2 lány - 2 világ 3. rész

Rebeka felsietett a szobájába, Fruzsi még mindig sírt, és ahogy meglátta az ofőt majdnem ordítani kezdett, hogy mit keres itt. Aztán csak ketten maradtak a szobában. Rebeka próbált vele beszélni, de neki se árult el semmit se. Egy ideig… aztán körülbelül fél óra múlva magától elkezdte mesélni mi baja. Rebeka érdeklődéssel hallgatta, és eléggé megdöbbent, és a végén már sajnálta Fruzsinát.

Szóval Rebeka csak ült és várta Fruzsi hátha megnyugszik... már épp kiment volna újból a szobából, amikor Fruzsi megszólalt:
- Ne menj ki... figyelj egy kicsit.
Rebeka visszafordult és újra leült az ágyára.
- Szóval... neked inkább elmondom mi volt, mint az ofőnek... az egész úgy kezdődött, hogy csak álltam a koli előtt és gondolkoztam mindenen. Aztán odajött három nagy paraszt gyerek és elkezdtek cukkolni. Meg tudod, beszóltak minden cicás megjegyzést...aztán kitalálták, elvisznek hárman… én úgyis egyedül vagyok. Erre elkezdtem sikoltozni, meg ordibálni Gábor nevét. Hátha még a közelben van...hát, a közelben volt. De amikor a srácok észrevették, hogy jönne oda hozzám, elkezdtek mindenhol még jobban taperolni, meg egyik meg is próbált lekapni, ez nem jött neki össze. Aztán megunták és elmentek....Gábor meg nem tudta, mi van. Már előtte mondta, hogy nem nagyon bír megbízni bennem, mert valamit nem mondtam el neki… és... most látta ezt is. Hirtelen vagy felhúzta magát vagy nemtom, de azt mondta, hogy mivel ilyen barátnője van, akit úgyis mindenki taperol, nem is tudja miért van barátnője. Nem mondott mást, csak elment - fejezte be még félig szipogva a történetet Fruzsi.
- Huh, hát ez nagyon rossz - értett vele egyet Rebeka
- Pont ez az. És én meg szerelmes vagyok Gáborba, nem bírnám elveszíteni... az élet meg kegyetlen és nem engedi, hogy boldogok legyünk...és...
- Ne folytasd... értem miről beszélsz, ismerem a helyzetet. De akkor most miért bőgtél ennyire... vagyis történt még ezután valami?
- Igen... vagyis nem... történt, de nem olyan lényeges... kaptam Gábortól üzenetet: "Nem nagyon akarom, h mostanában találkozzunk...majd hívj kb. egy hét múlva!" Ezen borultam ki teljesen.
- Értem... kivételesen meg kell, hogy mondjam, sajnállak...
- Kösz.

Még egy kicsit beszélgetett a két lány, és úgy tűnt...lassan, nagyon lassan megkedvelték egymást...rájöttek, mindkettőjüknek van szíve, és ha különböznek is, mégis hasonlítanak.
Aztán... este lett és a két csaj elővette a könyveit és neki kezdett tanulni... gimiben ez már csak így volt szokás. Eddig nem nagyon volt lényeges az iskola, de lassan mindenkinek bele kellett rázódnia komolyan a tanulásba.
Egyébként még azt hiszem, arról nem volt szó, hogy Fruzsi és Rebeka nem voltak osztálytársak, csak évfolyamtársak. Így eddig a tanulás és minden egyéb ezzel kapcsolatos dolog szóba se került és úgy érezték, ezután sem fog. Mindkét lány írta amit kellett írnia, bár Rebeka inkább csak rajzolgatott a könyvébe, minthogy tanult volna. Sokkal jobban szeretett különböző mintákat firkálni, mint olvasni a leckét.
Aztán egyszer csak kopogtak az ajtón, Fruzsi megijedt, hátha megint az ofője az, így Rebeka ment ajtót nyitni.

De nem az ofő volt az, hanem Fruzsi egyik osztálytársa. Rebeka látta már néhányszor, ahogy Fruzsival mászkált...csodálta is, hogy szobatársa ilyen csajjal barátkozik, mert a lány nagyon is deszkás volt. Combközépig leérő piros póló, deszkás nadrág, deszkás csuka, testtáska a vállán átvetve. Ahogy a lány - később kiderült, Meli- meglátta Rebekát rögtön elfintorodott a lány cuccain, majd nyelt egy nagyot és megszólalt:
- Csá, én Melinda, vagyis inkább Meli vagyok. És a kis ribihez jöttem, szóval rocker spiné, tűnj innen.
Rebeka már meg se lepődött a bunkóságán a lánynak, de azért visszaszólt:
- Figyelj, itt én lakom, te meg ne parancsolgass. Ha Fruzsit keresed, aki mellesleg nem ribi, csak annak látszik, szólj neki normálisan!
- Hát, jó, akkor dráága rocker-nagyfőnök, hívd ide plíz a Fruzsinát - mondta gúnyosan Meli.
Fruzsi ekkor már odaért az ajtóhoz, mert nem volt kedve tovább hallgatni az élcelődést.
- Szia Meli! Mit akarsz? - kérdezett vissza a "kis ribi".
- Á, semmi különöset, csak a házikat megkérdezni.
- Ja, jó. - könnyebbült meg Fruzsi.
Elmondta Melinek, majd becsapta a lány orra előtt az ajtót. Rebeka furcsállta is, hogy ha jóban vannak, Fruzsi miért ellenséges a lánnyal, de egyelőre nem kérdezett rá.

Így visszaültek tanulni (Rebeka pontosabban könyvet firkálni), majd úgy fél óra múlva, mikor Rebeka már nem tudott milyen ruhát tervezni a könyvébe, megszólalt:
- Csaj, honnan ismered te ezt a bunkót? És miért vagy vele ellenséges?
- Hát, tudod, osztálytársam...és az ellenségesség, pedig azért van, mert elég sötét csaj.
- Azt látom...nagyobb a sötétség az agyában, mint az én körmöm színe.
Közben Rebeka hozzákezdett egy szoknya rajzolásához, miközben Fruzsi folytatta:
- Azért nem...csak sötét ügyei vannak. Buli, pasik, cigi, drog, ja és azt kifelejtettem, h dílerkedik is...ezért ijedtem meg, hogy miért jött ide...
- És ennek mi köze hozzád? - lepődött meg Rebeka
- Hááát... - kezdett bele Fruzsi- csak annyi, hogy nem vagyok túl érintetlen ezen a téren.
- Drogoztál már? - kérdezett vissza meglepve Rebeka.
- Na, azt azért nem. Csak... még a nyáron, a buli kedvéért egyszer kicsit becsiccsentve kipróbáltam egy picikét a füvet...de nem tetszett.
- De ennek mi köze Melihez?
- Ja, csak annyi, hogy ő adta akkor... meg is értette, hogy nekem ez nem kell… de, azt felajánlottam, mivel akkor nem tudtam neki fizetni érte, kicsit segítek az eladásban.

- Te nem vagy teljesen komplett!
- Nehogy már te is elkezdd! - csattant fel Fruzsi.
- Oké, oké...de ezután mi a fene lett?
- Áh, semmi...szépen ledolgoztam az akkori fű árát és ennyi. Ja, meg ma, miután annyira kiborultam, eszembe jutott, talán ez jobb hangulatra derítene mégis.
- És ezért jött ide Meli? - kérdezte Rebeka.
- Nem... mert végül mégis rájöttem, hogy ez nem kell nekem. Felhívtam még egyszer, hogy ne jöjjön. És mégis idejött...ezért féltem. És ennyi a story.
- Oké, értem. Nem semmi csaj vagy te. De jól tetted, hogy mégse kértél végül.
- Honnan tudod te ezt ilyen jól? Talán már próbáltad?
- Nem. És soha, de soha nem is fogom. - szólt szinte kiáltva Rebeka
- Értem… jóvanna... de miért?
- Ez hosszú történet. Tudod, az egésznek ott a vége, hogy itt vagyok a koliba. Mert én ebben a városban lakom. Elvileg nem lehetnék kolis. De mégis az vagyok, a szüleim miatt. Mert anyám nagyon beteg, nem tud rólam gondoskodni, apám meg sajnos beszámíthatatlan. Általában éjfél körült ér mindig haza, ha egyáltalán hazaér. Bűzlik akkor mindig a piától. De ezt már meg is szoktam. De egyszer elvette anyám gyógyszereit, bevette őket, egy másik alkalommal meg valahonnan szerzett drogot és nekem kellett végignéznem, mi történt vele. Szörnyű volt. Azóta pedig sikeresen rászokott és megvonták tőle a felügyeletemet. És ekkor határoztam el, hogy soha nem nyúlok droghoz. Mert én tudom, milyen emberi roncsot tud csinálni valakiből gyakorlatilag egy egyszerű tű vagy egy maréknyi por.
- Huh, nem semmi. És ezért nagyon nem irigyellek.
- Én se magamat, hidd el.

Eltelt pár nap és egyszer csak Fruzsinak eszébe jutott, hogy meg kéne csinálniuk a pályázatot is. Így suli után elment a vezetőségre és el is kérte a mindenkinek járó nagy kartonlapot. Felment a szobába, Rebekát szerencsére ott találta, és elmondta mi jutott eszébe.
- Rendben, kezdjünk neki - egyezett bele Rebeka.
- Jó, de hogy kezdjük. Addig ok, hogy írjunk kettőnkről, közös meg egyéni dolgokról, de hogy nézzen ki?
- Hát, szerintem kéne mindkettőnkről egy-egy kép.
- És azt most honnan szerzünk? - kérdezte Fruzsi.
- Hát, vannak a városban ilyen automata fotógépek, ott kéne csinálni, mert mostani kép kéne.
- Ok, ez jó ötlet. Akkor én átöltözöm és mehetünk.
Fruzsi átöltözött: nagyon világoskék farmer csípőgatya, pink és fekete csíkos Mayo Chix hosszú ujjú felső, Keyo-s hosszú kabát na meg a farmer válltáskája. Rebeka már meg se lepődött szobatársán. Ő különösebben nem öltözött ki. Felvett egy fekete hosszú ujjút, rá egy vörös topot, na meg kihúzta a szemét feketével. Elvégre is, nem egész alakos kép lesz róluk.

El is indultak, szépen lefényképezkedtek, de visszafelé összefutottak azzal a csajjal és a bandájával, akivel Fruzsi akart összehaverkodni még a bombariadókor. A fő-cica csaj, utána is kiáltott Fruzsinak:
- Méghogy te nem vagy span a rockér-spinével? Hát, etessél mást! Ezen túl várhatsz rá, hogy befogadjunk.
A csajok továbbmentek, Rebekáék pedig bementek a koliba.

Fruzsi először próbálta elfelejteni a kiabálást, de egyfolytában az agyában motoszkált. Most mi legyen? Szeretne azokkal a cicákkal lógni, de mégse. Mert ha velük lóg, garantáltan menő lesz és kedvelt. De ha nem, az meg neki fáj. De, biztos vannak normális csajok is errefelé. Végülis Rebeka is normális, de rocker. Én nem fogok vele mászkálni- gondolta.

Aztán szépen lassan eltervezték mindketten, hogy készítik el a saját részüket. Egyik oldal Fruzsié, másik Rebekáé, felülre nevek, középre egymás mellé a két kép. (persze Fruzsi eszébe jutott, hogy ha ezt a cica csajok meglátják.)
Leírták a kedvenceiket, Fruzsi ragaszkodott hozzá, hogy két egymástól elütő színnel írják. Így az ő kedvencei világoskékkel voltak, a Rebekáé lilás-bordóval.
Miután elkészültek, megnézték közelről, messziről, sőt, még a véletlenül odatévedő ofőknek is megmutatták. Mert, szó, ami szó, tényleg nagyon jól sikerült.

Ezután már csak le kellett adni, és várni az eredményre.
A kihirdetés, pedig két nap múlva volt.
Szóval, két nap múlva (ami nagyon gyorsan eltelt) az összes kolis este az ebédlőben tolongott. (mivel ez volt a legnagyobb hely) Két hatalmas táblára fel voltak erősítve a pályázatok, de annyira azért messze voltak, hogy a szöveget ne lehessen rajtuk látni, csak azt, hogy néznek ki. Ezt az intézkedést a kolivezető találta ki, nehogy valaki visszaéljen mások adataival, vagy épp a kedvencei miatt cikizze.
Aztán körülbelül tíz perc múlva megérkeztek a tanárok és egy harmadik, letakart táblát hoztak, amin valószínűleg szintén pár kimaradt "kedvenc-tábla" volt. Fruzsi nagyon nézegette, hogy hol van az övék, de nem látta a két nagy táblán. Vagyis valószínűleg a letakart alatt volt. Egyszer csak megszólalt a kolivezető:
- Most következik az eredményhirdetés! A két nagy táblán azok a pályázatok vannak, amik nem értek el helyezést. A letakart tábla alatt van az első három helyezett!
Ezt hatalmas taps fogadta, Rebeka, pedig körbenézett a teremben és észrevette, hogy a fő-cica csaj is ugyanúgy nyújtogatja a nyakát, mint Fruzsi, vagyis valószínűleg az ő és szobatársa pályázata is az első három közt van.
- És a helyezettek pedig: - folytatta a vezető- harmadik lett a 62-es szoba, vagyis Szűts Melinda és Kiss Brigitta. Nyereményük fejenként 10-10000 forint.
Hatalmas taps újból és Rebeka észrevette, hogy ez a Melinda azonos a neki beszólogató Melivel.
- Második lett: Kuti Rebeka és Szakács Fruzsina a 42es szoba lakói. Nyereményük fejenként 20-20000forint, tetszőlegesen elkölthetően.
Ezt is hatalmas taps követte, és Fruzsi el is indult átvenni a nyereményüket, közben a hangulat már a tetőfokon volt.
- És az első: Várik Mirella és Németi Barbara a 27es szobából. Nyereményük 30-30000forint fejenként.
A győztes lányok szintén elindultak átvenni a nyereményt, mikor Rebekának feltűnt valami: az egyik csaj a fő-cica, a mellette haladó, pedig mindennek nézett ki, csak nem cicababának. Szóval ugyanaz lehetett a szobatársi viszony köztük, mint közte és Fruzsi közt régebben.
Ezután vissza kellett menni mindenkinek a szobájába és lehetett készülődni az aznap esti bulira, ahol természetesen nem csak lányok voltak.

Mikor Rebekáék felértek a szobába, valami hangosan elkezdett sípolni: Fruzsi mobilja. Esemese jött és kiderült, hogy Gábor írt neki és mondta, hogy ha van még kedve valamihez Fruzsinak, akkor menjen le a koli elé. Volt kedve, úgyhogy gyorsan összekészülődött és lement. Már ott várta Gábor, aki ahogy meglátta a lányt, el is kezdett beszélni:
- Fruzsika, gondolkodtam a dolgokon és rohadtul szégyellem magam! Nagyon szemétül viselkedtem és ha még kérhetek ilyet, bocsáss meg!
- Nyugi, megbocsátok, de hogyhogy ez így hirtelen eszedbe jutott? - kérdezte gyanúsan Fruzsi.
- Hát, tényleg van oka is. De tényleg gondolkoztam rajta, hogy mit csináltam veled és nem emiatt jutott eszembe.
- De mi miatt, mondd már.
- Jól van, ne szakíts félbe. Előre szólok, hogy szerintem nem fogsz örülni.
- Azért csak mondd.
- Ok. Az van, hogy a fater új munkát kapott Németországban, és mivel nem akar egyedül kiutazni, megyünk vele mi is. Vagyis elköltözök egy hét múlva.
- Micsoda? - hitetlenkedett a lány.
- Igen, tudom. Mondtam, hogy nem fogsz örülni.
- Hát, tényleg nem örülök - mondta szipogva Fruzsi- de miért csak most szólsz?
- Mert most tudtam meg.
Fruzsina pár percig csak némán állt, majd megszólalt.
- Értem. És lehet egy kérdésem?
- Persze - nézett kérdően Gábor
- Szeretsz te engem?
- Igen. Szeretlek. de hogy jön ez ide?
- Hát, arra gondoltam, hogy, talán ha tényleg szeretsz, utánad költözhetek. - mondta határozottan.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte meghökkenve Gábor.
- Persze. Túlzottan szeretlek ahhoz, hogy csak így itt hagyjalak. Az utazással remélem nem lesz gond, majd még csak szülőket kell megfűzni. De végülis, ide is elengedtek.
- Fruzsika, én nagyon szeresselek ilyenkor!
- Köszi. - mosolyodott el a lány. - Na, akkor majd 1-2 nap múlva találkozzunk és elmondom mi lesz.
- Oké, pusz. - köszönt el Gábor és egyszer hosszan megölelte barátnőjét.

Fruzsi pedig vidáman, de mégis kicsit szomorúan ment fel a szobájába. Végre kibékült Gáborral és követné még Németországba is. De mi van ha a szülők keresztbe tesznek? Ezt a gondolatot inkább el is hessegette a fejéből. Mikor felért a szobába, Rebeka még fenn volt, és így, mivel nem volt más ott, neki tálalt ki mindent. A másik lány nem lepődött meg túlzottan. Tudta már, hogy Fruzsina milyen szélsőséges tud lenni ha valamit a fejébe vesz. Aztán kis idő múlva elindult lefelé. Kíváncsi volt rá, a vezetők mit tudnak kihozni egy ilyen buliból.
Mikor elment, Fruzsi felhívta a szüleit és elmondott nekik mindent, majd várta a reakciót. A vonal másik végén hirtelen nagy csend lett, aztán az anyja beleszólt:
- Hát, tudod, erre ilyen hirtelen nem tudunk válaszolni. Még átgondoljuk, hogy engedünk-e és holnap hívunk. - ezzel lerakta a telefont.

Fruzsi nem volt túlzottan elkeseredett, de boldog sem. Még nem tudta, mi lesz ebből. Mivel nem tudott volna egész este a szobájában várni, inkább lement bulizni. Így legalább lett egy kis jókedve, mivel ha zene és tánc volt egy helyen, az őt mindig felvidította. Így eltelt szépen az este és másnap hajnalban mindenki elindult aludni. Elalvás előtt Fruzsinak egy gondolat járt a fejében: Talán ez volt az utolsó gondtalan éjszakája?

Másnap reggel már nagyon hamar felébredt. Nem is tudta, miért. Aztán rájött. Rezgett mellette valami: a mobilja.
Felvette és álmos hangon beleszólt:
- Fruzsi vagyok, mondjad.
- Szia, kislányom - az anyja volt- Bocs, hogy ilyen hamar hívlak de most rögtön akarok valamit elmondani.
- És mit?
- Azt, hogy kitaláltam mi legyen.
- Na? - kérdezte fáradtan, de izgatottan.
- Hát, apád nem nagyon örülne neki, ha mennél, és én se vagyok túlzottan elragadtatva, de ennek ellenére, ha sikerül mindent előteremtened, mehetsz.
- Ezt hogy értitek?
- Úgy, ahogy mondtam. Keress magadnak egy jó német kollégiumot, jelentsd be az elutazásod, és szerezd meg magadnak a pénzt.
- De anya! Tudod, mennyibe kerül egy ilyen út?
- Tudom. De ha menni akarsz, menj.
- Biztos nem tudnátok egy kicsit megsegíteni?
- Biztos nem. Esetleg a tandíjat adom oda, de a többi a te dolgod.
- Azért kösz. Szia- próbálta minél nyugodtabban lerakni a telefont.

Mikor letette, legszívesebben ordított volna. Azért mert mehet, és azért, mert ilyen lehetetlen helyzetben hagyták a szülei. Ekkor eszébe jutott valami: a pályázatért kapott pénz.

Végül Fruzsi kitalálta, hogy mit fog csinálni. Nagyon ki akart utazni, úgyhogy a 20000ből 15öt az utazásra félretesz, bár tudta, ez még nem lesz elég. Megnézte, mennyi pénze van: az se volt túl sok. Csupán pár ezres. "Nem baj- gondolta- ez is jobb, mint a semmi. Még ki tudok fizetni ebből pár fontos dolgot.”
Majd eszébe jutott, hátha egy-két barátnő, vagy akár a suli is tudná picikét finanszírozni.
Ekkor jött rá, milyen is az, ha spórolnod kéne, és igenis számít a pénz. Mert ha pár héttel ezelőtt vásárolt a visszajáró ezreseket csak szórta. Ezt bánta is így, utólag.
Ezután írt egy esemest Gábornak, hogy ha rajta múlik, akkor megy, végül is szülők is áldásukat adták a dologra. A fiú a válaszban megírta, hogy holnap találkozzanak, beszélniük kéne erről az útról.

Majd belenézett a szekrényében tornyosodó ruha halomra és tudatosult benne, hogy rengeteg- sőt, jó pár felesleges- cucca van. Persze voltak kedvencei, meg voltak, amiket sokszor hordott, de néhány még alig volt rajta, egy-két darab meg most már nem is tetszett neki annyira, mint amikor megvette. Ekkor eszébe jutott valami: van, amit vissza tud váltani, amit nem tud, azt el tudja adni. "Vannak ilyen jó minőségű turkálók, ahol szívesen vesznek meg márkás ruhákat is! És ezek jó állapotban is vannak."
Szóval már előre örült, hiszen valószínűleg lesz még pénze. Ami most fontos volt.

Vagyis szépen kiválogatott mindent, összesen mire készen lett, az ágyán tornyosult 3 farmer, 9 póló és/vagy hosszú ujjú és 3 nyári top. Ennek a fele egyszerű indok ("Nem tetszik!") miatt került erre a sorsa, a többi, pedig Fruzsina szerint már kiment a divatból. Ezeket a cuccokat berakta egy nagy zsákba, mikor eszébe jutott, hogy még van egy sportcipője is, amit nem szeret. Ezt is előkereste, majd már éppen rakta volna el a cuccokat a szoba sarkába, amikor bejött a szobába Rebeka.
- Hát te mit csinálsz? - kérdezte
- Mint látod, pakolok.
- Mert már ma mész vagy mi?
- Dehogy. Csak ezek azok a cuccok, amiket ha eladok, tudok értük pénzt kapni, mert az ősök megtagadták, hogy finanszírozzák az életem jóra fordulását.
- Értelek. Segítsek valamit?
- Hát, maximum annyit segíthetsz, ha adsz pár nem rossz állapotú, nem szeretett cuccot.
Erre a mondatra Rebeka olyan arcot vágott, mint akinek azt mondják, hogy nyaljon citromot.
- Ezt komolyan mondtad? Tudod, én általában olyan dolgokat veszek, ami tetszik. De, végülis, körülnézhetek.
- Köszi szépen és tényleg nem mondtam komolyan.

Vagyis Rebeka is körülnézett a szekrényében és nagy kutakodás árán talált egy sötétkék sortot ("Nem hiszem, hogy mostanában hordanám! Nyárig meg majd veszek még egy ilyesmit!") és egy világos-vörös topot, ami, szerinte előnytelenül áll rajta, csak ezt akkor vette észre, mikor már megvette.
Pár perc múlva ezek a cuccok is Fruzsi zsákjában hevertek, amit szobatársa adott és a zsák pár napig méltó helyére talált a sarokban.
A lány ekkor elővett egy lapot és egy rövid hirdetést fogalmazott meg, amit később -a tanárok engedélyével- a kolifolyosóra tett ki.
A lapon, pedig ez állt:

"Helló lányok!
Mit szólnátok pár jó minőségű és kényelmes valamint divatos ruhához? Ezt nálam megkaphatjátok olcsón.
Muszáj ezt tennem, mivel közbejöttek dolgok, ami miatt szükségem lenne pénzre.
Légy szíves segítsetek! Köszike:
Szakács Fruzsi, 42-es szoba"

Eltelt vagy 2 nap és Fruzsina nagyon meg is lepődött, hogy a kolisok mennyire segítőkészek, mert már majdnem mindegyik ruháján sikerült túladnia, illetve, volt, amit csak elcserélt egy neki nagyon is tetsző darabra. (hiába, a divatot továbbra is nagyon szerette)

Már kezdett nagyon örülni, hogy tényleg minden sikerülni fog, aztán elgondolkozott rajta, mi kell az utazáshoz.
- pénz, pénz, pénz
- vonatjegy
- új kollégium és iskola
- na és persze a tanárok beleegyezése
Ezután egy kicsit elszomorodott, de később rájött, hogy semmi oka aggódni. Erre Gábor ébresztette rá, mivel megbeszélték telefonon, hogy nem lesz semmi baj, mivel ők családdal együtt szívesen kiviszik Fruzsit és van egy ismerősük Németországban, aki el tudja intézni az iskolát is. Itt Gábor hozzátette, persze, csak akkor, ha Fruzsi egy iskolába akar járni vele. (A válasz természetesen igen volt.) Így, mivel minden rendeződni látszott, ideje volt bejelenteni a tanároknak és a barátnőknek is, hogy hamarosan (pontosabban három nap múlva) utazik. Na, és persze, még össze kellett mindent rakodnia és elintézni sok apróságot.
A tanárok viszonylag jól fogadták a hírt, bár nem örültek túlzottan, hogy elvesztik egy diákjukat. A barátok, barátnők, osztálytársak pedig pont az ellenkezőjét tették. Nagyon sajnálták Fruzsit, hiszen, igaz, ha kevesen is álltak mellette, de azok nagyon.

Rebekának már előtte is mondta, hogy valószínű megy, de igazából semmi különösebb dolog nem hangzott el köztük ezzel kapcsolatban.

Az indulás előtti estén Fruzsi még az ágyánál rakodott, ellenőrizte, hogy mindent elpakolt-e, majd, végül lezárta az utolsó bőröndjét is. Ekkor körülnézett még a szobában és ekkor vette észre, hogy Rebeka a saját ágyánál ül és figyeli, hogy mit csinál szobatársa. Egy ideig még csak nézte, majd megszólalt:
- Szóval, holnap tényleg elutazol?
- Igen, eléggé valószínű. És akarok is meg nem is.
- Értelek. Mi fog a legjobban hiányozni?
- Hát, nem tudom pontosan. Maga a koli meg... talán te is eléggé…
- Én? Ugyan miért? Mert nem lesz, ki piszkáljon?
- Hát, kicsit az is hiányozni fog- mosolyodott el Fruzsi-, de hiába utáltuk egymást annyira az év elején, azért még régen jóban voltunk. Meg mostanában is, lehet, hogy nem beszélgetünk sokat, egy szobában töltjük a napjainkat.
- Hát, nem számítottam rá, hogy ezt fogod mondani.
- Na, látod, még én, a kis cicababa is okozhatok neked meglepetéseket.
Ezután egyszer megölelték egymást és elbúcsúzkodtak, mivel Fruzsi másnap korán reggel indult el innen, egy eddig ismeretlen országba.

Reggel még azért elköszöntek egymástól, majd Rebeka megígértette Fruzsival, hogy mindenképpen írjon majd neki legalább egy képeslapot, hogy milyen Németországban az élet. Ezután Fruzsiért feljött Gábor és segített neki lecuccolnia, majd elindultak, egy teljesen új ország felé.

Néhány nappal később Rebekát egy képeslap várta a portánál. Fruzsitól jött.

"Szia csajszi!
Nagyon jó helyre jöttem, nem bántam meg, hogy elutaztam.
A suli is jó, talán valamivel lazább, mint M.o.-n.
Tényleg minden tetszik, egyedül az a fura, hogy most még többet látom Gábort, mert egy helyen lakunk.
Hát, röviden ennyi, meg egyébként sem vagyok az írás mestere, szóval szijjjja és puszilok mindenkit.
Fruzsina"

Rebeka mosolyogva és egy "Ez a lány még mindig a régi!" mondattal rakta el a lapot és örült neki, hogy egykori barátnőjének nem túl könnyen, de sikerült megvalósítania azt, amire vágyott.
Aztán elgondolkozott azon, hogy mit csináljon. Végül eldöntötte, hogy elmegy a Múzeumba, mint a régebbi időkben.
Végül is neki ez az élete: a zene, a haverok, a hülyülések, itt a megszokott kis városában.
Fruzsit inkább a szerelem vezérli.
De ez így van jól. Hiszen, ők ilyen ellentétesek, de mégis jóban vannak.
Mert ha nem is olyan élesen, de a 2 lány között mégis 2 világ van.

------THE END------