Egy lány, aki többre vágyott 2. rész

Eltelt 1 hét még mindig Zsolti jár az eszemben. Pedig a hétvégén elmentem a csajokkal bulizni, de hiába. Nem maradt más lehetőség hátra, ezért felhívtam. Ő úgy tett mintha mi sem történt volna. Kedves és vicces volt, még mindig az a magabiztos fellépést tanúsította felém, amit akkor is tett mikor együtt voltunk. Nagy meglepetésemre nem én tettem fel a kérdést, hanem ő hozakodott elő vele:
- Nem lenne kedved holnap összefutni?
A szívemet a torkomban éreztem, bár én próbáltam teljesen higgadtan viselkedni az öröm amit éreztem kiugrasztott a bőrömből és túlbuzgó határozottsággal azt válaszoltam:
- Persze, hogy lenne kedvem!
Minden kimondott szó, egy-egy apró pillanat volt, de boldog voltam, mert jól időzítettem. Talán ennél jobban el sem sülhetett volna. Viszont belül kételyek gyötörtek, féltem, hogy csak "azt" akarja. De nem volt kedvem ezeket a megválaszolatlan kérdéseket felszínre hozni, mert tudtam azzal mindent elrontanék. Este 8-kor kaptam egy sms-t. Ő írta! A szöveg a következő volt: Örültem, hogy hallottam a hangodat, de annak mégjobban, hogy holnap találkozunk! 18 óra Centrum előtt el ne feletsd!:)

Hirtelen elöntötte a szívemet a vágy és arra gondoltam. Nem érdekel, ha holnap bármi történik kettőnk közt, mert nekem ez a pasi kell. Nemcsak a gondolatai, mindene. Főleg, ha már a szívét úgy sem kaphatom meg, legalább adjon valami mást: szenvedélyt.
Annyira úsztam az öröm mámorában, hogy Blöffről teljesen megfeledkeztem volna, ha nem vágja magát hasra előttem. Szegényt nagyon megsajnáltam, mert eléggé magamnak való voltam, majdnem enni sem adtam neki. Megetettem, aztán egy nagy fürdőt vettem. Közben a fejemben lejátszódott a másnap
Találkozunk, sétálunk, beszélgettünk egy nem túl izgalmasat, talán tesz egy apró próbálkozást a következő napra, mivel ő tudja, hogy én nem egy "OLYAN" lány vagyok, ezért tud várni akár két napot is a beteljesülésre. A következő lépés pedig, hogy abba már természetesen én is fejest ugrok. Ezek után már nem csak egy nap volt előttem, hanem a kapcsolatunk jövője is, ami ott fejeződik be azon az estén, amikor ismét beadom a derekam.

Na, de most ne siessünk ennyire előre. Vissza a tényekhez, hiszen a valóság azért nem ennyire hervasztó. A fürdő után lefeküdtem aludni, és azt kívántam, bárcsak jól sülne el a holnap. Szerda reggel van. Nem kell rohannom, ma nem dolgozom. 9-kor kikászálódtam az ágyból, lefőztem egy teát, nyugodtan megreggeliztem és most még a kutyámról sem feledkeztem el. A nap további részében a városban jártam az üzleteket, mivel el akartam kápráztatni Zsoltit, ezért nem volt kérdés, mire hagyom ott a fél fizetésemet. Vettem egy csipkés melltartót és hozzáillő csipkés tangát. Ilyenkor imádok vásárolni, amikor örömöt kell valakinek okozni. És ezzel szerintem egy pasasnak, igencsak azt lehet. Mikor nagynehezen kievickéltem az üzletből, mind két kezemben bevásárló szatyrok, mert hát ugye nő vagyok. Minden kellene, csak pénzel is bírni kellene. Persze ez engem abban az állapotban egyáltalán nem érdekelt.

Hazamentem, sütöttem pár szem krumplit, mellé egy gyorsfagyasztott sajttal töltött pulykamell szeletet. Megebédeltem, utána felpróbáltam a szerzeményeimet. Tetszettem magamnak, úgy éreztem jó vásárt csináltam. Már délután 4 óra volt. A gyomrom összeszorult, mert megcsörrent a telefonom. Azt hittem Zsolti hív és utolsó pillanatban lemondja a randit, (mivel Ő régebben is erről a nem túl jó szokásáról volt ismeretes) de nem. Anyu volt, csak meghívott szombatra a kishúgom születésnapi bulijára. Egy kiló kő esett le a szívemről. De a sok teendő közepette majdnem elfeledkeztem az idő múlásáról. 17:30-at ütött az óra. Felöltöztem és a fürdőszobában töltöttem a hátralevő időmet sminkeléssel és frizura készítéssel. Mintha egy ismeretlen srácnak szeretnék megfelelni, de hát neki meg, pont azért szeretnék megfelelni, mert már ismer, nem akarom, hogy csalódjon.

Eljött az idő. Bezártam magam mögött a bejárati ajtót és elindultam. Neki vágtam a sorsomnak. Megérkeztem a Centrumhoz. Zsolti már ott várt rám, munkából jött, mert ingben és nyakkendőben, vagyis "munkaruhában" feszített. Úgy vettem le a mosolyából és a tekintetéből, hogy örül nekem. Egyből megdicsérte vadiúj szerelésemet is, utána a kocsihoz sétáltunk és pillanatok múlva már nála voltunk.

Izzott körülöttünk a levegő. Hirtelen megfeledkeztem arról, hogy esetleg csalódás érhet, a pillanatnyi örömnek éltem akkor és nem volt megállás a hálószobáig. Gyengéden csókolt meg először, aztán egyre inkább éreztem, hogy itt már észnek nincs helye a vágy hajtott mindkettőnket. El sem hittem, hogy vele vagyok, hogy engem csókol, engem ölel, nekem súgja a fülembe, hogy "milyen puha a bőröd, mennyire érzéki a szád”.
Mit mondjak még? Csodálatos volt.

Ne hagyjátok ki a 3. részt sem, mert még rengeteg dolog fog történni velem. Velem, a lánnyal, aki többre vágyott!