2 lány - 2 világ 2. rész

Rebeka sárosan, víztől csöpögő hajjal lépett be a kollégium ajtaján. Fruzsina ebben a pillanatban készült bezárni világoskék naplóját. Egy pillanatra mindketten megdermedtek. A hangszóróból egy nem éppen higgad hang - a kolivezetőé - hangzott fel.
"Mindenki azonnal pakolja össze a dolgait! Lehetséges, hogy bombát rejtettek el valahol a kollégiumban! 5 perc múlva, aki nincs készen, magára vessen! Ismétlem, öt percen belül legyen mindenki a szükségesebb holmiijaival a Kankalin utcán! De nem közvetlenül a főbejárat előtt!!"

A kolisok egy felbolydult méhkashoz hasonlítottak, így a kollégiumtól pát méterre állva, nevetgélve-beszélgetve. Fruzsi egyedül állt, kicsit lehangolódott. Igaz, hogy eltelt már egy kis idő a tanévből, de a kollégistákkal még nem ismerkedett meg. Akiket szimpatikusnak talált azok sokkal menőbbek voltak nála, de rövid habozás után azért oda ment hozzájuk.
- Sziasztok, Fruzsi vagyok.
- Szólt valaki vagy csak a szél fütyül? - nézett el a feje fölött a legnépszerűbb csaj.
Rózsaszín sminkje volt, fehér "szőrös" ujjú kabátot viselt, és egy fehér nadrágot.
- Szia- köszönt egy másik lány.
Egyszerre szólaltak meg. A ’legcoolabb’ csaj kissé oldalba bökte, jelezve, hogy ezt nem kellett volna.
- Most mi a baj? - kérdezte Fruzsi csodálkozva.
Nem értette a lányok viselkedését.
-A rocker spinével spanolsz, és még te kérdezed? - sziszegte az arcába a fehér ruhás lány, és hátat fordított neki. A többiek követték a példáját.
- Franc van jóban vele! Csak a szobatársam... - a csajok viszont nem fordultak meg. "Kellenek a francnak." - legyintett Fruzsina.

I’m so happy, ’cause today I find my friends. They’re in my head.

Rebeka még mindig szomorkás hangulatban volt. Nézte, mit csinálnak körülötte a kolisok... közben Kurt énekelt a fülébe... nem sokára lesz 10 éve... 10 éve, hogy elment... a szeme előtt közben egy egyszerű történet játszódott le: Fruzsi megkörnyékezte a suli fő cicababáit. Azok pedig ott hagyták. "Úgy látszik még sem akkora picsa. Különben befogadnák" - gondolta Rebeka, de a hangulatán ez sem javított sokat. Rá akart gyújtani, aztán észrevette, hogy három tanár is van 5 méteres körzetben.

Hirtelen egy hangos zaj hallatszódott:
"Mindenki gyülekezzen osztályok szerint" - szintén a kolivezető volt.
Rebeka oda is állt az osztályához, majd eszébe jutott, hogy ebben a kavarodásban, úgyse venné észre senki, ha eltűnne. nem is hiányozna senkinek.
"Talán csak Fruzsinak...bár...ő szerintem örül, ha nem lát..." - futott át Rebeka fején.
Szóval kiállt a sorból és szép lassan eltávolodott a zsibongó kolisoktól. Elindult. Először nem is tudta: hova. Aztán eszébe jutott: elmegy a Múzeumba. Na, nem művelődni. Nem olyan volt ez a múzeum. Ez egy kocsma volt, ahol lehetett mindenféle rockos kiegészítőket kapni. El is indult, ahogy eltávolodott a kolitól, elővette a cigijét és rágyújtott. Itt már úgyse vette észre senki és rá sem szóltak. Szép lassan ballagott, amikor észrevett három srácot ülve egy padon. Ők is Rebekát, mivel utána fütyültek.
Hátranézett, már majdnem bemutatta nekik középső ujját, amikor észrevette, hogy nem rapper - macsók, hanem mindhárom srác rocker.
Így odament hozzájuk:
- Na, mi az?
- Semmi....csak kíváncsiak voltunk, idenézel-e - válaszolta a Junkies-os pólót viselő srác.
- Idenéztem. Na, de akkor mehetek?
- Hova mész? Suliba? - gúnyolódott egyikőjük
- Nem. a Múzeumba.
- Ja, az jó hely. Na, menjél...de...telefonszámot megadsz?
- Nem. Ha érdekellek titeket tényleg, gyertek a Kiss utcai kollégiumhoz és keressétek Kuti Rebekát.

Ezzel Rebeka elindult tovább, hátra se nézett a srácokra.
Ahogy egyre közelebb ért, azon gondolkozott, vesz már valami normális gyújtót... Persze nem most, ahhoz kéne egy kis pénz... Ha azt a pályázatot megnyernék! Tényleg vajon mikor van a beadási határidő... Csak csúsztatnak vagy valami... Amúgy kénytelen lesz várni amíg az apja lesz olyan kegyes és megdobja pár ezressel... Ilyeneken gondolkozott, amikor belépett a Múzeumba. Lement a lépcsőn. Körbenézett nincs-e valahol egy ismerős arc, de nem látott egyet se. Régen járt erre... Azt sem tudta örülne-e, ha találkozik valakivel. Mindenesetre a kocsmáros, Fecó bá’ még mindig a régi. Rebeka ledobta a táskáját, és felült az egyik bárszékbe.
- Szia Fecó bá’!
- Üdvöz légy körünkben! Miért nem néztél erre olyan régen?
- Hát, nem is tudom... - Rebeka kínosan érezte magát.
Tudta, hogy Fecó bá’-nak nyugodtan kiönthetné a szívét, de nem tudott erről beszélni.
- Hé Fecó bá’! Hozzál már két sört! - kiáltott egy kecskeszakállas srác a söröző másik végéből.
- 100 C-s melltartót hordok szerinted?! Mi vagyok én, pincérlány? - kiáltott vissza neki a sörpocakos, szakállas, bőrmellényes, középkorú férfi
- Komolyan mondom lassan a fejemre nőnek- szólt oda Rebekának miközben kivitte a kért italokat. A lány mosolyogva figyelte.

- Én pedig Bacardi Breezert kérek - adta le a rendelést, mikor Fecó bá’ visszaért.
- Muszáj folyton szeszesitalt inni? Hát nem igaz már, milyen elzüllött az ifjúság!
- Ilyen nincs, bemászok a csehójába erre azt mondja, hogy igyak vizet! - nevetett Rebeka.
- Na jól van, legyél boldog - kitöltötte Rebekának az italt
- Na de akkor most mesélj valamit! - olyan izgatottan mondta ezt, mint a kisgyerekek, amikor az esti mese folytatását várják.
- Szar az élet.
- Ez nem újdonság - legyintett Fecó bá’- Az új suliról mondj valamit! Tényleg, milyen a koli?
- A suliban ott járunk, hogy mindenki a másik nevét tanulgatja... koli meg... egy turbómacával pakoltak egy szobába, vinnyog meg minden…
- Jó csaj legalább?
- Jaj maradj már! Honnan tudjam, nem a csajokat szoktam nézni! De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy ismerem régebbről. Negyedikig a legjobb barátnők voltunk, aztán szétszakadtunk, és nem is tartottuk a kapcsolatot, erre koli meg minden izé és püff neki: összekerülök ezzel a csajjal, aki immár egy kész plázacica! Tiszta dühítő.
- Valamiért ti lányok folyton a külső alapján ítéltek.
- Kösz. Nem szeretem, ha általánosítanak.
- De nem, ez tényleg abszolút lányos szokás. Nézz csak, mondjuk arra a párra - mutatott a zenegép irányába a kocsmáros - Nagy rocker a srác, mégis milyen a barátnője. És imádják egymást.
- És a srác honnan tudja, hogy a lány nem csalja meg?! Na?
- Miért csalná? Figyuzzál már, nem szarabb ember valaki attól, hogy nem arra a zenére izgul fel mint te - mosolyodott el a vén medve - Ha elviselhetetlenül kényes, vagy kétszínű vagy ilyenek akkor igen, de ilyet akár műrockerek között is találhatsz, nem igaz?

- Na jó, mondasz valamit.
- Látod, látod.
- Te hallottad, hogy Kurtről képregényt akarnak rajzolni?
- Bakter ez azér’ már! A hullagyalázásnak is vannak határai!
- Ezt mondom én is.. bár ki tudja.. Ezek a megbízható tinilapok...
- Én csak azt tudom, hogy ha neki kezdenek, akkor visszavágóul egy hétig Nirvanat fogok itt játszani, csak a Smells like-ot nem! Akkoriban is, milyen nagy divat lett a Nirvana.. áhh fájdalmas volt nézni... Minden kis popot hallgató akárki nyomatta a nagy dumát, hogy hajde nagy rajongó vagyok, amikor csak a Smells like-ot ismerte, azt is onnan, hogy szarrá játszották az adók...
- Azért én is ismertem olyan kiscsajt, aki hatalmas fanatikusnak mondta magát, csak, mert rájött, hogy mennyire helyes volt ez a Kurt!!
- De te akkor se láttad, amit én! Hogy milyen tömeges izé volt itt... Nem csoda, hogy a Cobain gyerek se szerette az ilyen rajongókat.

Rebeka még egy keveset beszélgetett Fecó bá’val a bombariadóról, zenéről, meg minden közös témájukról, aztán nyolc körül elindult. Úgy emlékezett, hogy ezt a kolit már fél kilenckor bezárják, jobb lesz, ha hamarabb odamegy. És még Fruzsit is meg kell keresni... Nem lesz egy könnyű menet. Még ha a kis kiruccanásért kap is valamit, akkor is megérte: rég beszélgetett bárkivel is ilyen jót, mint most a kocsmárossal.

Fruzsi kicsit lehangoltan lépegetett a kolisok között. Nem örült neki, hogy nem fogadták be ezek a lányok. Közben azt is észrevette, hogy Rebeka eltűnt. "Biztos lelépett, a haverjaival bulizni. Az ilyenek, mint ő, tízesével járnak kocsmázni. Na de mindegy, végül is nekem meg van egy tündibündi barátom."- amikor a fiúra gondolt egész libabőrös lett. "Miután kipakoltam egyből felhívom." - jutott eszébe. Mire ezt újra végiggondolta beérkezetek a koliba.
- Üdvözlök mindenkit! - kezdte mondandóját ennek a kolinak a vezetője- A különös napra való tekintettel a Szent András Kollégiumba járók az ebédlőben fognak aludni, hogy segíthessenek a lippaisokon. A lippaisokat viszont megkérjük, hogy ne forgassák fel a szobáikat, ne éljenek vissza a jóságunkkal.
- Köszönjük még egyszer a lehetőséget - fordult oda hozzá Fruzsiék vezető tanára - Gyerekek! Az ajtó mellett láthatjátok kifüggesztve, hogy melyik kollégiumi szoba lakói itt hányas számúba kerülnek. Még valami: a bombariadóra való tekintettel a közös pályázatok határidejét meghosszabbítjuk jövő hétfőig. Jó éjszakát mindenkinek!

Egy-két perccel később Fruzsinának is sikerült a papír közelébe férkőznie. A 103-as szobát keresve futatta végig a szemét a papíron. Amikor megfordult, hogy elinduljon a számukra kijelölt kétágyas szobába egy pillanatra megakadt a szeme három rocker srácon. "Na ne! Ezek ide járnának? Egy katolikus suliba? Nem létezik!" Akkora jelentőséget nem tulajdonított a dolognak. Felment a szobába. Egész otthonosnak találta. A falon néhány kutyás, vagy lovas poszter, semmi zenére utaló mégis tetszett neki. Ledobta a táskáját az egyik ágyra, kivette a mobilját és tárcsázta Gábor számát. Kicsöngött. Erre várt fél órája. Hogy újra hallhassa a fiú hangját.

Rebeka eközben már a sötét utcákon sétált, nemsokára odaért a kollégiumhoz. Illetve az átmeneti kollégiumhoz. Már épp belépett volna kapun, amikor valaki megszólította:
- Hé, Reb!
Rebeka hátrafordult, és észrevette, hogy Szandra - egy gothic-rocker csaj, akivel nyáron járt mindenhova - szólt neki.
- Szia! Hát te?
- Pont ezt akartam kérdezni tőled....te is ide jársz? Még nem is láttalak erre...
- Dehogy járok. Bombariadó volt a sulimban, itt vagyok éjszakára a sok sulitárssal együtt. Mert te hogyhogy itt vagy?
- Jaj, az hosszú. Lényeg, hogy faterék kitalálták, ha már annyira katolikus rocker vagyok, járjak ide. Mondhatom szuper.
- Hát, ez nem túl jó.
- Télleg nem. De elviselhető. Jófejek járnak ide.
- Nem úgy, mint hozzánk. Kész stíluskavar a mi kolink.
- Na, ez van....de most már menjünk be, mert záróra van
- Oké.

Így bementek mindketten, Rebeka elolvasta, melyik szobába kerül, majd felment. A szobából Fruzsi nyafogása hallatszódott:
"IIgeeeeen...éééénnn issss...szereeetleeeek....pussziiiii"
Rebeka hamar rájött, hogy szobatársa épp telefonált.....és nem magában beszélt....
Bement a szobába, Fruzsina, pedig szinte rögtön odaszólt neki:
- Hát te? Berúgtál? Pasiztál? Micsináltál?
- Mért érdekel ez téged? Nem, nem rúgtam be. Nem pasiztam. A városban voltam és egyedül.
- Ja.. Jóvanna... csak érdekelt...
- Ennyire azért ne legyél kíváncsi
- Na, okéka...jaj, a kolivezető mondta, hogy a pályázatot jövő hétig kell megcsinálni.
- Ok, kösz, hogy szóltál.
- Szivi. De most én megyek....majd jövök
"Nem fogsz túlzottan hiányozni" - gondolta magában Rebeka.

Mikor Fruzsi hallótávolságon kívül került, Rebeka bekapcsolta a magnót a szobában (ez a kollégiumé volt) és felrakta a válogatás cd-jét. Ezt sajnos, csak akkor hallgathatta magnón, ha Fruzsi nem volt a közelben, mivel ő nem nagyon viselte el ezt a zenét.

Elkezdődött az első szám... Nightwish: Angels Fall First...

Rebeka elkezdte énekelni...aztán abba kellett hagynia, mivel kopogtak az ajtaján. A koli vezetője volt:
- Hé, ifjú hölgy! Kolizárás után tilos hangos zenét hallgatni. Lehet, hogy ezt máshol engedik, de itt légy szíves mellőzd!
- Ok... mondta Rebeka, és lehalkította a magnót.

Miután elment a kolivezető, kiment a folyosóra, ahol az a 3 rocker srác állt majdnem az ajtója előtt, akiket Fruzsi látott... Meg is szólították:
- Szia! Te hallgattál az előbb Nightwisht?
- Igen. Mert, szeretitek?
- Aha, jó zene. - válaszolta egy szőke, hosszú hajú, Tankcsapda pulcsis srác.
- Szerintem is. Van kedvetek bejönni, beszélgetni?
- Lenne... de nem lehet... tudod… a szabályok - szólt egy másikójuk, akinek sötét haja volt és tiszta fekete cuccokat viselt.
- Értem. Kár. Na, nem baj. Akkor jó éjt.
- Neked is. Szia
Ezzel Rebeka visszament a szobájába és halkan tovább hallgatta a kedvenc számát.
Már éppen készült elaludni, amikor Fruzsi betoppant a szobába...körülbelül éjfél lehetett....
- Hát te hol voltál eddig? - kérdezte Rebeka
- Öhm...tudod...nagyon jó srácok vannak errefelé...- válaszolt Fruzsi.
- De neked van barátod.
- Na és akkor? Kalandozni mindig lehet.
- Hát, te tudod…
- Jóvan, tudom is...na, most megyek lassacskán én is aludni, szal pá.
- Szia.

Rebeka újból megállapította magában, hogy Fruzsi nem éppen a hűség mintaképe. De ezt eddig is tudta. Végülis, már különösebben nem foglalkozott vele.
Fruzsinak teljesen már gondolatok jártak a fejében... hogy kezdi megkedvelni Rebekát, mert nem is olyan hülye... attól még, rocker. De, ekkor eszébe jutott valami más: az, hogy milyen jól smárol egyik-másik srác itt, ebben a kollégiumban. Majd, eszébe jutott Gábor is.... neki majd úgyis kimagyarázza magát, ha egyáltalán megtudja....de ez nem biztos...
Még járt az agya egy ideig, aztán ő is elaludt.

Aztán másnap lett mindenki felkelt, összepakolt, mivel vissza lehetett menni a saját kollégiumukba. Fruzsiék is szépen összecsomagoltak, és átcipekedtek a saját helyükre.
Mikor odaértek Rebekát egy üzenet várta, Fruzsit pedig Gábor. Fruzsi szíve megdobbant és megmondta a barátjának, hogy nemsokára lejön hozzá. (mert most még nem lehetett, csak a kolisoknak felmenni) Rebeka eközben átvette az üzenetét, ami így szólt:

"Szia! Mondtad, ha kell, hol keressünk... mi kerestünk... nem voltál itt. Ha le akartál minket rázni, csúnya dolog volt, ha nem, akkor találkozhatnánk."
Rebeka rájött, a 3srác írhatta az üzenetet....úgy gondolta, miért is ne találkozhatna velük?

Eközben Fruzsi lepakolt a szobájában és sietett le Gáborhoz. A "köszönések" után, pedig elkezdtek beszélgetni.
- Szia! Nagyon hiányoztál...
- Te is nekem, Fruzsi...
- Akkor jó.. :)
- És mizujs veled?
- Semmi, tegnap egy másik kollégiumban voltunk, és összeismerkedtem srácokkal és.... - itt elharapta a szavakat Fruzsi.
- És?
- És semmi....
- Biztos? Mert szerintem még mondtál volna valamit.
- Neeem... vagyis... –úgy érezte Gábornak nem bír hazudni- de...csak nem akarom elmondani.
- Hát, jólvan... nem muszáj, de gondolom miért nem akarsz róla beszélni...
- Na, miért?
- Te se mondod el, én se...nem haragszok rád, de gondolom mi volt. Gondolkozz kicsit. Most megyek...

Aztán Gábor adott két puszit a lány arcára (!), majd elment. Fruzsi, pedig gondolkozott....miért? Ő maximálisan szereti Gábort...vagy mégse? De, tudja, hogy szereti...csak...néha elkalandozik. Nem ő...vagyis, néha ő is. De mi van ha Gábor nem így reagált volna? Mi lett volna, ha megharagszik rá? Úgy érezte, szerencséje volt, és neki van a legjobb barátja. Majd elhatározta, ilyet megpróbál tényleg nem csinálni soha többet. Nem bírná ki, ha elveszítené Gábort.

Ekkor Rebeka kilépett a kollégium ajtaján és észrevette, hogy Fruzsi áll egymagában és gondolkozik... vagyis, nagyon úgy nézett ki, mint aki gondolkozik...
- Szia Fruzsi. Hát te mit csinálsz? Hol van Gábor?
- Szia. Itt volt és elment. Nekem meg jár az agyam...
- Értem, na én most megyek...

Mert Rebeka eldöntötte, h elsétál megint ugyanazon az úton a Múzeum felé, ahol összefutott anno a srácokkal...hátha...
Csak ment és gondolkozott. Elért addig a bizonyos padig, de nem volt ott senki. Így leült egy kicsit és gondolta, vár...
Kb. 5 perc múlva látta, hogy közeledik hozzá valaki...egy srác, és leül mellé. De nem a 3 srác egyike...őt nem ismerte, csak látásból. Egyszer látta a Múzeumban. Szóval a srác leült mellé, és elkezdett kotorászni a zsebeiben. Közben Rebeka végigmérte: sötét haj, zöld szemek, fekete farmer, Alvinos póló, bőrkabát, kék foltos bakancs... nem is néz ki olyan rosszul...
Aztán a srác abbahagyta a keresgélést a zsebében és elővett egy doboz cigit, már épp rágyújtott volna, mikor odaszól Rebekához:
- Nem zavar, ha telefüstölöm magam meg téged is?
- Nem zavar. Nem akarsz adni egyet?
- De...ha kérsz...
Így mindketten elkezdtek hódolni káros szenvedélyüknek és közben elkezdtek beszélgetni...
- Téged hogy hívnak? - kérdezte a srác.
- Rebeka
- Szép név. Én Ádám vagyok.
- Aha. És voltál te mostanában a Múzeumban? - kérdezte Rebeka
- Persze... mikor?
- Olyan két napja.
- Persze... szinte mindennap ott vagyok.
- Jó, akkor téged láttalak.
- Az jó...
És tovább beszélgettek... egyszer csak Ádámnak mennie kellett, de otthagyott egy tel.számot... mint barát. És Rebeka is úgy érezte, ő is szintén csak barát.

Ezután Rebeka nem tudta, mit csináljon...menjen vissza koliba? Minek? Nem... sétálni nem volt kedve... szóval úgy döntött, megint elmegy a Múzeum felé. Úgyis kéne már vennie valami jó öngyújtót magának, mivel a régi majdnem teljesen üres volt.
Be is ért a Múzeumba, köszönt Fecó bá’-nak, aztán kérte tőle az öngyújtóválasztékot.
Fecó bá’ nem szívesen, de odaadta neki. Nem azért mert nem szerette Rebekát...hanem mert a káros szenvedélyeit nem szerette.
Rebeka végignézte a kínálatot, majd megállapodott egy Nightwish feliratú mellett. Kipróbálta, jó volt, és zsebre vágta, majd kifizette.
Ezután kért inni magának egy kis boroskólát, aztán elment az asztalok felé. Nézte, hátha van valami ismerős errefelé, de nem látott hirtelen senkit sem. Így hát csak ült, gondolkozott és hallgatta a zenét. Ez így ment pár percig, aztán hirtelen egy váratlan látogató jelent meg a Múzeumban.

Az osztályfőnöke volt. Elég furán nézett rá mindenki és ő odament rögtön Rebekához:
- Szia! Te neked a szobatársad Fruzsina?
- Igen. Miért?
- Mert valami baj történt vele...bent fekszik a szobájában, sír és nem hajlandó beszélni velünk. - Jóban vagy vele?
- Fogjuk rá.
- Akkor jó... talán rád hallgat… gyere velem.
Rebeka gyorsan összeszedte a cuccát, majd kiment. Közben megérdeklődte, hogy találtak rá.
- Tudjuk az ismertebb stílusok szerinti szórakozóhelyeket. És, általában akiről könnyű eldönteni, vajon hova járhat, először ott keressük.
- Értem.
- Akkor jó, de most gyere.