Történetek

- Még mindig nem jöttek vissza, Erik?
– Nem, és attól félek, hogy valami baj lehet. Már jó ideje kint vannak. Te is tudod, hogy veszélyes ilyenkor az erdőben járni, nem értem, hogy engedhetted meg nekik, hogy elmenjenek. - a férfi próbálta türtőztetni magát, nehezen ment, de sikerült megoldania ezt a problémát is. Erik folytatta: ha nem érnek vissza az ünnepre, elindulok utánuk, mert valami biztos nincs rendben...

Az ülésemben ültem és a discmanemet hallgattam, amikor éreztem, hogy valami nincs rendben. Láttam, ahogy elszáguldottunk a megállók mellett bármiféle lassítás nélkül. Előrementem, hogy megkérdezzem a sofőrt mi történik. Felvilágosított hogy a busz irányíthatatlanná vált. Ekkor feltűnt előttünk a híd, amelynek közepén egy éles kanyar volt. A jármű átszakította a korlátot és belezuhant a Dunába...

Még öt perc.
Az osztálytársaim még utolsó kétségbeesett próbálkozást tesznek arra, hogy megszerezzék a dolgozatból hiányzó adatokat. Idegesen fordulnak hol egymás, hol a plafon felé. Egy-két puhatolózó tekintet a tanárnak is kijár, aki cikázó tekintettel figyeli a csintalan diákok minden egyes lélegzetvételét. Idegesen lekaparok még két nevet, aztán megrúgom a padtársam, igazán figyelhetne egy picit...

zzott körülöttünk a levegő. Hirtelen megfeledkeztem arról, hogy esetleg csalódás érhet, a pillanatnyi örömnek éltem akkor és nem volt megállás a hálószobáig. Gyengéden csókolt meg először, aztán egyre inkább éreztem, hogy itt már észnek nincs helye a vágy hajtott mindkettőnket. El sem hittem, hogy vele vagyok, hogy engem csókol, engem ölel...

És ekkor meghallott valamit. Furcsa hang volt, s úgy tűnt, több irányból érkezik egyszerre. Mélyről jövő. Mélyről jövő, morgó hangok keveredtek a hirtelen feltámadt szél zúgásával. Az erdő fái recsegve-ropogva hajladoztak, és a sötétben halovány, egymáshoz párosával közel eső fénypontok villantak fel. És ezek a pontok mintha közeledtek volna.
És nemcsak azok. A hangok is.
Tom felpattant, és tántorogva elindult az erdő széle felé.
- Ki a fene van ott? Ki a…

Tom olyan erővel markolta meg a kormánykereket, hogy ujjain teljesen kifehéredtek az izületek görcsös szorongatástól. Alig tudta megtartani uralmát a jármű felett. Bernie észrevette, hogy verejtékcseppek gyöngyöznek társa homlokán, s a férfi arca teljesen hamuszürkévé vált. Magában azt fontolgatta, érdeklődjön-e az állapota felől. Kinyitotta a száját, majd becsukta. Valami rejtélyes ösztön – talán a létfenntartás ösztöne – azt súgta neki, ez most semmi esetre sem volna tanácsos...

- Ne, kérlek. Már csak kevés időm van. - mondta és közben hatalmasakat lélegzett. Minden egyes levegővétel óriási fájdalommal járt számára. A férfi továbbra is kétségbeesett arccal nézett a lányra. Tett még egy próbát.
- Ne tedd. Nincs rá idő. - az arca közben egyre homályosabb lett. Kezdte elveszteni eszméletét. - Minden, amit el akarok mondani az, hogy nem félek és hogy szeretlek...

Mac egy ismerős hangra lett figyelmes. Sona szólt hozzá. Micsoda tébolyult csapda, őrült játék ez? Majd ismét a nevén szólította. Mindenhonnan hallatszott. Egy pókszerű lény mászott elő a hajó takarásából. Undorító lábai megnyúlt és elvékonyodott emberi végtagokra emlékeztették őt, mindenhol nyálkás bőrfoszlányok voltak hozzátapadva, és feje megsárgulva lógott ki pók-testéből. Szemei üresek, feketén sokat sejtetők voltak...

Emberek közeledtek, meglehetősen gyorsan a főépület irányából. Hangman eltűnt a raktár mögött.
- Ááá! - üvöltött fel Starrs a fájdalomtól. Az egyik lábát csak súrolta a golyó, a jobb vállát viszont el is találta egy. Támadójuk már nem volt előttük, az ő fejében pedig gőzmozdony zakatolt. Hideg volt. Hátra kapta fejét, mögötte pár méterre feküdt Stephenson.
- Stephenson! Stephenson. – szólongatta, de az nem mozdult, nem jajdúlt, még csak levegőt sem vett. Több golyót kapott,...

A többi ember reakciója is viszonylag gyors volt. Nem tudták, hogy ő is egy dolog, vagy csak a düh hajtja, de nem is vártak, hogy ezt megtudják, míg MacREADY és Childs megpróbálta lerángatni róla, Starrs közelebb ment, és a srác fejéhez fogta a pisztolyát. Rycko a csőbe meredt Arcizmai önkéntelenül is remegtek. Elengedte Lest nyakát, aki levegőért kapkodva a földre borult. Rycko feltett kezekkel elhátrált Lest-től...