Elfelejteni a feledhetetlent

Miért van ez így?! Miért van az, hogy ha szeretek valakit ő rám se néz? És ha engem szeretnek, én csak másra tudok gondolni. Fiatalságomat egy négy évig tartó reménytelen szerelem töltötte ki. Rá gondoltam éjjel-nappal. Sírtam, sajnáltam magam, és a mennyekben jártam, amikor reggel köszönt nekem a suliban. Mindig éreztem, hogy elpirulok, és talán ő is látta. Látta, hogy odavagyok érte, és ezt kihasználva játszott velem. Hol kedves volt, már-már udvarolt nekem, aztán még fel sem ocsúdtam, és olyan semleges volt velem, mintha egy vadidegen ember sétálna vele szemben a dohos, régi iskolafalak közt.

Négy évig őrlődtem, megpróbáltam mindent, hogy megszerezzem vagy, hogy elfelejtsem -mikor melyiket. Aztán megismerkedtem egy fiúval. Nagyon kedves volt, hamar megszerettem. Talán egy hónapja tartott bimbózó szerelmünk, amikor Ő újabb játékba kezdett velem, és a szemembe mondta, hogy őrülten féltékeny a barátomra. Nem, nem borultam a nyakába, helyette kiborultam. Szerettem a barátomat, de az ő nyomai még a szívemben voltak, és most, egy év elteltével, úgy érzem nevének betűi és drága arcvonásai örökre a szívembe égtek. Még mindig az akkori barátommal vagyok és szeretem. Nagyon. Úgy érzem vele akarom leélni az életemet, egészen addig, amíg meg nem látom... ŐT.

Úrrá lesz rajtam a sóvárgás, a beteljesületlen szerelem fájdalma. Gyorsan beszélek vele egy-két szót - mi újság az egyetemen, és hasonló sablon témákról, és gyorsan továbbállok, mert félek. Félek, hogy ha sokáig látom, visszaesek abba a hibába, amiben négy évig tengődtem. Aztán másnap reggel sírógörccsel és kínzó lelkiismeret furdalással ébredek, a párom oldalán. Mit sem sejtve szuszog mellettem... átfordul a másik oldalára... megijedek, hogy felébredek és látni fogja rajtam... látni fogja, hogy álmomban megint megcsaltam Vele...

Úgy érzem, soha nem fogom tudni elfelejteni...Végre szeret valaki, aki igazán megérdemli, hogy szeressem, és én olyasvalakivel álmodom, aki soha nem szeretett... De ez a négy év hosszú idő volt. Talán egy ilyen hosszú szerelmet - még ha plátói is volt - talán soha nem lehet elfelejteni...