Disznóvágás

Disznóvágás

(a "Füreden történt" és az " Egy maroknyi meggyért" folytatása)

Egy januári hajnalon kezdődött a disznóvágás. A semmit sem sejtő malac, Krumpli, nyugodtan szunyókált az óljában. Nem tudta még mi vár rá alig 15 perc múlva. A böllérek most léptek be az imént a még sötét udvarba. Zsolti, Andris, Norbi, Dávid, Peti mindenre felkészültek. A műsor Norbiéknál lesz. Zsolti fésűt, kést, csontfűrészt hozott. Peti láncot, és pisztolyt hozott magával.
Dávid könyvet, és pálinkát poharakkal együtt húzott elő a zsebéből. Andris pörkölővel hadonászott, és szakácskönyvet tett a cuccokhoz. Norbi sietősen, a garázsból egy gázpalackot cibált elő mérgesen:
- Bassz...ok meg! Gyertek segéni! - üvöltötte kivörösödve. Erre Andris válaszolt:
- Attól hogy vágunk, még nem kell parasztul beszélned! - odapattant, és segített haverjának húzni a palackot.

Eltakarították az ól elől a havat egy nagyobb területen, és odavitték a cuccokat. A perzselőt
Andris gondosan felszerelte, és a hóba vájt tisztás szélére cipelte. Zsolti kését élezte, majd megszólalt:
- Halljátok? Valamejőtök vágott már disznót? - kérdezte. Erre mindenki megrázta a fejét. - Ez
nagyszerű! - mondta gúnyolódva. A fiúk egymás mellé gyűltek, és tervezni kezdték a hadműveletet.
- Figyeljetek! - szólt Peti - Zsolti! Nálad lesz a kés, te fogsz döfni! Andris! Te vagy a lángszórós különítmény! Én, és Norbi lefogjuk. Én az első két lábát, Norbi a hátsó kettőt. Ekkor Dávid feladja az utolsó kenetet, és Zsozsó szúr!

A hős harcosok felsorakoztak, hogy megvívják harcukat a disznajával. Mindnek a torkában dobogott a szíve. Dávid az ól ajtajához sétált, Norbi és Péter két oldalt álltak, hogy oldalba támadják az állatot.
- Jöjjön hát, aminek most jönni kell! - kiáltott Dávid. Az ajtót megragadta, és kihúzta. A disznó, aki már felébredt, mint a torpedó szaladt ki az udvarra. Elhúzott Peti és Norbert között, akik csak néztek a meglepetéstől. Andris felé száguldott, aki éppen a perzselőt gyújtogatta.
- Ne félj Andris! Megmentelek! - kiáltott hősiesen Zsolt, és a disznó felé hajította a kését. Az üstökösként repült az állat felé, de az gyorsabb volt, így a tőr elrepült mögötte, és a hóba fúródott. - Ne ba... d meg! - kiáltotta Zsolti. A disznó elérte végül Andrist, és elütötte a gázpalack mellől. Hősünk 17 méter magasra repült, majd a palack mellé huppant a hóba.

Peti idegesen előkapta a revolvert, és belegyömöszölte a forgótárba az egyetlen magával hozott töltényt. Zsolti felé vette az irányt közben a malacunk. A gyerek éppen nem figyelt, mivel a haját igazgatta a fésűvel. Odaért a sertés, és a lába közé harapott Zsoltnak. Az álkapcsok satuként szorultak a fiúra. A disznó lerántotta a hóba, majd szembe fordult Péterrel. A 17 éves gyerek ekkor már az állat fejére irányította a fegyvert. Célzott, majd meghúzta a ravaszt. A pisztoly elsült nagy csattanással, és a golyó a bámuló, szaglászó Krumpli koponyájába, a szemei közé koppant. Utána csak egy fekete, füstölgő lyuk maradt. Elszédült, és a havas földre dőlt a disznaja.

Hőseink fellélegeztek végre. Legyőzték a vadat, és most hozzáláthatnak a bontásához. Andrist
felsegítették a hóból, és Zsoltit is.
- Szép lövés volt Péter! - mondta elismerően Zsolt.
- Beüzemelem a pörkölőt! - szólt Andris, miközben a havat porolta magáról. Az állat mozdulatlanul feküdt a hóban. András a lángot hányó perzselővel, a fekvő lényhez lépett, majd ráirányította a kék lángot. A lángnyelv nyalogatni kezdte a disznó rózsaszín, szőrős bőrét.
A szőrszálak hamuvá égtek nyomában. Hőseink érezték az égett szőr jellegzetes szagát. Zsolt
a gázpalack mellet térdelt, és a pálinkát bontogatta, míg a többiek megbabonázva nézték
a kék lángot, ami áradt a "készülékből".

Hirtelen olyan dolog történt, amire egyik hős sem számított volna. A disznó iszonyatosan visítozni kezdet, és lábaival csápolt, ahogyan a tűz égette a bőrét. Andris hátra ugrott, közben pánik félelemben a perzselőt oldalra irányította egyenesen Zsolti arcába. A gyerek ordítva kapott az arcához, és kétségbeesetten menekült a hóba, hogy arcát belenyomja, és hűsítse. - Fogjátok le! - üvöltött dühösen Andris. Dávid, Norbi, és Péter gyorsan a disznóra ugrottak, és lefogták. Peti a fejét nyomta nehezen a hóba, míg Norbi a hátsó, Dávid az elülső lábait. Alig bírták. Zsolti, aki elvesztette hajkoronáját, a csontfűrészt kereste. Meg is találta, és az állatnak ugrott vele.
- Most kezelésbe veszlek! Érezd Zsolti bácsi haragját! - mondta a sertésnek, miközben ráillesztette a fűrészt, mellső, bal lábára. Tolni kezdte. A fűrész redői végigsiklottak a disznó égett bőrén, és felszakították azt. Most a húsban táncolt vidáman a vágóeszköz, majd lassan a csontot is elérte. A szerencsétlen állat keservesen sírt. Peti könnyeivel küszködve nyomta az áldozat fejét a hóba.

Zsolti végzett. Elégedetten szemlélte a vérben fürdő lényt, akinek a végtagjai mellette hevertek a hóban. Andris előrelépett, és ismét ráirányította az állatra a perzselőt, de abból nem jött tűz. Látta ezt Zsolti, és a palackhoz lépett. - Lesz itt láng! – kiáltott megrészegülve az előbbi fűrészeléstől, és megnyitotta a csapot a palack tetején. Nagyon. Andris röhögve tartotta az égő gyufát a cső elé, amiből csak úgy ömlött a gáz. A csőből iszonyatos sikoltással tódult ki a hatalmas lángfelhő. Beterítette a fél udvart. A disznó szénné égett, az azt fogó hőseinkről, pedig legyulladt a ruha. Legalább is a kabát.
- Zárd eeeeeeeel! - kiáltott rémülten Andris Zsoltihoz. Az megpróbálta, de nem sikerült.
A tűz csak ömlött, ömlött. Hirtelen meglátta a hóban a kését.
- Várj! Elvágom a slagot, ami összeköti a palackkal! - kiáltotta vidáman Zsolt.
- Azt neeeeeeee!!! - üvöltött Andris. Ekkor Zsolti örömittasan illesztette a késének
pengéjét a slagra. - Viszlát tűz! - mondta nevetve, és elvágta a slagot... Iszonyatos
döndüléssel a levegőbe röpült a palack, nyomában tűzvihart hagyva. Felrepült vagy 10 métert, és visszazuhant a földre, egyenesen az ólba csapódott. Az összedőlt. Zsoltiból
csak egy kupac, füstölgő húscafat maradt. Az egész udvar csupa vér, és rongy volt.

Mi ebből a tanulság? Disznót csak felnőttek vágjanak!


A mű szereplői, és a helyszínek kitaláltak! Bármely hasonlóság csak a véletlen műve!