A nagy esküvések, fogadalmak bódulata idővel elmúlik: a hétköznapok nagyon is prózai gondjai elképesztően szürkévé silányítják a beleálmodott percek ígéreteit is. Gonosz módon kigondolt gyanúval ébreszt a reggel, s ez jár neked délben és este is, mert nem lettél jobb. Igaz, rosszabb is alig...
A nagy szerelmek mindig utólag válnak legendává, és a megélt élmények is csak azt igazolják, hogy jó volt. Ami pedig az ember sajátja: a remény, hogy még lehet jobb is.
Most, amikor érezzük, hogy szeretünk, most és talán mindörökké abban kell hinnünk, hogy a múlónak született rossz hangulatot elűzi a hajnali köd, egy délelőtti beszélgetés, egy délutáni mosoly, s holnap más színű reggelre ébredünk.
Az elrendelt sorsot továbbgörgető akarat aligha ismeri a NEM parancsot.
Hinni kell. Most és mindhalálig...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
Sokan sokmindent ígérnek a kedvesüknek, aztán jönnek a monoton hétköznapok, hazamennek a munkából és semmivé válnak az ígéretek, mert fáradtak, mert otthon is van mit csinálni, mert nyűgösek, mert elfelejtik, mert nincs már energiájuk rá, mert... Láttam ilyent, sokat.
De - szerintem - így nem szabad. Az otthonnak, a kedvesednek, a családodnak akkor is meg kell maradni annak, ami: egy menedék, egy kis sziget, ahol feltöltődhetsz, ahol beszélgethetsz, ahol szerethetsz és szeretkezhetsz, ahol az a világ vár, amit ígértél és ígértek, ahol nem kell álarc mögé bújnod és olyant tenned, amit nem akarsz, mert igazán önmagad lehetsz.
Ezért gondolom, hogy hinni kell, és átélni az apró örömöket is.
Én így látom ezeket a dolgokat.