Történet egy lányról

Hideg, téli este volt. Köd borította a szürke várost. Az utcákon nem lehetett csak egy-két megtévelyedett embert látni, akik siettek haza. Haza a családi fészkükbe, ahol várta őket a család, szeretet.
Családom éppenséggel nekem is van, de nem szeretik, ha otthon vagyok. Anyám, apám azon munkálkodik, hogy hogyan okozzák a legnagyobb jósg látszatával a legnagyobb fájdalmat. Öcséim állandóan marják egymást és engem is. Szóval elegem lett. Fogtam a kabátom, és úgy döntöttem lemegyek és kiszellőztetem a fejem.

Mire leértem a köd már felszállt, s apró hópelyhek hullottak alá az égből. Nagyon szép látványt nyújtottak. Mindjárt jobb kedvem is lett. Elindultam a belváros felé, hogy megnézzem van-e még arra ilyenkor élet.
A buszmegálló magány olyan eszméletlen erővel tört reám, hogy a pillanatnyi jókedvem azonnal elillant. Vártam a buszt, ami hamarosan jött is. Persze addigra már egész csinosan elfedett mindent a hó. A busz szintén szürke, koszos és teljesen üres volt.

Beérve a városba odasétáltam a városháza előtti parkba és mivel nem volt semmi élet, leültem egy padra. Nem mondom nem volt kellemes, de aztán megszoktam, bele is feledkeztem a gondolataimba hamar.
Amikor egy lágy hang visszarántott a valóságba. Nem értettem mit mondott, nem volt rá elég erőm hogy megértsem. Hangja kellemes volt, bársonyos, de ugyanakkor kissé szomorú is. Lassan felemeltem tekintetemet. Mivel nagykabát volt rajta, ezért csak nagyjából lehetett kivenni testének körvonalait. De az arca, a hófehér arca a sapka alól előbukkanó vörös hajtincsek, miket a téli szellő ide-oda fújkált arca előtt, gyönyörűek voltak. A legizgalmasabb mégis a szemei voltak, azok a smaragdzöld szemek melyek olyan csodálatosan figyelték ledöbbent arcomat. Majd a hidegtől már-már lila ajkai mik csodálatosan íveltek ismét szólásra kerekedtek.

Az időt kérdezte, meg azt hogy nem fázom-e, én pedig azt mondtam remegő, elhaló hangon, hogy már nem. Nem tudtam, mi történik, csak tudtam, hogy most jött el a nagy alkalom, hát nekivágtam...

A befejezést mindenki elképzelése szerint alakíthatja. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.