VKK, ötödik rész: A Vörös delfin kincse - A Plattensee-Gólem vac

Tíz nap telt el, s az egykori Lapatytanya népének minden tagja elverte a pénz ráeső részét, valamint szervezetünk is kezdett berozsdálni a folyamatos kábítózástól és kurvázástól. Ez kapóra jött nekem, rá tudtam magamat és a többieket beszélni, hogy kezdjünk valami kreatív dologba. A többiek, akik vagy 20 kilót folytak és szemük mocskos lyuk volt hamuszürke bőrrel borított koponyájuk közepében, rábólintottak. Elhagytuk Füredet, és visszautaztunk Tihanyba. Itt megebédeltünk, és szerkesztettünk egy hajótervet. Egy ács vállalta a munkát, és fél év alatt megépítettük a gályát. Hossza 30 méter, szélessége 9 méter volt. Egy keresztvitorlát és egy árbocot hordozott, továbbá 16 evezővel is ellátták. A legénység 30 főre növekedett, és 16 evezővel lett szerelve.

A raktárban sózott húst, sajtot, füstölt halat, és szalonnát halmoztunk föl, továbbá ivóvizet. A szálláson mindenki helyet kapott, már csak azért is, mert az evezősöknek evezőfülkéjük volt, ahol gyertya, ágy és szekrény volt az evezőpadon kívül, továbbá a hálózsák tartóhálója. Az evezőnyílásokat le lehetett zárni, de az evezősök szerettek kikukucskálni a csillagos balatoni éjszakába. A hajósélet szépsége és romantikája elbűvölte őket.


****

A hajó kifutott Tihanyból, hogy Berénybe, Lellébe, Badacsonyba és Almádiba menjen. Az út alighanem egy hónapba telt ha nem több. Mivel a hajón nem volt hűtőszekrény, és konzervet keveset pakoltak be, mert nem lehetett kapni, a helyzet rossz volt. Ráadásul a Balatonban járvány dúlt a halak közt, nem lehetett horgászni. De mégis belevágtam az útba, nem tudva, mit teszek.

Egy reggel úgy fél hat körül keltem föl. Megfürödtem a döglött halak sűrűjében, ettem némi szalonnát és sajtot, és ittam a vízből, ami még a hordókban volt. Fölkeltettem a matrózokat és az evezősöket is, és ők is megreggeliztek. A hajó megindult, és Markovics felhúzta a vitorlát. Újabb panaszok érkeztek:
- Az élelmiszer fogytán van!
- A hajó merülése túl nagy, megfeneklünk!
- Emelkedik a fenékvíz!
- Takarékoskodjatok, mérjétek le a mélységet, szivattyúzzátok a vízet!
Azt sem tudtam, hol áll a fejem.
- Az ivóvíz furcsa – szólt az egyik matróz.
Odamentem. Belenéztem, és megijedtem. A víz zöldült, nyálkásodott. Gyűlést hirdettem:
- Figyeljetek! A hajó állapota romlik, mert a fúrócsigák fúrják. Ezért két búvárt rendeltem a hajó tisztítására. Ez még rendben volna, de a víz poshad. Holnapra már az egész hajó férgektől fog hemzsegni és bűzleni fog tőle minden. Tehát ez azt jelenti, hogy ki kell kötni. De…
- Vihar a láthatáron! – kiáltotta Pataki, és leszökkent az árbocról.
- Ezt nem bírja ki a hajó! – véltem. – Húzzátok be a vitorlát! Evezősök, amennyire csak lehet, húzzátok le az ablakot, és rendezzétek be magatokat kényelmesen. Esteledik.

Ezután nekiindult a hajó. Nem láttuk a szárazföldet. A vihar tombolt, mi pedig embertelenül küzdöttünk. Bementem a kabinba.
- Hány óra?
- 11.25 – válaszolta Markovics, aki éppen szivattyúzott; az evezősök már kidőltek, olyan fáradtak.
- Igazi átok! Három méteres hullámok vannak! Ripityára törik a hajó! Ha megfeneklünk, végünk!
- Mindegy! Mindenki a fedélzetre!
Mindenki rohant fel.
- Valaki másszon fel a…
- Igenis! – Nem lehetett látni semmit. Hirtelen a szél lefújta Gendét az árbocról a vízbe. A hajó rázkódott egyet. Megfeneklett.
- Ugrás!
Mindenki a vízbe ugrott.
- Leér a lábam!
A zátonyra futott hajó elpusztult. Megmaradt azonban négy összekötözött gerenda.
- Ugrás rá!
Mindenki ráült.
- Kötözzétek magatokat hozzá!
- Ne! Hülyék! Inkább…

És akkor, a vihar sűrű, viharzó páráján át megpillantottam valamit. Nem tudtam azonosítani a hatalmas, sötét tömeget, különben is azzal voltam elfoglalva, hogy meg ne fulladjak. Hanem amikor az orkán kezdett elcsitulni, egy szénfekete hajó körvonalai bontakoztak ki a tó nedves síkjából.
Három árboca volt, és csak úgy áradt belőle a sötét kegyetlenség. Az árbocokon pentagrammás lobogók lebegtek. A felépítmény hínár és moszat fedte, a csillagok átragyogtak a hajó testén. Döbbenten bámultak, Szonja és Fatime a farkam markolták ijedtükben.
- Mi a franc ez?
- A kísértethajó! – sikoltozta Markovics. – A Sátán hajója! Jaj istenkém kérjük vissza a ládikát attól az ukrán fazontól és adjuk vissza különben…
- Pofa be. Elintézzük, bármi is ez.
Csakhogy éreztem, ez nem lesz könnyű. A fedélzetén valami kezdett felemelkedni. Olyan óriási volt, hogy eltakarta a csillagokat. Egy szörnyeteg volt, karjai rozsdás vasból vertek, lábai hámló falábak. Morogni kezdett, aztán mély torokhangon megszólított minket.
- Ezennel utatok végére értetek. Békén kellett volna hagynotok a kincset. Sokan, nagyon sokan basztak már rá, hogy megpróbáltak kikezdeni velem. Kezdve 1690-től, amikor is egy Ludwig zur der Höfftzeigen, a bajor muskétás tökeit szaggattam le, mert egy csajkával a kincs nyomára eredt. Mielőtt meghalt volna, csak annyi tudott mondani: Mein Gott im Himmel, megöl a Plattense góleme!

A szörnyeteg szemei sárgán villogtak, és kegyetlenül süvölteni kezdett. Iszonyú rettegés fogott el. Lebuktam a víz alá, de még láttam, ahogy a Plattense-Gólem megragadja a sikoltozó Szonját, szájához emeli, és iszonyú fogaival derékban kettéharapja.
Na ezt sem kúrjuk meg többé, gondoltam.
Addig maradtam a víz alatt, ameddig csak ki nem fogytam a szuszból. Utána kénytelen voltam felbukni, és iszonyú látvány fogadott.
A Plattensee-gólem az elátkozott hajó tatján trónolt, izmos jobbjában Gendét és Marcsit szorongatta. A szorításban úgy összetapadtak, mintha kefélnének – talán utoljára. A bal markában, másfél méteres ujjai között Tiborcot és Pál szorongatta. Arra gondoltam, ők sem fognak már vitatkozni semmin, mivel testüket már összeroppantotta a gólem, és szemük nyálkás kocsányon csüngött ki véres szemüregükből. Hamarosan ugyanezt tette Gendével és Marcsival is, akik abbahagyták a sikoltozást, amikor a szájukon lágy csusszanással kiömlött a belük.

A gólem a lábujjait is hasznosította: a bal lábában Zsuzsikát, a jobbjában, nagy örömömre Ludovicsot szorongatta. Miután összeroppantotta Gendét és Marcsit, lenyúlt, és úgy megtekerte a rémülettől zokogó Zsuzsika fejét, hogy az leszakadt. Aztán a lábával feldobta a levegőbe, jobb karjával pedig csapott egyet, és a véres rongycsomó végiggurult a hajó fedélzetén.
Mellettem a vízben Julietta és Pataki sikoltozott, Gellért és –legnagyobb rémületemre – Fatimét sehol nem láttam. Tekintetem ismét a Golemre siklott, aki épp lábánál fogva gyömöszölte le a torkán a kíntól visongó Ludovicsot.
- Ezt megszívtad, fartúrókám – suttogtam.
Ludovicsot csemegeként, lassan fogyasztotta el a Gólem. A fiú fájdalmas halálüvöltése abbamaradt, amikor a szörny szemébe vájta az ujjait, és rájukszúrta úgy, hogy a vaskörmök Ludovics segglyukán bukkantak ki.

Nem bírtam tovább. A rettenettől kábultan buktam le ismét és a víz alá, ahol kinyitottam a szemem. Először semmit nem láttam, csak háborgó zöld vizet. A sikolyok még idelenn is hallatszódtak, a víz csupán tompította, és eltorzította őket.
Aztán megpillantottam egy alakot közeledni. Úgy úszott, mint egy hal. Bozontos alak volt, hosszú haja hínárként lebegett mögötte. Arca öreg volt, de szemében értelem csillogott. Ismerős volt az arca, úgy rémlett, feltaláló vagy ilyesmi. Aztán legnagyobb megdöbbenésemre beszélni kezdett – a fejemben hallottam őt.
(Szervusz öcsi egyet kérdek: ki akarsz jutni ebből a szmötyiből, amibe keveredtél?)
Nem voltam képes megszólalni. És akkor a szellem, vagy micsoda megmarkolta a vállam.
(Igyekeznünk kell, úgyhogy ne bámulj rám úgy, mint szűzfiú a vaginára. Nem ígérhetek semmit, ha kiszabadítalak innen, annak is meg lesz az ára)
Eszembe jutott az odafönn garázdálkodó Plattensee gólem, és végre meglódultak a gondolataim, szinte sikoltottak:
(IGEN! IGEN! VIGYÉL EL INNEN!)
(Rendben, de ahova viszlek, az sem egy Wellnessparadicsom)
(Nem érdekel, induljunk)

A bozontos ürge megragadta a vállam, és láttam, hogy egy lyuk nyílik meg alattunk a tófenéken. Természetfeletti színekben villogott, olyan volt, mintha tüzes szeméremajkak ölelték körül.
Olyan volt mint egy pina.
Erről eszembe jutott Fatime.
(Hé öreg FATIMÉNEK IS JÖNNIE KELL!)
(Majd jön, ha a ka úgy rendelte. De most késő. Indulás)
Üvölteni akartam, de a következő pillanatban már éreztem, hogy magába szív a lyuk, mint egy tapasztalt punci. Aztán elveszettem egy időre az emlékezetem.

Minden mögöttem maradt: a halott és még barátaim, a pénz, a csajok, a Gólem. Hogy mi várt rám odaát, azt az Éden sötét oldala című rész történetei fogják elmesélni.