Történetek

Üdvözlöm Kedves Olvasó. Talán Ön is elfáradt egy kicsit a hétköznapok sivár mezsgyéjén és a városi sivatagból egy élmény dús világba vágyik velem együtt. Örülök, hogy újra olvasásnyi távolságba kerülhetünk és közösen szállhatunk fel a szabadság, harmónia, gyönyörűség és csodálkozás világába kalauzoló képzeletbeli madárra, ami elrepít minket a boldogság pihentető szigetére. Induljunk hát útnak, mert várnak már ránk tollas barátaink, hogy ismét elkápráztassanak bennünket megannyi élménnyel......

Vajon miért? Úgy érezte magát, mintha egy mese kellős közepébe csöppent volna. Egy boszorkány titkos leveleket, rímbefoglalt útmutatókat küld neki, és kitalálja a gondolatait. Julia még a komoly hivatás hevében is felkuncogott. Ez tényleg elég lehetetlenül hangzott. Úgy érezte, hogy ő már nem ugyanaz a Julia Clyme, mint aki két hónapja volt. Mióta megismerte Rosa Pupper -t, minden egészen más lett. Addig csak élte a mindennapjait, most pedig minden olyan furcsa…

Beszélgetés közben még néhányszor bele bonyolódtunk egy-egy heves csókba, s ezek közben kezem lassan becsúszott fölsője alá, s bőrét simogattam, s egyre feljebb húztam rajta a fölsőt, egészen, amíg le nem került. Tovább simogattam, s most már elszakadtam az ajkától, s lejjebb is csókoltam...

. Soulness elfintorodott, örült ő, hogy valahol gyógyul, de félelemmel töltötte el az hogy az orvos még nagyobb előszeretettel fog benne turkálni. De tűrte cserébe a lány megígérte, hogy tőle meg vért vesznek, hogy megállapítsák hogy mi a baja, és mivel az orvos előtt „veszekedtek” erről, az megígérte, hogy a vérvétel után, ha visszajönnek ide, faxon átküldik neki az eredményt. A vérvétel miatt a gitáros még idegesebb volt, mint a lány, a keze hideg volt, akár a jég, és szédült. Nem akarta...

Vörös az ég, vörös a föld. Lángol a világ. Egyedül maradtam, tiszta szívvel. És várok.
Egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Elbuktam. Nem teljesítettem a küldetésemet. Nem Üdvözülhetek. Még meg kell találnom az Élet Értelmét...

Hogy lehetett ilyen ostoba? Hiszen Rosa néni azt a cukrot egy dobozból vette elő! Abból a dobozból! Hirtelen eszébe jutott a furcsa hang, amit hallott, a doboz, amiről azt hitte, valami érdekes dolog van benne, és a még furcsább levél, ami annyi fejtörést okozott neki. Mis. Pupper meg is írta a levélben, hogy cukrok vannak benne! Kitalálta a gondolatait! Hiszen elhatározta, hogy amint hazaér, megkérdezi, hogy volt erre képes! ...

July nem szerette az embereket. Világ életében megvetették, lassacskán nem tudta megemészteni magát a szeretet sem. Halvány sugarakat ugyan észrevett egy-egy mosolyban, vagy vállbaveregetésben ittléte során, de nem foglalkozott velük. Nem akart velük foglalkozni. Néhány ember érdemelte ki a szeretetét, néhánynak el is fogadta. De mióta szülei meghaltak, neki a szeretetről semmi tapasztalata nem maradt. Az utolsók, akiket szeretett, a szeme láttára haltak meg...

Az egész társaság olyan furcsa volt. Minden félbehagyva, a kekszek félig megrágva, mindenki ruhában. Az egész azt a hatást keltette, hogy az egyik pillanatban még táncolt, és mulatozott a társaság, a következőben pedig mindenki elejtette, ami a kezében volt, és eldőlt, mint egy zsák. Julia óvatosan átlépdelt a tömegen, míg végre kijutott az erkélyre. Az ajtó mellett fekvő, egymásba ölelkező párban felismerte Lillyt, és Gorge-t. Carolt azonban sehol sem látta. Hiába nézte végig az összes,...

Lassan simogattam a testét, és kezdtem bevándorolni a ruhái alá. Előbb a felsőjét húztam feljebb, egészen, amíg le nem vehettem róla, majd pedig a nadrágját toltam lejjebb és csókoltam a combjait egészen a lábfejéig, míg le nem vettem róla a nadrágot. Csókok kíséretében tértem vissza egészen az arcáig, s újra összetapadtak ajkaink. A kezem egy pillanatra sem pihent, simogattam, amerre csak tudtam, majd szétkapcsoltam a melltartóját, és azt is levettem róla, de ekkor már a hasára fordítottam......

Csak én és a sötétség, csak én is te, végtelen pillantások, érintések, apró bűnök, kín, véres éjszaka, csendes kiáltások, egy penge villanása és vége, azt hiszem szerettél, egyszer szerettél talán, egy éjszakáig, egy percig, egy pillanatig, de akkor őszintén szerettél. Vér fröccsen az avarra, vörös és fekete színek, sárga szemed, szerettelek, a francba is, én szerettelek, őszintén szerettelek, egy percnyi életen át…