Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Ha megölhetnél 5 embert minden következmény nélkül, kiket választanál? Morbid kérdés, ami egy morbid gondolati játék része, amit gyakran játszottak egymással a gyerekek az általános iskolában, ahová Dénes járt. Ama korosztály számára, amely Rambón és lövöldözős programokon nevelkedett, a halál mindennapos, bagatell dolognak tűnt, nem fogták fel jelentőségét, ennél fogva komolyan sem vették, hiszen játék volt. Csodálatos volt azon agyalni, hogy kit és milyen módon tennének el láb alól,...
Beküldte: Anonymous ,
2005-03-12 00:00:00
|
Novella
Boldogok voltak, és szabadok, a pályán verhetetlenek. A ló a lány utolsó gondolatát is kitalálta és erőt adott neki minden nap. Tisztább volt, mint egy emberi kapcsolat. A ló szeretett, és viszontszerették, barátság volt. A ló és a lány újabb 3 évet töltöttek el, a lányból nagylány lett, a ló pedig tapasztalt versenyló. A versenyeken jól mentek, nem ők voltak az országos klasszis, de hivatásos lovasokkal bármikor felvehették a versenyt. Aztán egy csendes decemberi napon, amikor a hó mindent...
Éppen városnap volt, összeugrottunk a bandával, ilyenkor mindig nagy buli van. Már készültünk az estére, megvettünk minden hozzávalót - vagyis a piát. Nyáron csak későn sötétedik, ezt mindenki tudja, nem bírtuk kivárni ezt, úgyhogy olyan 8 óra tájékában elkezdtünk inni. Az osztálytársaimmal voltam, de egy idő után unalmassá vált az ücsörgés, ők nem voltak olyan pörgősek. Ezért megkerestem a másik baráti körömet, akik akkor már majdnem teljesen "készen" voltak...
Fáradt vagy már… Már nem tudsz mihez kezdeni. Gyűlölöd, ami történik Veled. Nem bírod tovább, érzed, hogy belül Benned, ordít a fájdalom, ami egy könnycseppet szül szemedre, majd abból az egyből egész folyó lesz, ami csak folyik, és úgy érzed, sosem apad el, csak gyűlik bele a hatalmas tengerbe, eddigi életed könnyeinek tengerébe, ami már egy egész világot elmoshatna, a Te világodat, az álmaidat, a reményt, a boldogságot...
Az utcák kihaltak Ő újra felbukkan, és te bármit megtennél érte . A halandó életed, amit ő oly nagyra becsül neked értéktelenné válik. Úgy gondolod a halál nem a legvégső rossz, hanem valami új kezdete. Tested mozog, de lelked elvesztetted már. Te is ugyanolyan kárhozott lettél akár csak ő. Te miatta változtál át, ő miattad...
Beküldte: Anonymous ,
2005-03-10 00:00:00
|
Novella
A miértre ugyanis nincs válasz. Nincs kezdet és vég, nincs ok és cél, csak a létezés. Vajon miért lenne olyan az idő, amilyennek gondoljuk? Azt gondoljuk, előre halad, de mi van, ha visszafelé, sőt, lehet, hogy egyáltalán nem halad semerre. Mire támaszkodik időtudatunk? Az emlékre, amely a múltunk és a képzeletre, ami a jövőnk. És mi van, ha az emlék a jövő és a képzelet a múlt? Mi van, ha a jövő már megtörtént és a múlt még nem? ...
- Na mutassad a kezedet!
Az idős cigányasszony megszemlélte a két kis vörös kezet, ha ökölbe szorítja őket igazán olyan, mint két rózsabimbó.
- Takarodjá1, mossad meg a kezed!
- Hol édesanyám?
- Hol, hol? - forgatta a szemét - Hát künn, ottvan a szép tiszta hó!
A kicsi nem mert ellenkezni, mert olyat neki nem szabadott...
Az idős cigányasszony megszemlélte a két kis vörös kezet, ha ökölbe szorítja őket igazán olyan, mint két rózsabimbó.
- Takarodjá1, mossad meg a kezed!
- Hol édesanyám?
- Hol, hol? - forgatta a szemét - Hát künn, ottvan a szép tiszta hó!
A kicsi nem mert ellenkezni, mert olyat neki nem szabadott...
És Roger, 25 év után, végre mindent megértett. És mindenre emlékezett. Fehéren izzó pengeként hasított agyába a felismerés: valamiben, annyi évvel ezelőtt, végzetesen tévedett. Most, olyan hosszú idő óta először, a szíve mondta ki az igazságot: megbocsájthatatlan bűnt követett el, elárulta nemzedékét, és végül olyanná lett, akihez hasonlókat fiatalkori önmaga mindig is gyűlölt. Nem volt más választásom – suttogta halkan a tudatában megszólaló, könyörtelen hangnak. – A fenébe is, nem tehettem...
Beküldte: Anonymous ,
2005-03-07 00:00:00
|
Egyéb
Eljött egy új nap, a lány odaért a padhoz, de nem volt ott senki így leült, és várt. Az eső aznap is esett, de most sokkal viharosabban. Bea –mert így hívták- fázott, de úgy gondolta megéri elázni, ha láthatja Őt. De a fiú csaknem jött. Pedig a közelben volt. Beától nem messze, úgy tíz méterre állt. Túl bátortalan volt talán? Bár szívesen beszélt volna a lánnyal, de még nem tudott volna mit mondani. „Majd legközelebb!” gondolta...
Mennyire izgatott volt! Szinte félt, hogy felfedezik féltékenyen őrzött titkos búvóhelyét. Néha különös hangokat hallott az üreg éjfekete mélyéről, ahogy ott kuporgott a fény és sötétség határán. Talán patkányok voltak, ő a halott nővérek nyughatatlan szellemeinek tartotta őket, és jól nevelt lányhoz illően mindig megköszönte, hogy nem bántották őt...