Történetek

- Tegnap este... találkoztam vele... láttam! - mondta borzadva.
- A férfit akit szerdán vettél észre az ablakból?
- Az nem férfi volt! - szólt rémülten.
- Mi? Mi történt? Mond már el!
- Láttam őt! Tőle kaptam ezt a pofont...
- Gondoltam, de ki volt az? - türelmetlenkedett.
- Amikor felidézem az arcát... elfog a rettegés.
- Miért? Megfenyegetett, hogy megöl? Ezt el kell mondani a szüleidnek és a rendőrökne...
- Hát nem érted? - vágott közbe....

- De én körülnéztem, mégsem láttam, és nézd csak! - kicsit arrébb lépett, majd leguggolt- Itt eltűnik, a kerítés pedig több méterre van még, ekkorát nem tudott ugrani, ugye?
- Ekkorát? Hát... nem, szerintem sem. Mintha elrepült volna vagy...
- Vagy valaki felemelte és elvitte. Nézd! A nyomoktól egy méterre sincs, van egy másik lábnyom, de az túl nagy ahhoz, hogy állaté legyen.
- Ez nagyobb az én lábamnál is! Valaki itt járt tegnap? Biztos az új szomszéd, a Zoli. Bár neki...

A fiú hazakísérte. Meghasonlott önmagával akkor. Ő, a büszke rátarti lány, magában könyörgött, hogy akarja már megcsókolni ez a kelekótya szőke vitéz. Már negyedórája álltak a kapuban, mire összeszedte a bátorságát és felszólította, hogy most kér egy búcsúcsókot, aztán aludni megy, mert különben állva elalszik. Ennivalóan esetlen volt a fiú! Ehhez képest, pár perc után azon kapta magát, hogy a lábai nem érik a földet, és olyan bizsergés fogta el, amilyent még sosem érzett...

A terve bevált, amikor megpillantotta a porfelhőben felé közeledő alakot. Bízott benne, ha pontosan céloz, a kezeit a golyó nem sebesíti meg. Kénytelen volt kockáztatni, hiszen tudta, hogy a lány rettentő jól verekszik, közelharcban esélye sem lenne ellene. Gondolkodás nélkül meghúzta a ravaszt. Terve bejött. Az árnyék összerogyott, ő kirúgta a Ford ajtaját, és lecsapott a fegyvert tartó csuklóra úgy, hogy az véletlenül se sérüljön meg. A kocsihoz vonszolta, és megpróbálta leütni, hogy...

Ahogy száguldottam, egy kislány jött ki az egyik ház kapujából. Az a kislány volt az!
Fékeztem, de nem volt elég hatásos a műveletem, de szerencsére ő észrevett és hátraugrott. Mikor megálltam és megfordultam, az édesanyja hangosan lecseszett azért, hogy nem tudok vigyázni másokra. Én halkan bocsánatot is kértem. Abban a pillanatban a kislány berohant a házba. Én elköszöntem és most már lassabban, de nyugtalanul indultam tovább. Úgy 10 órára értem haza. Levettem a futóműveimet és...

- Igen? És? - türelmetlenkedett Szkálli.
- A nő a konyhapadlón hevert nem egészen öt perccel később, és rosszabb bőrben volt, mint a két hetes vízhullák. Ráadásul miután megnézték, kaptak egy-egy sms-t a mobiljukra, hogy hét nap múlva meg fognak halni.
- Ez valóban elég érdekes, Murdel. Gondolom, bele akarod vetni magad az ügybe.
- Eltaláltad. És ez több mint érdekes...

Így van ez akkor, ha szerelmes vagy, ha elveszítesz valakit, aki Hozzád közel állt, bele kellene törődnöd, de nem tudsz... Ez mégsem olyan egyszerű, mint ahogy mondják, úgy tesznek, mintha nekik sikerült volna valaha is beletörődni olyanba, amibe nem lehet. Szeretsz valakit, szerelmes vagy valakibe, tudod, hogy nem lehet az, amit szeretnél, tudod, hogy hiába szereted, mert Ő nem szeret, TUDOD, de mit teszel? Remélsz...

Szülei, akik mindig segítették, mellette álltak, és most nem kaptak mást, mint közönyt és megvetést! Értetlenül álltak az ő imádott, egyetemista fiuk előtt, akit elragadott, megváltoztatott valami embertelen, őrült szenvedély. Még húgától, ettől az ártatlan lénytől is elfordult, közömbössé vált számára. Nem volt képes foglalkozni, törődni vele, ahogy senkivel és semmivel, életét felemésztő vágyán kívül. Számtalanszor akart menekülni ebből a lehetetlen kapcsolatból, de a vágy mindig legyőzte...

Hiányzik. Nem beszélünk. Hiányzol. Pár percig nem látlak, nem hallak beszélni, máris rám tör az az érzés, amit sosem akartam: hiány. Megismerkedtünk. Barátság ez? Nem tudom. Talán. Te azt mondod az. Én úgy érzem szerelem. Egy oldalú szerelem. De nem. A papírlapnak is két oldala van...

Éreztem, hogy a lábam el kezd reszketni, futni akartam, de nem tudtam. Hátranéztem, hogy jön-e Paul, de pont akkor fordultam vissza, amikor a gyilkos mellé lépett. Reagálni sem volt ideje, a gyilkos beledöfte a kését a hasába. Megfordultam és neki rontottam, a nyárssal rávágtam egyet a fejére, amitől megtántorodott és vérezni kezdett...