Apa ugye látsz engem? Orfeusz megengedi, hogy simogasd? Szeretném, ha látnál, szeretném, ha tudnád ő volt a lovam. Megöltem. Apa miért válik minden rosszá körülöttem? Azelőtt szóltál hozzám. Nagyon régóta hallgatsz. Haragszol? Vagy már téged sem engedlek közel... Igen apa, tudod, senkit se akarok, mert csak bajt okozok a közellel. Jó lenne veled lenni. Csak veled.
Apa láttad a versenyt? Igen apa, győztem. Ezt vártad mindig tőlem. Kincsek voltak a kezemben, Cézár és Orfeusz. Egyikkel nyertem, a másikat elvesztettem, ahogy téged. Míg Cézár elbűvölt, magától is nyert volna, kegyesen elfogadott csak lovasnak, nem figyeltem Orfra. Apa annyira bánt, azt hitte már nem fontos. Mondják figyelmet akart csupán, nem halált, de belehalt mire figyeltem rá. Nem! Nem akarom ezeket a hangokat hallani, a gyötrődését... Apa kérlek, segíts! Sose kérek ilyet senkitől. A te hangod akarom.
Mesélek még neked. El kellett jönnöm Onnan, Ide haza. Ha haza ez egyáltalán és nekem van olyan. El, mert túl sokak hittek bennem, vártak tőlem és már nincs erőm a hitükre.
Sétálok itt a parton, ahol felnőttem. Minden ugyanaz, mégis idegen. Hideg a tenger és a szél. A nap melegítette homok is inkább mar, mint simogat, mint rég. Az olasz szavakat alig értem olykor. Apa lesz még otthonom? Tesó sír a telefonba, erős vagyok, hidegen nyugtatom, haragudjon csak és hagyjon. Apa mondd, hogy jól teszem. És képzeld apa, egy férfival éltem és egy fiút szerettem, tudod? Test meg a lélek. Emlékszem, amiket mondtál. Bárcsak most is szólnál. Ha akartam valamit elértem. Te tanítottál meg így élnem. De nem mondtad, igenis van, ami fölött nincs hatalmam és ez dühített. Mostmár hagyom. Megadom magam a világnak, ha másnak nem is, mert megváltani nem tudom. Az egyensúly szabálya, igen, innen elveszek, oda adok, valahol valami akkor is hiányozni fog.
Egyedül vagyok, magamnak is teher. Megértem és nem haragszom, ha nem felelsz. Csak fáj. A sok mindenben ez a legjobban. Talán szégyelled, hogy a lányod voltam... nem, nem sírok, az a győztesek privilégiuma. Nem sírok.
Apa...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Hozzászólások
:-)))
Nem nincs.
Mostmár eszembe jutott.
Fel akarta az én gépemre is rakni.
Szerencsére nem hagytam.