A kulacs (paródia)

Pistike gyakorlott táborlakó volt, hiszen ha lehetett szülei lepasszolták egész nyárra. Őseit alig ismerte, mert csak évente kétszer látta őket, amikor hozták a táborba és amikor vitték. Egyébként reggel korán mentek és későn érkeztek, így otthon nem találkozhattak. A társas kapcsolatok kialakulását úgy képzelte, hogy a fiú megkérdi a lányt, hogy akar-e dugni, az persze akar, és amikor megvolt neki minden nő, akkor az utolsót megtartja.

A nyár melege repedtre szikkasztotta a vidéki földet. A tábor ékessége, a kis tó, bokáig érő pocsolyává apadt. A rakoncátlan gyermekek elfoglalására kirándulásokat eszelt ki a tanári kar, és a segítségükre érkezett szülők és rokonok hada. Pistike imádta ezeket a kiruccanásokat, mert a serdülő félben lévő lányok, és a fiatal tanárnők bájait ilyenkor jobban megfigyelhette. A melegben csak vékony pólót és rövidnadrágot vettek fel a hölgyek, akiket Pistike csak csajoknak hívott, és a szemét sem kellett becsuknia, így is meztelennek látta mindegyiket. Még Erzsi nénit, az öreg osztályfőnöknőt is, de őt csak végszükség esetén vizslatta. Pistike ugyan tizenöt éves volt, de még csak nyolcadikos, mert bukott. Hormonja minden csaj megpillantása után a heroin erejével perzselték vérét, és mértes szerszáma csak ritkán lankadt, természetes állapota a merev volt.

Lassan haladt célja felé a kis csapat a poros országúton. Mindenki eltompult a nagy melegben, csak Pistike szaladozott föl, s le, amikor meglátta, hogy valamelyik csajszi legyezi magát pólója aljával, vagy melle alá felgyűri a lenge ruhadarabot. Ha nem történt ilyen, a popsiba vágó rövidnadrágos alfeleket figyelte, és ha nem száradt volna taplóvá a nyelve, csorgatta volna a nyálát is. A negyedik falu volt a cél, ahonnan busszal jönnek majd vissza. Épp elhagyták a harmadikat, amikor Pistike észrevette a temetői vízcsapot, és hangos kiabálással odacsődítette a szomjas kirándulókat. Nem a segítés gondolata vezérelte, inkább a kéjvágy, hiszen tudta, hogy a lányok majd mind lehajolnak a csaphoz, és kiváló belátás mutatkozik majd így. A látvány minden várakozását felülmúlta. A szomjas csapat elfelejtett minden körülményt. Pistike aprókat nyögdécselve nézte csajait hátulról, akiknek lehajolva belátott a pólójuk alá, és látta a feszülős kisnadrágjaikon szeméremdombjuk korrekt rajzolatát.

Ugrándozva próbálta feszültségét levezetni, és nem tudta eldönteni, hogy elvonuljon-e egy kripta mögé kiverni, vagy tovább nézze a ritka előadást. A inkább ottmaradt, kiverni lehet máskor is, nézni csak most, érvelt magában. Utolsóként ivott, és egész a buszig csak emlékei elevenítette fel újra és újra, arcán kaján mosollyal. Ahogy leültek, rájött, hogy kiadós szomjoltása most meghozta eredményét, és amíg emlékeit morzsolgatta, megtelt a hólyagja. Valamiért senki nem ült mellé, és nagy kínjában mentő ötlete támadt. Mivel régimódi nagyszájú kulacsát is elfelejtette megölteni, most kapóra jött az üres edény. Óvatosan elővette, a kulacsot is, majd beletette és arcán kéjes elégedettséggel engedni kezdte volna, mert pont akkor lépett oda Nelli, a húsos 18-éve lány, Margit néni, a kémiatanár egy szem lánya, aki súlya miatt kettővel is felért. Pistike oda volt Nelliért, mindent odaadott volna, ha egy éjszakán keresztül gyurmázhatna vele. Gyorsan ölébe húzta hátitáskáját, eltakarva a kulacsot és magát is. Nelli egy kis kaját jött koldulni, és hogy hatásosabb legyen kérése, az ülés szélét megfogva behajolt Pistike elé. Azaz Nelliből csak két hatalmas mell érkezett meg, és a mellek mögül szólt a hangja.
- Pisti, nem maradt egy kis uzsid? – kérdezte.

Más körülmények közt talán meg is eteti, de most lepasszolta. Folytatta volna a vizelést, de történt egy kis baj. Szerszáma Nelli hatására megdagadt és beszorult a kulacsba. Az ijedségtől a vizelet sem jött, erősen izzadni kezdett szorultságában. Mentő ötlete támadt. Úgy gondolta, hogy most gyorsan kiveri, és talán utána egy kis lankadtság lehetővé teszi majd, hogy kiszabaduljon. Húzogatni kezdte a kulacsot, közben megpróbált közömbös arccal nézni. A vízcsapnál felgyűlt élmények hatására óriásit élvezett, de a várt lankadás nem következett be, a kulacs maradt. Már közel jártak a táborhoz, ki kellett valamit találnia. Most is feltalálta magát, táskájából elővette esőkabátját, azt a derekára tekerve takarta el farka meghosszabbítását. Lassan tudott csak leszállni és járni, mert a kulacs lóbálózott, ki-kilibbenve a takarásból, de nem vette észre senki. Gyorsan ledobta táskáját és a WC-ben magára zárta az ajtót.

Lehajtotta a deszkát, ráült és gondolkozott. Megpróbált nem a csajokra gondolni, sőt, valami taszítóan undorítót keresett emlékeiben, de ilyet nem talált. Csak csajok, mellek, alfelek, szőrös és szőrtelen lábközi képek bukkantak fel, bármennyire is erőlködött. Még kétszer kiverte, de semmi eredmény. Már nagyon kellett vizelnie, így nem marad más, minthogy betérjen a piros keresztel megjelölt barakk ajtaján és segítséget kérjen. Megadóan nyitott be, nem érdekelte már a szégyen, csak az, hogy valaki szedje le már ezt a csüngő valamit. Nem látott senkit, ezért még egyszer hangosan köszönt. Egy fehér függöny mögül Nelli bukkant elő, mint kiderült ő vállalta az egészségügyi felügyeletet. Elvesztem, gondolta, miatta van minden, ő biztos nem segíthet.
- Mi a baj Pistike? – kérdezte.

Nem volt mit tenni, megmutatta. A lány percekig csak nevetni, hahotázni tudott, dús keblei úgy rázkódtak, hullámoztak, hogy Pisti már a látványtól is elment volna, ha nincs a farkán kaloda. A java csak akkor jött, amikor Nelli még közelebbről megvizsgálta, sőt kezével is érintette szorult szerszáma tövét. Ettől ez teljes harci keménységűvé dagadt, ami már fájt a szorultságtól. Nem tudott mást tenni, elmesélte, hogy miként próbálta már puhítani magát. Nelli rájött, hogy jók az ötletek, csak fokozni kell a figyelem elterelést. Elővett egy kémia könyvet, és fennhangon olvasni kezdte a száraz összefüggéseket. Vagy tíz percig olvasott a kovalens kötés főbb jellemzőiről, de nem volt hatás.
- Köszi Nelli, de amíg te olvasod, én csak rád tudok figyelni, és te annyira kívánatos vagy, hogy hiába minden igyekezeted.
Nelli elpirult, majd újra gondolkodni kezdett.
- Aha! Megvan! – kiáltott fel, és otthagyta Pistikét.
Miklós bácsival, az öreg tornatanárral tért vissza.
- Miklós bácsi! Ne kérdezzen semmit, csak tegye, amit megbeszéltünk! Maga most gyógyítani fog, csak erre gondoljon. – mondta Nelli lelkesen, majd kiment.
- Hát jó! – mondta Miklós bá. Majd megfordult, letolta a nadrágját, és előre hajolt.
- Pfúj! – mondta Pistike, és csörömpölést hallott maga alól. - Lejött! Leesett! – kiabálta önfeledten, és elszalad pisilni.

Másnap üzent érte Nelli, hogy vissza kell jönnie "kontrollra".
Így esett meg, hogy Pistike vágya teljesült és jól meggyurmázhatta Nellit, aki szintén elégedett volt, mert hájas bájai miatt csak méretes szerszámmal lehetett neki örömet okozni, és Pistike adottságai ilyenek voltak.
Vége.