G.O.D 14-15

14. A harmadik

- Aztaa! –A lányok ámuldozva léptek be a luxusméretű lakásba. A bútorok valami gyönyörűek voltak, a fehér falakat, meg mintha nemrég festették volna. Mia is eltátotta a száját, amiben Soulness lakott szálloda, az ehhez a lenyűgöző helyhez képest semmi. A falakon, díjjak, és óriási képek csüngtek, mint például egy dedikált kép Alice Coopertől, vagy a Kisstől, de volt néhány olyan kép is ami Mia, és a lányok szemében ismeretlen együttesek fedtek. Kivéve az egyiket, ami egy 2003- as G.O.D poszter volt. Friolnak akkor még volt haja, bár eléggé sündisznósan festett. A házban a legfurcsább az volt, hogy a hálószoba a ház közepén volt található. Ez látszólag a legtöbb lány fantáziáját be is indította. A konyha tágas volt, óriási ablakokkal. Szinte minden fehér és szürke színben pompázott, de mégsem volt egyhangú. A „szórakozó szoba” ahogyan Soulness bemutatta egy óriási képernyőjű tévéből állt, és egy csomó szórakozási lehetőséggel felszerelt eszközökből.

- Majd holnap körülnéztek, mindjárt megmutatom a szobát… - Soulness otthonosan besétált az egyik szobába, a lánycsoport követte. Mindenki kivéve Miát. Ő lemaradt, nem volt fáradt, inkább űzte a kíváncsiság, hogy megismerhesse rajongása tárgyának minden házbeli rejtekét, minden titkát. Másra számított. Azt hitte Soulness valami rendetlen házban lakik, de ez a tisztaság, ez a pompa már- már rémisztő volt számára. Néhány szekrényen fekete, és piros mécsesek voltak, ettől is volt annyira egzotikus a ház. Mia megpillantott egy vastag borítékot. Azt hitte pénz van benne, amit Soulness a szüleinek szán, vagy valakinek, aztán csak nem hagyta nyugodni. Felemelte a borítékot, és lemeredt. Fényképek voltak benne. Kicsúsztatta őket, és nézegetni kezdte. Soulness és egy nő. Mia szorosan összpontosított, de nem emlékezett rá, hogy valaha is látta volna ezt a nőt. Hosszú szőke haja volt, és ragyogó égkék szeme. Nem volt nagyon kiöltözve mégis elegánsan nézett ki a férfi mellett, aki nem más volt, mint Soulness. Egyszerűen sugárzott. Ahogyan hozzáért a nőhöz látszott, mennyire szereti, mennyire óvja, mennyire félti őt. Az egyik kép követte a másikat. Mia az egyiken teljesen megkövült. Soulness, és a nő az utcán csókolóztak, tisztán kivehető volt, mindkettejük arca. Megfordította a képet. Soulness és Liona 2002. december… Sóhajtott egyet, azt hitte Soulness megcsalja, de nem. Kiesett egy levél is a fényképek közül. Mia felvette és szétnyitotta. Nem sokat tudott svédül, de nekiugrott fordítani a szöveget.

„Drága Liona!
Nem tudom meddig bírom így ki nélküled kedvesem! Az orosz turnén is csak te jártál az eszemben, ennek következtében el is szakadt a gitáron egy húr. Nemsokára hazatérek, és ismét együtt lehetünk! Alig várom már, el sem tudod hinni mennyire hiányzol nekem!

Szerelmed: Soulness”

2002. november 30.

Mia csupán csak ennyit tudott lefordítani, de ezek a sorok többet mondtak neki a levél egész tartalmánál. Soulness szeretette azt a nőt. Lionát. És most? Most mit érezhet? Mia kezdte becsapva érezni magát. Visszatette a levelet, és a fényképéket, majd követte a többieket. Mikor belépett a szobába már mindenki aludt, kint az ég már lila színbe öltözött. Most ötlött fejébe a kérdés hogy Soulness hogy lehet ilyenkor még fenn, mikor itt éjszaka volt. A következő pillanatban valaki gyengéden átölelte.
- Te meg merre kóboroltál kismadár? –Ezek a szavak…Süt belőlük a szeretet, az érzelem a vágy… Mégis olyan idegenek voltak most Miának. Ránézett Soulnessre.
- Van valami gond? –A fiú nem értette a lány hirtelen ridegségét.
- Nem is mondtad hogy volt barátnőd…
- Mert ez természetes…
- Igazad van, biztos csak én vagyok hülye… Tényleg szép nő volt Liona. Mi lett veletek? –Szögezte a gitárosnak a kérdést.
- Hogy? –Soulnessnek hirtelen szorítani kezdte valami a nyakát. Elkapta a tekintetét Miáról, és elfordult, sóhajtott, majd rágyújtott egy cigire.

- Igen… Gyönyörű nő volt… - Kezdte komoran Soulness. –Gyönyörű, és páratlan… Csak hogy éppen nem nekem teremtették… - Ránézett a lányra, de szemei még mindig nem tükröztek gyűlöletet, inkább fájdalmat, és szomorúságot. –Szétváltunk… Nem viselte el, hogy szinte sosem vagyok otthon… Ez igaz… Alig voltam itthon, túlságosan érdekelt a zene, a G.O.D, még úgy nem is foglalkoztam a nő szó távolabbi jelentésével. Aztán jött Ő, és minden megváltozott. Igyekeztem vele lenni, minden egyes szabadidőmet vele töltöttem, amennyit csak tudtam… - Elmosolyodott. –Volt olyan hogy éjszaka kezdtem el szövegeket írni, egyszerűen megihletett. Ahogyan aludt mellettem, pihent, olyan védtelen volt, és olyan…gyönyörű… Aztán amikor azt hittem hogy minden a legnagyobb rendben, össze akartam vele házasodni. Normális életet akartam… mint bárki más. Erre jött ő. Azzal kezdte nagyon szeret. –Soulness gúnyosan felnevetett. –De muszáj választanom… A csapat, és közötte… Neki egy olyan férfi kell, aki minden idejét neki szánja. És tőlem ezt nem kapja meg… Én nem mondtam semmit, ő is fontos volt meg a csapat is. Aztán lehalkult ez a téma, majd az egyik napon, amikor hazajöttem egy levelet találtam… - Soulness kifújta a füstöt. –Gyönyörű volt, de én másra vágyom felirattal. Egy ideig nem láttam, aztán az egyik újságban egy norvég dobossal volt a címlapon… „Az álompár” ! Egyszerűen nevetséges volt! Árvának éreztem magam, és mérhetetlenül hülyének, amiért csak úgy itt hagytak…
- Nem te voltál a hibás… Sajnálom…
- Úgy gondolod?
- Igen… A nők néha követnek el nagyobb butaságokat…
- Te nem is vagy még annyira nő…- Soulness nevetni kezdett, látszólag kizökkentette Mia mondata a szomorúságból, és az emlékekből.
- Az lehet… - Mia odalépett a fiúhoz, és átkarolta a nyakát. –De érzem hogy mi kell neked…
- És mi kell nekem? –Soulness tudatlan arccal nézett.

Mia behunyta a szemeit, és megcsókolta Soulnesst. A gitáros átfogta a lány derekát. Mia felborzolta Soulness haját, már teljesen megszokta az újonnan szerzett szürke tincseket szerelme hajában. Teljesen egymásba voltak gabalyodva, észre sem vették, hogy az egyik lány közben felédredt.
- Khmm… Khmmm… - Hirtelen valaki mögöttük köhécselni kezdett. Soulness, és Mia szétugrottak, mint a téren a vadgalambok. –Öhhh… Megmutatná valaki merre találhatom a mosdót?- Melissa volt, Cassandra egyik barátnője.
- Megmutatom… - Soulness szégyenlősen elmosolyodott, elengedte a Miát, aki szintén félénken pillantott Melissára…
- Szóval itt van… A mosdó… - Soulness éppen ki akar menni, mikor Melissa galléron ragadta őt, és falnak nyomta. –Hé kislány! Mit akarsz?
- Ha engem láttál volna meg előbb, akkor engem faltál volna fel! Ugye? –A lány, nekinyomta a falnak, és meg akarta csókolni.
- Nem! Dehogy! –Soulness eltolta magától a heveskedő Melissát. –Én Miát szeretem!
- Csak képzeled! Mutasd meg hogyan szeretkezik egy svéd… - Melissa ismét csókra nyitotta a száját, de a fiú a következő pillanatban kimenekült a karjai közül.
- Állítsd le magadat! Értetted! –Soulness kiment, Melissa meg egyedül maradt.
- Mi van? –Mia kérdőn nézett a felindult fiúra, aki ismét a karjaiba zárta.

- Semmi… - A következő pillanatban a lány ajkai ismét a birtokába kerültek. Olyan hevesen csókolta Miát, hogy a lány majdnem elszédült.
- Soulness… Kérlek! Ne! A lányok bármelyik percben.. Felébredhetnek! –Mia halkan suttogott.
- Szeretném, ha holnap nem mennél a lányokkal… Itt maradnál velem…Sőt! –Mia csípőjét a derekához húzta. –Azt akarom, hogy most se aludj ott bent! –Finoman beleharapott a lány ajkaiba.
- Mi ez a hirtelen nagy hevesség? –Mia eltolta magától Soulnesst.
- Azt akarom hogy… - Soulness köhögni kezdett. Bár az utóbbi napokban a rosszullétek száma megfogyatkozott, a köhögés viszont egyre erősödött.
- Megfáztál? –Mia először nem gondolt semmi komolyabbra.
- Igen! –Soulness kapva kapott az alkalmon. Amúgy sem tudta volna magát kimagyarázni. –Szóval…
- Mit gondolsz hogy jönne ki? –Mia elmosolyodott.
- Igazad van… - Soulness csupán csak ajkaival formálta a szavakat. Hogy jönne ki? Hogy járnak! Járnak is vagy nem? Soulness kérdőn nézett az ásítozó lányra.
- Majd hunyok rá egyet… bent… - Folytatta Mia komolyan.

Soulness szomorúan elmosolyodott, bólintott, és ő is bement a hálószobába. Mia sokáig nem aludt el, Soulness javaslatán törte a fejét. Érezte hogy valaki hosszasan figyeli. Megfordult.
- Mia te nem is szereted őt! - Melissa nézett rá megvetően.
- Hogy mi van? –Mia igyekezett olyannak látszani, mint aki most kelt fel.
- Ne hülyülj! Soulnesst nem is szereted!
- Miből gondolod?
- Élvezed, hogy foglalkozik veled, és abban reménykedsz hogy az újságok címlapjára kerülsz, mint a barátnője! De tévedsz! Én fogok mellette lenni…
- Egy! –Mia felült. –Semmi kedvem az újságok címlapjára kerülni, nem úgy mint neked! Kettő! Én nem tartom vissza, de az ő szájából akarom hallani hogy vége! Nem tőled! Három!
- Mia miért ordítasz? –Cassandra álmosan fordult meg a földön.
Mia hirtelen felindultságtól kipirosodott, de le is nyugodott.
- Semmi, aludj nyugodtan… - Vetett egy mérges pillantást Melissára, majd ő is lefeküdt.


15. Korcsolyaparti

- Soulness… Soulness… - Mia halkan rázni kezdte a fiú vállát. Soulness elég furát álmodott, de most elmaradt az a rosszullét, biztos fáradt volt. Megfordult.
- Jó reggelt… - Mosolyogva nézett a lányra.
- Már mindenki fent van… Kész a reggeli… - Mia viszonozta a fiú mosolyát.
- Reggeli? –A gitáros felkelt, megrázta kócos fejét, és körülnézett. Otthon van, de akkor… Reggeli? Mióta elment a családjától nem reggelizett. Nem volt rá ideje. Felkelt, magára nézett. Hajnalban nem volt ereje átöltözni, rögtön elaludt.
- Akkor megyek, átöltözök… - Mutatott a mosdó felé.
- Zárd be ajtót! –Mia nevetni kezdett.
- Ja igen! –Soulnessnek titokban eszébe jutott a tegnapi eset azzal a lánnyal. Nem akarta magát kellemetlen helyzetbe sodorni…
Mikor Mia belépett a konyhai térben a lányok nevetgéltek, és terítettek. Mia is segített.
- Ma mit csinálunk? –Cassandra érdeklődve nézett Miára.
- Keresnünk kell egy hotelt…
- Nem maradsz itt?
- Én?
- Aha…
- Dehogy! –Mia legyintett, mint aki hülyeségekkel tömi a fejét. Alighogy kimondta kinyílt az ajtó és Soulness lépett ki rajta egy köpenyben vizes hajjal.

- De édes vagy! –Mosolyodott el Miával együtt a többi lány is. Miának most tűnt fel Soulness mennyire vékony. Majdhogynem vékonyabb a csípője mint neki. A lány valamivel teltebb férfira emlékezett, most sem volt ronda, csak meglepődött. Soulness honorálta a lányok üdvözletét egy sármos mosollyal, majd Miához ment, és kihívóan a szemébe nézett almazöld szemeivel.
- Akkor gondolkodtál a tegnapin?
- Soulness… Figyelj… Nem tudom… Nem akarom őket egyedül hagyni…mármint a lányokat…de téged sem…jag älska du…
- Mit tegyek hogy maradásra bírjalak? –Soulness kérlelően elmosolyodott. Ezt Cassandra is meghallotta, és intett neki. Soulness először nem értette mit akar mondani a lány, majd amikor már egy jó ideje figyelte a lányt, beugrott. Mia ajkait szó nélkül letámadta. Finoman hozzásimult, ajkai Miáéhoz tapadtak. A lány átkarolta a meztelen vállát, és engedte, hogy Soulness is simogatni kezdje.
- Maradj!
Mia alig tért magához a csókból.

- Kélek maradj itt velem! –Soulness magához húzta a lányt, közben Cassandrára kacsintott, aki megnyerően helyeselt.
- Na jó! –Hangzott a sóhaj.
- De nehogy a város végére hajtsatok minket! –Nevetett fel Cassandra.
- Neeem… - Mia megcirógatta Soulness orrát, mint egy kisbabáét, mire ő nevetni kezdett. –De ezt még leverem rajtad te svéd szépfiú!
- Hogy? –Soulness már nem kapott választ a kérdésére, a lány otthagyta. Hirtelen Melissára tévedt a tekintete. Soulness egy kicsit elvörösödött, itthon mászkál a lányok előtt fél pucéron. Egy kicsit cikinek tartotta, ezért gyorsan berobogott az egyik szobába…
- Mondd te sosem tévedsz el?- Kérdezte Cassandra Soulnesstől.
- Nem, dehogy miért? Már régen itt élek… - Mosolygott a lányra.
- Én tegnap alig találtam meg a vécét… - Vágott közbe Melissa.

Soulness visszafojtotta azt a szót, amit éppen mondani akart a lánynak. Igazából felért volna egy „Tűnj innen!” vagy „Hagyj engem békén!”- nel, de valahogy nem akaródzott kimondani. Annál is inkább, mert ez a lány Miának a barátnője… De ezt még magának sem akarta bevallani.
- Ti meg hova készültök? –Nézett a csomagokra.
- Hát keresni kéne egy hotelt. –Cassandra leült az egyik legkényelmesebb fotelbe.
- Ilyenkor? Kérlek lányok! Van egy jobb ötletem! –Soulness megnyerően elmosolyodott mire a lányok értetlenkedve néztek rá…
- Nekem ez nem fog menni! –Mia szinte visított a nevetéstől, mikor Soulness felhúzta a hóból. A lány lábán jégkorcsolya ékeskedett. Soulness elvitte őket korcsolyázni az aránylag közeli Malären tóhoz. Persze nem gyalog mentek, úton útfélen felszálltak egy buszra, amit persze Soulness fizetett, egy jó kis „Ki fizesse a jegyeket?” veszekedés után. A tó attól függetlenül hogy teljesen befagyott nem hemzsegett a vendégektől, Soulnessékon kívül körülbelül harminc ember uralta a jeges felszínt. Mint az kiderült, a lányok nem tudtak korcsolyázni, ezért Soulnessnek egyenként kellett a lányokat felsegítenie jobbik esetben a padról, de előfordult, hogy a hóról is szedett össze néhány esdeklő lányt. Mindenesetre ő jól szórakozott, főleg, mikor Mia egy hirtelen forduláskor ráesett.

- Te kis hatballábas! –Nevetett fel, mikor Mia „leütötte”.
- Nagyon vicces! –Mia kinyújtotta a nyelvét a fiúra, aki segítőkészen felsegítette. Ismét az eszméletlen közelség. Az a félreértetlen szerelemmel teli nézés.
- Hé- hé- hé, turbékoló galambpáros, mielőtt még itt leragadnánk keressünk egy vendéglőt, mert éhes vagyok és fázok! –Cassandra Soulnessre nézett. A fiú mosolygott, hol Miára hol Sandára, majd bólintott és a kis csapat megindult a közeli kávézóba, persze jégkorcsolyák nélkül. Mindenki rendelt egy forró kakaót és Soulness cigis doboza is kidobásra került, vagyis a virágágyásba Mia jóvoltából. Soulness csak nevetett a lányokon, annyit amennyit életében még soha. Ilyen jól nem érezte magát még a csapattagokkal sem. Főleg hogy Mia keze, végig az ő karján pihent. Ez csupán egyetlen dolgot jelentett: Mia és Soulness hivatalosan is járni kezdtek.

A délelőtt hamar elszállt, a lányok gyorsan kifáradtak, nem voltak hozzászokva hogy kilométereket gyalogoljanak egy városban, és lassacskán megértették hogy a bandatagok miért olyan vékonyak is. Soulness délután elvitte őket a többi taghoz, akik meglepve fogadták a lányokat, főleg Micha, mivel Soulness és Mia kézen fogva érkeztek. Az meg még jobban meglepte hogy eddig dohányos barátjánál egy szál cigaretta sem volt, persze nem meséltek neki az éttermi dobálózásról. Friol mint mindig kikezdett néhány lánnyal, csak játékosan bókolt nekik, akik persze rögtön bedőltek a csapdába, és együtt dalolásztak az énekessel. Mia is kifáradt, ő leült abban a szobában ahol a felvételeket készítik, és bambán bámulta az üvegen keresztül ugráló emberkéket. Érezte hogy egy hideg kéz megállapodik a vállán.
- Fáradt vagy?
- Egy kicsit…
Soulness leült Mia mellé, és együtt nézték csöndesen hogy baromkodnak a többiek
- Nem akarsz?
- Mit? –Mia ránézett Soulnessre. A fiú megakadt, de tettei többet mondtak mindennél, magához húzta Miát, és a vállára tette a kezét, megpuszilta a lány homlokát.
- Köszönöm hogy eljöttél…- Suttogta. –Nem is tudod mit jelent ez nekem… - Soulness felsóhajtott. Mia érezte a gitáros lelkét nyomja valami amit nem akar megosztani vele.
- Soulness mi a baj? –Az állát Soulness vállának támasztotta, úgy nézett fel rá.
- Semmi… - Soulness kifújta a levegőt. Igazából szűnni nem akaró fájdalmat érzett a gyomrában, mintha éhes lett volna, de mégsem azt jelentette.

- Bocs, elmegyek vécére! –Felemelkedett és kisétált a mosdóba. Micha is követte. Soulness behajtotta az ajtót, nekitámasztotta a fejét a falnak, és erőltetetten lélegzett, szinte tátogott, mardosta a torkát, a száját az érzés. Kutakodva benyúlt a zsebébe, de nem találta amit keresett.
- Az nem lehet… - nyögött fel. –Emlékeszem hogy ideraktam! –Benyúlt a másik zsebébe és kivette a gyógyszert. Remegő tagokkal kipattintotta a tablettákat, és a mosdókagylóhoz lépett. Könnyeztek a szemei a fájdalomtól. Éppen a szájához emelte a tablettát, mikor belépett Micha.
- Mit csinálsz?
Soulnessnek nem volt elég ideje bevenni a gyógyszert.
- Csak néztem valamit… - Gyorsan besietett az egyik vécébe. Az izzadt tenyerében eközben megolvadt a gyógyszer. Leült a vécére. Gyorsan a szájába tömte, csupán ez volt az egyetlen dolog, ami enyhíthette azt a fájdalmat, amit érzett. Nyelt egy nagyot, és a gyógyszer sikeresen lement. Felsóhajtott, már érezte annak hatását, egyre jobban volt. Lassan kiment vissza Miához. A lányok végleg kidőltek, alig lehetett őket mozgásra bírni.
- Pedig lassan mennünk kéne…
- Hova?

- Haza… A lányoknak keresünk egy közeli szállást…
Mia megfordult, a karjának támasztotta a kezét, és Soulness figyelte.
- Most meg mit nézel azzal a két gyönyörű szemeddel te lány? –Soulness odakoccintotta a fejét a lányéhoz, és mint aki alszik lehunyta a szemeit. Mia csak csöndben figyelte. Soulness kinyitotta a szemét.
- Valami gond van?
- Semmi, csak néztelek…
- Azt vettem észre, és mit néztél olyan merően?
- Csak gyönyörködtem benned…
Egy percig Soulnessel komolyan farkasszemet néztek, majd a fiú megcsókolta őt.
- Szeretlek…
- Én is… - Mia ismét a Soulness vállain keresett menedéket... Mintha altatót adtak volna be az ereibe, hirtelen lecsukódott a szeme. Soulness csókja ébresztette fel, meg motorzúgás.
- Gyere álomszuszék, megyünk hozzám… - Mosolygott Soulness, megsimogatta a lány fürtjeit.

- Hol vagyok? –Mia álmosan körülnézett bár tudta hogy Soulness nem vinné rossz helyre soha. Egy autó vitte őket haza.
- A karjaimban… - Soulness visszahúzta a Mia fejét.
- És hogy kerültem ide?
- Nem mindegy?
- Nem
- Még most keltél fel, és máris ellenem prédikálsz…
- Dehogy! Olyan jó meleg van…
- Akkor maradj még itt, nem fontos rögtön kimenni…
- Miért, már megjöttünk?
- Aham… Mindjárt
- Akkor menjünk…
- Tényleg ezt akarod?
- Igen… - Kiszállt a kocsiból, Soulness követte, és mivel látta, hogy egy kicsit még szédül, megfogta a lány karját.
- Segítek… - Mosolygott, és a következő pillanatban a lányt a karjaiban tartotta.
- Hé engedj el Soulness! Megbotlasz, és nagy baj lesz! Nem bírsz el! –Nevetett Mia.
- Mert te egy akkora ember vagy! –Soulness nem hallgatott Miára. Bebotorkáltak a házba. Soulness visszafektette Miát az ágyra, ahol rögvest elaludt, csupán azt halotta, ahogyan Soulness bemegy a fürdőszobába…

Foly. köv.