A nagy esküvések, fogadalmak bódulata idővel elmúlik: a hétköznapok nagyon is prózai gondjai elképesztően szürkévé silányítják a beleálmodott percek ígéreteit is. Gonosz módon kigondolt gyanúval ébreszt a reggel, s ez jár neked délben és este is, mert nem lettél jobb. Igaz, rosszabb is alig...
A nagy szerelmek mindig utólag válnak legendává, és a megélt élmények is csak azt igazolják, hogy jó volt. Ami pedig az ember sajátja: a remény, hogy még lehet jobb is.
Most, amikor érezzük, hogy szeretünk, most és talán mindörökké abban kell hinnünk, hogy a múlónak született rossz hangulatot elűzi a hajnali köd, egy délelőtti beszélgetés, egy délutáni mosoly, s holnap más színű reggelre ébredünk.
Az elrendelt sorsot továbbgörgető akarat aligha ismeri a NEM parancsot.
Hinni kell. Most és mindhalálig...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások
Sokan sokmindent ígérnek a kedvesüknek, aztán jönnek a monoton hétköznapok, hazamennek a munkából és semmivé válnak az ígéretek, mert fáradtak, mert otthon is van mit csinálni, mert nyűgösek, mert elfelejtik, mert nincs már energiájuk rá, mert... Láttam ilyent, sokat.
De - szerintem - így nem szabad. Az otthonnak, a kedvesednek, a családodnak akkor is meg kell maradni annak, ami: egy menedék, egy kis sziget, ahol feltöltődhetsz, ahol beszélgethetsz, ahol szerethetsz és szeretkezhetsz, ahol az a világ vár, amit ígértél és ígértek, ahol nem kell álarc mögé bújnod és olyant tenned, amit nem akarsz, mert igazán önmagad lehetsz.
Ezért gondolom, hogy hinni kell, és átélni az apró örömöket is.
Én így látom ezeket a dolgokat.