A nagy esküvések, fogadalmak bódulata idővel elmúlik: a hétköznapok nagyon is prózai gondjai elképesztően szürkévé silányítják a beleálmodott percek ígéreteit is. Gonosz módon kigondolt gyanúval ébreszt a reggel, s ez jár neked délben és este is, mert nem lettél jobb. Igaz, rosszabb is alig...
A nagy szerelmek mindig utólag válnak legendává, és a megélt élmények is csak azt igazolják, hogy jó volt. Ami pedig az ember sajátja: a remény, hogy még lehet jobb is.
Most, amikor érezzük, hogy szeretünk, most és talán mindörökké abban kell hinnünk, hogy a múlónak született rossz hangulatot elűzi a hajnali köd, egy délelőtti beszélgetés, egy délutáni mosoly, s holnap más színű reggelre ébredünk.
Az elrendelt sorsot továbbgörgető akarat aligha ismeri a NEM parancsot.
Hinni kell. Most és mindhalálig...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások
Sokan sokmindent ígérnek a kedvesüknek, aztán jönnek a monoton hétköznapok, hazamennek a munkából és semmivé válnak az ígéretek, mert fáradtak, mert otthon is van mit csinálni, mert nyűgösek, mert elfelejtik, mert nincs már energiájuk rá, mert... Láttam ilyent, sokat.
De - szerintem - így nem szabad. Az otthonnak, a kedvesednek, a családodnak akkor is meg kell maradni annak, ami: egy menedék, egy kis sziget, ahol feltöltődhetsz, ahol beszélgethetsz, ahol szerethetsz és szeretkezhetsz, ahol az a világ vár, amit ígértél és ígértek, ahol nem kell álarc mögé bújnod és olyant tenned, amit nem akarsz, mert igazán önmagad lehetsz.
Ezért gondolom, hogy hinni kell, és átélni az apró örömöket is.
Én így látom ezeket a dolgokat.