Történetek

- Tessék... ez a Tied, bár nem hiszem, hogy megérdemled. - átnyújtottam Neki az ajándékot.
Másodpercek alatt kibontotta és fel is tette a csuklójára.
- Nagyon köszönöm. - megcsókolt.
- Szívesen... de valamit el kell mondanom. De előtte ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni. Megígéred?
- Ígérem.
- Komoly az ügy... Szóval, nem tudom, hogy mondjam meg... Van valakim.
Köpni-nyelni nem tudott a hallottaktól...

Ez egy komoly mű, komoly témával. Az első három fejezet három ember történetét mondja el...

A nagy esküvések, fogadalmak bódulata idővel elmúlik: a hétköznapok nagyon is prózai gondjai elképesztően szürkévé silányítják a beleálmodott percek ígéreteit is. Gonosz módon kigondolt gyanúval ébreszt a reggel, s ez jár neked délben és este is, mert nem lettél jobb. Igaz, rosszabb is alig...

Képzelete abba a csodálatos estébe vitte vissza, mely élete legboldogabb pillanata volt. Abba a forró nyári estébe, amikor megismerte levelének címzettjét. Emlékezett minden szóra, mozdulatra, csókra. És emlékezett a boldogságra is. Igen, a boldogság ama rövid pillanata tisztán élt benne, ami miatt csak keserűség jutott számára. A vöröslő nap fénye csillant könnyes szemében. Álmából a tömeg moraja ébresztette fel...

lassan már nem tudok másra gondolni csak hogy egy idegennel szeretkezek
egy arctalan emberrel, akiről csak azt tudom, hogy nagyon szeret
gyengéd hozzám és türelmes, nem sieti el csak mert nem érünk rá
ilyenkor nem számít az idő, órákig képes fokozni bennem a vágyat, és csak rám figyel
figyeli a testemet, a lélegzetemet, a mozdulataimat
tudja nagyon jól, mit szeretek és hogyan, tudja, hogy mindennél többet ér nekem az előjáték, mint maga a vég
szeret...

Jack csak itta, itta a lány szavait, szinte mindegy lett volna mit is mond…, mert a férfi csak megigézve nézte, és néha bólogatott.
Sok mindent mesélt a bolygóról, saját magukról. Hihetetlen, és furcsa dolgokat. Más hitetlenkedett volna, kétségbeesik, elszomorodik, hogy talán sosem jut haza, de Jacket ezek a dolgok (bár érdeklődve, és néha megdöbbenve hallgatta őket) szinte nem is érdekelték. Mert volt egy biztos, fényes pontja, ami ragyogásával elnyomott szinte minden mást: szerelmes...

Rebeka felsietett a szobájába, Fruzsi még mindig sírt, és ahogy meglátta az ofőt majdnem ordítani kezdett, hogy mit keres itt. Aztán csak ketten maradtak a szobában. Rebeka próbált vele beszélni, de neki se árult el semmit se. Egy ideig… aztán körülbelül fél óra múlva magától elkezdte mesélni mi baja. Rebeka érdeklődéssel hallgatta, és eléggé megdöbbent...

Bűvölten csókra nyitotta a száját, gyengéden megfogtam állkapcsát, elfordítottam fejét. Nyakához érintettem ajkam, s ő beleborzongott a jeges élvezetbe. Mély levegővétel után hirtelen szakítottam át éles fogammal puha bőrét. A meglepettségtől lebénult, nem kiabált, nem is védekezett, csak átadta fáradt testét nekem. Mohón szívtam magamba forró vérét, az szinte égette torkom. Percekig tartott, míg szívverése végül abbamaradt...

A király hálás volt, hogy Nilinva megszabadította városát az orktól és meg is jutalmazta egy zacskó arannyal. A lány megköszönte az ajándékot a királynak és kilépett a várból.
- Újonnan zsoldosnak áltál? - kérdezte tőle a sárkány mikor látta gazdáját kijönni a várból. - Talán már elfeledkeztél az esküdről?
- Nem Draken... Nem feledkeztem meg. - felelte a lány. - De egy kis pénz mindig jól jön... Egyébként is az orkokra is érvényes az esküm.
Azzal felült Draken hátára...

Mikor odaértek Rebekát egy üzenet várta, Fruzsit pedig Gábor. Fruzsi szíve megdobbant és megmondta a barátjának, hogy nemsokára lejön hozzá. (mert most még nem lehetett, csak a kolisoknak felmenni) Rebeka eközben átvette az üzenetét, ami így szólt:
"Szia! Mondtad, ha kell, hol keressünk... mi kerestünk... nem voltál itt. Ha le akartál minket rázni, csúnya dolog volt, ha nem, akkor találkozhatnánk."