Történetek

Az ágyamon fekszem, hátamat a kispárnámhoz támasztva. Erősen gondolkodom, hogy mit írjak, de talán épp emiatt a görcsös akarás miatt nem jut eszembe egyetlen épeszű gondolat sem. Igen. Ezek a pillanatok a legszörnyűbbek egy író életében. Sehol a múzsa, sehol az ihlet. Valaki mást boldogítanak. Nem tudom, mért ily kegyetlen velem a sors...

- És, ha szabad kérdeznem a nyomozó urat, eddig mire jutottak? – kérdezte felháborodottan Pásztor. A férfi lesütötte a szemét – Azt mondta nekem tegnap, hogy több haláleset nem lesz, erre ma ismét, és milyen brutálisan!...

Tudta, felelősségre fogják vonni szegényt, több okból is. Először. mert nem tudta megakadályozni a tragédiát. Másodszor meg azért a pénzes erszényért, amit a sarki „jósnők” egyike fog becsempészni a zsebébe. Egy korrupt kopó. Nem szép, nem szép… ’Sötét’ röhögött, legszívesebben fetrengett volna a feltörő gurgulázástól, de összeszedte magát. Nála volt néhány szám, ami nem a lottó, és ezt el kellett juttatnia a címzetthez. Lenézett a Tajtékpipa utcára és a fogadó tetejéről egy kikészített...

- Úgy festesz, mint aki most szökött a Bowery-ről – mondta zavartalanul, vidáman Kelly. – Mégis, tele vagy nőkkel, meg dohánnyal. Fantasztikusan csinálod!
A lány ironikusnak szánta ezt a megjegyzést, ám elismerőre sikeredett. Sőt, Johnny egyfajta tiszteletet is kihallott belőle. Tudta, hogy húga értelmes, és gyors észjárású, akinek többnyire adni lehet a véleményére is. A lány gyakran elkísérte őt a koncertekre, és ugyanúgy viselkedett, mint minden más fiatal ekkortájt...

Hét kígyó csúszott be lassan, lassan míg a fénylő, csábító gyöngyök mellett és a tengermélyi roncsokból felszínre hozott rozsdás kincsek mellett eljutottak a drágaságig. Oh, mennyire várták ezt a pillanatot, és ezt a szerencsét. Két feladatot is teljesítettek. Egyik a nélkülözhetetlen folyadék, ami csak a ráadás, a másik, amiért jöttek: a szivacs...

Charles McBurton, Cedarville seriffje a lakásán kapta a hívást, hét előtt néhány perccel.
Ki a fene lehet az? – tűnődött seriff álmosan, aztán felvette a kagylót. Igazából nem bánta, hogy felébresztették – álmában hatalmas polipok jelentek meg, melyek csápjai éhesen nyújtóztak a pénisze felé. Ijesztő volt és érthetetlen. Mostanában ez az álom vissza-visszatért, melytől kiverte őt a víz...

Először arra gondolt, talán valaki droggal környékezte meg őket az iskolában. Magándetektíveket fogadott, de semmit sem tudtak kideríteni, a gyerekek állapota viszont napról-napra romlott. Volt olyan hét, hogy megállás nélkül aludtak, nem lehetett őket felkelteni. Roland szinte megőrült a kétségbeesett félelemtől, amely úrrá lett rajta.
Reszketve figyelte Violát, vajon ő meddig bírja, mikor fog összeomlani? És akkor egyszer csak hirtelen szöget ütött a fejében a felesége viselkedése......

Egy éjjel mesélt is róla. Hűtlen volt hozzá a dőre ifjonc, elítélte és megtagadta, miután kitanította a vámpírlétre. Érzelgősnek tartotta, amiért csak olyan halandók vérét oltotta, akik szerinte rászolgáltak. Eric, a tanítvány nem válogatott: csecsemők, állatok, öregek, asszonyok… neki mind egyre mentek. Táplálékok az életben maradáshoz. Elhagyta mentorát, és azóta az utcákat végiggyilkolta több tucat városban. Megértettem Sebastian célját, és azon voltam, segítsek neki. Elvégre, az én...

Csak egy valami változtatott az életemen, az, hogy beteg letett, csupán 3 hete rabolt ez az életemből, azt mondják, ha rendszeresen jártam volna ellenőrzésre, ez nem következett volna be. Én nem bánom, ha 40 év, akkor 40 év. Eközben sok könyvet kiadtam, míg az egyetemen dolgoztam, a témám: az emberi élet változásai, pszichológiai rejtélyek, mi a szükséges rossz az életükben. Elismernek a munkám miatt mindenhol, valamikor az utcán állítanak meg, hogy írjam alá a könyvüket...

Vajon mi lehet lenn abban a völgyben? Biztos nem a falu, hiszen az a másik irányban van, tudom, mivel ott éltünk fél éven át. Azért biztosan nem haragszik meg édesanyám, ha jobban körülnézek lenn a völgyben...