláltáncot és soha nem untam meg, de most valahogy nem volt kedvem nézni. Egy újabb duplát rendeltem, amíg a show zajlott.

A tömeg lassan újra visszatért, mintha semmi sem történt volna. Láttam ahogy az inas Todd-hoz lép és megérinti a vállát, majd kivezeti az emberek közül. Itt a nyárs ideje. Furcsa módon Pamela és Suzy is követte őket, gondolom látni akarták a folyamatot.

A tömeg túloldalán Kitten, a férje és barátaik álltak egy csoportban. A nő zokogott. Nyilván látta az akasztást és nem volt túl boldog attól, ami rá vár. A férje próbálta megnyugtatni, de a hüppögés egyre több ember figyelmét keltette fel. A cég pszichológusa, egy nő sietett oda és nyugtatni próbálta, miközben kivezette a többiek közül.

Tudtam, hogy nemsokára én következek, még ha meg is van az a kiváltságom, hogy az utolsó leszek. Megpróbáltam megtalálni Amyt, de helyette Suzyba ütköztem.

-Huhh! Nem gondoltam hogy ilyen izgalmas lesz. Pamela annyira felizgult Todd nyársalása láttán, hogy a következő akar lenni- lihegte lelkesen.

-Aha…tudom- mondtam és megpróbáltam rajta továbbnyomakodni.

-Azt sem gondoltam, hogy egy vezetőt is kisorsolnak- tette hozzá.

-Mindannyiunknak ugyanannyi esélye van arra, hogy kiválasszák. Ha nem lenne így, komoly ellenállás lenne.

-Biztosan így van. Mindenesetre örülök, hogy önnel osztozhatok ezen a napon. Ön a legkedvesebb alelnökünk.. - mondta.

-Köszönöm. Nagyon kedves. Hiányozni fog…mit is mondok. Mindenki hiányozni fog- motyogtam, miközben a menekülésen járt az agyam.

-Tudom. Nekem is hiányozni fognak. - mondta őszinte mosollyal. Végignéztem rajta.

Alacsony, csinos, kedves arcú nő volt. Telt kerek melleit összenyomta bilincselt karjaival. Közelebb húzódott hozzám és lábujjhegyre emelkedve azt súgta:

-Tudja…ez a helyzet izgalomba hoz…

-Tudom. Engem is. Egyébként nem is jöttem volna ide évről évre.

-Nem. Úgy értem …engem felizgat…

Hátrábblépett és az addig combjai közé szorított ujjait felemelte. Nedvesek voltak. Már értettem hogy mire gondol. Gyorsan körülnéztem, hogy valaki észrevette-e, azután megfordítottam és magam előtt tolva elkezdtem kivezetni a tömegből. Láttam az emberek pillantásán, hogy tudják, mi zajlik köztünk, de nem érdekelt.

-Van valahol egy hely, ahol… -kérdezte a válla fölött hátrafordulva.

-Psszt! - mondtam és az ujjamat az ajkára tettem.

Azoknak, akik észrevettek, csak annyit mondtam:

-Megmutatom neki a mosdót.

A tömegből kijutva a ruhatárhoz vezettem. Nyári partin voltunk, úgyhogy senki sem fogja használni a helyiséget. Becsuktam az ajtót magunk mögött. Felemeltem a kezemet és megbilincselt csuklóimat áthúztam a vállán. Ő szintén reagált. Felemelte a kezét és a nyakam köré kulcsolta. Furcsa pozíció volt összekötött csuklókkal. Hosszan csókolóztunk. Amikor levegőért hátrahúzódtunk, Suzy megkérdezte:

-Én kivéreztetést választottam. És te?

-Én is.

-Gondoltam. Úgy véltem csodás lenne egymás mellett lógnunk az állványon meztelenül..

-Shhhh! Egyet már felakasztottak. Todd-ot nyársra húzták, valószínűleg Pamelát is. Kitten a következő, ahogy ráveszik hogy hagyja abba a sírást.. Hamarosan keresni fognak minket, úgyhogy ha végezni akarunk… - siettettem.

-Óh, persze! Ezért vagy te a vezető. Minden felett vagy és mindent átlátsz.- mondta kacarászva.

-Most leginkább feletted szeretnék lenni. -válaszoltam nyersen, tudván, hogy szorít az idő.

-Én inkább hátulról szeretném. Úgy hamarabb elélvezek. És megígéred, hogy el fogok élvezni? Nem fogják egy utolsó nélkül elvágni a nyakam, ugye?

-Nem, nem. Ígérem hogy el fogsz élvezni!

Suzy felnevetett. Felemelte a karjait a nyakamról és kievickélt az ölelésemből. Letérdelt, a szájába vette a péniszemet és benedvesítette, majd combjait széttárva leült.

-Még egy utolsó kóstolót, Mr. Cooper? -kérdezte.

“Kár, hogy Amy nem látja ezt” gondoltam, miközben térdre ereszkedtem és arcomat a combjai közé temettem.
Egyre jobban zihált és nyögött. Már azt hittem, hogy elélvez, amikor hátrahúzódott és térdelő helyzetbe fordult.

-Ok, Mr. Cooper! Szeretném ha a filémet a legjobb pácban puhítaná! -mondta a válla fölött hátranézve.

Nyöszörgött és lihegett, én hörögtem…két meztelen állat voltunk, amiket éppen lemészárolni készülnek. Testeink ütemesen lökődtek egymásnak. Közel voltam az elélvezéshez, és kétségbeesetten próbáltam magam visszatartani, hogy be tudjam tartani az ígért utolsó élvezetet. Egy idő után nem bírtam tovább és belelövelltem, de ugyanebben a pillanatban felsikkantott és megmerevedett. Keményen hátralökte magát és minden izma remegett, ahogy elélvezett. A hátára hajoltam. Összerogyott alattam, és az oldalunkra fordultunk.

-Ez isteni volt Mr. Cooper!

-Nagyon jó, mert ez volt az utolsó, amiben részük volt - mondta egy hang felettünk és mögöttünk.

A sztoikus inas volt, miközben a részben nyitott ajtón hajolt be diszkréten.

-Mióta van itt? -kérdeztem élesen.

-Biztosíthatom, hogy elég régen. De ez nem számít. Itt az idejük. Azért jöttem, hogy elkísérjem önöket.

-Értem- mondtam, miközben felálltam. A kezemet nyújtottam Suzynak, aki elfogadta.

-Igazából Miss Turner ideje van itt. Mint vezetőségi tag, ön az utolsó Mr. Cooper.

-Együtt jöttünk, együtt megyünk.

-Ahogy kívánja. Biztosan nem lesz senkinek ellenvetése.

Követtük az inast, elvörösödve a pillantások kereszttüzében. De nem voltak sokan a házban. A vendégek java része már kiment most, hogy a sütés elkezdődött.
Néhányan megértően néztek ránk, néhányan csak üresen bámultak, mások tudomást sem vettek rólunk. Csak állatok voltunk, amiket éppen vágóhídra visznek.

-Köszönöm Mr. Cooper! - hallottam Suzy suttogását, ahogy kiértünk.

Már nem is kerestem Amy arcát a tömegben. Ő és a barátnői megkaphatják, amire vágytak. Én már utoljára használtam.
Kitten az akasztófán lógott. Csupasz teste lassan ide-oda lengett, a lába néhányszor megrándult. Az utolsó táncát néző kis csoportban a férje és több barátja sírt.
Elmentünk a nyársak és a grillek mellett. Todd és Pamela maradványai lassan forogtak az izzó szén felett, miközben a szakácsok kenegették a testeket.

Egy állványhoz vezettek minket, ami leginkább úgy nézett ki, mint egy túlméretezett gyerekhinta. Közvetlen alatta egy széles asztal volt. Körülötte a cég hentesei várakoztak és rendezgették az eszközeiket. Egyikük elénk jött. Megköszönte az inas segítségét és megkért minket, hogy üljünk az asztal szélére.

Amikor az emberek elkezdtek körénk gyűlni, a hentesek hanyatt fektettek minket az asztalon és a kezünket a fejünk fölé emelték. Ott feküdtünk meztelenül, egymást néztük és vigyorogtunk, tudva a közös titkunkat. A lábunk lelógott az asztal szélén. Két másik hentes összekötötte a bokáinkat és a hosszú kötelet átvetették a felettünk levő keresztrúdon. Kezeinkről levették a bilincseket és a lábainkat a kötéllel elkezdték felfelé húzni. Suzy alacsonyabb volt, ezért a teste hamarabb csúszott végig az asztal felszínén és emelkedett a levegőbe. Még láttam a hirtelen rémületet az arcán, azután a következő rántásnál már én is mellette lógtam a levegőben fejjel lefelé.

Egy kis szünet következett, amíg az asztalt eltávolították. A bokáinknál fogva lógtunk, a karjaink a föld felé nyújtva, amíg a tömeg gyülekezett hogy lássa a levágásunkat. Fejjel lefelé az egész szürreálisnak tűnt. Senkit nem ismertem fel.
Suzy felé fordultam és rámosolyogtam. Ő puszit küldött.

Valaki hirtelen belemarkolt a hajamba és annyira hátrahúzta a fejemet, hogy csak egy nagy kádat láttam magam alatt…és a mészárosom cipőjének orrát. Éles fájdalmat éreztem, amikor a pengét gyorsan és mélyen végigrántották a nyakamon.

A vér vörös vízesésként ömlött a szemem előtt, beterítette az arcomat, megtöltötte a számat. A halálfélelemtől vert a szívem. Erősen vonaglottam és rángatóztam. Suzy felé akartam fordulni, de a nyakamban az izmok már át voltak vágva. Éreztem hogy a lábam kihűl, miközben a meleg vér ömlik az alattam levő kádba. Még egy utolsó pillantást vetettem az emberekre. Tágra nyílt szemmel nézték, ahogy meghalunk.