Tengerész Pepi adatai

Emlékem már csak lepecsételt palack
Mit partra tett a Feledés Óceánja
Szikla szívhez dobta lelked, az Idő büszke árja
Kiégett vágyak hevernek a csillogó fövenyen
Elhagyott...

Meghúzódott a füstös kocsma egyik sarkában egy nagy korsó rumot rendelt.
Lassan szinte szertartásszerűen emelte fel az ónkancsót és nem bánta, hogy pár csepp ital végigfolyik izmos nyakán. Amikor megitta az italt, megtörölte száját és magához intette a kocsmárost, aki nem ismert rá. Kifaggatta a helyi hírekről és óvatosan a feleségéről is érdeklődött. A kocsmáros nevetett és annyit mondott, hogy nem sokat tud, de nincs az a lány, aki öt évet várna bárkire is anélkül, hogy ne vigasztalná...

Szeretve átkozni, mindent feledve
Maradni, mikor a lábnak menni volna kedve
Szelíd, szép mosollyal szorítva ölni
Hideg acélszívvel más karjába dőlni...

Ne szólj!
Mert ha szólsz - minden eltűnik
Szerelem a vágy, s a ragyogó csillag
Minden varázslat mi érzelmet adhat...

Az Ördög ma unatkozott.
Unalmasnak találta a részlegvezetők jelentéseit, a hosszú számoszlopokat, kimutatásokat.
Szokás szerint kialvatlan volt, amin senki sem lepődött meg, hiszen tudvalevő, hogy az Ördög nem alszik. A háborúk, járványok, terrortámadások, kicsinyes bűncselekmények már a könyökén jöttek ki...

Ma már nem divat szép verseket írni
Nyitott szemmel hangosan, kedveseddel sírni
Nem szabad mutatni mi zajlik odabenn
Nem illik kutatni a mélyben odalenn...

Fülledt ma a reggel, az éjjel folytatása
Még itt van előttem szemed ragyogása
Az izgalom, ahogy éreztelek Téged
Mint langy esőt, ha cseppen a nyárreggeli rétre...

Már két hete csak várom, hogy eljöjjön az este
Beszélhessek Veled az ágyban, hason fekve
Irtál-e ma? Ahogy nevetve mondtad,
Vagy üres lesz a szívem, mint a postaládám tegnap?...

Elolvasom »