Hangok

- Ki vagy te? Ki vagy te ott a tükör másik oldalán? - kérdem, de nem érkezik felelet, hiába várom. Lehet, hogy ő nem is tudja a választ, lehet, hogy a válasz itt lakik bennem, csak valahol nagyon mélyen...talán már soha nem is fogom megtalálni, már csak emlékezni fogok rá, hogy ki is voltam... régen!

Elgondolkodtam...eszembe jutott sok-sok, réges-régi emlék! Annyi mindent megtettünk, olyan dolgokat, amelyeket mások el sem hinnének...semmit sem bántam meg, mindent úgy tettem, ahogyan a szívem diktálta! Lehet, hogy épp’ itt rontottam el...túlságosan szerettelek! Nem tudom, hogy mi történt velünk...kettőnkkel...annyira szép volt minden, de most, hogy így jobban belegondolok, túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen!
Egy hang szól hirtelen hozzám: -Hát már elfelejtetted? Elfelejtetted, hogy mire esküdtél meg?
Látod, megint gyenge vagy és gyáva! Megint elfutsz, néha még visszanézel, vár -e ott valaki? Elfelejtetted mire esküdtél meg, mit írtál a papírra? Azt mondtad: SOHA, de soha nem fogom feladni, mert én, és csakis én írom életem könyvét!
- Nem! Nem felejtettem el, csak jó, ...jobb volt egy kicsit megfeledkezni a világról, elszaladni messzire! És bár a sebek még nagyon mélyek, és nagyon-nagyon fájnak, felállok a földről, arcomról letörlöm a könnyeket, és újrakezdek mindent! Mert nem leszek gyáva, és gyenge! Nem tehetem meg, hogy az legyek! Sem magamért, sem másokért!