Vajon miféle nagyképű garasoskodó találta ki a nyári időszámítást?
Látom, hogy az óra, négy óra öt percet mutat, de persze tudom, hogy valójában csak három múlt.
Ha tényleg négy lenne, már kihűlt volna a sárgadinnyém a hűtőben.
A föld végre kihordta az édes hússal vemhes gyümölcsét, elszikkadt a növényi köldökzsinór, sárga labdává duzzadt a zöld bogyó, ami most engem vár itt a három csillagos Lehelben.
Nem bírom ki, meg kell néznem.
- Ugye már nagyon várod, hogy megegyelek? – nyitom rá a fehér ajtót.
- Igen, igen! Zamatomat csak neked szánom! – szinte hallom válaszát!
Persze a lakoma majd nem ér véget véled! Hiszen tele a szekrény almával, banánnal, retekkel
és minden földi jóval.
Elképzelem mi lesz, ha majd végre kihűl. Magam elé teszem majd rózsás szélű tányérkámon, de lelkem repdeső örömét csitítgatva egy ideig csak nézegetem, és hagyom, hogy parfümös illata betöltsön. Szerény kis termés ez a göröghöz képest, de ízével, illatával győzedelmeskedik zöldben tetszelgő rokona felett.
Jöhet nékem a piaci dinnyeárus, kandikálhat egy egész hegynyi dinnye tetejéről, hangos mutatványokkal is szórakoztathat, de biztos hoppon marad, ha nem sárgát árul!
Nézem kedvenc gyümölcsömet, ahogy a délutáni napfényben sárgás-zöldben pompázik.
Ruháján apró zöld erecskék bújnak meg, szövevényes vonalakkal járva át az egész felületet.
Döbbenetes precizitással a természet már szét is osztotta a termést, cikkelyekre bontván a gömböt.
Tökéletes! Kiáltok fel magamban! Kis híja, hogy nem piszkítok be örömömben.
Képzeletem tovább fúrja magát az édes jövőbe, és már számban érzem a falatok javát.
A héjról az eleven zöld részekig szüretelem a puha édes mannát. A csoda még ilyenkor sem ér véget.
A kifosztott héjakra éhes rovarok kaptak meghívást lakomára. Elsőnek metálzöld ruhájában egy légy jelenik meg, s azonnal a tárgyra tér: szívókájával szürcsölgeti az édes levet.
A muslicák serege ennél kultúráltabb: előbb ünnepi táncot lejtenek az eljövendő étkezés örömére. Micsoda összhang! Pár sejtnyi agyuk vezérletével csodálatos koreográfiát produkálnak. Nézem, nézem, és tudom, hogy éhesek, de ők inkább táncolnak, de milyen szépen!
Komolyan, mindjárt összekarmolom magam! Ez a csöpp kis dinnye mire képes!
Ó, te dinnyék dinnyéje! Ó, te sárgák sárgája! Ó, te anyaföldünk sárga nektárral terhes kis pocakja, kérlek hagyd , hogy imádjalak!
Szeretlek sárgadinnye!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-01-19
|
Novella
Ez egy szösszenet az gyűjteményemből. Bl műfaj. Valentin napra íródott.
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások