G.O.D 17-18

17. Az éjszaka emlékére

Ekkor hirtelen megcsörrent Soulness mobilja. Mia eddig nem is hallotta hogy a gitárost hívták volna., Soulness felkelt, és kilibbent a konyhába a telefonnal. Mia emlékeibe véste azt az egyszerű mozdulatot, ami bár nőiesnek mutatkozott mégis a férfit mutatta.
Mikor visszajött Soulness már fel volt öltözve.
- Nekem most el kell mennem a fiúkkal… khmm…
- Nekem nem kell megmondanod hogy mikor hova mész… - Mia komoly ábrázattal nézett Soulnessre.
- Szóval arra gondoltam, hogy ne unatkozz, akkor elkísérlek a lányokhoz, és onnan megyek… - Soulness Miára nézett hálálkodó pillantással, hogy nem kell magyarázkodnia neki.
- Jó ötlet…
- Akkor viszont siess! –Soulness felborzolta a szürkés fekete tincseit, gyakran nézett úgy ki mint egy fiatalon megőszült férfi.

Mia gyorsan összekapta magát, és nemsokára úton voltak. Soulness meghívta egy Hot Dogra, és amit Mia is nagyon furcsállt, hogy a fiú ugyanazzal a kedvvel fogyasztja az ételeket mint ő maga. Mikor elértek a hotelhez Soulness átölelte Miát, és egy csókkal meg „majd jövök érted!” –mondattal elbúcsúzott. Mia megindult felfele Soulness elmosolyodott, betért a közeli virágárushoz, ahol nemrég még gyorsan kapkodta a virágot úgyszintén Miának.
- Jó napot… - Köszönt, mikor belépett az üzletbe.
- Viszont…
Soulness nézelődni kezdett, de végül is nem talált egyetlen olyan csokrot sem ami az ő mostani felhőtlen lelkivilágát tükrözi. Egy- egy szál virág megtetszett neki, de nem talált sehol sem tökéleteset. Az árus látta hogy a fiú nagy gondban van, és a következő pillanatban hogy ne veszítse el a vevőt, bedobott egy ötletet.
- Csinálhatunk egy olyan csokrot is ami neked megfelel…
Soulnessnek felcsillant a szeme, rögtön visszament a rózsákhoz, leguggolt, és válogatni kezdett. A szokásos színeket, a fehéret ami az ártatlanságot, a vöröset ami a vadság, és a szerelmem szimbóluma volt. Négyszer- ötször körbejárta a virágokat, minden egyes különleges fajtából szedett néhány szállat. Mikor eléggé megszedte magát virággal, odavitte az árushoz, aki áhítattal figyelte az új gyönyörű csokorkölteményt, ami valami pompásan festett.

- Ezt meg hogy találta ki? –Motyogta Soulnessnek. A fiú csak megrántotta a vállát.
- Valami ünnepi kötést ha lehetne rá kérni nem puccost, de nem is egyszerűt…
- Nem lesz olcsó mulatság… - Az árus megrázta a fejét, és rendezgetni kezdte a virágokat… - Ezt is maga akarja?
- Mit?
- A virágrendezést… aki ilyen fantasztikusan tud virágokat választani, az biztos össze is tudja illeszteni őket…
Soulness mosolyogva rendezgetni kezdte a virágokat, olyan szeretettel csinálta, hogy az árus rögtön észrevette mi lehet a dologban.
- A szerelmének lesz igaz?
Soulness rá sem nézett az árusra le volt foglalva hogy a virágoknak megtalálja a legtökéletesebb pozíciót.
- Igen a barátnőmnek…

- Hmmm… Szerencsés lehet a lány… És mondja miből fogja ezt maga kifizetni, mivel ezeknek a virágoknak nincsen olcsó áruk, így együtt meg… Az eget verdesi az áruk…
- Mint az érzelmeim… - motyogta magában Soulness, kezdte zavarni az árus mindenlébenkanálsága. Lassan a csokor is elkészült. Letette a pénzt az asztalra, felvette a csokrot, és elindult. Az árus tátott szájjal figyelte hogyan tűnik el az egyik legjobb vevője az ajtóban. Soulness visszament a hotel recepciójához, és leadta a virágot.

- Ki küldi kinek? –A recepciósnak rossz napja volt, elég mogorva volt Soulnessel. A fiú viszont nem volt rest ráírta egy cetlire az ajtószámot, és az üzenetet, majd elment a fiúkhoz…
- Na mesélj már! Mi volt? –Cassandra már tépkedte a kispárna szélét, mikor Mia elszólta magát egy kicsit.
- Hát szóval… - Mia elpirult, mire a többi lány karon fogva és betessékelte a nagyszobába, leültek a földre és hallgatták Mia mit mond.
Hirtelen kopogtatás hallatszott.
- Egy pillanat! –Cassandra kinyitotta az ajtót, ami mögött az egyik kézbesítő állt. –Ezt egy lánynak hoztam, egy titkos hódolótól, átadná?- Cassandra átvette az óriási méretű virágcsokrot, és bezárta az ajtót. Mikor visszament a lányokhoz azok ámuldozva nézték a virágcsokrot.
- Ez meg kinek jött? –Kérdezte Sandra egyik barátnője.
- „Az éjszaka emlékére” Mia ezek után sem kívánsz semmiről sem beszámolni nekünk?- Cassandra huncutul Miára nézett.

Mia először elvörösödött, majd nevetni kezdett. Megfogta a virágcsokrot, elolvasta még egyszer az üzenetet. Öröme elmondhatatlan volt.
- Milyen édes vagy… - Suttogta.
- Nos? –A többi lány türelmetlenül figyelte.
- Hát az úgy volt… Hogy… - Mia kénytelen volt normális mondatokat formálni… - Bejött…és…és… és állati szuper volt, és olyan tökéletes és olyan jó volt, hogy azt hittem a mennyországban járok! –Visította nevetve. –Még sosem voltam ennyire jól, Soulness olyan gyengéd, hogy majdnem elolvadtam tőle… És a tegnap este… Az gyönyörű volt… Fantasztikus! Nem hittem hogy ilyen, de ez minden egyes képzeletet túlszárnyalt vele kapcsolatban!
- Szóval akkor bevált a svéd szerető… - Melissa féltékenyen nézett a sugárzó Miára.
- Melissa! –Az összes lány mérgesen ránézett. –Ez előbb utóbb úgyis megtörtént volna köztük!


18. Áruló

Eközben a G.O.D fiúk sem tétováztak, felvétel után Soulnesst leültették egy székre, és addig nem engedték el amíg ki nem nyögött valamit.
- Amíg nem mondasz semmit itt fogunk tartani!? –Micha nevetni kezdett.
- Vagy beszélsz, vagy… - Friol gonosz mosollyal bökött a rózsaszín körömfestékre, amit arra az esetre készítettek volna elő, ha Soulness nem lett volna hajlandó megszólalni.
- Hát ma küldtem neki egy virágcsokrot… - Soulness sejtelmesen elvigyorodott. –És üzenetet kellett hozzá mellékelni… az volt az üzenet, hogy „Az éjszaka emlékére”…
- Mi? –Mindenki hüledezve nézett a fiúra. –Komolyan?
- Hát igen… Sok minden jóból kimaradtatok… - Sóhajtott fel Soulness, mintha ismét átélné az utolsó pillanatokat.
- Te piszok mázlista! – A fiúk komolyan örvendtek, hogy Soulness már tényleg összejött Miával. Kivéve egy embert.
- Milyen jól is mutatna a címlapon… - Fintorodott el Friol. –„Soulness és egy rajongó! Lám nem is annyira plátói, az elérhetetlen szerelem!”

- Friol ez rossz vicc! –Soulnesst kezdte kellemetlenül érinteni a dolog.
- Zavar? Pedig büszke lehetnél magadra! –Az énekes gúnyosan felnevetett. Mindenki értetlenül nézett rá, készek voltak Soulness mellett kiállni, elvégre semmi gondot nem láttak abban hogy a gitárosnak is rendeződjön végre a magánélete. Talán Laus, aki még mindig csak egy rajongónak tekintette Miát, és féltette Soulnesst a lánytól, de ilyen alattomos áskálódásra még ő sem képes. –A G.O.D gitárosa elcsavarta egy magyar rajongója fejét. Lehet hogy van valami a Guy’s Of Death elnevezésben? Talán a fiúk tényleg rendelkeznek hatalommal?
- Friol te is tudod hogy ez őrültség! –Soulness idegesen felpattant.
- Megzavarhatnád a családi idillt… Ilyen még úgy sem fordult elő nagyon…
- Fogd be a szád! –A gitárost teljesen felzaklatták az énekes szavai. Félt hogy kifecsegi ezt az egyenlőre titkos kapcsolatot.

- Naaa, Soulness nehogy felizgasd már magad! Friol csak viccelt, ugye?! –Micha megveregette barátja vállát, aki még mindig mérgesen nézett. –Sosem teregetné ki egyikünk sem senki magánéletét…
- Hát persze! –Soulness érezte Friol hangján hogy hazudik. –Na fiúk, eltelt az idő, ezzel a kis herce- hurcával, hogy is hívják a barátnődet?
- Mia… - Soulness fogcsikorgatva válaszolt. Tudta Friol mire képes a hírnévért, és ha botrányt szimatol, azt beveti, bármi is legyen a következménye.
- Mindegy! Tehát nekem mennem kell! –Friol kiindult. –Ja és Soulness! –Megfordult. –Szeretném ha nem csak Mián vagy kicsodán járna az eszed, hanem a G.O.D- on is… értetted?
- Értettem… - Soulness megalázkodott Friol előtt. Hisz nem tehetett mást, az énekes mostantól úgy játszadozhat vele, ahogyan az akar, és ez tudta meg is fog történni. Csak az a kérdés, hogy mikor adja meg Friol, a kegyelemdöfést?

Mia nem tudta mi lelte Soulnesst, pedig igyekezett a fiúnak a kedvében járni, hogy meghálálja a virágokat, és hogy minél hamarabb rábírja a fiút az éjszaka megismétlésére. De úgy látszott, Soulnessnek sem ereje sem kedve nem volt a játszadozáshoz. Így hát Miának be kellett érnie azzal hogy órák hosszat dédelgethette a karjaiban a svéd fiút.
- Mondd már el hogy mi a bajod? Amikor elmentél még olyan rendben volt minden… - Miát zavarta kedvese hangulatingadozása.

Soulness mint minden kérdésnél ránézett a lányra, és csak annyit kért tőle, hogy szeresse nagyon, mert úgy érzi nyakába dől a világ. Feltűnően csöndes volt, és visszahúzódó, mintha szorongott volna valamitől, de nem engedte hogy Miának tudtára jusson.
- Soulness… Állítólag a barátnőd vagyok… Akkor mondd meg hogy mi a baj, mert érdekel mi tört le ennyire… Én? Zavarok? Elemhetek ha akarod…
- Ne nehezítsd meg a dolgomat, tudod hogy nem veled van a bajom… Csak félek hogy valaki olyan tudja hogy mi együtt vagyunk, aki képes megzsarolni ezzel.
- Kire célzol? –Mia gyanúsan méregetni kezdte a fiút. Annak szemei viszont sokkal beszédesebbek voltak mint gazdáik. –A többiekről mondod? Valaki az együttesből?
A lány a következő pillanatban hozzábújt Soulnesshez.
- Ha miattam aggódsz ne tedd! Én érted mindenre képes vagyok…
- Nem tudod mekkora hatalma van a médiának, hogy milyen nagy erővel is rendelkezik.

- Nem érdekel! –Mia ismét érezte Soulnessen azt az ismerős illatot, amit akkor aznap este. Ez megint olyan hatással volt rá, mint még soha. Csak úgy egyszerűen ledöntötte a fiút. –Engem csak és kizárólag te érdekelsz! –Játszadozni kezdett Soulness ajkaival, mint egy kiskutya. A fiú elmosolyodott engedte Miának hogy csókolja, de mikor már többről is szó eshetett volna, megfogta a lány csípőjét és hátrahúzta.
- Most ne…
Mia egy percig rivallóan rásandított Soulnessre, majd mikor látta hogy a szerelme tényleg nincs abban az állapotban, hogy kényeztesse, ledőlt a fiú mellé, és cirógatni kezdte annak fürtjeit.
- Tehát valaki azzal zsarol téged, hogy kipakol a kapcsolatunkról…
Soulness meglepve tapasztalta hogy Mia ennyire ráérzett a lényegre. –Ki az? Laus?
- Nem… - Soulness még mindig igyekezett úgy tenni, mint akiből harapófogóval sem lehet kihúzni a választ.
- Friol... –A lány magához ölelte még jobban Soulnesst.
Soulness felsóhajtott, és viszonozta a lány ölelését.
- Jaj kedvesem! Hányszor mondjam neked hogy szeretlek, és hogy érted mindenre képes lennék?!

- És ma mit csinálunk?
- Mit csináljunk?
- Nem tudom, te vagy ezen a környéken a szakértő…
Soulness behunyta a szemét, mint aki erősen összpontosítana, aztán csettintett egyet az ujjával.
- Van egy jó ötletem: Lemegyünk a videotékába, és kiveszünk egy filmet, jó?
- Tökéletes!
Azzal lementek. A videotékában Mia kötelezte Soulnesst hogy ő válasszon...
Amíg ő válogatott, Mia lassan közelebb ment hozzá, és átölelte.
- Olyat válassz amiknek angolul van kiírva a szövege, mert svédül alig tudok valamit… De mindegy! Majd te fordítasz nekem...
- Ha- ha, Mia az a nagy helyzet, hogy én nem tudok mindent angolul, tudod... Svédről angolra, elég bonyolult fordítani…
- Akkor, eddig hogy tudtunk beszélni?

- Az alapvető társalgási formákban profi vagyok, meg azért tudok beszélni elég sokat angolul ha kell, és kell is, de az anyanyelvében mindenki több kifejezést ismer, és gyakran folyamodok én is angol szótárhoz… Ha így folyamatosan angolul beszél az ember, idővel megszokja, meg hát melletted könnyű fejlődni.
- Na ne hízelegj! Ez lesz? Ez valami romantikus paródia lehet.
- Le tudod fordítani?
- Ne sértegess, mert morcos leszek! Azt mondtam nem sokat tudok, nem azt hogy semmit!
- Jó, bocs, nem úgy gondoltam.
Megcsókolta a lány arcát, és lefordította neki a svéd szöveget…
- Tetszik, vagy válasszunk egy másikat?
- Marad… - Mia eltökélten nézett a fiúra.- Te ilyeneket szoktál nézni?
- Néha nem árt…
- Ó, te romantikus lélek!

- Most meg te csipkelődsz!
- Hi- hi, ezt most megkaptad. Jajj ne haragudj, de olyan aranyos vagy amikor mérgesnek látszol! De most ne légy az!
- Aranyos?
- Nem, mérges. Te nekem mindig aranyos vagy...
Kivették a DVD- t, és hazaindultak. Soulness egész úton hülyéskedett, Mia majd megszakadt a röhögéstől.
- Hi- hi, hagyd abba könyörgöm, mert már fáj a hasam a nevetéstől!
- Most hogy szabadulsz?
A karjaival szorosan átfogta a lányt, és magához szorította.
- Légy szíves, ne most. Mindjárt hazaérünk.
- Miért ne?

Azzal elkezdte Mia oldalát csiklandozni, aki nem tudott kiszabadulni a fiú kezei közül.
- Soulness! Hagyd abba hi- hi. Mit képzelnek rólunk az emberek? Mintha részegek lennénk!
- Én az vagyok! Ittas... Ittas a szerelemtől!
- Én is szeretlek, de most menjünk.
Mia sikeresen kiszabadult Soulness karjaiból, és elkezdett futni. A gitáros is elkezdte kergetni. Így rohantak végig az úton, közben mindketten kacagtak. A ház előtt Mia hirtelen megállt. Soulness túl későn próbált lassítani, megcsúszott a havas lucsokban, ezért egyenesen beléütközött, és a szó szoros értelmében ledöntötte Miát a lábáról. A következő pillanatban már mindketten a földön voltak.
- Oh, bocs, nagyon megütötted magad?
- Nem, nincs semmi bajom...
Soulness szenvedélyesen megcsókolta Miát. Teljesen egymásba voltak gabalyodva. Mia egyik pillanatról másikra azon vette észre magát, hogy hátul Soulness nadrágjában matat. Egy kicsit elszégyellte magát, ilyet még életében soha nem csinált, és kivette a kezét. Soulness rámosolygott, és felemelkedett, felsegítette Miát, és a lány ismét a karjaiban kötött ki. Mélyen egymásra néztek. Ekkor egy óriási dörrent az ég, és eleredt az eső. A pár elnevette magát, és bemenekültek a ház eresze alá. Ez kis idő is elég volt ahhoz hogy rendesen megázzanak. De ez volt a legkevesebb, annyira jól érezték magukat együtt, hogy megfeledkeztek mindenről, ami zavarhatta volna az együtt töltött pillanatokat.
- Most?

- Adja magát! Futás! –Soulness bár még pihegett ismét futásnak eredt, Mia alig bírta beérni. - Most hogy lefutottuk a Maratont, irány haza!
Mikor felértek, mindketten csurom vizesek voltak, vagy az esőtől, vagy pedig a felcsapott hótól. Mia elvonult egy kicsit, ami nem volt nehéz mert Soulness elnyúlt az ágyon, és nem mozdult.