Szeretném azt hinni, hogy az életem csak egy rossz álom. Hogy holnap reggel felébredek és egy másik élet vár. Késő van. Fáradt vagyok. Még mindig a gépem előtt ülök és pötyögök a billentyűzeten. Mi mást is tehetnék?! Egyedül vagyok. Az életemben minden izgalmas csak a gépemen történik. Filmek, zenék, képek, animációk, néhány véletlen egyszer - használatos beszélgetés, hasztalan weboldalak, és még sok hasonló cucc. Nincs senki, aki éjszakára elrángatna a monitorom elől. Azt is nemrég vettem. Büszke is vagyok rá. A legközelebbi tervem - kb jövő hétre - egy új vinyó. A macsek már rég alszik az ágyamban. Nekem is kéne. De minek?! Belefáradtam. Nem szeretek aludni. Nem szeretek álmodni.
Magányos vagyok. Hogy miért?! Nem tudom. Így hozta a sors. A telefonom néha, talán hetente egyszer, megcsörren és valaki érdeklődik a hogylétem felől nagyjából rövid 5 percben. A mobilomat már régóta kikapcsolva tartom. Úgysem keres senki, aki nekem is fontos lenne. Hétköznaponként sokat vagyok a városban. Sok üres tekintet siklik át rajtam. Általában észre sem veszem már őket. Az embereket sem. Sokszor felnézek a házakra és kisebb-nagyobb szoborszerű díszítőelem - fejek néznek vissza rám. Néha ijesztő. Ha az égre nézek fel, néhány ember kíváncsiságból követi a példámat azután csak furcsálló tekintetek kísérnek tovább utamon...
Furcsák az emberek. Kevesen vannak, akik tudnak érezni. Akik tudnak még szeretni. De én egy ilyen ember barátságát sem tudtam megszerezni. Talán én sem tudok már érezni. Talán sosem tudtam. De mégis fáj a lelkem. Érzem, hogy felesleges vagyok ezen a világon. Talán depressziós vagyok. De nem, ez már több annál. Annyi mindent tanultam, annyi mindent tudok, annyi mindenre képes vagyok. Mégsem működik az életem. Hiába hitették el velem is gyerekként, hogy az a fontos, hogy jó állásom legyen, hogy sokat tanuljak, és később sokat tudjak. Aztán, hogy kevés munkával sok pénzt keressek, meg, hogy akkor lesz gondtalan életem, ha megvan hozzá az anyagi hátterem. Mondjuk, mindez megvan. De olyan üres célok, kilátások ezek. Nem így értem el mégsem azt, amit végül elértem. Hanem mindent a saját elveim és értékeim alapján. De minek?! Olyan felesleges volt. Nem jó ez így. Mi értelme úgy élni, ha nem látom célját?! Miért nem ér véget minden?!
Kihűlt a teám. Világít odakint a hold. Álljak föl? Megéri megnézni újból az erkélyről? Minek? Tudom, hogy szép... régen sokat néztem. Most is ugyanolyan, mint akkoriban. Fáj a fejem a fáradtságtól, a kialvatlanságtól. Sírnék, ha tudnék... de már nem indulnak el a könnyeim. Régebben sokat sírtam. Már nem tudok. Ürességet érzek magamban. Lehangoló. Nem hittem, hogy egy ember idáig juthat. Valaha voltak álmaim. Mindegyiknek csak a fele teljesült. Nem az én hibám.
Szerettem volna egy társat... nem találtam. Már nem tudok szerelmes lenni. Nem tudok érezni. Nem tudok szeretni. Volt valaki régen, akiben még láttam reményt arra, hogy szeretni tudnám. Hiába. Ő nem kért belőlem. Én ezt elfogadtam. Most nincs itt velem senki, aki bezárná előttem a szövegszerkesztőt, és jó mélyre tenné ezt az írást egy eldugott mappába. Nincs senki, aki miatt itt hagyhatnám ezt a rohadt gépet... Magányos vagyok... Szeretném azt hinni, hogy az életem csak egy rossz álom. Hogy holnap reggel felébredek és egy másik élet vár.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
Sokféle magány és sokféle magányos ember van.Van aki beletörődik és megtanúl magában beszélni.Mások cicákat vagy majmokat vesznek, és kedvenceikben találják meg a társat.Mások a munkájukba,az internet kusza virtuális valóságába temetkeznek,vagy sikerekbe próbálnak elbújni elölle.De azt gondolom nem nagyon lehet ezekkel a dolgokkal megszabadúlni ettől a makacs albérlőtől!
A magányt csak a viszonzott és igaz szerelem tudja elűzni ,sötét démonaiba belefolytva gúnyos nevetésüket.Igaz szerelmet hol lehet találni?
Erre a kérdésre nincs válaszom de hiszem ,hogy megvan valahol lelkünk másik fele amitől egésznek érezzük magunkat,kiteljesedünk és személyiségünk egész valója örömét leli benne.
Keresni kell.Sohasem feladva.Elkerűlve a csapdákat,félmegoldásokat,a csüggedést amibe a magány akar belecsalni minket.Maga a keresés is egy jó móka lehet.Amikor aztán megtaláltuk,vigyázni kell rá.Elég ha csak a magányra gondolunk és azonnal jobban tudjuk értékelni azt aki mellettünk van és mindent megteszünk,hogy a kapcsolatunk "társas magányá" ne váljon.Ez már a mi felelősségünk.
A barátság a másik érzés ami betöltheti az űrt.Ez talán még bonyolultabb kérdés mert nincs benne a test varázslata.Az igaz barátság egy olyan vékony fonál ami hipererős de felületes szemlélőnek talán láthatatlan.A próbák mutatják meg igazából mennyit bír.Ha elszakadt, lehet rá csomót kötni de a csomó mindig látszani fog megbontva az addig tökéletes fonal egységét,harmóniáját. Nem hivalkodó, hanem egy nagyon stabil érzelmi alapot adó érzés amiben nem lehet érdek sem semmi mocskos.A barátságot fel lehet építeni és le lehet rombolni.Ugyanúgy keresni kell és ha megvan vigyázni kell rá mint a szerelemre.Rokon érzések.
Remélem Te, aki irtad ezt a gondolatmenetet meg fogod találni azt, aki a másik feled és boldog tudsz majd vele lenni és önmagaddal mert bizony az is fontos ,hogy magunkat szeressük.De ne úgy hogy ezt a szeretetet másoktól vesszük el.
Keress tovább! :wink:
Ha pedig elzárod magad a világtól és az embereket sem keresed a tekinteteddel, hogy várod, hogy összeakadj valakivel, aki elrángat a gép mellől?
Ebből a gödörből sajnos Neked kell kirángatnod saját magadat. Vagy szakembernek.
Meg kell keresned azokat a dolgokat, melyek örömet okoznak, tartósan és őszintén. Ülj le, csendesítsd le az elméd és zúgolódó lelked és figyelj a belső énedre, mit mond.