Történetek

Szemben ül velem, mint mindig...
Kérdez, mosolyog, mint mindig...
De most mégsem olyan, mint mindig...
Valami megváltozott...

Bejártam a földrészeket Afrikától Ázsiáig. Volt, aki érezte a vég fanyar illatának leheletét és büszkén porladt el, volt, aki nevetett, amikor a csomagocskát meglengettem előtte. Csak egy volt, akit megkedveltem.
Ő most itt él nálam, a pincében, erős rácsok és riasztók védelmében. Nem különb ő sokkal a többinél, ő is vért eszik és képes mindenre, hogy ezt megkapja...

- Képzelje, nővérke! Megint másállapotban vagyok.
Edit első indulata a düh volt. Minek ennek még egy gyerek? Hogy az állam tartsa el, mert csak darabra szaporítja az emberiséget, haszonra nem, ahogy együgyű anyja és alig különb apja is? ...

Átkozott hely volt ez a része a bűzös mellékutcának: minden utcalakó azt tartotta róla, hogy egyszer egy nagyon gonosz ’lényt’ öltek itt meg, és aki megölte, maga is elhamvadt. Vérük beleivódott a latyakos földbe, s még a túlvilágon is viaskodnak.
A két alak egyike harmatos vörös rózsát helyezett el a mocsok közepén, majd félreállt, hogy társa is lerakhasson egyet. Kétszáz éve volt, hogy meghalt társuk, Benny. Hiányzott nekik...

- Két perc múlva éjfél. - mondta Kyly, amikor leállították a furgont a park előtt. Az eső már szakadt. Néhány órája kezdhetett rá.
Kiszálltak, és befelé indultak. Sötét volt, az utcalámpák fénye a park közepén lévő szökőkútnál világítottak a legfényesebben. Ott a találkozási pont. Útközben mindenki feszült volt, féltek, hogy egy oroszlánbarlangba sétáltak be, hogy ez az egész egy jól megtervezett csapda, ahonnan nincs kiút. Talán így is volt. A fiú már ott állt a hideg miatt üzemen...

Kivételesen füllesztő meleg volt aznap este. A tesztoszteron ment fel mindkettőnk szervezetében, hiába a fáradság, a lány a fürdőben és a fogadalom. Hátulról átöleltem, letoltam boxerom, és odadörgölőztem hozzá. Erre ő nekinyomta popóját "picúromhoz", s elkezdett dörgölőzni...

A vég kezdete... - gondolta. Egy boncasztalon feküdt, körülötte némán árulkodó fémkamrák, amikben a halottak laktak. Érezte a hideget a bőrén, és beleborzongott. Micsoda egy hely az ilyen? Álmodni se merte volna, hogy egyszer majd élve kerül ide. De mi történt vele? Most vette észre, hogy a hátába valami elképesztő fájdalom tombolt, és a bőrt nehéz mozgatni az arcán. Hát persze. Rászáradt a vér. De nem dereng semmi...

Emlékszem egy beszélgetésre kettőnk között, amikor még olyan másnak képzeltük el az öregséget. Te azt mondtad, hogy amióta csak megismertél, tudod, hogy velem szeretnél megöregedni, hogy az első pillanattól fogva valami nevén nem nevezhető dolog vonzott hozzám. Akarsz. Nem csak a testem, hanem a lelkem, a gondolataim, a szerelmem, az odaadásom, az egész lényem. Nem magadnak. Melléd. Velem együtt megöregedni...

Mindennek már hat hónapja… Kisírtam a két szemem, nem néztem a tükörbe, nem csináltam semmit, de az ösztöneim elárulták, hogy valami készülődik minden éjszaka. Éreztem a levegőben áramló erőt, éreztem, hogy vámpírok vannak a közelben. Keserű mosolyt ejtettem…Gino mégis összehívta a vámpírokat...

Egy messzi, messzi tájon egyetlen házacska épült. Kicsi házacska, szinte ki sem látszik a fűből, de mégis, van benne valami kedves, bájos, hogy a mellette elhaladóknak megakad rajta a szemük, és valami kedves kis emlék jut róla az eszükbe, süteményillat száll az orrukba, és szinte hallják a vígan ropogó parázs hangját...