A nagy esküvések, fogadalmak bódulata idővel elmúlik: a hétköznapok nagyon is prózai gondjai elképesztően szürkévé silányítják a beleálmodott percek ígéreteit is. Gonosz módon kigondolt gyanúval ébreszt a reggel, s ez jár neked délben és este is, mert nem lettél jobb. Igaz, rosszabb is alig...
A nagy szerelmek mindig utólag válnak legendává, és a megélt élmények is csak azt igazolják, hogy jó volt. Ami pedig az ember sajátja: a remény, hogy még lehet jobb is.
Most, amikor érezzük, hogy szeretünk, most és talán mindörökké abban kell hinnünk, hogy a múlónak született rossz hangulatot elűzi a hajnali köd, egy délelőtti beszélgetés, egy délutáni mosoly, s holnap más színű reggelre ébredünk.
Az elrendelt sorsot továbbgörgető akarat aligha ismeri a NEM parancsot.
Hinni kell. Most és mindhalálig...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
Sokan sokmindent ígérnek a kedvesüknek, aztán jönnek a monoton hétköznapok, hazamennek a munkából és semmivé válnak az ígéretek, mert fáradtak, mert otthon is van mit csinálni, mert nyűgösek, mert elfelejtik, mert nincs már energiájuk rá, mert... Láttam ilyent, sokat.
De - szerintem - így nem szabad. Az otthonnak, a kedvesednek, a családodnak akkor is meg kell maradni annak, ami: egy menedék, egy kis sziget, ahol feltöltődhetsz, ahol beszélgethetsz, ahol szerethetsz és szeretkezhetsz, ahol az a világ vár, amit ígértél és ígértek, ahol nem kell álarc mögé bújnod és olyant tenned, amit nem akarsz, mert igazán önmagad lehetsz.
Ezért gondolom, hogy hinni kell, és átélni az apró örömöket is.
Én így látom ezeket a dolgokat.