Szeretem...

Megint egy esős őszi nap. Furcsa, de nekem ilyenkor jó kedvem van ellentétben más embertársaimmal.
Szeretem, mikor eláznak a sárga falevelek, és felnyithatom a rózsaszín esernyőmet. Boldog vagyok.
Az ilyen napokon elmélkedni szoktam az élet dolgairól, emberekről...., és elszomorodom.
Eszembe jutnak....ők, akiket annyira szeretek, néhányukat nem is ismerem, de fáj, hogy lelkük már az enyészeté.

Szerettem... szerettem, ahogy habzsolta azt a hatalmas barackot, ahogy szólt hozzám, hittem, hogy ő viszi valamire.
Haragszom rá, de inkább erre a "mocskos" világra !
Félek, hogy őt is elveszi tőlem..., hogy őt is látom majd az utcán üres tekintettel, lelassúlva, olyan emberként, akit elvakítottak a hamis vágyai. Nem akarom.
Hogy most miről beszélek? A drogokról. Félek a világtól,mert tudom nem sok ember van, aki gátat tud szabni kíváncsiságának, butaságának. Tudom, ha valakit megszeretek, elveszi tőlem az élet.

Nincs ellenemre a füvezés, ár állítólag minden ott kezdődik..., e ez már olyan,mint az alkohol, z élettel jár.. hozzá adják, nem kérjük, mégis kapjuk. Ajándék, melyet saját lelke árán vesz meg az ember.
Szeretek élni, szeretem az embereket, de néha az az érzésem, nem nekem való ez a világ.
Szeretném megcsókolni a pofiját, és suttogni: "Szeretlek!"
Szeretem, ahogy felmegy a lépcsőn, megfeszül kicsi fenekén a nadrág, és még a cipője is passzol, minden a helyén van... szeretem… az arcát, és ahogy megcsillantja szeme ragyogását a gyémántfülbevaló, minden apró mozzanatát, arcának rezdülését szeretem, de ekkor jönnek a sötét felhők... eloszlatják minden boldogságom, mit e kicsi lélek ad nekem, nem ismerem, de tudom ,valami bántja...tudom, hogy ő is benne van az élet sűrű légterében, és ha nyújtom kezem, nem tudja már megfogni... mert elvették őt is, pedig én megakarom menteni, de már...

Néhány napja a kórházból jött a suliba. Zaklatott volt. Sírni lett volna kedvem, nem tudtam mi baja, még most sem tudom, de féltem, félek.
Meg akarom fogni a kicsi kezét!!
Ti, akiket már elragadott a vágy, egy más világ iránt, ti akiket annyira szerettek! Hiányoztok!
Remélem még sokukat megmenthetem, így egyszerű emberként.
Hogy miért kezdik el? Miért kell kipróbálni egyre többet, és többet? Nos, erre csak ők tudják a választ, de nem hiszem, hogy elmondaná nekem, az a barackevő fiú, akit akkor annyira szerettem.