Történetek

Lassan, bizonytalan léptekkel elindultam a bejárat felé. Útközben letettem a poharat a hall közepén álló asztalra. Mikor odaértem neki támaszkodtam az ajtónak, s halkan elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Nagy levegőt vettem, majd kitártam. Nem is tudom igazából, hogy mit vártam, meglehet még a legrosszabbra is felkészültem. Ehelyett nem volt ott semmi sem, csupán a hűvös levegő tódult be. Megkönnyebbülve kiléptem, hogy megbizonyosodjak igazamról, s ezután már csak a magyarázatot kerestem....

Csend van. Nyomaszt. Olyan nyugtalan. Idegesít. Valahogy nem találom a helyem a világban. Sokat próbálkozom pozitívabban nézni a világot. De felesleges. Nekem nem éri meg. Ahogy már írtam; csend van. Hiába a fülemben ott az utca zaja, mégis csend van. Nekem ez nem mondd semmit. Olyan egyedül érzem magam. Csak én vagyok itt a világban, egyedül, kezemben egy olcsó cigi, melyből most mélyet szívok, csak hogy tudjak tovább írni...

Bejött…és…és… és állati szuper volt, és olyan tökéletes és olyan jó volt, hogy azt hittem a mennyországban járok! –Visította nevetve. –Még sosem voltam ennyire jól, Soulness olyan gyengéd, hogy majdnem elolvadtam tőle… És a tegnap este… Az gyönyörű volt… Fantasztikus! Nem hittem hogy ilyen, de ez minden egyes képzeletet túlszárnyalt vele kapcsolatban!
- Szóval akkor bevált a svéd szerető… - Melissa féltékenyen nézett a sugárzó Miára.
- Melissa! –Az összes lány mérgesen ránézett....

Bálint halványan elmosolyodott - vagyis inkább csak összerántotta az arcizmait -, hogy jelezze, tényleg minden rendben. Liza még várt egy darabig, aztán kiment. Magára hagyta a fiát a szobájában, a börtönében, a saját kis világában. Nem zárta be az ajtót, elindult lefelé a lépcsőn...

Félve behunyta a szemeit, megfogta gyöngéden a lány fejét, és az ajkait kezdte keresni. Mikor megtalálta, forró csókot pecsételt rá, Mia ettől megint a mámor tengerén érezte magát, ahonnan csak egyetlen kiút létezett.
- Most csak is rajtad áll, hogy folytassam- e… De csak akkor teszem meg, ha te akarod. –Soulness melegíteni kezdte a lány még mindig elgémberedett ujjait.
- Mit? –Mia még ki sem józanodott az előző csókból.
Megint érezte az ajkainál a fiú ajkait. A nyelvével...

A törpe furcsa, kappanhangú nevetést hallatott. Egyáltalán nem illett a hideg tekintetéhez ez a fajta megnyilvánulás. Fogai szinte világítottak fekete ajkai között.
- Hogy ismertem-e? Nem. De tanítottam. És szerény véleményem szerint az ember csak akkor ismer meg igazán valakit, ha tud neki újat mondani, és a másik áhítattal figyeli minden szavát. Persze, ez nálam mindennapos jelenség, ugye… De mégis mit tehet az ember, ha világszerte ismert tanár? Hm. Nos, visszakanyarodva az édesanyjához…...

Azt hitte Soulness valami rendetlen házban lakik, de ez a tisztaság, ez a pompa már- már rémisztő volt számára. Néhány szekrényen fekete, és piros mécsesek voltak, ettől is volt annyira egzotikus a ház. Mia megpillantott egy vastag borítékot. Azt hitte pénz van benne, amit Soulness a szüleinek szán, vagy valakinek, aztán csak nem hagyta nyugodni. Felemelte a borítékot, és lemeredt. Fényképek voltak benne. Kicsúsztatta őket, és nézegetni kezdte. Soulness és egy nő...

Az ajtó kinyílt. Egy homályos alak állt kint.
- Már vártam. - szólt a nő, anélkül, hogy tudná, kihez beszél.
- Tudom. Mindent tudok magáról.
- Akkor azt is tudja, hogy nem számítottam rá, hogy...hogy ennyire hirtelen.
- Senki sem számít rá. Bárki, bármit mond is, senki nem tudhatja előre. Soha...

- Ki vagy te? Ki vagy te ott a tükör másik oldalán? - kérdem, de nem érkezik felelet, hiába várom. Lehet, hogy ő nem is tudja a választ, lehet, hogy a válasz itt lakik bennem, csak valahol nagyon mélyen...talán már soha nem is fogom megtalálni, már csak emlékezni fogok rá, hogy ki is voltam... régen! ...

A kés csörömpölve hullott a padlóra. Susan hátramozdult, próbált minél távolabb csúszni ellenfelétől, miközben a hónaljtokban pihenő Browning után kutatott. A betörő valahogy megsejtette szándékát, mert erőt vett fájdalmán, és mellbe rúgta. Susan úgy érezte, mintha a kín a bordái alatt robbant volna. Az egész oldala elzsibbadt, karja érzéketlenül csüngött a teste mellett.
- Mocskos kurva! - hörögte a támadó, és közelebb kúszott az ügynökhöz. Egyik kezével belemarkolt a hajába, míg...