Történetek

- Johnson, - Szólt Bruce most már minden félelem és aggodalom nélkul. - Mi legyen ezután?
- Tehát megértette, igaz?
- Igen, s azt hiszem az egész emberiség nevében köszönetet kell mondanom.
- Örülök annak, hogy most már nem kell titkolódznom. A kérdésére pedig nem tudom, s nem is akarom tudni a választ. Az én küldetésem lejárt, a jövő gondjainak a megoldását, már önöknek kell megoldaniuk. Sikerülni fog, ne aggódjon, elég jó a valószínűsége. Az emberiségre a végtelen világűr...

jó szájönszfiksönt vagy fantáziadús fántözit írni nem könnyű. nektek nem is megy. nézzünk néhány példát, milyen hibákat is követ el a műkedvelő (és nem sztétika-kedvelő) delikvens, aki csak úgy, csak úgy mellesleg foglalkozik az írással, és annak komplett tudományával. paródiák következnek...

- Valoryn kapitány! Megvizsgáltuk az út többi részét, és mindent rendben találtunk. - mondja fiatalos hangján. Kinézetre hasonlít Valorynre, az öltözete sem olyan, mint a többieké, inkább mint a kapitányé, de az arca teljesen más. Ő sokkal fiatalabb és parancsra készen álló ember.
- Rendben. Hamarosan sötétedik, már késő délután van. Nem fogunk sokat menni! - mondja Valoryn meggyőzően...

Ez a terrorista szervezet Oroszországból indult, amiért az USA nukleális fegyverek gyártásával és felhasználásával vádolta. Azóta voltak kisebb háborúk kb. 2001 elejéig, de egyik sem jutott el Európába. Sajnálatos móddal, 2002. Márc. 28-án az amerikai hadállomány letartóztatta és kivégezte Oroszország kancellárját. Onnantól nem volt megállás a lejtőn, az Orosz hadsereg bevonult az Európába és újra bevezették a szocializmust...

- Milyen volt vámpírnak lenni, Victoria? - nézett a szemembe mélyen.
- Olyan volt, mint…. - sóhajtottam, szememet lehunyva. - Olyan volt, mint egy rossz álom.
- Nem akartad elhagyni apáékat. Mégis megtetted. - hangja elmélyült, szeme változatlan maradt, de ő maga megváltozott. Megnőtt, megszépült, karcsúsodott, míg végül nem álltam szembe húszéves önmagammal.
- Nem volt szándékos! - védekeztem.
- Kudarcot vallottál… - folytatta zavartalanul, s szemében a rám oly...

Az izgalmak hatására úgy döntött most jó lenne egy erős kávé. Gondolta, míg megfő, lemegy és becsukja a pinceablakot. Most óvatosabban lépett a lépcsőn így ott nem érte baj. Épp húzta be, amikor egy fekete macska futott el az ablak előtt. A szívéhez kapott és mikor felfogta, hogy csak egy macska volt csökkeni kezdett a pulzusa...

Hétköznapi futkározás az egész, miközben szembenézünk saját korlátainkkal, önmagukat éltető akadályaink tömkelegével, a legyőzhetetlen nehézségek sorozatával, melyek mások által élt hamis énjeink belépői a következő kategória páholyába. Alternatív kiút a mocsárból, mert helycsere nélkül maradnánk a pöcegödörben. Szegények nélkül nincsenek gazdagok, különbségek nélkül pedig maga a lét is csak illúzió.
Miért? ...

Egyszer Valaki az élet legszebb, legértékesebb érzését akarta megtalálni. Testi, lelki egészségét nem kímélve harcolt éjjel-nappal, hogy meglelje és magáénak tudhassa azt, amit időtlen-idők óta keres az ember egész élete során: a boldogságot.
De mindhiába: az igazságtalanság most is győzedelmeskedett az emberi törekvés felett. Valaki a csatát elvesztette...

Volt egy gyerekjáték, mikor a homlokotokat összeteszitek, és ellenkező irányba fordítjátok a fejeteket, és akkor a szemetek elmászik lefele és felfele, na mi ezt eljátszottuk, és ő nagyon megijed, de nagyon közel is maradtunk egymáshoz. Akkor hirtelen ötlettől vezérelve adtam neki hirtelen egy szájrapuszit, amitől ő meglepődött...

- Rettenetes, hogy ilyesmi megeshet a városunkban! Főként, hogy nem az első eset. Egyenesen tarthatatlan! Ez már nemcsak a kórház, de a polgármester felelőssége is - kapta el egy idősebb pár beszédfoszlányát a temető kijáratánál Susan.
- Teljesen igaza van. Én ugyan nem szeretném, hogy valaki kivágjon belőlem valamit, amint ott fekszem holtan a boncasztalon! - kontrázott rá az idős asszony...