Requiem

Az eső idegesítő volt inkább, mint megnyugtató. A férfi már több mint tizenhat órája vezetett és nem látta az esőben sem azt a szépséget, amit gyengébb pillanataiban látott volna, sem az életet adó fennkölt történést. Régóta nézte már az ablaktörlő lapátjának a mozgását és várta, hogy vége szakadjon.
Az autópályán ment, hogy gyorsabban hazaérjen, de persze az autópálya monotonitása az esőével vetekedett. Zavartan babrált a keze a cd lejátszó körül, kikapcsolta – bekapcsolta, de időközben rájött, hogy először persze cd-t kellene keresnie. Végre megtalálta Mozart Requiemjét és berakta.

Ez volt számára a Zene. Összeürüsödött benne mindaz, ami az életből kimaradt, ami nem volt a világban, amit már csak ezek a hangok rejtettek.
Látta Simon a táblát, hogy még 312 km van hátra az útból és sietni akart. Gyorsítani kezdett, a sebességmutató már a 185 –nél tartott.

Előző este party-t adott a főnöke, ő is a meghívottak között volt. Kicsit késve érkezett, de ügyesen elvegyült a tömegben és így egyáltalán fel sem tűnt senkinek a késése. A kulcsot odadobta az egyik fickónak, majd váratlanul megjelent John, aki kollégája volt és szakmai vetélytársa is egyben.
John volt az, akivel igazán jól tudott együtt dolgozni, a férfi ötletei egyszerre voltak kihívóak és egyszerre utópisztikusak. Minden munkájuk épp ezért egy versengésbe torkollt, amiből persze rajtuk kívül senki nem vett észre semmit. John szélesen rámosolygott és átvette a kulcsot a garázsos fiútól.
- Beállok a járgányoddal az enyém mellé, hagyd csak haver. Menj köszönj az Öregnek ! – vetette oda Simonnak és már be is ült a Volvóba.

Simon biccentett egyet kollégája felé, majd elindult megkeresni a házigazdát. A nappaliban találta meg, egy csapat fiatal nő társaságában.
Simon egy fintort engedett meg magának, és közben azon gondolkodott, hogy neki valaha lesz-e ekkora hatása nőkre. Pláne ha majd olyan idős lesz, mint az Öreg.
Az Öreg már elmúlt hetven éves és nemhogy szellemileg volt egy negyvenéves színvonalán, de a szexuális kisugárzása is fiatal férfit megszégyenítő volt.

Simon végre közelebb furakodott az Öreghez, majd egy kis helyet kérve magának a hölgyektől, kezet nyújtott főnökének. Az Öreg felismerve végre Simont, rámosolygott, barátságosan vállon ragadta és megölelte. Igazából nem volt jellemző ez a fajta köszönés az Öregtől, de talán a kötetlen este, talán a beköszöntő sikerek, talán az alkoholnak köszönhetően az öregúr oldott volt és informális.
- Ma fontos bejelentésem lesz, már régóta vártam erre. – mondta Simonnak.

A party-n rengeteg ital volt és rengeteg változatos étel, érződött a rutinos vendéglátás, a marasztalás. Még nem volt éjfél, amikor az Öreg kérte a vendégek figyelmét egy pillanatra.
Az Öreg, egész pontosan a Joseph Hardy – a Hardy&Bazovsky építési kivitelező cég tulajdonosa megkocogtatta a borospoharát, megköszörülte a torkát, majd megszólalt:
- Hölgyeim és uraim, először is köszönöm a jelenlétüket, köszönöm, hogy elfogadták a meghívást erre a kis összejövetelre, és kérem hadd jelentsem be, hogy a holnapi naptól a Hardy&Bazovsky cég megkapta az egész nyugati parton az új olajipari létesítmények tervezését, továbbá kivitelezésének megszervezését, ami a cég szempontjából stratégiai fontosságú. Köszönöm Simon Lambertnek, hogy zseniális terveit az én cégemnél találta ki, köszönöm, hogy a maximumot nyújtotta. Megköszönöm John Haynes-nek, hogy méltó társa volt a cég zseniális tervezőjének és szkeptikusságával tökéletesítette a terveket.

Simon zavarba jött érezte, nem bírt felnézni, nem bírt a körülötte állók szemébe nézni. Az Öreg túlzott, úgy érezte. Vagy pedig az egyébként is dagályos retorikai képességeit engedte szabadjára. Az italával játszadozott, nézte ahogy a whisky átjárja az olvadozó jégkockákat. Bosszúsan összeráncolta szemöldökét és azt gondolta, hogy kár volt őt ennyire John fölé emelnie, ennyire nem voltak különbözőek, ennyire nem volt jobb John-nál.
John-ban ő is azt szerette, hogy kiváló kifogásokat tudott felhozni egy-egy ötlet ellen és erre igenis szükség volt.

Az Öreg folytatta az eredmények ismertetését, hosszan és dagályosan mesélte el a cég történetét az olcsó kezdetektől a mai nívós helyzetig. Méltatta az eddigi tulajdonostársait, beosztottait és persze önmagáról sem feledkezett meg abban a tekintetben, hogy jól szokott választani munkatársat, hogy kiváló emberismerete mennyiben segítette az évtizedek során, hogy észrevegye a tehetséget és a lehetőséget az emberekben.
Simon már régen elkalandozott a gondolataiban, nem figyelt a beszédre, a hall sarkában egy mutatós vörös nőre lett figyelmes, aki hasonlóan szórakozottan babrált az italával és látszólag nem is figyelt másra.

Lassan elindult a nő felé, nem is tudta, hogy miért, hiszen pár óra múlva elakart indulni a feleségéhez és egyébként sem volt az a megcsalós fajta. De valami miatt mégis közeledett a nő felé, mire eléért a nő felnézett a poharából, ráhunyorított és elmosolyodott.
- Á, a tehetséges Mr. Lambert – mondta a nő és hangja inkább volt kedves, mint élces. – Örülök, hogy megismerhetem így közelebbről is, sokat hallottam már magáról, bár volt olyan, amikor kifejezetten irritáltak a bonyolult munkái. – vágott elé.
- Nos, akkor most pozitív a mérleg vagy sem – nevetett mesterkélten, hogy oldja zavarát.
- Cinthia Rhodes – nyújtotta kezét a nő – örvendek!
- Simon Lambert, én is örülök, bár nem igazán értem, hogy milyen értelemben lehettem irritáló Önnek?!? – vágott vissza a férfi.
- Jogász vagyok és volt néhány terve, ami fejtörést okozott az elmúlt időszakban, hogy hogyan is engedélyezhető. De ne haragudjon, hogy rögtön lerohantam a szemrehányásokkal, valószínűleg illetlen dolog volt épp most, amikor Joseph épphogy méltatta Önt.

A nő vágott egy fintort, majd távozni készült. Épp megfordult, amikor Simon utána szólt, akkor nem is értette, hogy miért.
- Cinthia, maradjon még és beszélgessen velem!
A nő hátrarázta vörös sörényét, megfordult és a férfi elé perdült. Amikor már az arcuk kishijján összeért, akkor a nő volt az, aki egy hirtelen mozdulattal szájon csókolta a férfit.
A rövid, ám szenvedélyes csók után a nő kicsit elengedte a férfit, aki értetlenül és letaglózva ránézett. Mikor úrrá lett a dolgon, lágyan megölelte a nő derekát és magához húzta.
- Menjünk innen egy kicsit eldugottabb helyre – dorombolta a nő, és a következő pillanatban el is indultak a ház másik, nyugodtabb részébe.

Egy kis hálószobát találtak az emeleten, ahol először egymás ruháját letépkedve vették birtokba a másik testét. Kifulladásig szeretkeztek, szenvedélyesen, mindent akarva a másiktól. A következő órában még mindig egymással voltak leginkább elfoglalva, meg is feledkeztek a házban lévő ceremóniáról.
John az órájára nézett, majd körbekémlelt a hallban, nem látta sehol Simont és elégedetten állapította meg, hogy a nő jó munkát végez. Elégedetten elmosolyodott, biztos tudatában annak, hogy hamarosan eltávolítja az útból azt az embert, aki a tehetségével gyakorlatilag eddig megbénította őt.

Eddig minden simán megy, összegezte magában a történteket: az Öreg nyilvánosan méltatta Simont, nem feledkezve meg róla sem, a vörös kurva már elcsábította a kikezdhetetlen géniuszt, most már csak rá kell döbbentenie az Öreget, hogy ki is Simon valójában.
A mostani tervet összekészítette, csak félre kell hívnia az Öreget, hogy megmutassa benne a hibákat, amelyeket szándékosan csempészett bele. Majd néhány szóban elmondja munkatársa mostani furcsa viselkedését is.

Joseph Hardy épphogy befejezte méltató beszédét, lependerült a szónoklathoz kinevezett dobogóról, amikor John odaállt elé és karon fogta.
- Joseph, tudom hogy fontos ez az ünneplés, de kérlek hadd mutassak valamit Neked. Csak öt perc !
Az Öreg nem is tiltakozott, engedelmesen hagyta magát a félreeső dolgozószobába vonszolni, majd érdeklődve nézett az egyik legtökéletesebb mérnökére.
- Nézd ezeket a terveket, ugye látod bennük a hibát ?!? Tudod nem akartam eddig szólni, mert azt gondoltam, hogy uralom a problémát és én ismerem a legjobban Simont, de most már azt gondolom, hogy nem tűr halasztást az ügy. Valamit tennünk kell és én nem tudom a megoldást, ezért Rád gondoltam, hogy segíts. Simon az utóbbi időben megváltozott, nem tudom, hogy mi van vele, kicsit szétszórtabb, de nem is ez a baj. Az engedélyezések körül valami nem stimmel, az a gyanúm, hogy az egyik jogászoddal összejátszik a Te hátad mögött. Hogy ők most külön dolgoznak, vagy sem, azt nem tudom megmondani.

Az idős ember szemét összehúzva nézett a másikra, mint aki nem akar hinni a fülének. Nagyon rosszul érintette volna, ha az elhangzottak igazak, de természetesen ezt a lehetőséget sem zárhatta ki maradéktalanul.
- Melyik jogászra gondolsz? csak nem az erőszakos vörös szukára? – kérdezte a fiatalabb férfitől.
- De, Joseph, őrá gondolok…….néhányszor láttam őket együtt, persze nem tudom, hogy mi minden van köztük, de nézd ezt a feljegyzést.

Az orra alá tolt egy tervrajzot, mely körül néhány szó volt és az engedély szó kipipálva. John elégedetten látta, hogy a bizonyíték gondolkodóba ejti az idős férfit és elmosolyodott magában. Pedig milyen könnyű volt össze másolni a terveket a szavakkal. – tűnődött magában.
- Légy szíves kerítsd elő nekem Simont, azonnal beszélni akarok vele. Talán tévedsz, vagy rosszul láttad, hogy a vörös döggel barátkozik. Ha nem lenne olyan kiváló és csavaros eszű jogász az a nő, már rég kirúgtam volna, de átkozottul jó. Csak a gyengéje a férfitest, ha érted mire célzok.

Már hogyne értette volna, mindent megtudott előzetesen a nőről, mielőtt kapcsolatba lépett vele. Tudta, hogy a nőnek gyenge pontja a szex és a szerencsejáték. Épp ezért ajánlotta neki, amikor pár héttel ezelőtt ő is az ágyába hurcolta, hogy fogadjanak, hogy nem tudja elcsábítani az erényes Simon Lambertet. Persze ecsetelte neki, hogy ráadásul Simon nem csak hogy erényes, de a vörösek abszolút nem is az esetei. A fogadás tétje pedig nem is volt más, mint egy ígéret arra nézve, hogy John összehozza a nőt egy másik nővel, mégpedig a feleségével.
John-ék elég furcsán éltek, náluk az ilyesmi még belefért a házasságba és a felesége rendkívül szép nő volt. Egyszer személyesen is találkozott a két nő. Ahogy Cinthia megpillantotta John feleségét, tudta, hogy akarja.
Ez volt hát az a gyenge pont, amire építkezve John rátudta bírni Cinthiát, hogy ezen a partyn csábítsa el Lambertet.
- Igen-igen, máris körülnézek, hogy hol is lehet! – válaszolta szolgálatkészen, de arra kínosan ügyelt, hogy ne a hálószobák felé induljon kapásból. Arra gondolt, hogy tétovázását látva az idős férfi kezébe veszi a keresést. És nem is tévedett. John azon tűnődött, hogy milyen emberismerete is van az Öregnek, ha ennyire könnyű őt befolyásolnia kényes ügyekben.

Továbbá az jutott eszébe, hogy mennyivel jobban ismeri ő az emberi természetet, habár fele annyi idős, mint az idős cégvezető.
Az idős Mr. Hardy kedvesen mosolyogva lépkedett a vendégei között, akik láthatólag jól érezték magukat, óvatosan utat kért és a szemével keresgélte emberét. De sehol nem találta. Amikor az emeletre vezető lépcsőhöz ért, kicsit zavarba jött, hogy egyáltalán keresgélje-e az emeleti szobákban, zavarta a tudat, hogy mi van, ha valóban a vörös jogász nővel van a férfi?!? Persze próbálta lenyugtatni magát, hogy akkor sincs baj, ha történetesen együtt vannak, hiszen fiatal férfi, miért is ne szórakozná ki magát. De ugyanakkor zavarta az a tény, hogy akkor csalódnia kell emberismeretében is. Az erényes és tehetséges mérnök képe forog kockán, vajon ő látta eddig ilyennek, vagy valójában ilyen. Ez egy fontos kérdés volt és most, hogy a megoldástól csupán néhány szoba felkutatása választotta el, most már a megkönnyebbülésre vágyott.

Sorban nyitogatott be a szobákba, üresek voltak. Aztán odaért a felesége volt szobájához és arra gondolt, hogy ezt nem teheti meg senki, hogy az elhunyt drága felesége szobáját használja szerelmi légyottra. Benyitott, de az ajtó zárva volt. Bekopogott határozottan és várt.
John látta, hogy eljutott a bizonyos emeleti szobáig az idős úr és még elégedettebb lett saját magával. Eddig minden a tervei szerint alakult. Ha minden rendben van, akkor néhány percen belül Simon távozik.

A kopogtatásra Cinthia magára vonta a paplant és az ajtóhoz ment, kinyitotta és az ajtóban nem mást, mint Mr. Hardyt pillantotta meg.
Az idős úr érezte, hogy elsötétedik előtte a világ, már nem tudta magát mivel biztatni, hiszen a szobában a vörös nő állt minden kétséget kizáróan meztelenül. Belépett a szobába és megpillantotta a pihenő férfit az ágyban. A férfi látszólag aludt, vagy csak kimerülten feküdt. Iszonyú haragra gerjedt, csalódott a férfiban és minden igaznak látszott, amit a másik mérnök mondott. Valóban együtt vannak a vörös nővel és ki tudja, hogy mióta, és ki tudja, hogy mi mindenre terjed ki a viszonyuk.

Megcsalták, összegezte magában az idős férfi. Rútul megcsalták és erre nincs bocsánat, nincs mentség és itt most már a menthetőt kell csupán menteni.
Nem akart világraszóló botrányt, nem akarta a saját partyját elrontani a cirkuszolással, ezért fojtott hangon, ám ellentmondást nem tűrően rárivallt a férfira:
- Simon, haladéktalanul hagyd el a házamat és egyben a cégemet is ! Csalódtam benned emberileg és szakmailag, de ne aggódj azért a Hardy&Bazovsky működni fog nélküled is.
Simon zavartan nézett fel és meglepve látta az ágy lábánál a főnökét, zavarba jött a jelenettől, hogy miközben ő meztelenül van egy szobában egy vonzó nővel, a főnöke rátalál és gyakorlatilag kirúgja őt a cégtől is.

Nem szólt egy szót sem, itt már nem volt helye mentegetőzésnek és magyarázkodásnak, pláne azért mert a főnökének az unokahúgát vette el feleségül. Itt most nagy botrány van készülőben és tudta, hogy a családból kissé ki lesz vetve egy ideig.
De sebaj, ez is el fog rendeződni, ő most már úgyis menni akart és majd otthon tisztázza a dolgokat Melanie-val.

Felöltözött, biccentett az Öreg felé, intett a vörös nőnek, akivel az elmúlt két órát töltötte, majd elindult a lépcső felé.
Lent a lépcsőfeljáratnál beleütközött Johnba, a társába.
- Figyelj Cimbora, most azt hiszen kissé ki van rám akadva az Öreg, mert az egyik kollégával rajtakapott, de majdcsak lecsillapul. Én most hazarohanok és megbeszélem a dolgot a feleségemmel, végül is ez a mi dolgunk és nem az Öregé. További jó mulatást!
- Persze, értem. – mondta készségesen John és megnyugtatta a másikat: - Tudod Simon, hamar lecsillapul, és egyébként se legyen erénycsősz, hiszen ő is megérte a pénzét. – kacsintott rá barátian.
- Simon! – szólt ismét – a kulcsod!!! – majd odadobta a slusszkulcsot.

Simon kiérve a garázsba gyorsan szétnézett és látta, hogy nagyon jó helyre parkolt le kollégája és hálás volt neki, hogy nem kell különösképpen manővereznie távozásakor.
Beült az autóba és gyorsan indított. Nem akarta, hogy nagyon hassanak rá az események, egyszerűen csak gondolkodni akart és tisztázni magában a történteket. Az autópálya felé hajtott.

Már tizenhat órája hajtott egyfolytában és csak kétszer állt meg az autópálya mellett, akkor is csak egy-egy kávéra és a szükségletei miatt. Az útja ebben az esőben szinte nyomasztóvá vált, az elmúlt órák alatt végiggondolta eddig életútját és rájött, hogy amit tett, az nem volt helyes. Nem tudott ellenállni a nőnek, vagy talán nem is akart. A főnöke, pedig amikor rajtakapta ezért volt dühös, meg azért, mert ráadásul a felesége rokona is volt, bár ezt a fajta kapcsolatukat mélyen titkolták.

Ahogy hajtott, érezte, hogy kissé csúszós az út és ráfékezett, ekkor érezte meg, hogy a fék nem fog rendesen. Még egyszer ráfékezett, de rá kellett döbbennie, hogy a fék valóban nem működik. Próbálta nyugtatni magát, hogy azért biztosan meg tud állni valahogyan, de a következő néhányszáz méter után autóúttá változott a pálya és két hatalmas kanyar volt az orra előtt. Megpróbálta levenni a lábát a gázról és óvatosan bevenni a kanyart, de már minden hiába volt.

Az utolsó, amit hallott életében az Mozart Requiemje volt, az utolsó taktusok kisérték át a túlvilágra. Ahogy megperdült a kocsi, már nem látott mást, mint néhány barátja arcát, az Öregét, John-ét, az első gyermekükkel várandós feleségéét.
A következő pillanatban már az út mellett landolt a kocsi, jobban összetörve a vezetőt, mint a karosszériát.

Egy hónappal később John Haynes-t letartóztatták emberölés gyanújával, mert egy, az elhunyt Simon Lambert felesége által kezdeményezett speciális vizsgálat alapján kiderült, hogy a gépjármű fékjét előzetesen megbabrálta.
Joseph Hardy a letartóztatás után kisebb agyvérzést szenvedett és az idős cégvezető által hagyott végrendelet értelmében, a munkaképtelensége esetén cégét Simon Lambert özvegye vette át.