Eronusz

Ahogy kitágult előttünk az űr, és átléptünk saját korlátainkon, furcsábbnál furcsább világokkal találkozunk. Adott például ez a naprendszer, amit a Csillagászati Szövetség csak K-00710 –es számmal illet és ennek harmadik bolygója, nem hivatalos nevén az Eronusz.
A bolygó igen barátságos környezettel bír. Oxigénben gazdag légkör, kékvizű óceánok, zöld mezők, kristálytiszta patakok, bámulatos növény- és állatvilág, és nem utolsó sorban itt élő uralkodó faj, az Erotidák.
Ezek a lények igen-igen furcsa humanoidok, olyannyira, hogy még természetük leírása is borzongató. Ha egy Erotidát és egy embert egymás mellé állítunk, senki meg nem mondja melyikük melyik, a hasonlóság olyan nagy. Mindez csak akkor derülne ki, ha mondjuk egy szelet csokival kínálnák őket…
Szóval, az Erotidák… Mintha összekeveredtek volna egy élettan könyv oldalai… Úgynevezett fotoerotrof életformában élnek, ami annyit jelent, hogy elsődleges energiaforrásuk a nap és a pozitív érzelmek…
Ami még furcsább, hogy, táplálékot is vesznek magukhoz, de csak igen ritkán, szertartásos formában. És úgy tűnik ennek valami köze van a szaporodásukhoz is…
Tényleg, ha az Ember Élettana című könyvben átcserélnénk az érzelmeket kiváltó hormonokat, a táplálkozással, emezt pedig a szaporodással, valamint hozzáadnánk egy kis fotoszintézist a Nagy Növényhatározóból, pontosan egy Erotidához jutnánk.

Ha ezt Jack McCormack kapitány tudta volna, amikor menekülő-kapszulájával megérkezett az Eronusz-ra…

* * *

Ha tudta volna, valószínűleg másképp alakulnak a dolgok. Ha tudja nem kísérli meg szétosztani szárított étel ellátmányát az erotida bennszülött gyerekek között, akik eme undorító cselekedet hatására elvörösödtek, majd kétségbeesett kiáltozások közepette rohanni kezdtek, és meg sem álltak a falujukig. Jack pedig utánuk.
Nem igazán értette a dolgot. Mi rosszat tehetett? Minden jel arra mutatott, hogy emberekkel találkozott, és az Akadémián is úgy tanították, a leghatásosabb út a kommunikációhoz, a barátságos szándék mutatására, a táplálék felajánlása a másik félnek. Ezen morfondírozott, meg azon ,hogy milyen messze lehet a mentőkapszulától, miközben eléggé meggyötörten, fáradtan, ezüstös ruháját átizzadva próbálta a lépést tartani a menekülő lurkókkal, de csak távolról, mivel nem akart még nagyobb rémültséget kelteni bennük.

Annyira elmerült gondolataiban, hogy felkészületlenül érte, amikor a sűrű dzsungelből, hirtelen a faluba ért. Előre nyújtott kezében még mindig egy félig kibontott rúd szárított süteményt tartott, és így érkezett meg a falú közepére, ahol is a gyerekeket szem elől vesztette. Hirtelenen megállva nézegetett körül, kezében az étellel.Úgy tartotta mintha valami távirányító lenne, és a kommunikációs gombot keresné. Közben szivárogni kezdtek az őslakósok Jack köré. A nők csak kidugták a fejüket a szalmatetős kunyhók ablakán, és nagy sikongatások, sóhajok közepette visszahúzódtak, volt aki a gyerekeit cibálta biztonságosabb helyre, de a falú bátrabb férfiúi egyre közelebb merészkedtek az idegenhez, és érdeklődve, de inkább mérgesen méregették. Aztán Jack olyat tett, amit megint nem kellett volna… Látta, hogy a dolgok rossz irányban haladnak, úgyhogy utolsó ötleteként, mintegy fel elevenítve az Akadémián tanultakat, erőltetett mosolyt vágva, a vele szemben lévő nagydarab bennszülöttre nézett, és nagyot bólintva a fejével, elhajította a szárított kekszet, úgy hogy lehetőleg a kiszemelt lába elé essen… Talán a hosszú, kimerítő csatangolás tette az erdőben, meg az, hogy Jack amúgy se volt jó a dobó, hajító sportokban, mert a jókora darab keksz a törzsfőnök (,mint később ez kiderült) homlokán landolt, aki ezen először meglepődött, majd a többi társával együtt felkiáltott, és keze előrelendült…
Aztán a világ elsötétült, és Jack többre nem emlékezett abból a napból…

Az erotidák igen barátságos lények, nagyfokú empátiával rendelkeznek egymással, és az odasodródott idegenekkel szemben is. Erőszakot csak igen ritkán alkalmaznak, és szinte csak hirtelen felindulásból. Az erőszak nem esik jól nekik. Sem, ha okozzák, sem ha elszenvedni kénytelenek, mivel ez negatív érzelmekkel jár, ami gyengítőleg hat rájuk.
A törzsfőnöknek is (,miután Jacket leütötte) szüksége volt feleségei szeretetére, ahhoz, hogy kiheverje az affért és visszanyerje energiáit. Mind a négy felesége örömmel segített ebben neki, és a szeretetroham korahajnalig tartott…

* * *

Jack McCormack-et rémálom gyötörte. Szirénák harsogtak, “A hajót találat érte!” hatalmas füst, robbanások. Aztán a menekülés a kapszuláig, aztán csak az űr, és a sebesség és a zuhanás. Fájdalom a homlokán… Majd fehér köd, ami lassan tisztulni kezd, és egy angyali arc, aki lenéz rá… Barna haj, mandulavágású, törődő tekintetű szemek, bársonyos bőr… És valami hideg a homlokán…

Ekkor ébredt rá, hogy már nem álmodik. A fájdalom nem akart szűnni a fején. A hideg, amit érzett, egy vizes kendő volt, és az angyal, nem angyal volt, hanem egy leány, aki úgy tűnik az ébredező férfit ápolta. Percekbe telt, míg Jack rájött, talán mégis valóság, amit történik vele, de a lány olyan angyali volt, olyan mesebeli, hogy nehéz volt elhinni. Jack kábultnak tetette magát, mert nem akarta hogy esetleg az ápolás véget érjen. A lány néha egy hideg vizes edénybe mártotta a kendőt, finom kezeivel kicsavarta, és a sérült fejére terítette, ahol jókora púp virított. Komoly arccal nézte a férfit, de amikor az a félszemét egy pillanatra kinyitotta, hogy leskelődjön, elmosolyodott. Jack kinyitotta a szemeit és visszamosolygott. A lány erre még jobb kedvre derült, még nagyobb mosolyra nyíltak vastag ajkai, majd, mintha elszégyellte volna magát, hirtelen lesütötte a szemét. Jack élt pár évet már, de ilyen szépet soha életében nem látott. Sok másodpercen keresztül, talán percekig, is csak szótlanul nézték egymást, majd a férfi hatalmas meglepetésére a lány szólalt meg.
- Üdvözöllek kedves Jack McCormack! Az én nevem Sue. Bocsánatot kell kérnem kellemetlen fogadtatásodért, de soha többet ne tégy ilyet!

A férfi annyira meglepődött hogy az sem zavarta, hogy ahogy fekvő helyzetből hirtelen félig felült, a vizes kendő a jobb szemére csúszott, és most afféle űrkalózként festett. Csak tátott szájjal, és kérdőn nézett a lányra. Sue újra elmosolyodott, gyengéden levette a kendőt a zavarodott férfi fejéről, ránézett, és folytatta.
- Ne mutogass nekünk… ételt!
Jack arckifejezése nem változott, és most megszólalt ő is. – De… hát beszélsz,… de hát értem,… de hát hogyhogy érted?… És honnan tudod a nevem?
-A ruhádon van. Látod? - mosolygott a lány, miközben a férfi ruhájára mutatott, ahol a neve virított. - De ne kérdezz kérlek. Mindenre választ kapsz majd, de most jöjj velem! Délidő van.

És a lány, akinek nem lehetett ellenállni, kezét nyújtotta a férfinak, aki nem tudott ellenállni. Segítette a feltápászkodásban, és együtt hagyták el a kunyhót, elindultak a falu közelében lévő dombra…
A nap, bár az égbolt közepén járt, mégis kellemes lágymelegen sütött le a domboldalra. Amikor odaértek, már gyakorlatilag az egész falu megkezdte a déli napfürdőzést. Mint azt később Jack Suetől megtudta, amikor nincsenek ínséges idők erre felé, tehát, ha tiszta az égbolt, akkor az itt lakók a déli napozást sosem hagyják ki. A legtöbben párosával, vagy még többen, kézen fogva, ölelkezve heverésztek, és jókedvűen, nevetgélve napoztak. Ruhákat, csak minimálist viseltek, de volt, aki annyit se, és szemlátomást ez senkit se zavart. A lány egy viszonylag szeparált helyre telepedett le, és intett a férfinek üljön ő is mellé. Törökülésben ültek, és Sue Jack felé nyújtotta a kezét, aki nem habozott megfogni.
Órákig ültek így. Nyugodtan, minden fészkelődéstől mentesen. Jack számára az egész egy varázslat volt, mintha még mindig a kunyhóban feküdne és álmodna.

Amikor vége lett, a lány felállt, és most még gyönyörűbbnek látszott, mint eddig bármikor. Amíg visszaértek a faluba, a lány bőbeszédű lett, és választ adott Jack sok kérdésére. Úgy látszik nem Jack volt az első ember az Eronuszon. Bár a bolygó elég eldugott helyen volt, mégis közel esett a főbb kereskedelmi útvonalakhoz. Viszonylag sok ember került így ide, ötven-száz évenként akár négy, öt is. Ez adott magyarázatot arra, hogy Sue beszélte a Jack által is használt közös nyelvet, s így a pár kommunikációjának minden gátja elhárult. Persze a szerencsétlenül járt űrhajósnak hatalmas szerencséje is volt egyben, hiszen az Eronusz több millió lakója közül, csak néhány százan beszélték ezt a nyelvet, és csak ezeknek volt némi fogalmuk az emberi fajról. A lány a közeli város egyetemén tartott előadásokat, mondhatjuk történész volt.
Jack csak itta, itta a lány szavait, szinte mindegy lett volna mit is mond…, mert a férfi csak megigézve nézte, és néha bólogatott.
Sok mindent mesélt a bolygóról, saját magukról. Hihetetlen, és furcsa dolgokat. Más hitetlenkedett volna, kétségbeesik, elszomorodik, hogy talán sosem jut haza, de Jacket ezek a dolgok (bár érdeklődve, és néha megdöbbenve hallgatta őket) szinte nem is érdekelték. Mert volt egy biztos, fényes pontja, ami ragyogásával elnyomott szinte minden mást: szerelmes volt.
Már majdnem a faluba értek, amikor Sue valamilyen törzsi gyűlést említett Jack ügyében, amin, bár formaság az egész, mégis részt kell vennie…

* * *

Az Eronuszon az erotidák virágzó civilizációt építettek. Hatalmas, és gyönyörű városok helyezkednek el mind a három kontinensen. Több ezer évvel ezelőtt csak falvak voltak, és a bolygót törzsi szövetségek irányították. Ezek aztán a városiasosodással eltűntek, mégis néhányan megunva a városokat, újra falvakat hoztak létre, és visszamenekültek a természetbe. Hogy mi elől is menekültek?
Régebben mások voltak az erkölcsök. Más volt minden. Mostanság elharapódzott a világ.
Egy fiatal erotida, hogy jól fejlődjön életének korai szakaszában sok-sok szeretetet kell hogy kapjon. Ahogy cseperedik fel, és felnőtté válik, a mennyiségi szeretetet, fel kell hogy váltsa a minőségi szeretet. Meg kell találni azt az egy-két másikat, akitől állandó szeretetet, szerelmet kaphat, és minél kevesebb negatív érzelmet. Mint például az irigység, féltékenység, harag, gyűlölet… De nem is sorolom tovább, mert egy erotidát ezen szavak puszta olvasása folytán is a rosszullét foghatja el.

…Ha megtalálják párjukat, és sokáig élnek egymás szeretetével, akkor a jó erkölcs szerint következhet az esküvő. E nélkül egy valamire való erotida lány nem nyúlhat ételhez. Még a Tuenga növény magjait se csipekedhetik, persze az erotida fiúknak ilyenkor már Nanoda húson jár az eszük, de az erkölcsök, azok erkölcsök.
Az esküvő, hasonlatosan folyik egy emberek közötti esküvőhöz, kivéve persze a tömeges evést… Aztán következhet az éjszakába nyúló nászvacsora, ahol a párnak már mindent szabad enni, akár a rendkívül ízletes Nanoda húst is. Ezek után, nagy az esélye ,hogy az erotida leány teherbe esik.
Persze a városokkal az erkölcsök feledésbe merültek.

Erotidák, akik már igen fiatalon – bocsánat az alpáriságért, de- össze-vissza zabálnak, suicid hajlamú erotidák, akik egyszerűen, csak elkezdenek utálni valakit, és rövid időn belül elpusztulnak stb., stb.…
Az már sokak szerint tényleg a vég volt, amikor a városokban megnyíltak az első éttermek… Sarki büfék… Nem is beszélve az Erotida Kábeltévé hálózat által biztosított fizetős étel csatornákról, ahol éjszakánként nem általlanak igen közeli képeket sugározni süteményekről valamint svédasztalokat mutogatni, és erotidákat, akik körbeülik és esznek… Hát mi ez, ha nem undorító erkölcsi fertő?
Persze sokan nem fogják fel ilyen drasztikusan a helyzetet, de mások elhagyták a városokat, és kis falvakban élnek. Megpróbálják felidézni a régi szokásokat, törvényeket. Mint például, azt hogy fontos ügyekben törzsi gyűlést tartanak, ahol a törzsfő elnököl.

* * *

Sue apja, a törzsfőnők kissé fáradtan hallgatta a balján álló ünnepi díszbe öltözött férfi érvelését, ami már igen elhúzódott, és nem akart vége lenni. Ahogy Jack maga mögé pillantott, a háta mögött lévő néző sereg, a falu apraja-nagyja már fogyatkozni kezdett, akik maradtak, azok ásítoztak, és ölelgették egymást, ezzel nyerve energiát maguknak. Úgy látszik a vádbeszéd teátrális jellege ellenére se lehetett túl izgalmas. Jack persze egy szót sem értett belőle, de a reakciókból erre következtetett. A törzsi tárgyalás az ügyében már egy jó órája tarthatott. Annyi történt, hogy a tárgyalás elején a törzsfő, aki előző nap, egy jól irányzott jobbossal rendre utasította Jacket, elmondta hogy mi okból gyűltek össze, és ezután a falut képviselő férfiú kezdte ismertetni a tényállást, ami már tényleg igen hosszúra nyúlt. Már értette, hogy bár tudtán kívül, de érkezésekor erőszakos szatírként viselkedett, és szégyellte is magát miatta… A nézőközönségből és a törzsfőből is, aki már az alvás határát súrolta, együttes sóhaj tört fel, mert úgy látszott a vád befejezte álláspontja ismertetését. Jack nem ismerte az adott erotida nyelvjárást, de úgy gondolta nem lehet egyszerű, ha egy órába telt elmondani, hogy megkergetett négy gyereket egy rúd szárított keksszel.

Aztán a törzsfő Sue-nek adott szót, aki Jack védője volt. Az az elmélet, amit a vád beszéde után a férfi felállított a nyelvről, egy csapásra szertefoszlott ,mert Sue két percet beszélt, majd bíztató pillantást vetve helyet foglalt. A lakók közül néhányan, a frappáns beszéd hatására tapsolásra ragadtatták magukat, bár ezt a törzsfőnök szúrós tekintete hamar berekesztette… A törzsi tanács most kis időre visszavonult. És most a törzsfőn volt a sor, hogy döntést hozzon.
Sue Jack mellett ült, és közel hajolva, halkan fordította, neki apja döntését.
- Szörnyű dolog, ami történt… Ráadásul egy idegen tette ezt….bár talán tudtán kívül cselekedett …Jóvá kell tennie… Úgy döntöttem ,ahhoz, hogy vendégként bánjunk vele egy hétig kell segítenie a vízhordásban.
A döntéssel a vádat kivéve mindenki elégedett volt, de ő is hamar megbarátkozott vele, ha sokat gyötrődik az energia szintje lecsökkenhetett volna, és hetekbe tart míg újra formába jön.

Jack így egy héten át sokat segített a falu dolgaiban, a vízhordáson kívül is, és a kínos belépője ellenére, sokan megkedvelték. A legtöbb időt Sue-val töltötte és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Furcsa volt, de a lány egyre szebb és életerősebb lett, minél többet voltak együtt.
A hét végeztével, kézen fogva sétáltak fel a domb tetőre, amikor a nap lemenni készült. Letelepedtek, és egymás kezét fogva nézték, ahogy a ragyogó korong fénye megtörik a horizonton. Szürkület volt mikor csókolózni kezdtek, és pirkadatig a dombon maradtak.
Jack boldog volt, úgy érezte nem lehet nagyobb boldogság, mint hogy az ő szerelme éltet egy csodás lényt, és talán így van ez valamennyire fordítva is. Már régen rájött milyen tökéletlen az ember, de itt, és főleg ezzel a lánnyal elfelejtette ezt, és ezt jó volt elfelejteni. Talán csak egyszer volt boldogabb, mint ebben a pillanatban…

Pár hónap múltán, egy tikkasztó nap végeztével a leány éhségét jelezte a férfinak. És bekövetkezett, az, amire már mindketten jó ideje vártak.

Vacsora.

Jack elkészítette a Nanodát, ahogy a pulykát szokás, ízletes Tuenga mártással borította be, és gyümölcsökkel tálalta. Gyertyákat gyújtott a kunyhójában, és mikor a lány megérkezett olyan örömökben volt részük, amikben még ez idáig sohasem.

Ettek.
Ittak.
Csodás éjszaka volt.

A kunyhóban már csak egy gyertya pislákolt halványan. Jack a pamlagon ült ,mögötte ételmaradékok mindenfelé. Sue mellette aludt édesen. A férfi a halvány fényben nézte a lányt, és nem akart aludni. Sue szája a zsírtól, és néhány odaragadt gyümölcsdarabtól csillogott, forgolódott kicsit álmában, majd halkan böffentett.
Jack elmosolyodott, de nem vette le a szemét a lányról.
- Gyönyörű! – gondolta magában.
Az utolsó gyertya most már végleg kialudt. Nyugodt sötétség lett úrrá mindenütt.
- Remélem nem álom ez! Vagy ha az is, nem ébredek fel sohasem!

* * *

Ha két erotida szerelmes egymásra talál, akkor addig élnek, míg szerelmük élteti őket. Hallottunk már kétszáz éves házassági évfordulóról is, bizony ,ám!
Az öregedés fogalma sem ismert köztük, viszont, ha nem kapnak elég napot ,és pozitív érzelmet, az emberi öregedéssel megegyező tünetek jelentkeznek rajtuk is.
Furcsán hathat néha bizonyos környezet az élőlényekre. Bár bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, de beszélik, ha egy ember sok időt tölt az Eronuszon, és eronitákhoz hasonló életet él, esetleg szerelembe esik egy eronitával ,valamint az eronita szívét is elnyeri, akkor megtörténhet az hogy ő maga is azzá válik. Azt mondják, az érzelmek, vágyak néha túl léphetnek az anyagi világon.
Hogy ki hiszi ezt el? Nem tudom. De nem lenne rossz. Nemde?