Vajon miféle nagyképű garasoskodó találta ki a nyári időszámítást?
Látom, hogy az óra, négy óra öt percet mutat, de persze tudom, hogy valójában csak három múlt.
Ha tényleg négy lenne, már kihűlt volna a sárgadinnyém a hűtőben.
A föld végre kihordta az édes hússal vemhes gyümölcsét, elszikkadt a növényi köldökzsinór, sárga labdává duzzadt a zöld bogyó, ami most engem vár itt a három csillagos Lehelben.
Nem bírom ki, meg kell néznem.
- Ugye már nagyon várod, hogy megegyelek? – nyitom rá a fehér ajtót.
- Igen, igen! Zamatomat csak neked szánom! – szinte hallom válaszát!
Persze a lakoma majd nem ér véget véled! Hiszen tele a szekrény almával, banánnal, retekkel
és minden földi jóval.
Elképzelem mi lesz, ha majd végre kihűl. Magam elé teszem majd rózsás szélű tányérkámon, de lelkem repdeső örömét csitítgatva egy ideig csak nézegetem, és hagyom, hogy parfümös illata betöltsön. Szerény kis termés ez a göröghöz képest, de ízével, illatával győzedelmeskedik zöldben tetszelgő rokona felett.
Jöhet nékem a piaci dinnyeárus, kandikálhat egy egész hegynyi dinnye tetejéről, hangos mutatványokkal is szórakoztathat, de biztos hoppon marad, ha nem sárgát árul!
Nézem kedvenc gyümölcsömet, ahogy a délutáni napfényben sárgás-zöldben pompázik.
Ruháján apró zöld erecskék bújnak meg, szövevényes vonalakkal járva át az egész felületet.
Döbbenetes precizitással a természet már szét is osztotta a termést, cikkelyekre bontván a gömböt.
Tökéletes! Kiáltok fel magamban! Kis híja, hogy nem piszkítok be örömömben.
Képzeletem tovább fúrja magát az édes jövőbe, és már számban érzem a falatok javát.
A héjról az eleven zöld részekig szüretelem a puha édes mannát. A csoda még ilyenkor sem ér véget.
A kifosztott héjakra éhes rovarok kaptak meghívást lakomára. Elsőnek metálzöld ruhájában egy légy jelenik meg, s azonnal a tárgyra tér: szívókájával szürcsölgeti az édes levet.
A muslicák serege ennél kultúráltabb: előbb ünnepi táncot lejtenek az eljövendő étkezés örömére. Micsoda összhang! Pár sejtnyi agyuk vezérletével csodálatos koreográfiát produkálnak. Nézem, nézem, és tudom, hogy éhesek, de ők inkább táncolnak, de milyen szépen!
Komolyan, mindjárt összekarmolom magam! Ez a csöpp kis dinnye mire képes!
Ó, te dinnyék dinnyéje! Ó, te sárgák sárgája! Ó, te anyaföldünk sárga nektárral terhes kis pocakja, kérlek hagyd , hogy imádjalak!
Szeretlek sárgadinnye!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások