Dejooooo adatai

Valahol kihunynak a fények,
valahol egyedül vagyok és félek,
valahol hiányzol nagyon,
valahol fázok nagyon...

Rám nevetsz, lenézve, gúnyosan,
ruhád ezer meg ezer szél szaggatta.
Rám nézel, mélyen a szemembe.
S kérded: Velem jössz? Most eldöntheted...

Meghalt. Meghalt már régen,
meghalt, hogy valami új születhessen.
Meghalt, mert túl kicsi volt ehhez a világhoz,
meghalt, mert elege lett az örökös hibákból...

Ne bántsatok! Nem tettem semmit!
Ne sajnáljatok! Nem tettem semmit!
Semmit azért, hogy velem maradj,
már akkor is csak egy senki voltam,
már akkor is az elején feladtam...

Elgondolkodtam. Azon, hogy vajon miért történt ez az egész, ez a 3 év...? Miért volt annyiszor rossz nekem, miért kellett ilyen hamar felnőnöm? Aztán megállok a kérdések feltételében, és felteszek egy más típusú kérdést! Miért kérdezgetek én ilyeneket magamtól és Istentől? Aztán rájövök... azért mert bánt, hogy nekem így kellett felnőnöm, én nem így akartam...

Elhittem. Elhittem mindent.
Elhittelek téged,
elhittem az álmokat, a fákat, a virágot,
elhittem minden igaz hazugságot.
S most itt állok újra.
Elmosolyodom, magamon,...

Körülnézek, hosszú idő óta először.
Minden megváltozott, már nem félek a jövőtől!
Olyan más lett minden, felszáradtak a pocsolyák,
már nem vizesek többé a régen tengerben úszott...

Várok..., várok ameddig csak lehet,
várok, ameddig várnom kell,
várok, ameddig erőm kitart, s kitartok én is,
várok, ameddig a távolban valami is fénylik!
De meddig?...

Az élet?...mindenkinek mást jelent.
Valakinek szabadon szárnyaló képzeletet,
valakinek valós, tiszta érzelmeket,
valakinek hazug, szürke képeket.
A szerelem?...mindenkinek...