Történetek

Szeretek élni, szeretem az embereket, de néha az az érzésem, nem nekem való ez a világ.
Szeretném megcsókolni a pofiját, és suttogni: "Szeretlek!"
Szeretem, ahogy felmegy a lépcsőn, megfeszül kicsi fenekén a nadrág, és még a cipője is passzol, minden a helyén van... szeretem…

mindig is erre vágytam
hogy csak egymáshoz bújva, szótlanul együtt legyünk
hogy érezzem, ahogy az idő megszűnik létezni
hogy ne kelljen gondolnom semmire, csak érezhessem a világot
érezhesselek téged...

Feltalálták a teleportálót. A szerkezetet legyártani darabonként 1 dollárba kerül. Tudom, mindenki hatalmas, villámló póznákra, rengeteg villogó-pittyegő számítógépre, gigantikus energia-szükségletre és különleges, drága anyagokra gondolt, de a dimenziónk fizikája igen barátian viszonyul a teleportáláshoz. Mondhatjuk, kódolva van benne a könnyű megvalósítás...

Valamit tennünk kell, és én nem tudom a megoldást, ezért Rád gondoltam, hogy segíts. Simon az utóbbi időben megváltozott, nem tudom, hogy mi van vele, kicsit szétszórtabb, de nem is ez a baj. Az engedélyezések körül valami nem stimmel, az a gyanúm, hogy az egyik jogászoddal összejátszik a Te hátad mögött. Hogy ők most külön dolgoznak, vagy sem, azt nem tudom megmondani...

- Foglalj helyet! Hamarosan megérkeznek a többiek, addig gondolkodj, hogyan mentsd ki magad! Egy tolvaj mestere a hazudozásnak, biztos kitalálsz valami jó dumát. Bár van egy sejtésem, hogy a te helyzetedben most ez sem lesz elég. Bűnöd nagyon súlyos, ezért egy jól tálalt kis beetető szöveg sem segíthet rajtad, hiába vagy ekkora szakértője a bőrödet mentő kis lódításoknak. Talán jobb, ha mégis őszinte leszel...

A föld végre kihordta az édes hússal vemhes gyümölcsét, elszikkadt a növényi köldökzsinór, sárga labdává duzzadt a zöld bogyó, ami most engem vár itt a három csillagos Lehelben.
Nem bírom ki, meg kell néznem.
- Ugye már nagyon várod, hogy megegyelek? – nyitom rá a fehér ajtót.
- Igen, igen! Zamatomat csak neked szánom! – szinte hallom válaszát!...

A mobilomat már régóta kikapcsolva tartom. Úgysem keres senki, aki nekem is fontos lenne. Hétköznaponként sokat vagyok a városban. Sok üres tekintet siklik át rajtam. Általában észre sem veszem már őket. Az embereket sem. Sokszor felnézek a házakra és kisebb-nagyobb szoborszerű díszítőelem - fejek néznek vissza rám...

- Ön miért ilyen rendes velem, Taylor apát?! Tegnap, mikor maga nem ért rá, Robert apát tartotta az órát. Egy mondat még hiányzott a lap végéről, és máris a botjával próbált fenyíteni. Kaptam is néhány ütést a hátamra! Tudja, emlékszik! Néhány napja, mikor bejött a szobába. Már éppen a büntetéshez készülődött ez az elvetemült, gonosz ember!
- Halkabban, Jack úrfi! Az egész kolostor meghallja. Csak nem akarja, hogy Robert apát ilyen rossz hírbe keveredjen – szólította föl Taylor a...

Fungie egy 4 méteres hím, palackorrú vad delfin, aki úgy döntött, hogy mind a 250 kilójával az emberi kapcsolatokat részesíti előnyben. Az Ír partokon, Dingle öblében talált otthont 1984-ben, és jelenik meg minden 24 órában, a mai napig is. Ezrével látogatják őt a túristák, s akiben megbízik, úszhat, játszhat vele...

Rohannak...
Feledve életüket, halálukba rohannak.
Feledve múltjukat, feladva jövőjüket azért, amiben hisznek, mert saját igazságuk mindig többet ér. Többet akár a Másik életénél is...