képzelet

képzelet...
már le sem kell hunynom a szemem, hogy lássalak
már jönnek elő a képek
mindegy, h nappal van-e vagy éjszaka, h süt-e a nap, vagy borult az égbolt
téged látlak mindenhol
téged várlak mindenhol
egy hullámzó tenger képe elevenedik meg szemeim előtt
furcsa, de érzem, h hozzám tartozik
tükröződik benne a hangulatom
hallom a hullámok egyenletes mégis időről időre változó morajlását
a nap már alábukott a horizonton, de még lágy, meleg színekben játszik az ég alja
kellemes, langyos szellő mozgatja hajtincseimet
a vízillatú levegő végleg kiragad a valóságból
pedig csak a számítógép előtt ülök és hagyom, h a gondolataim saját útjukat járják
nézem a vizet
érzem, ahogy a szelet felfogja mögöttem valami... valaki
te léptél mögém
derekam köré fonod karodat és hozzám simulsz
én csak nézem a tengert... az óceánt... igen, az Atlanti-óceánt
réges-régen jártam már ott
varázslatos a szürkület
mélyet szippantok a levegőből
kellemes
te pedig csak ölelsz és még jobban egymáshoz bújunk
jól esik a közelséged
mindig is erre vágytam
hogy csak egymáshoz bújva, szótlanul együtt legyünk
hogy érezzem, ahogy az idő megszűnik létezni
hogy ne kelljen gondolnom semmire, csak érezhessem a világot
érezhesselek téged
úgysem tudnék mit mondani
a szavak eddig sem működtek
hiányzol
érzem, ahogy szertefoszlik a kép szemeim előtt
még mindig a monitort bámulom
és valahol elmémben mégis a te arcodat látom
úgy érzem szétcsúszik a világ
furcsa játékot űznek velem a gondolataim
nem akartam rád gondolni, mégis mindig ott vagy bárhol járok
látom, ahogy rám nézel... mosolyogsz...
van valami a tekintetedben, de nem tudok rájönni mi az
örök rejtély vagy számomra
közel érezlek magamhoz
nem tudom miért
furcsa érzés
érzem, hogy valami hozzád vonz, valami nem hagy téged elfelejteni
tudom, hogy nem vagy távol tőlem
de nem kereslek többé
már nem
de még mindig hiányzol