- Ki vagy te? Ki vagy te ott a tükör másik oldalán? - kérdem, de nem érkezik felelet, hiába várom. Lehet, hogy ő nem is tudja a választ, lehet, hogy a válasz itt lakik bennem, csak valahol nagyon mélyen...talán már soha nem is fogom megtalálni, már csak emlékezni fogok rá, hogy ki is voltam... régen!
Elgondolkodtam...eszembe jutott sok-sok, réges-régi emlék! Annyi mindent megtettünk, olyan dolgokat, amelyeket mások el sem hinnének...semmit sem bántam meg, mindent úgy tettem, ahogyan a szívem diktálta! Lehet, hogy épp’ itt rontottam el...túlságosan szerettelek! Nem tudom, hogy mi történt velünk...kettőnkkel...annyira szép volt minden, de most, hogy így jobban belegondolok, túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen!
Egy hang szól hirtelen hozzám: -Hát már elfelejtetted? Elfelejtetted, hogy mire esküdtél meg?
Látod, megint gyenge vagy és gyáva! Megint elfutsz, néha még visszanézel, vár -e ott valaki? Elfelejtetted mire esküdtél meg, mit írtál a papírra? Azt mondtad: SOHA, de soha nem fogom feladni, mert én, és csakis én írom életem könyvét!
- Nem! Nem felejtettem el, csak jó, ...jobb volt egy kicsit megfeledkezni a világról, elszaladni messzire! És bár a sebek még nagyon mélyek, és nagyon-nagyon fájnak, felállok a földről, arcomról letörlöm a könnyeket, és újrakezdek mindent! Mert nem leszek gyáva, és gyenge! Nem tehetem meg, hogy az legyek! Sem magamért, sem másokért!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások
na most ezzel mit kezdjünk? ez érzések sorozata, de nem szól semmiről... biztos van valami értelme, és én nem véletlenül nem értem hogy mi az, de nekem nem tetszik
Ez nem novella.
Az nem deríthető ki, hogy akkor mi, mint ahogy semmi más sem.
Inkább írj verset. Ott a homály, még értéket is képviselhet.