A nagy esküvések, fogadalmak bódulata idővel elmúlik: a hétköznapok nagyon is prózai gondjai elképesztően szürkévé silányítják a beleálmodott percek ígéreteit is. Gonosz módon kigondolt gyanúval ébreszt a reggel, s ez jár neked délben és este is, mert nem lettél jobb. Igaz, rosszabb is alig...
A nagy szerelmek mindig utólag válnak legendává, és a megélt élmények is csak azt igazolják, hogy jó volt. Ami pedig az ember sajátja: a remény, hogy még lehet jobb is.
Most, amikor érezzük, hogy szeretünk, most és talán mindörökké abban kell hinnünk, hogy a múlónak született rossz hangulatot elűzi a hajnali köd, egy délelőtti beszélgetés, egy délutáni mosoly, s holnap más színű reggelre ébredünk.
Az elrendelt sorsot továbbgörgető akarat aligha ismeri a NEM parancsot.
Hinni kell. Most és mindhalálig...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-05-03
|
Fantasy
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
2024-04-30
|
Krimi
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
Sokan sokmindent ígérnek a kedvesüknek, aztán jönnek a monoton hétköznapok, hazamennek a munkából és semmivé válnak az ígéretek, mert fáradtak, mert otthon is van mit csinálni, mert nyűgösek, mert elfelejtik, mert nincs már energiájuk rá, mert... Láttam ilyent, sokat.
De - szerintem - így nem szabad. Az otthonnak, a kedvesednek, a családodnak akkor is meg kell maradni annak, ami: egy menedék, egy kis sziget, ahol feltöltődhetsz, ahol beszélgethetsz, ahol szerethetsz és szeretkezhetsz, ahol az a világ vár, amit ígértél és ígértek, ahol nem kell álarc mögé bújnod és olyant tenned, amit nem akarsz, mert igazán önmagad lehetsz.
Ezért gondolom, hogy hinni kell, és átélni az apró örömöket is.
Én így látom ezeket a dolgokat.