A hét főbűn:1.féltékenység

Fekete. Elnyeli a színeket, magába szívja, és mégis fekete marad. A hosszú fekete ruha tényleg mindent elnyelt, nemcsak a fényt, de a pillantásokat is. Magas volt, karcsú, érződött a feszültség, ami körülvette. Ajka tűzpirosan ragyogott, de vékony volt. Azt mondják, a vékony száj a határozottság és a komorság jele. Nem túl nagy kreativitásommal el tudtam képzelni, hogy tényleg ilyen. Arca sápatag, már-már betegesen sápadt volt. Kecsesen lépkedett. Tudta, hogy elbűvölő és lekezelően fogadta a férfiak szánalmas bókjait. Csodálatos érzés kerített hatalmába. Amikor megláttam, nem tudtam szabadulni a gondolattól. Attól a gondolattól, mely körém fonódott és szép lassan befészkelte magát a tudatomba: a megszerzési vágy. Nagy erőfeszítés kellett, hogy ne essek össze, a lábaim meggyengültek, éreztem a bizsergést az egész testemben. Minden itt kezdődött és itt ért véget.

Több kellett, mint puszta érintés. Sokkal több. Ajka mézédes volt és vékonysága ellenére puha. A bőrét a selyemhez tudnám hasonlítani, de annál bársonyosabb. Sosem mertem volna gondolni, hogy valaha hozzáérhetek. Nem győztem betelni hosszú, ébenfekete hajával. Az illata megbolondított, beindított. A fehér selyemköntös könnyedén folyt le a földre. Tudta, hogy ennek így kell lennie, és én is tisztában voltam vele, hogy a bennünk dúló érzéseket testileg is meg kell élnünk. Minden egyes másodperc egy fokozódó gyönyört jelentett. A szívem megállíthatatlanul vert és éreztem, hogy az övé is szaporán dobog. Teljes lényem a beteljesülés felé száguldott. Egyszerre voltam boldog testileg és szellemileg.

Úgy éreztem magammal kell vinnem. Csak az enyém lehet. Annyira boldog voltam vele és féltem, hogy elveszítem. Senkit sem szerettem úgy, mint őt. Nem érdekelt milyen törékeny a keze, hogy meztelen. Elvakított a félelem, az indulat. Sikoltozott és kérlelt. Kirángattam az épületből. Sötét éjszaka volt. Csak a telihold bukkant elő a felhők közül. Olyan esetlen és védtelen volt az én szerelmem. Kért, hogy hagyjam meg az életét. A vékony száj eltorzult. A korábbi makulátlan bőr ráncos, groteszk formát öltött, mikor meglátta, hogy a kés megcsillan az éppen előbukkanó holdfényben. Ideje már nem volt semmit mondani, mert a következő pillanatban már vér buggyant ki az én kicsikém hasából. Törékeny teste összeesett. Felemeltem és magamhoz szorítottam. Gyönyörű volt. Akár egy angyal... az én angyalom. Lefektettem és letakartam a szemeit.

Kinyújtottam a kezem, a hideg esőcseppek legördültek a kidülledt, lüktető ereimen. A szemem a hidegben beesett volt, de a harag ugyanolyan tüzesen égett bennem, mint azelőtt. A fogaimat belenyomtam a húsos számba. A sós, meleg vér lassan elöntötte az egész ajkamat. Felnéztem, és az esős vér végigfolyt az államon, majd a nyakamon, be a melleim közé. Közben ökölbe szorítottam a kezem. Az egész, hidegben reszkető testemet elborította az indulat, a fájdalom. Éreztem, hogy szétfeszíti az ereimet, az izmaim. Kitátottam a szám, az arcizmaim eltorzultak: a sikoly megtörte az éjszaka csendjét, de a mellettem fekvő halottat már nem tudta feléleszteni.